2020. november 9., hétfő

Telefonos kognitív viselkedésterápia (CBT) és online kognitív viselkedésterápia hatékonysága irritábilis bélszindrómában szenvedő betegeknél (ACTIB)

Everitt, H. A., Landau, S., O’Reilly, G., Sibelli, A., Hughes, S., Windgassen, S., … Moss-Morris, R. (2019). Assessing telephone-delivered cognitive–behavioural therapy (CBT) and web-delivered CBT versus treatment as usual in irritable bowel syndrome (ACTIB): a multicentre randomised trial. Gut, gutjnl–2018–317805. doi:10.1136/gutjnl-2018-317805  

Everitt, H. A., Landau, S., O’Reilly, G., Sibelli, A., Hughes, S., Windgassen, S., … Moss-Morris, R. (2019).Cognitive behavioural therapy for irritable bowel syndrome: 24-month follow-up of participants in the ACTIB randomised trial. The Lancet Gastroenterology & Hepatology. doi:10.1016/s2468-1253(19)30243-2 

Készítette: Vitányi Dániel

Az irritábilis bélszindróma (IBS) az emésztőrendszer funckiózavara, amely elég gyakori, világszinten a lakosság jellemzően 10-20 százalékát érintő betegség. Az IBS rendszerint olyan krónikus, azaz hosszan fennálló panaszokkal jár, mint a hasfájás, a puffadás és a rendszertelen székelés, amely jelenthet hasmenést, szorulást vagy ezt a kettőt felváltva. A betegség során megjelenő tünetek következtében az IBS-ben szenvedő betegek rendszerint csökkent életminőségről és szociális funkcionálásról, illetve pszichológiai distresszről számolnak be. Mivel a mai napig nem teljesen tisztázott, hogy mi áll a betegség hátterében, ezért a kezelések jellemzően a tünetek, illetve a betegség során jelentkező panaszok csökkentésére fókuszálnak. A kezelési lehetőségek között főként életmódbeli változtatások, a diéta és a gyógyszeres kezelés szerepel, de a legtöbb beteg esetében ezek nem elegendőek az összes tünet teljes megszüntetéséhez. Fontos kiemelnünk, hogy a face-to-face, azaz a hagyományos módon, a terapeutával egy légtérben végzett kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságát tudományos bizonyítékok támasztják alá az irritábilis bélszindróma kezelésében. Az így végzett CBT hatékonyan képes csökkenteni a betegségben jelentkező tüneteket és az életminőséget a nem megfelelő hiedelmek leépítésével és megküzdési stratégiák fejlesztésével.  

Az IBS-ben alkalmazott kognitív viselkedésterápia kapcsán sok kérdés maradt még megválaszolatlanul. Ezek közül jelen tanulmány arra fókuszál, hogy lehetséges-e, a face-to-face végzett terápia helyett, telefonon vagy az interneten végzett CBT alkalmazásával hatékonyan kezelni a betegségben jelentkező tüneteket. Illetve további kérdésként felmerül, hogy az így végzett terápia hosszú távon is hatékony marad-e. A vizsgálat kutatói 3 csoporton tesztelték elképzeléseiket. Az első (kontroll) csoport csak az általánosan használt gyógyszeres kezelésben részesült. A második csoport a gyógyszeres kezelés mellett telefonos kognitív viselkedésterápiában is részesült, amely önsegítő füzeteket, házi feladatokat és 1 órás, heti rendszerességű terápiás telefonbeszélgetést tartalmazott, összesen 8 óra terápiás támogatás formájában. A harmadik csoport a hagyományos gyógyszeres kezelés mellett a CBT-t  8 online ülésen érhette el, továbbá 5x30 perces telefonbeszélgetés is lefolytathatott terapeutájával az 1., 3., 5. héten, illetve a 4. és 8. hónapban. Így ez a csoport mintegy 2,5 órányi terápiás támogatásban részesült. A kutatásban a vizsgálati személyek tüneteit a vizsgálat kezdetén, majd ezt követően 3, 6 és 12 hónappal mérték fel. 

