Wilhelm, S., Phillips, K. A., Fama, J. M., Greenberg,
J. L., & Steketee, G. (2011). Modular cognitive–behavioral therapy for body
dysmorphic disorder. Behavior Therapy, 42(4), 624-633.
Készítette:
Fülöp Ákos Győző
Mikor nekikezd egy
cikknek az ember, a cím után az absztraktot olvassa el figyelmesen. A szerzők a
Harvardon dolgoznak, amely igen jó előjelnek számíthatna. Mégis az előbb
említett bevezető összefoglaló (absztrakt) csalódásnak bizonyult, első
ránézésre. De természetesen itt nem adhatja fel az ember, a lényeg a
továbbiakban lesz.
Az elvárás beteljesül és
egy kivételesen jó cikket olvashattam végig. Értékes példája annak, hogyan kell
egy klinikai vizsgálatot precízen összeállítani.
Egy olyan moduláris
kognitív viselkedésterápiás csomagot készítettek a kísérletvezetők, amellyel
célzottan egy igen új kórképet lehet eredményesen kezelni. A moduláris
kifejezés ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan paneleket alkottak meg,
amelyek különböző tünetek kezelésére alkalmasak. Így a szakember egyénre tudja
szabni a terápiát.
A testdiszmorfiás zavar a
saját test észlelésének súlyos zavara. A beteg saját testét vagy testrészét
torznak, visszataszítónak észleli. Jelentős szenvedést okoz a mindennapokban a
folyamatos ellenőrizgetés, a képzelt deformitás rejtegetése vagy akár annak
önkezű korrekciója. Az olvasott vizsgálatban a résztvevők között volt aki a
hajával, más a fenekével, megint más az orrával nem volt elégedett, sőt, a vélt
defektussal való foglalatosság a mindennapjainak, munkájának, társas
kapcsolatainak rovására ment.
A DSM 5.-ben Kényszeres
és kapcsolódó zavarok (300.7) között, még a BNO 10-ben az F45.2 alatt
találhatjuk meg. Összességében, a BDD-s személyek túlzottan hangsúlyozzák a
részleteket és nincs holisztikus percepciójuk.
A modern világunk
kulturális berendezkedése táptalaj a betegség burjánzásának. Az amerikai lakosság
1.7-2.2%, még Magyarországon majd 2000 embert érinthet. Az amerikai
statisztikai adatokat nézve, 22%-uk abbahagyja az iskolát vagy kilép a
munkahelyéről, 45%, de akár 80% is lehetnek öngyilkossági gondolataik. Még
24%-uk öngyilkossági kísérletet tesz.
Ezen statisztikák értelmezését nehezíti, hogy nincs betegségbelátása a
testdiszmorfiás zavarral küzdő egyénnek.
A
kognitív-viselkedésterápia célja a torzult gondolkodásminták azonosítása és
azok megváltoztatása. Amely jelen esetben az irreális, a testrészekre irányuló
gondolatok azonosítását és átdolgozását jelentette.
Maga a kutatás igen
elegánsan lett megtervezve és kivitelezve. Már a legelején igen precíz
kritériumokat fektettek le a Harvard munkatársai, még a végén nem voltak restek
önkritikát gyakorolni.
A kutatás 18-22 héten
keresztül tartott, amely után még 3-6 hónapos szoros után követéssel tartották
a kapcsolatot a résztvevőkkel.
A kutatás szépségét a
beválasztási és kizárási kritériumok körültekintő megtervezése nyújtja a
számunkra. Amely öt lépcsőben gyönyörűen bebiztosítja az eredményességet.
1.) A résztvevőket a Massachusetts General
Hospital és a Buttler Huspital-ból toborozták, oly módon, hogy a
kezelőorvosokat (pszichológusokat és pszichiátereket) tájékoztatták a
kísérletről és őket kérték meg az üzenet eljuttatására a ténylegesen
rászorulóknak.
2.) Első körben telefonon egyeztettek az
érdeklődőkkel. A beszélgetés során sokakat kiszórtak, akik más motivációtól
vezérelve hívták fel a telefonszámot.
Az első két kör után 153
fő maradt, akikkel személyesen találkoztak és folytatták a vizsgálatban való
részvétel kritériumainak feltárását.
3.) Beválasztási kritériumok között a
legfontosabb volt a diagnosztizálás, amelyet strukturális interjúval és két
diagnosztikai teszttel végeztek el. Ezen felül éles kritérium volt, a tünetek
minimum fél éves fennállása .
