2020. november 9., hétfő

A Sématerápia hatékonysága személyiségzavarral diagnosztizált elítéltek körében

 Bernstein, D. P., Nijman, H. L. I., Karos, K., Keulen-de Vos, M., de Vogel, V. & Lucker, T. P. (2012). Schema Therapy for Forensic Patients with Personality Disorders: Design and Preliminary Findings of a Multicenter Randomized Clinical Trial in the Netherlands. International Journal of Forensic Mental Health, 11(4), 312-324.  doi: 10.1080/14999013.2012.746757 

Készítette: Pálffy Dóra

A közhiedelemmel ellentétben a legtöbb mentális zavarral rendelkező ember nem veszélyes a társadalomra, sokkal nagyobb a kockázata annak, hogy saját magukban tesznek kárt a pszichés zavar következtében. Mindemellett ezeknek az embereknek egy része mégis bűnelkövetővé válik, ők jellemzően valamilyen személyiségzavarral élnek, ami az elkövetett bűncselekmény szempontjából befolyásoló tényezőként hathat. Ilyen esetekben a bűnelkövető a börtönbüntetés letöltése után (vagy helyett) kényszergyógykezelésben részesül, mielőtt újra visszakerülhetne a társadalomba. A gyógykezelések jellemzően különböző terápiás megközelítéseket kombinálnak: egyéni (CBT, dinamikus, személyközpontú) és/vagy csoportos pszichoterápia, munkaterápia, gyógyszeres kezelés, miliő terápia és különböző művészetterápiák, illetve ezekben az intézményekben külön hangsúlyt fektetnek a visszaesések megelőzésére (addikciók kezelése, indulatkezelés tréning). Mindemellett a bűnelkövetők társadalomba való visszavezetése kis lépésenként, folyamatosan történik. A reintegrált személyek visszaesésével kapcsolatos statisztikai adatokat vizsgálva a gyógykezelés hatékonyabbnak tűnik, mint a klasszikus büntetésvégrehajtási intézmények módszerei; azonban a különböző kényszergyógykezelést alkalmazó intézmények nem egységes terápiás terve, valamint a különböző módszerek egyidejű alkalmazása megnehezíti a beavatkozások hatékonyságának vizsgálatát. Emiatt nincsenek kielégítő adataink arra vonatkozóan, hogy melyik a leghatékonyabb megközelítés, ami a rendelkezésünkre áll személyiségzavarral küzdő elítéltek kezelése céljából. 

A továbbiakban egy több éven átívelő, klinikai csoportokat összehasonlító, randomizált mintás vizsgálat kerül bemutatásra, melynek célja a sématerápiás módszer hatékonyságának vizsgálata személyiségzavarral küzdő (antiszociális, borderline, nárcisztikus, paranoid) és pszichopata elítéltek körében, valamint az eredmények összehasonlítása egyéb kezelésben részesülő, személyiségzavarral diagnosztizált elítéltekkel. 

A sématerápia több különböző pszichoterápia elemeit kombináló (CBT, humanisztikus, pszichodinamikus irányzatok), egyénileg és csoportban is alkalmazható módszer, mely elsősorban a súlyos személyiségzavarok kezelésére nyújthat megoldást. Bűnelkötők körében is alkalmazták már ezt a megközelítést, elsősorban az úgynevezett sémamódokkal dolgoztak – a sémamódok olyan érzelmi állapotok, melyek bizonyos élethelyzetekben aktiválódnak és szerepet játszhatnak az agresszív cselekmények és kriminális viselkedés kialakításában és fenntartásában – a terápiás cél pedig ezen módok gyógyítása és olyan egészséges sémamódok kialakítása, melyek segítségével a bűnelkövetői magatartás csökken. 

Az itt tárgyalt holland vizsgálat utánkövetéses szakasza 2018-ban zárult és összesen 8 intézményben zajlott adatfelvétel, az alább közöltek azonban csak három intézményben lefolytatott előzetes kutatás eredményei. Beválasztási kritérium volt a borderline, antiszociális, nárcisztikus és paranoid személyiségzavar diagnózisa, valamint csak férfiakat vizsgáltak, mivel ők voltak számottevő többségben a kényszergyógykezelt populációban. Több kizárási kritériuma is volt a kutatásnak: akut pszichotikus állapot, skizofrénia vagy bipoláris zavar, kábítószer- vagy alkoholfüggőség (elvonás), alacsony intellektus (IQ<80), súlyos neurológiai zavar (pl. demencia), autizmus spektrumzavar, pedofília (csak gyermekekre fixált típus) fennállása. 

Összesen 30 személyiségzavarral diagnosztizált elítélt vett részt ebben a vizsgálatban, akik jelentős része (60%) pszichopátiás vonásokkal is rendelkezett. A sématerápiás csoportba 16 fő, a kontroll (egyéb pszichoterápiában résztvevők) csoportba 14 fő került random módon beválogatásra. Az itt közölt vizsgálat adatai egy hároméves periódust ölelnek fel, mely során a sématerápiában részesülő csoport (ST) 2 éven keresztül, heti 2 egyéni pszichoterápiás ülésen vett részt, majd az ülések száma fokozatosan csökkent. Ezzel szemben a kontroll csoport jellemzően heti egy ülésen vett részt és a terápia teljes hossza is rövidebb volt. Emellett mindkét csoport részt vett pszichoterápiát kiegészítő foglalkozásokon, mint csoportterápia, művészetterápia stb. 

A terápiás hatékonyságot fél évente ellenőrizték, valamint a kezelés végét követő 3. évben újra ellenőrizték az eredményeket. A visszaesés és a szexuális erőszak rizikóját a HCR-20, SVR-20 és START skálákkal becsülték meg, a személyiségzavar tüneteiben beállt változást a SIDP-IV és SNAP-I eszközökkel mérték, a korai maladaptív sémákat a YSQ rövid változatával, az intézményben mutatott erőszakot és pszichopátiás vonásokat a SCL-90 tünetbecslő skálával vizsgálták. Ezen kívül azt is nyomon követték, hogy a társadalomba való reintegráció (kijárás az intézményből egyedül/felügyelettel) hogyan alakult a vizsgálati személyeknél. 

A vizsgálat eredményei alapján az ST csoport korábban tudta elkezdeni a társadalomba való visszailleszkedést, többen járhattak ki (akár egyedül), mint a kontroll csoport tagjai, ezzel párhuzamosan a rizikófaktorok is alacsonyabbak voltak esetükben. Annak ellenére, hogy az ST csoportba került a pszichopátiás vonásokkal rendelkező elítéltek többsége, az összes további skálán mért eredményeik alapján jobban teljesítettek, ami bizonyítani látszik a sématerápia hatékonyságát ezen elítéltek körében. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek csupán előzetes eredmények, érdemes nyomon követnünk, hogy a 8 intézményből érkező végleges kutatási eredmények alátámasztják-e a sématerápia hatékonyságát a súlyos személyiségzavarral és pszichopátiás vonásokkal jellemezhető elítéltek körében. 


 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MB...