A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) in patients with obsessive–compulsive disorder (OCD) and residual symptoms after cognitive behavioral therapy (CBT): a randomized controlled trial. European Archives of Psychiatry and Clinical Neuroscience (269) 223-233. doi:10.1007/s00406-018-0957-4 

Készítette: Kocsondi Gábor

A kényszerbetegség (OCD) terápiás kezelése nagy kihívás, ugyanis az OCD-vel élő emberek nagyjából 30%-ánál nem használnak a bizonyítékon alapuló pszichoterápiás módszerek (a tünetek kevesebb, mint 35%-kal csökkennek), ezért a kutatók megvizsgálták a mindfulness-alapú kognitív terápiának (MBCT), mint kiegészítő kezelésnek a hatékonyságát. 

A résztvevőket olyan személyek közül toborozták, akik kognitív viselkedésterápián (CBT) vannak túl (legalább 20 ülésen vettek részt a megelőző 3 éven belül), – ugyanis jelenleg ez a leghatékonyabb, általánosan elterjedt terápiás módszer az OCD kezelésére – másrészt azonban a korábbi kezelések ellenére vannak fennmaradó tüneteik (több, mint 12 pontot értek el a Yale-Brown-Obsessive–Compulsive Scale nevű klinikai interjú során). Az így vizsgált minta létszáma 125 fő, akik németországi lakosok és életkorukat tekintve 18-70 közöttiek. Nagyrészük gyógyszeres kezelés alatt is áll. 

Az eljárás randomizált, kontrollált, utánkövetéses design-nal dolgozott. Az embereket két csoportba osztották, a kísérleti csoport MBCT-n vehetett részt, a kontrollcsoport pedig egy OCD-vel kapcsolatos pszichoedukációs tréningen. Mindkét beavatkozás nyolc darab 120 perces alkalomból állt. Ezeket három német városban tarották, összesen nyolc csoportot indítva mindkét kezelésből. Az utánkövetés félévvel később történt. 

Az MBCT csoport menete szorosan követte az eredeti, depresszióra kidolgozott MBCT kézikönyvet. A pszichoedukációs csoportban résztvevők pedig a nyolc alkalom során előadást hallgathattak meg az OCD tüneteinek etiológiájáról, mechanizmusairól és tényezőinek fenntartásáról, az OCD metakognitív és neurobiológiai vonatkozásairól, a farmakoterápiával kapcsolatos információkról, pszichológiai kezelésekről és visszaesés megelőzéséről. További elem volt az OCD tüneteivel kapcsolatos személyes tapasztalatok csoportos megosztása és megvitatása, valamint hasznos stratégiák nyújtása az OCD-vel való megküzdéshez. 

Az eredményeket tekintve mindkét csoport kis javulást mutatott. A Yale-Brown-Obsessive–Compulsive Scale (Y-BOCS) pontszámában nem volt szignifikáns különbség a két csoport javulása között. Viszont az Obsessive–Compulsive Inventory Revised tekinetében az MBCT csoport valamelyest jobban teljesített. Az életminőség (WHOQOL-BREF kérdőív) is jobban javult MBCT esetében. Az obszesszív hiedelmek (OBQ-44 kérdőív) is nagyobb mértékben csökkentek, továbbá a metakognitív hiedelmek (MCQ-30 kérőív) is nagyobb javulást mutattak az MBCT esetében. Az MBCT csoportban kisebb volt a lemorzsolódás is. 

Összegezve, mindkét kiegészítő kezelés stabil, de viszonylag kicsi eredményt hozott. Ez a javulás a klinikus által pontozott tünetek esetében azonos mértékű volt, viszont a másodlagos tünetek és az önbeszámolón alapuló mérőeszközök esetében a MBCT jobban teljesített a pszichoedukációs tréninghez képest. Az eredmények egy lehetséges magyarázata, hogy az önkitöltős kérdőívek több kérdést tartalmaznak a megélt distresszel kapcsolatban, így ezek a személyek tünetekkel való megküzdését, együttélését jobban mérik. 

A vizsgálatot végző kutatók szerint a nyolchetes mindfulness-alapú kognitív terápia nem egy csodaszer az OCD kezelésére, de képes enyhén csökkenteni a tüneteket azoknál, akik a korábbi CBT kezelésre nem reagáltak eléggé. Fontosnak tartják a további kezelési lehetőségek keresését, amelyek hatékonyabban csökkentik a klinikai tüneteket. 