4.) Kizárási kritériumok 8 feltételből
álltak. Csak párat érintve, aktív öngyilkossági veszélyeztetettség, abúzus vagy
dependencia az elmúlt 3 hónapban, demencia vagy agykárosodás, csak, hogy a
három legmarkánsabbat említsem. Összességében azt mondhatjuk, hogy azon
személyek kizárásra kerülte, akiknek járó beteg ellátáson túl szorultak volna
kezelésre, illetve elvárásaik, tapasztalataik befolyásolták volna a részvétel
eredményeit.
5.) Az elköteleződés megszilárdítása és
hosszútávú együttműködés zálogaként a résztvevőknek bizonyosságot kellett
adniuk arról, hogy a kísérlet során nem vesznek részt más kezelésen, illetve
nem változtatnak gyógyszerelésükön.
Ezen procedúra végére 153
főből 12 fő maradt, 7 nő és 5 férfi. A legtöbben (4) a hajukkal, még egy
személy a fenekével volt patológiásan elégedetlen. Átlagosan 15.1 éves korukban
jelentkeztek először a tünetek. Átlag életkor 32.2 év.
A beválasztott
személyeket két véletlenszerű csoportra bontották, egyik fele 18, a másik fele
pedig 22 ülésből álló kezelésen vett részt. Az első 4 hétben heti kétszer majd
egyszer találkoztak a terapeutákkal. Mindvégig biztonsági eljárással követték a
folyamatot. Folyamatosan monitorozták a résztvevők állapotát Beck depressziós
kérdőívvel és egy független klinikai szakpszichológus bevonásával.
A kezelés során különböző
technikákat váltogatva, kúraszerűen felhasználva haladtak a gyógyulás rögös
útján. Pszichoedukáció során a specifikus tünetekre való kognitív-viselkedés
modellekre vonatkozó ismereteiket bővítették, majd a jellemző tévhiteket
azonosították és korrigálták. A kognitív
szerkezet átalakítása már egy mélyebb folyamat, melynek során a maladaptív
gondolatok értékelésével és kijelölésével a kognitív hibák azonosítása
történik. Majd harmadik elemként (exponálás) az elkerülő magatartás,
diszkonfort érzést okozó helyzetek hierarchiáját állították fel, hogy ezek
ismeretében a rituális viselkedések számát csökkentsék. A teljes holisztikus
látásmód elősegítése érdekében mindfulness és perceptuális retraining
technikákat alkalmaztak. Majd a folyamatban előrehaladva a mélyebb szintek
azonosítása érdekében haladó kognitív stratégiákat fejlesztettek. Mindezek
mellett a visszaesés megelőzésére nagy hangsúlyt fektettek.
A moduláris beavatkozások
tünet specifikus rugalmas részegységként egyénre szabottan a problémára
fókuszálva a következő négy tünetcsoportra volt használható:
1.) Kényszeres bőrszedés és hajhúzás
2.) Izmosság, alak vagy súllyal történő
túlzott foglalatosság
3.) Kozmetikai kezelések túlzott használata
4.) Hangulatkezelés és motiváció erősítés
Az eredmények tanúsága
szerint a terápia működött. A résztvevők csak a hosszával voltak elégedetlenek,
amelyet túl rövidnek tartottak. Ezt lefordítva kijelenthetjük, hogy jól érezték
magukat a helyzetben. A beavatkozással való elégedettségi szint 88.9%.
A téveszmék csökkentek a
legdrasztikusabban, átlagosan 26%-al a kezdetben mért szinthez képest. A
depresszió értéke csökkent, még az élettel való elégedettség nőtt.
A kutatás előnye, hogy
egy jól replikálható kísérleti helyzetet hozott létre. Bár a kulturális hatások
befolyásoló hatása kevéssé érintett. De biztosan elmondható, hogy egy
modulárisan, minden hozzáértő terapeuta részére elérhető, alkalmazható és
rugalmasan személyre szabható kezelési csomagot fejlesztettek ki és teszteltek
le.
Negatívuma a
vizsgálatnak, hogy sok volt a kizárt személy, ezáltal nagyon kicsi lett a
minta. A kizárások mentén felmerült az is, hogy a nagyon súlyos esetekkel nem
foglalkozott a tanulmány. A rájuk való hatásosság kérdéses. A kísérletet magas
rangú gyakorlott orvosok végezték, ezáltal kérdésként merül fel, hogy kezdő
terapeuták bevonásával is ilyen kiemelkedő eredményeket produkáltak volna.
Zárszóként jelenjen meg,
hogy először vizsgálták tudományos alapossággal a kognitív-viselkedésterápiák
hatékonyságát a testdiszmorfiás zavar kezelésében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése