2021. szeptember 10., péntek

Fóbiák kezelése: Expozíciós terápia (ET) hatékonyságát befolyásoló tényezők specifikus fóbiákban (SP) szenvedő személyeknél

 Böhnlein, J., Altegoer, L., Muck, N. K., Roesmann, K., Redlich, R., Dannlowski, U., & Leehr, E. J. (2020). Factors influencing the success of exposure therapy for specific phobia: A systematic review. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 108, 796–820. https://doi.org/10.1016/j.neubiorev.2019.12.009 

Készítette: Beck Adrienn Fanni 

A specifikus fóbia (pl. pókfóbia, vérfóbia, magasságfóbia, stb.) olyan pszichiátriai rendellenesség, ami mindennapos problémát okozhat az érintett személy életében. A pszichiátriai rendellenességek között a szorongásos zavarok teszik ki a legnagyobb csoportot, aminek az egyik leggyakoribb alcsoportja a specifikus fóbiák (egy éven belül 6,4%). Európában közel 22,7 millió személy érintett a zavarban. A specifikus fóbiák kialakulása leginkább modelltanulás és klasszikus, illetve operáns kondicionálás mentén magyarázható. A személyben formálódik egy félelemmel kapcsolatos emlék. Ebben a félelem struktúrában a félelemkeltő (de ártalmatlan, pl. egy pók vagy magasság) stimulus veszélyhelyzetet jelez a személy számára, ami pánik reakciót és menekülést válthat ki. Ezen reakciók kezelésére alkalmas az expozíciós (fóbiát okozó ingernek kitettség) terápia. Jelen tanulmány arra fókuszál, hogy összefoglalja, melyek azok a tényezők, amik befolyásolhatják az expozíciós terápia hatékonyságát. Az eredményeket három fó kategóriába sorolhatjuk, melyek a következők: expozíciós terápia előtti, alatti és utáni tényezők. 

Az expozíciós terápia megkezdése előtti állapot ugyanolyan fontos, mint a terápia alatti érzelmek és vilselkedés. Az érzelmeken belül, az alacsony vonásszorongás és a magas szintű motiváció az, ami elősegíti a gyógyulást. A motiváció természetesen elhanyagolhatatlan a sikeres terápia érdekében. Az nem számít, hogy ki, milyen megküzdési stratégiákat alkalmaz, azonban az énhatékonyság növelése fontos eleme lehet a terápiának. Ugyanis azok a terápiák, amik az expozíció mellett az énhatékonyság fejlesztésére is figyelmet fordítottak, hatékonyabbnak bizonyultak. Továbbá hatákonyabb a terápia azoknál a személyeknél, akik nagyobb betegségbelátással rendelkeznek, szorongató gondolataikat irracionálisnak tekintik. Egy specifikus fóbia korábbi sikeres kezelése pozitív hatással van az egyidőben jelenlévő szorongásos zavar vagy fóbia súlyosságára nézve. Ami a fiziológiás faktort illeti, a reggeli magasabb kortizol szint segít csökkenteni a félelemérzetet, így a reggeli terápia hatékonyabb lehet, mint egy délutáni ülés. 

Az expozíciós terápia alatt fontos a félelem és az undorézet csökkentése, melyben a valencia tréning hasznos lehet. A pozitív valencia tréning során megemelik a félelemkeltő stimulus valenciáját, például pókfóbia esetén a pók hasznosságát hangsúlyozzák. Emellett hatásosabbnak bizonyul, ha a páciensnek specifikus perceptuális ingert mutatnak (például: csukott ajtót egy klausztrofóbiás személynek), azzal szemben, ha egy a félelemmel kapcsolatos információt osztanak meg (például: megmondani a páciensnek, hogy csukva az ajtó). Továbbá hasznosnak bizonyul a vezetett fenyegetés-átértékelés, illetve mindez akár VR (virtuális valóság) módban is kivitelezhető. A stimulus különböző kontextusokba ágyazása elősegíti a gyógyulás folyamatát. Nem találtak különbséget azonban azok között, akik 3 és azok, akik 6 alkalommal vettek részt expozíciós terápiában, hiszen egyénenként eltérő lehet hány alkalomra van szükség. A szükséges alkalmak számát 1 és 7 közé teszik, minél gyorsabban csökken a szorongás, annál kevesebb alkalomra van szükség. A 30-45 perces terápiás órák kimutatottan hatásosabbak, mint a 15 perces, rövid alkalmak; és az is előnyös lehet, ha a terapeuta nő. A testi reakciókkal (például: légszomj) kapcsolatos edukáció hosszútávon nem segítette elő a terápia sikerességét, ahogy a relaxációs technikák alkalmazása sem. A terápiás alkalom előtti koffein fogyasztás, pedig egyenesen rossz hatással volt a terápiára hatásosságára, mivel magasabb félelelmérzetet váltott ki. A különöző gyógyszeres kezelések szintén hátráltathatják a terápiás folyamatot. 

Az expozíciós terápiát követően kulcsfontosságú a megfelelő hosszúságú és minőségű alvás, mivel szorongáscsökkentő hatással jár. Emellett, egy sikeres terápiás folyamatot követően fokozható a hatékonyság D-Cycloserine (NMDA agonista) szedésével, azonban sikertelen terápia után ez kontraproduktív lehet. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A CBT transzkulturális adaptációja az ázsiai országokban

Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behaviora...