A kutatás eredményei szerint mind a telefonon, mind az online formában végzett kognitív viselkedésterápia hatékonyabb az IBS tüneteinek csökkentésében, mint az önmagában alkalmazott gyógyszeres kezelés. Azonban a kutatás további eredményei azt sugallják, hogy habár a 3 hónapos méréskor a telefonos és az online formában végzett CBT ugyanolyan hatékonynak mutatkozik a tünetek csökkentésében, addig hosszú távon (a 6, a 12, és a 24 hónapos mérések alkalmával) a telefonos formában végzett terápia hatása tartósabbnak mutatkozik, mint az online formában végzett CBT-jé. 

Kognitív viselkedésterápia hatékonysága problémás internetes videójáték-használat esetén

 Wölfling, K., Müller, K. W., Dreier, M., Ruckes, C., Deuster, O., Batra, A., & Hanke, S. (2019). Efficacy of short-term treatment of internet and computer game addiction: a randomized clinical trial. JAMA psychiatry, 76(10), 1018-1025. 

Készítette: Vida Zsófia Ildikó

Napjainkban a videójátékokkal való időtöltés az egyik legnépszerűbb szabadidős tevékenység. Ennek elterjedésével párhuzamosan emelkedett a tudományos érdeklődés, a videójátékok káros hatásai, illetve azok problémás használata iránt, mely jelenség a köznyelvben csak “játékfüggőségként” ismert. 2013-ban az „internetes játék-zavar” bekerült a Mentális Betegségek Diagnosztikai és Statisztikai Kézikönyvének legújabb kiadásának (DSM-5; American Psychiatric Association 2013) harmadik részébe, amelyben a további kutatást igénylő zavarok között kapott helyet. Hasonlóan a szerencsejáték függőséghez, ebben az eseteben is egy viselkedéses függőségről beszélhetünk. A viselkedéses addikció alatt, azokat a zavarokat érthetjük, amelyek esetében a függőséget nem valamilyen pszichoaktív szer, hanem valamilyen viselkedés váltja ki. Függő magatartásról pedig akkor beszélhetünk, ha a viselkedés uralni kezdi az egyén életét, károsítja annak és környezetének testi-lelki állapotát. Az élet egyéb területei elveszítik jelentőségüket, mint például a családi, baráti kapcsolatok, vagy a tanulás szerepe, s a túlzásba vitt tevékenység válik meghatározóvá az egyén életében. Továbbá, csökkent kontroll figyelhető meg a játékkal töltött idővel, gyakorisággal, intenzitással kapcsolatban. Korábbi kutatások alapján a videójátékfüggőség inkább a férfiakat érinti nagyobb arányban. Epidemiológiai kutatások alapján pedig azt találták, hogy a használati zavar gyakran együtt jár pszichoszociális problémákkal, mentális zavarokkal (pl.: depresszió), a fizikai egészség romlásával, illetve az életminőség csökkenésével. 

A bemutatott kutatásban a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságát vizsgálták, az internetes videójátékhasználat esetében. Jelen vizsgálatban a CBT rövidített verzióját alkalmazták, amely individuális és csoportos intervenciós elemeket is alkalmaz, amelyet STICA módszernek neveztek el. Jelen kutatást négy német, illetve osztrák klinikán végezték, s az adatokat 2012 és 2017 között gyűjtötték, az adatok elemzésére pedig 2019-ben került sor. A vizsgálati mintát kizárólag férfiak alkották, mivel a klinikákon kezelt személyek 90%-a férfi volt. A kutatásba végül 143 férfit vontak be, akiknek az átlagéletkora 26 év, s közülük 72 személyt vontak be a terápiás folyamatokba, míg 71 személy a kontrollcsoportot alkotta, akik várólistán szereplő, még nem kezelt férfiak voltak. A részvevők 52.4%-át, egyéb komorbid zavarral is diagnosztizálták (többnyire gyenge és mérsékelt depresszió). Maga a terápia egy 15 hétig tartó CBT alapú terápia, amelyet eredetileg internetfüggőség esetén alkalmaznak, s 15 csoportos, illetve 8 egyéni alkalmat jelent, amelyeket klinikai szakpszichológusok, illetve pszichiáterek vezettek.  

A fő cél a tünetmentesség elérése volt. A kutatási adatok elemzése során azt találták, hogy a CBT terápiában résztvevő személyek 69.4%-a (72-ből, 50 személy) a terápia végére tünetmentes volt, a nem kezelt személyek közül pedig, 23.9%-uk (71-ből 17 személy). A CBT terápiás folyamatban résztvevő személyek esetén a kontrollcsoporthoz képest, a kezelés után jelentős változás volt megfigyelgető a tünetekkel csökkenésével kapcsolatban, amit az AICA 14 tételes kérdőív alapján mértek. Ezen kívül csökkent az online térben töltött idő száma, valamint javult a pszichoszociális működés is. Ezen kívül a depresszió mértéke is csökkent a kontrollcsoportoz képest, ugyanakkor ez a különbség nem volt szignifikáns. Ezek a hatások, magas hatásmutatóval is rendelkeznek (d > 0.60-1.19).  Annak ellenére, hogy a vizsgálati csoport meglehetősen heterogén volt, azt találták, hogy ez a fajta rövidített CBT terápia (STICA) hatékonynak bizonyult, függetlenül a személy korától, komorbid zavarától, illetve az intézménytől, ahol a terápiás folyamat végbement. A terápiák során azt is tapasztalták, hogy a személyek gyakran nagyon ambivalensen állnak hozzá a kezelésekhez, nagy a lemorzsolódási arány, amely gyakran összefügg a lelkiismeretesség alacsony szintjével, illetve a negatív affektivitás megnövekedett mértékével, ami internet addikció esetén gyakori. Ezért is fontos a személyek folyamatos motiválása. Ezzel kapcsolatban azt figyelték meg, hogy a csoportos terápiák hasznosnak tűnnek olyan szempontból, hogy a személyek jobban képesek érzelmileg bevonódni, kognitív torzításaikra reflektálni, illetve a csoporttagoktól támogatásban is részesülhetnek. 

A rövidített kognitív viselkedésterápia (STICA), tehát hatékony módszernek bizonyul az internetfüggőség, illetve a problémás videojátékhasználat esetén, de további longitudinális vizsgálatok elvégzése ajánlott. 

Viselkedéses szerződés alkoholhasználat zavarral küzdők terápiájában

 Brown, J. M. (2004). The Effectiveness of Treatment. In: Heather, N., Stockwell, T. (Eds.), The Essential Handbook of Treatment and Prevention of Alcohol Problems (pp. 9-21). John Wiley & Sons, Ltd. 

Miller,W.R., Brown, J.M., Simpson,T.L., Handmaker, N.S., Bien,T.H., Luckie, L.F., Montgomery, H.A., Hester, R.K. & Tonigan, J.S. (1995). What works? A methodological analysis of the alcohol treatment outcome literature. In R.K. Hester & W.R. Miller (Eds), Handbook of Alcoholism Treatment Approaches: Effective Alternatives (pp. 12–44). Needham Heights, MA: Allyn and Bacon 

Miller, W. R., & Wilbourne, P. L. (2002). Mesa Grande: a methodological analysis of clinical trials of treatments for alcohol use disorders. Addiction, 97(3), 265–277.  

Készítette: Sinka Ármin

A viselkedéses szerződés módszere a tanulás egy formájának, az operáns kondícionálásnak az elveiből származik (Brown, 2004). Az operáns kondícionálás az a tanulási forma, melyben az élőlény megtanulja, hogy egy bizonyos cselekedet egyedi következményekkel jár. Például a kísérletbe bevont állat megtanulja, hogy ha ketrecében rálép egy pedálra, akkor a pedálnyomást étel érkezése kíséri a ketrecébe. Ez a módszer jól alkalmazható annak érdekében, hogy kapcsolat alakuljon ki a terápiás célkitűzések és a vágyott megerősítések közt (Brown, 2004). Ha például egy alkoholhasználat zavarral küzdő személy kezelője szerződést köt arra vonatkozóan, hogy az illető heti rendszerességgel, adott időközönként meglátogatja az Anonim Alkoholisták gyűléseit, akkor a felépülőnek lehetősége lesz megtapasztalni a gyűlések előnyeit, például átélni a megosztásokat követő megkönnyebbülést, a lelkesedést és reményt, mely a régóta felépülésben lévő társak sikerei láttán kaphatja el, a nagyfokú megértést és a társak támogatását alkohol problémáival kapcsolatban, stb. Ezeket a pozitív tapasztalatokat nem biztos, hogy a szerződés nélkül is átélné a felépülő, hiszen lehet anélkül motiválatlan lenne az AA gyűléseken való részvételre. A szerződés tehát motiválhatja is a klienst az együttműködésbe való aktív bevonódásra. 

A szerződésben az ivással kapcsolatos célok mindkét fél számára átláthatóak és tiszták, akárcsak a célok elérése érdekében elvégzendő cselekedetek. A szerződés abban is segíthet, hogy a szerhasználó alternatív viselkedéseket és örömforrásokat fedezzen fel az ivás helyett (Brown, 2004).  

A viselkedéses szerződés módszerével kapcsolatban Miller és mtsai (1995) az alkoholizmus különböző kezelési módszereinek hatékonyságát vizsgáló összefoglaló tanulmányukban 219 kutatás vizsgálatakor a viselkedéses szerződés módszerét a 30 összehasonlított módszer közül az ötödik leghatékonyabbnak találták. Az összefoglalóba bevett kutatások következetesen pozitív eredményeket mutattak. Miller & Wilbourne (2002) 7 évvel későbbi kutatásukban kibővítették ezen eredményeket, és 361 kutatás összehasonlításakor a viselkedéses szerződés módszerét a hetedik leghatékonyabbként mutatták be. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezen kutatások, csak olyan más vizsgálatokat tettek elemzésük tárgyává, melyekben az eredményeket valamilyen kontrollcsoport eredményeihez hasonlítják (pl. 1. csoporttal kötöttek vis. szerződést, 2. csoporttal nem), ezért előfordulhat, hogy a rangsorban hátrébb sorolt módszerek is hatékonyabbak, csak ez a kutatási elrendezés miatt másképpen súlyozódik. Az összefoglaló kutatások limitációinak teljeskörű megismeréséhez az eredeti cikkeket ajánlom elolvasásra.    




 



 

A dialektikus viselkedésterápia hatékonysága a borderline személyiségzavar kezelésében

 Panos, P. T., Jackson, J. W., Hasan, O., & Panos, A. (2013). Meta-Analysis and Systematic Review Assessing the Efficacy of Dialectical Behavior Therapy (DBT). Research on Social Work Practice, 24(2), 213–223. doi:10.1177/1049731513503047  

Készítette: Simon Evelin  

A borderline személyiségzavar (BPD) jelentős közegészségügyi problémát jelent, mivel a hagyományos terápiák nem bizonyulnak hatásosnak a kezelésében. A borderline betegek esetén az öngyilkosság kockázata rendkívül magas, emiatt gyakran részesülnek fekvőbeteg ellátásban.  

Marsha Linehan kifejlesztett egy kezelési módszert, melyet a krónikusan öngyilkosságot megkísérlő személyek számára dolgozott ki: a dialektikus viselkedésterápiát (DBT). Linehan elmélete, hogy a borderline személyek öndestrukciós késztetéseinek hátterében olyan készségek hiánya áll, mint az érzelem-reguláció, distressz tolerancia és az interperszonális képességek. A DBT ezeknek a hiányzó készségeknek a fejlesztését célozza meg. A DBT-ben hierarchikus sorrendet képeznek az elérendő célok: a legsürgetőbb az öngyilkossági veszély és önkárosító cselekvések csökkentése; ezt követi a terápiát akadályozó tényezők elhárítása; a következő az életminőség javítása, végezetül pedig a viselkedéses készségek fejlesztése kerül a terápia fókuszába.  

A témában megjelent vizsgálatok elemzése lehetőséget teremt a DBT hatékonyságának felmérésére, és a hagyományos kezelési módokkal való összehasonlítására. A jelenleg tárgyalt metaanalízisbe 5 borderline betegekkel folytatott, randomizált kontroll vizsgálat került bevonásra, melyek mindegyike a DBT-t és a hagyományos kezeléseket hasonlította össze elért eredményeik alapján.  

Az elemzések fókuszában az öngyilkossági kísérletek előfordulási gyakorisága, a terápiát akadályozó viselkedések, valamint a depresszió szintjéből következtetett életminőség állt.  

Az eredmények alapján a hagyományos terápiáknál a DBT jelentősen hatékonyabbnak bizonyult a megkísérelt öngyilkosságok, és a terápiát akadályozó megnyilvánulások előfordulásának csökkentésében. Az életminőség tekintetében azonban nem találtak jelentős különbséget a különböző terápiás formák által elért hatékonyságban.  

A Sématerápia hatékonysága személyiségzavarral diagnosztizált elítéltek körében

 Bernstein, D. P., Nijman, H. L. I., Karos, K., Keulen-de Vos, M., de Vogel, V. & Lucker, T. P. (2012). Schema Therapy for Forensic Patients with Personality Disorders: Design and Preliminary Findings of a Multicenter Randomized Clinical Trial in the Netherlands. International Journal of Forensic Mental Health, 11(4), 312-324.  doi: 10.1080/14999013.2012.746757 

Készítette: Pálffy Dóra

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb mentális zavarral rendelkező ember nem veszélyes a társadalomra, sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy saját magukban tesznek kárt a pszichés zavar következtében. Mindemellett ezeknek az embereknek egy része mégis bűnelkövetővé válik, ők jellemzően valamilyen személyiségzavarral élnek, ami az elkövetett bűncselekmény szempontjából befolyásoló tényezőként hathat. Ilyen esetekben a bűnelkövető a börtönbüntetés letöltése után (vagy helyett) kényszergyógykezelésben részesül, mielőtt újra visszakerülhetne a társadalomba. A gyógykezelések jellemzően különböző terápiás megközelítéseket kombinálnak: egyéni (CBT, dinamikus, személyközpontú) és/vagy csoportos pszichoterápia, munkaterápia, gyógyszeres kezelés, miliő terápia és különböző művészetterápiák, illetve ezekben az intézményekben külön hangsúlyt fektetnek a visszaesések megelőzésére (addikciók kezelése, indulatkezelés tréning). Mindemellett a bűnelkövetők társadalomba való visszavezetése kis lépésenként, folyamatosan történik. A reintegrált személyek visszaesésével kapcsolatos statisztikai adatokat vizsgálva a gyógykezelés hatékonyabbnak tűnik, mint a klasszikus büntetésvégrehajtási intézmények módszerei; azonban a különböző kényszergyógykezelést alkalmazó intézmények nem egységes terápiás terve, valamint a különböző módszerek egyidejű alkalmazása megnehezíti a beavatkozások hatékonyságának vizsgálatát. Emiatt nincsenek kielégítő adataink arra vonatkozóan, hogy melyik a leghatékonyabb megközelítés, ami a rendelkezésünkre áll személyiségzavarral küzdő elítéltek kezelése céljából. 

A továbbiakban egy több éven átívelő, klinikai csoportokat összehasonlító, randomizált mintás vizsgálat kerül bemutatásra, melynek célja a sématerápiás módszer hatékonyságának vizsgálata személyiségzavarral küzdő (antiszociális, borderline, nárcisztikus, paranoid) és pszichopata elítéltek körében, valamint az eredmények összehasonlítása egyéb kezelésben részesülő, személyiségzavarral diagnosztizált elítéltekkel. 

A sématerápia több különböző pszichoterápia elemeit kombináló (CBT, humanisztikus, pszichodinamikus irányzatok), egyénileg és csoportban is alkalmazható módszer, mely elsősorban a súlyos személyiségzavarok kezelésére nyújthat megoldást. Bűnelkötők körében is alkalmazták már ezt a megközelítést, elsősorban az úgynevezett sémamódokkal dolgoztak – a sémamódok olyan érzelmi állapotok, melyek bizonyos élethelyzetekben aktiválódnak és szerepet játszhatnak az agresszív cselekmények és kriminális viselkedés kialakításában és fenntartásában – a terápiás cél pedig ezen módok gyógyítása és olyan egészséges sémamódok kialakítása, melyek segítségével a bűnelkövetői magatartás csökken. 

Az itt tárgyalt holland vizsgálat utánkövetéses szakasza 2018-ban zárult és összesen 8 intézményben zajlott adatfelvétel, az alább közöltek azonban csak három intézményben lefolytatott előzetes kutatás eredményei. Beválasztási kritérium volt a borderline, antiszociális, nárcisztikus és paranoid személyiségzavar diagnózisa, valamint csak férfiakat vizsgáltak, mivel ők voltak számottevő többségben a kényszergyógykezelt populációban. Több kizárási kritériuma is volt a kutatásnak: akut pszichotikus állapot, skizofrénia vagy bipoláris zavar, kábítószer- vagy alkoholfüggőség (elvonás), alacsony intellektus (IQ<80), súlyos neurológiai zavar (pl. demencia), autizmus spektrumzavar, pedofília (csak gyermekekre fixált típus) fennállása. 

Összesen 30 személyiségzavarral diagnosztizált elítélt vett részt ebben a vizsgálatban, akik jelentős része (60%) pszichopátiás vonásokkal is rendelkezett. A sématerápiás csoportba 16 fő, a kontroll (egyéb pszichoterápiában résztvevők) csoportba 14 fő került random módon beválogatásra. Az itt közölt vizsgálat adatai egy hároméves periódust ölelnek fel, mely során a sématerápiában részesülő csoport (ST) 2 éven keresztül, heti 2 egyéni pszichoterápiás ülésen vett részt, majd az ülések száma fokozatosan csökkent. Ezzel szemben a kontroll csoport jellemzően heti egy ülésen vett részt és a terápia teljes hossza is rövidebb volt. Emellett mindkét csoport részt vett pszichoterápiát kiegészítő foglalkozásokon, mint csoportterápia, művészetterápia stb. 

A terápiás hatékonyságot fél évente ellenőrizték, valamint a kezelés végét követő 3. évben újra ellenőrizték az eredményeket. A visszaesés és a szexuális erőszak rizikóját a HCR-20, SVR-20 és START skálákkal becsülték meg, a személyiségzavar tüneteiben beállt változást a SIDP-IV és SNAP-I eszközökkel mérték, a korai maladaptív sémákat a YSQ rövid változatával, az intézményben mutatott erőszakot és pszichopátiás vonásokat a SCL-90 tünetbecslő skálával vizsgálták. Ezen kívül azt is nyomon követték, hogy a társadalomba való reintegráció (kijárás az intézményből egyedül/felügyelettel) hogyan alakult a vizsgálati személyeknél. 

A vizsgálat eredményei alapján az ST csoport korábban tudta elkezdeni a társadalomba való visszailleszkedést, többen járhattak ki (akár egyedül), mint a kontroll csoport tagjai, ezzel párhuzamosan a rizikófaktorok is alacsonyabbak voltak esetükben. Annak ellenére, hogy az ST csoportba került a pszichopátiás vonásokkal rendelkező elítéltek többsége, az összes további skálán mért eredményeik alapján jobban teljesítettek, ami bizonyítani látszik a sématerápia hatékonyságát ezen elítéltek körében. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek csupán előzetes eredmények, érdemes nyomon követnünk, hogy a 8 intézményből érkező végleges kutatási eredmények alátámasztják-e a sématerápia hatékonyságát a súlyos személyiségzavarral és pszichopátiás vonásokkal jellemezhető elítéltek körében. 


 

Az internet-alapú és a csoportos kognitív viselkedésterápia összehasonlítása az inszomnia kezelésében: egy randomizált kontrollált non-inferiority vizsgálat

Blom, K., Tillgren, H. T., Wiklund, T., Danlycke, E., Forssén, M., Söderström, A., Johansson, R., Hesser, H., Jernelöv, S., Lindefors, N., Andersson, G., Kaldo, V. (2015). Internet-vs. group-delivered cognitive behavior therapy for insomnia: a randomized controlled non-inferiority trial. Behaviour research and therapy, 70, 47-55. 

Készítette: Polyák Katalin

Az inszomnia az egyik leggyakoribb alvászavar; amellett, hogy jelentős szenvedést okozhat, komoly terhet ró az egészségügyre és a társadalomra egyaránt. A probléma súlyosságát fokozza, hogy számos pszichés zavar kialakulásához hozzájárulhat, illetve azokkal együtt járhat (pl. depresszió, szorongás, szerhasználat). Kezelése elsődlegesen gyógyszerrel és pszichoterápiával történik, a vizsgálatok alapján azonban a gyógyszerek alkalmazása csak rövid távon jelent segítséget, míg a kognitív viselkedésterápiás intervenciók hosszú távon is hatásosnak bizonyulnak. A képzett terapeuták száma korlátot szab a kezelés elérhetőségének, így alternatív terápiás módok jelentek meg: a csoportos, telefonos és internetes kognitív viselkedésterápiák. Az internet-alapú kognitív viselkedésterápia (iCBT) több előnnyel is rendelkezik a személyes terápiával szemben: egy terapeuta egyszerre több pácienst is kezelhet egy adott időszakban, és a kezelés rugalmasabb, nincs szigorúan időhöz és helyszínhez kötve. Több kutatás is alátámasztotta az iCBT hatékonyságát az inszomnia kezelésében, így jelen kutatás célja, hogy összehasonlítsa a kognitív viselkedésterápia internetes és személyes, csoportos formáit.  