A CBT hatékonysága bipoláris zavar esetén- randomizált kontroll vizsgálatok metaanalízise

Chiang, K. J., Tsai, J. C., Liu, D., Lin, C. H., Chiu, H. L., & Chou, K. R. (2017). Efficacy of cognitive-behavioral therapy in patients with bipolar disorder: A meta-analysis of randomized controlled trials. PloS one, 12(5), e0176849. 

Készítette: Kelemen Rebeka 

Bipoláris affektív zavar (mániás depresszió) esetén a gyógyszeres kezelés jelenti az elsődleges gyógyítási, terápiás megoldást. Ezzel szemben manapság egyre több szakirodalom hívja fel arra a figyelmet, hogy a gyógyszeres kezelés és a pszichoterápia együttes alkalmazása hatékonyabbnak bizonyul bipoláris zavarnál, mivel a kiegészítő pszichoterápiás kezelés növeli a betegek együttműködését, a tudatosság mértékét és fontos szerepe van a megküzdésben is. Ezek az említett tényező pedig együttesen segítenek abban, hogy a beteg a gyógyszeres kezelésre jobban reagáljon.  

A szakirodalmak a CBT-t bíztató kiegészítő terápiának tekintik. Korábbi randomizált kontrollált vizsgálatokban beszámoltak a CBT hangulatstabilizátorok melletti lehetséges pozitív hatásairól. A CBT megelőzheti a relapszust, gyengítheti a tünetek erősségét és elősegíti a gyógyszeres kezelésben az adherenciát.  

Jelen metaelemzés célja az volt, hogy felbecsüljék a terápiás kimeneteleket akkor, ha egy bipoláris beteg a gyógyszerek mellett CBT-ben is részt vesz azzal szemben, amikor csak az alap gyógyszeres kezelést kapja. A szerzők a hangsúlyt a depresszív tünetekre, a mánia súlyosságára, a visszaesés mértékére és a szociális működésre tették. A metaanalízis során elektronikus keresést végeztek, s az elemzésbe bekerült korábbi vizsgálatoknak négy kritérium tekintetében kellett megfelelniük: (1) randomizált kontrollvizsgálat volt, (2) a vizsgált betegek 18 évesnél idősebbek voltak, (3) a kutatásban két vizsgálati csoport szerepelt (kontroll csoport: csak gyógyszeres kezelést kaptak, CBT csoport: gyógyszer mellett CBT-ben is részt vettek), (4) legalább egy releváns eredményről beszámolt a kutatás a relapszus arány, a depresszív tünetek, a mánia súlyossága vagy a pszichoszociális működésre vonatkozóan. A metaanalízisbe végül 19, a kritériumoknak megfelelő vizsgálatot vettek be. Ezekből 10 vizsgálat egyéni, 9 pedig csoportos CBT-t használt. A terápiás alkalmak száma 8-tól 30-ig terjedt a kutatásokban, míg az alkalmak hossza 45 perctől 120 percig.  

A bevont vizsgálatokból 13 számolt be arról, hogy CBT kiegészítő terápia esetén nagyobb mértékben csökkent a depresszió szintje ahhoz képest, mint amikor csak gyógyszeres kezelést kaptak a betegek. CBT hatására 11 kutatásban szignifikánsan csökkent a mánia súlyossága, 10-ben pedig a kontroll csoporthoz viszonyítva szignifikánsan csökkent a relapszus aránya utánkövetéskor. Emellett javult a pszichoszociális működés is CBT kiegészítő terápia esetén. Az elemzésben beszámolnak arról, hogy a 90 percnél hosszabb terápiás ülések hatékonyabbnak bizonyultak, mivel ez a kezelési időtartam szignifikánsan javította a depresszív tüneteket és a mánia súlyosságát. A 19-ből 2 kutatás esetén számoltak be olyan betegekről, akik rezisztensek voltak a gyógyszeres kezelésre, tehát náluk a farmakoterápia nem volt hatékony. Ezzel szemben a CBT hatékonynak bizonyult a gyógyszerrezisztens betegek körében is. Ez a tény felhívja arra a figyelmet, hogy miért is fontos a két kezelés együttes használata. Annak ellenére, hogy elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés bipoláris zavar esetén, mégis van, amikor nem bizonyul hatékonynak.  

A kutatók szerint fontos kiemelni a jelen metaanalízis limitációit, melyek közül megemlítendő a limitált mintaméret a bevont kutatásokban, illetve az életkori, nemi és a CBT stílus heterogenitásának problematikája. Ezen túl további limitáció, hogy elképzelhető annak lehetősége, hogy a nem szignifikáns eredményeket korábbi kutatásokból nem publikálták a témában.