2018. június 14., csütörtök

Egy moduláris Kognitív-viselkedésterápia megalkotása egy igen új pszichológiai kórkép kezelésére, Testdiszmorfiás zavar és ami mögötte van.


Wilhelm, S., Phillips, K. A., Fama, J. M., Greenberg, J. L., & Steketee, G. (2011). Modular cognitive–behavioral therapy for body dysmorphic disorder. Behavior Therapy, 42(4), 624-633.

Készítette: Fülöp Ákos Győző

Mikor nekikezd egy cikknek az ember, a cím után az absztraktot olvassa el figyelmesen. A szerzők a Harvardon dolgoznak, amely igen jó előjelnek számíthatna. Mégis az előbb említett bevezető összefoglaló (absztrakt) csalódásnak bizonyult, első ránézésre. De természetesen itt nem adhatja fel az ember, a lényeg a továbbiakban lesz.
Az elvárás beteljesül és egy kivételesen jó cikket olvashattam végig. Értékes példája annak, hogyan kell egy klinikai vizsgálatot precízen összeállítani.
Egy olyan moduláris kognitív viselkedésterápiás csomagot készítettek a kísérletvezetők, amellyel célzottan egy igen új kórképet lehet eredményesen kezelni. A moduláris kifejezés ebben az esetben azt jelenti, hogy olyan paneleket alkottak meg, amelyek különböző tünetek kezelésére alkalmasak. Így a szakember egyénre tudja szabni a terápiát.
A testdiszmorfiás zavar a saját test észlelésének súlyos zavara. A beteg saját testét vagy testrészét torznak, visszataszítónak észleli. Jelentős szenvedést okoz a mindennapokban a folyamatos ellenőrizgetés, a képzelt deformitás rejtegetése vagy akár annak önkezű korrekciója. Az olvasott vizsgálatban a résztvevők között volt aki a hajával, más a fenekével, megint más az orrával nem volt elégedett, sőt, a vélt defektussal való foglalatosság a mindennapjainak, munkájának, társas kapcsolatainak rovására ment.
A DSM 5.-ben Kényszeres és kapcsolódó zavarok (300.7) között, még a BNO 10-ben az F45.2 alatt találhatjuk meg. Összességében, a BDD-s személyek túlzottan hangsúlyozzák a részleteket és nincs holisztikus percepciójuk.
A modern világunk kulturális berendezkedése táptalaj a betegség burjánzásának. Az amerikai lakosság 1.7-2.2%, még Magyarországon majd 2000 embert érinthet. Az amerikai statisztikai adatokat nézve, 22%-uk abbahagyja az iskolát vagy kilép a munkahelyéről, 45%, de akár 80% is lehetnek öngyilkossági gondolataik. Még 24%-uk öngyilkossági kísérletet tesz.  Ezen statisztikák értelmezését nehezíti, hogy nincs betegségbelátása a testdiszmorfiás zavarral küzdő egyénnek.
A kognitív-viselkedésterápia célja a torzult gondolkodásminták azonosítása és azok megváltoztatása. Amely jelen esetben az irreális, a testrészekre irányuló gondolatok azonosítását és átdolgozását jelentette.
Maga a kutatás igen elegánsan lett megtervezve és kivitelezve. Már a legelején igen precíz kritériumokat fektettek le a Harvard munkatársai, még a végén nem voltak restek önkritikát gyakorolni.
A kutatás 18-22 héten keresztül tartott, amely után még 3-6 hónapos szoros után követéssel tartották a kapcsolatot a résztvevőkkel.
A kutatás szépségét a beválasztási és kizárási kritériumok körültekintő megtervezése nyújtja a számunkra. Amely öt lépcsőben gyönyörűen bebiztosítja az eredményességet.
1.)        A résztvevőket a Massachusetts General Hospital és a Buttler Huspital-ból toborozták, oly módon, hogy a kezelőorvosokat (pszichológusokat és pszichiátereket) tájékoztatták a kísérletről és őket kérték meg az üzenet eljuttatására a ténylegesen rászorulóknak.
2.)        Első körben telefonon egyeztettek az érdeklődőkkel. A beszélgetés során sokakat kiszórtak, akik más motivációtól vezérelve hívták fel a telefonszámot.
Az első két kör után 153 fő maradt, akikkel személyesen találkoztak és folytatták a vizsgálatban való részvétel kritériumainak feltárását.
3.)        Beválasztási kritériumok között a legfontosabb volt a diagnosztizálás, amelyet strukturális interjúval és két diagnosztikai teszttel végeztek el. Ezen felül éles kritérium volt, a tünetek minimum fél éves fennállása .
4.)        Kizárási kritériumok 8 feltételből álltak. Csak párat érintve, aktív öngyilkossági veszélyeztetettség, abúzus vagy dependencia az elmúlt 3 hónapban, demencia vagy agykárosodás, csak, hogy a három legmarkánsabbat említsem. Összességében azt mondhatjuk, hogy azon személyek kizárásra kerülte, akiknek járó beteg ellátáson túl szorultak volna kezelésre, illetve elvárásaik, tapasztalataik befolyásolták volna a részvétel eredményeit.
5.)        Az elköteleződés megszilárdítása és hosszútávú együttműködés zálogaként a résztvevőknek bizonyosságot kellett adniuk arról, hogy a kísérlet során nem vesznek részt más kezelésen, illetve nem változtatnak gyógyszerelésükön.
Ezen procedúra végére 153 főből 12 fő maradt, 7 nő és 5 férfi. A legtöbben (4) a hajukkal, még egy személy a fenekével volt patológiásan elégedetlen. Átlagosan 15.1 éves korukban jelentkeztek először a tünetek. Átlag életkor 32.2 év.
A beválasztott személyeket két véletlenszerű csoportra bontották, egyik fele 18, a másik fele pedig 22 ülésből álló kezelésen vett részt. Az első 4 hétben heti kétszer majd egyszer találkoztak a terapeutákkal. Mindvégig biztonsági eljárással követték a folyamatot. Folyamatosan monitorozták a résztvevők állapotát Beck depressziós kérdőívvel és egy független klinikai szakpszichológus bevonásával.
A kezelés során különböző technikákat váltogatva, kúraszerűen felhasználva haladtak a gyógyulás rögös útján. Pszichoedukáció során a specifikus tünetekre való kognitív-viselkedés modellekre vonatkozó ismereteiket bővítették, majd a jellemző tévhiteket azonosították és korrigálták.  A kognitív szerkezet átalakítása már egy mélyebb folyamat, melynek során a maladaptív gondolatok értékelésével és kijelölésével a kognitív hibák azonosítása történik. Majd harmadik elemként (exponálás) az elkerülő magatartás, diszkonfort érzést okozó helyzetek hierarchiáját állították fel, hogy ezek ismeretében a rituális viselkedések számát csökkentsék. A teljes holisztikus látásmód elősegítése érdekében mindfulness és perceptuális retraining technikákat alkalmaztak. Majd a folyamatban előrehaladva a mélyebb szintek azonosítása érdekében haladó kognitív stratégiákat fejlesztettek. Mindezek mellett a visszaesés megelőzésére nagy hangsúlyt fektettek.
A moduláris beavatkozások tünet specifikus rugalmas részegységként egyénre szabottan a problémára fókuszálva a következő négy tünetcsoportra volt használható:
1.)        Kényszeres bőrszedés és hajhúzás
2.)        Izmosság, alak vagy súllyal történő túlzott foglalatosság
3.)        Kozmetikai kezelések túlzott használata
4.)        Hangulatkezelés és motiváció erősítés

Az eredmények tanúsága szerint a terápia működött. A résztvevők csak a hosszával voltak elégedetlenek, amelyet túl rövidnek tartottak. Ezt lefordítva kijelenthetjük, hogy jól érezték magukat a helyzetben. A beavatkozással való elégedettségi szint 88.9%.
A téveszmék csökkentek a legdrasztikusabban, átlagosan 26%-al a kezdetben mért szinthez képest. A depresszió értéke csökkent, még az élettel való elégedettség nőtt.
A kutatás előnye, hogy egy jól replikálható kísérleti helyzetet hozott létre. Bár a kulturális hatások befolyásoló hatása kevéssé érintett. De biztosan elmondható, hogy egy modulárisan, minden hozzáértő terapeuta részére elérhető, alkalmazható és rugalmasan személyre szabható kezelési csomagot fejlesztettek ki és teszteltek le.
Negatívuma a vizsgálatnak, hogy sok volt a kizárt személy, ezáltal nagyon kicsi lett a minta. A kizárások mentén felmerült az is, hogy a nagyon súlyos esetekkel nem foglalkozott a tanulmány. A rájuk való hatásosság kérdéses. A kísérletet magas rangú gyakorlott orvosok végezték, ezáltal kérdésként merül fel, hogy kezdő terapeuták bevonásával is ilyen kiemelkedő eredményeket produkáltak volna.
Zárszóként jelenjen meg, hogy először vizsgálták tudományos alapossággal a kognitív-viselkedésterápiák hatékonyságát a testdiszmorfiás zavar kezelésében.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A CBT transzkulturális adaptációja az ázsiai országokban

Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behaviora...