A kutatásra Svédországban került sor, a résztvevőket interneten, rádióműsor és újsághirdetés segítségével toborozták. A vizsgálatban 18 éven felüli, inszomnia diagnózissal rendelkező személyek vehettek részt, akiket telefonos és személyes interjúk során mértek fel, hogy megfelelnek-e a felállított kritériumrendszernek. A jelentkezők közül végül 48 személyt választottak ki, akiket véletlenszerűen kétfelé osztottak: 24-en kerültek a csoportterápiás (3 csoport, 8, 9 és 7 fővel), 24-en az iCBT-s csoportokba. A két csoport tagjai nem különböztek egymástól szignifikánsan a demográfiai adatok tekintetében. A vizsgálati személyek alvásminőségét, inszomniára és depresszióra vonatkozó tüneteit kérdőívek segítségével mérték fel a kezelés előtt, a 8 hetes intervenció után, és 6 hónappal később. Emellett alvásnaplót kellett vezetniük, amiben a lefekvési, elalvási, ébredési és felkelési időpontjaikat kellett rögzíteniük, valamint az éjszakai ébredéseik számát. 

A 8 hetes intervenció anyagát egy korábbi vizsgálatok alapján bizonyítottan hatékony önsegítő könyv adta, ennek tartalmát osztották 8 modulra. A heti csoportterápiás alkalmak két órán át tartottak, a résztvevők két terapeutától kapták meg az adott modul anyagát, és beszélték át a vele kapcsolatban feladott feladatokat; ezzel párhuzamosan az internetes csoport számára egy terapeuta tette elérhetővé egy biztonságos weboldalon az aktuális modulhoz tartozó tartalmakat és feladatokat. Az iCBT csoport tagjai az internetes felületen tudták leadni elkészített feladataikat, itt kaptak visszajelzést, valamint kérdéseket tehettek fel a terapeuta számára.  

Az intervenciót követően nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között a kezeléssel kapcsolatos elégedettségben. Az eredmények alapján a 8 hetes intervenció hatására mindkét csoportban szignifikánsan javult az alvásminőség és az alvással töltött időtartam, valamint a depresszió tünetei is, mind közvetlenül a beavatkozás után, mind 6 hónappal később mérve. A két csoport eredményei között nem találtak szignifikáns különbséget egyik időpontban sem. A vizsgálat alátámasztotta, hogy az internet-alapú kognitív viselkedésterápia a személyes terápia megfelelő alternatívája lehet, mivel ugyanolyan jó hatásmérettel csökkenti az inszomnia tüneteinek súlyosságát. 


 

A mindfulness intervenciók hatékonysága a reumatoid artritisz kezelésében

 Zhou, B., Hong, Y., Xu, S., Wang, J., Yu, H., Liu, Y., & Yu, L. (2020). Mindfulness interventions for rheumatoid arthritis: A systematic review and meta-analysis. Complementary Therapies in Clinical Practice, 101088. 

Készítette: Oláh Andrea 

A reumatoid artritisz (RA) vagy reumatikus ízületi gyulladás egy olyan autoimmun betegség, amelyre elsősorban az ízületek gyulladásos elváltozásai jellemzőek. A betegség során krónikus gyulladásos reakció alakul ki, az ízületi üreget heges kötőszövet, úgynevezett pannus tölti ki. A betegség következményeképpen az ízület károsodik, ami az ízület mozgásának korlátozását okozza. A reumatoid artritisz világszerte a népesség körülbelül 0,24%-át érinti. Az érintettek többsége a jelentős fájdalmak miatt mozgásában korlátozottá válik, valamint depressziós és szorongásos tünetek is gyakran együtt járnak a betegséggel. 

Az utóbbi években  az ún. terápiás célértékek (treat-to-target) alkalmazásával sikeresen tudtak javítani a sérült ízületek állapotán. Ez azt jelenti, hogy a szakemberek folyamatosan újratervezik a kezelési stratégiákat a betegség aktuális lefolyásától és a beteg egyedi adottságaitól függően, melynek célja az alacsony betegségaktivitás elérése és az egészséggel összefüggő életminőség növelése. 

A mindfulness intervenció a buddhista elméleti hagyományból származik, amely Kabat-Zinn professzor nevéhez fűződik. A mindfulness fejleszti a koncentrációs képességet és az önszabályozási képességet, ezáltal képes hatékonyan csökkenteni a pszichológiai stresszt, enyhíteni a fájdalom reakciót és fejleszteni az életminőséget. Az intervenció további előnye, hogy viszonylag költséghatékony, nem invazív eljárás és teljesen fájdalommentes, így hatékony kiegészítő kezelése lehet a terápiás célértékek stratégiájának. 

Az áttekintő tanulmány célja, hogy korábbi kutatások eredményei alapján megvizsgálja, hogy a mindfulness intervenció alkalmazása javítja-e a reumatoid artritiszben szenvedő betegek mentális és/vagy fizikai egészségét. 

A kutatásoknak az alábbi 4 kritériumnak kellett megfelelniük ahhoz, hogy beválasszák a jelenlegi tanulmányba: 

  • Randomizált kontrollált vizsgálat legyen. 
  • A vizsgálati személyek 18 év feletti, RA-val diagnosztizált betegek. Az egyéb súlyos szervi vagy pszichiátriai betegségben szenvedők mintáját vizsgáló kutatásokat kizárták. 
  • A kontroll csoport tagjai csak rutin egészségügyi ellátásban részesültek, míg a kísérleti csoport tagjai pedig a mindfulness terápiás elemeit tartalmazó foglalkozásban (meditáció, body scanning, jóga, érzelmekre való odafigyelés stb) is részt vettek  
  • A vizsgálat kimeneti indikátorai: a depresszió és szorongás pontszámok, valamint a betegségaktivitás és a C-reaktív fehérje (a gyulladásos betegségek mutatója) szintje 

Végül összesen 6 kutatás felelt meg teljes mértékben a fentebb részletezett kritériumoknak. A meta-analízis alapján a mindfulness intervenciók enyhíteni tudják a fájdalom intenzitását, a depressziót és a betegségaktivitás szintjét reumatikus ízületi gyulladásban szenvedő páciensek esetében. A kutatások alapján a szorongásra és a C-reaktív fehérjére is jótékony hatással volt a mindfulness technika, azonban a két csoport között nem volt szignifikáns az eltérés ebben a tekintetben.  

Jelen tanulmánynak sikerült alátámasztania, hogy a mindfulness, mint terápiás módszer alkalmas lehet még krónikus szomatikus betegségben is a fájdalom intenzitásának és a depresszió tüneteinek enyhítésére. A legtöbb reumatoid artritiszben szenvedő páciensnek krónikus fájdalmai, valamint szorongásos, depressziós tünetegyüttesei egyaránt vannak, melyek súlyosan befolyásolják az élet minőségét. A mindfulness intervenciós technikák abban nyújthatnak segítséget ezeknek a betegeknek, hogy a fájdalmas tünetek ellenére is teljes életet élhessenek. Fejleszti a tudatosságot és az elfogadás képességét, a páciensek figyelmét a problémáktól való elmenekülés helyett azok megoldása felé tereli. A betegeket gondolataik és érzelmeik tudatos feltárására ösztönzi, elősegítve az érzelmek (a depresszió) és a fájdalom egyéni toleranciáját, ezáltal pedig a tünetek enyhítését. 

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

Telefonos kognitív viselkedésterápia (CBT) és online kognitív viselkedésterápia hatékonysága irritábilis bélszindrómában szenvedő betegeknél (ACTIB)

Everitt, H. A., Landau, S., O’Reilly, G., Sibelli, A., Hughes, S., Windgassen, S., … Moss-Morris, R. (2019). Assessing telephone-delivered c...