Komplex PTSD (C-PTSD) és a TF-CBT kezelés eredményei fiatalkorúak körében

 Jensen, T. K., Braathu, N., Birkeland, M. S., Ormhaug, S. M., & Skar, A.-M. S. (2022). Complex PTSD and treatment outcomes in TF-CBT for youth: A naturalistic study. European Journal of Psychotraumatology, 13(2), Article 2114630. https://doi.org/10.1080/20008066.2022.2114630

Készítette: Bessenyei Brigitta

A komplex poszttraumás stressz zavar (CPTSD) nem régiben került be a BNO-11 klasszifikációs rendszerébe (World Health Organization, 2018), így kezelésére kevés adat áll rendelkezésünkre jelenleg. A CPTSD, hasonlóan a PTSD-hez, szélsőségesen elrettentő vagy ijesztő esemény(sorozat) átélését követően alakul ki. Azonban míg a PTSD esetében általában egy esemény okozza a zavart, a CPTSD hátterében jellemzően hosszabb ideig fennálló, ismétlődő események állhatnak a zavar hátterében, melyekből nehéz vagy lehetetlen a menekülés (pl. kínzás, népirtás, ismételt szexuális vagy fizikai abúzus). A BNO-11 alapján a diagnózis felállításához teljesülnie kell a PTSD kritériumainak (a traumatikus tapasztalat újraélése a jelenben, elkerülés, fenyegetettség érzet), emellett pedig meg kell jelennie tüneteknek a szelf-dezorganizációs (DSO) tünetcsoport mindegyikében is (súlyos érzelemszabályozási nehézségek, negatív énkép, társas kapcsolatok zavara). A zavar kezelésére jelenleg kevés és nem konzisztens kutatási adat áll rendelkezésünkre. E kutatás célja a Traumafókuszú kognitív viselkedésterápia (TF-CBT) hatékonyságvizsgálata volt PTSD-vel és CPTSD-vel diagnosztizált gyermekek és serdülők körében.

A vizsgálat résztvevői norvég pszichiátriai klinikákon 2018 és 2020 között kezelt, 6 és 18 év közötti, legalább egy traumatikus eseményt átélt fiatalok voltak, akik képzett klinikusok értékelései alapján (15 itemes strukturált checklist alapján) poszttraumatikus stressz tüneteket mutattak. 173 fiatalt választottak így ki, közülük 73-an merítették ki a PTSD vagy a CPTSD diagnosztikus kritériumait. A 73 fiatal átlagos életkora 15,4 év volt (SD = 1,8 év), 89,0%-uk lány volt, 61,6%-uk (n = 45) CPTSD diagnózist kapott, 38,4%-ukat (n = 28) pedig PTSD-vel diagnosztizáltak a BNO-11 alapján. Ezen fiatalok saját és szülői tájékoztatott beleegyezés után képzett klinikusok által tartott TF-CBT intervención vettek részt.

A terapeuták az intervenció megkezdése előtt (T1), minden 5. ülés után (T2, T3, T4) és az intervenció befejeztével (T5) adatokat gyűjtöttek a résztvevőktől. A méréseket a Gyermek és Serdülő Trauma Monitorozás 2 kérdőívvel végezték (CATS-2, Child and Adolescent Trauma Screen 2; Sachser et al., 2022). A kérdőív megfelelő belső megbízhatóságot és megfelelő konstruktumvaliditást mutatott a mintán (Cronbach α > 0,6). A traumafókuszú kognitív viselkedésterápiát olyan gyermekek és serdülők számára dolgozták ki, akik egy traumatikus esemény átélése után poszttraumás tüneteket tapasztalnak. PTSD kezelésében hatékonynak mutatkozott, CPTSD esetében azonban még kevés adat áll rendelkezésre. Az intervenció általában 12-16 ülésen át tart és három, jellemzően közel egyenlő hosszúságú fázisból áll. Az első fázis a készségfejlesztés szakasza, ami pszichoedukációt, stresszkezelési és érzelemszabályozási készségek fejlesztését, valamint kognitív megküzdési technikák tanulását foglal magába. A következő fázis a traumafeldolgozást célozza meg a traumanarratíva kidolgozásával és a traumához kapcsolódó maladaptív kogníciók megváltoztatásával. A harmadik fázis a konszolidáció fázisa, ahol a tanult készségek átismétlése és megerősítése történik. Mindeközben párhuzamos készségfejlesztési munka zajlik a szülőkkel is.

A kutatás eredményei alapján a CPTSD csoport meredekebb tünetcsökkenést mutatott, mint a PTSD csoport. Továbbá a posztintervenciós méréskor a PTSD csoportból már egy résztvevő tünetei sem elégítették ki a diagnosztikus kritériumokat, a CPTSD csoportból (n=45) pedig csupán három személy esetében volt továbbra is felállítható a PTSD diagnózis, de a CPTSD már az ő esetükben sem, ami a DSO tünetek jelentős csökkenésére utal. Az intervenció tehát egyértelműen csökkentette mindkét csoport tüneteit. A csoportok közötti különbséget magyarázhatja az a tény, hogy a CPTSD csoport résztvevői kezdetben is súlyosabb tünetekről számoltak be, így eleve nagyobb terjedelem állt rendelkezésükre a tünetcsökkenéshez. A kutatás további eredményei közé tartozik, hogy az intervenciót megelőző mérések alapján a fiatalok PTSD és CPTSD csoportjai között nincs szignifikáns különbség kor, nem, születési ország, a trauma típusa, a traumatípusok száma és a kezelés ideje között. Ez alapján a szerzők kiemelik, hogy a gyakorlatban a traumás esemény jellemzői helyett a tünetek súlyosságára kerüljön a hangsúly a diagnózisalkotáskor és a terápiás megfontoláskor. A kutatás eredményei alapján a CPTSD csoport esetében nem áll fenn fokozottabb lemorzsolódási rizikó a PTSD kliensekhez viszonyítva, ami kedvező terápiás jelzés. A CPTSD csoportnak átlagosan 17,5 ülésre, míg a PTSD csoportnak átlagosan 17,2 ülésre volt szüksége a diagnózis elhagyásához, tehát CPTSD esetében sem feltétlenül szükséges a hosszabb ideig tartó terápia a vizsgálat alapján.

A kutatás erősségei közé tartozik, hogy a kutatók elsőként mérték a CPTSD tüneteket validált mérőeszközzel, illetve, hogy a traumatípusok széles skálája megjelenik a mintában. Limitációi közé tartozik a randomizált kontrollcsoport hiánya, a viszonylag kis elemszám (n=73), továbbá a lemorzsolódás következtében keletkező hiányzó adatok. Összefoglalva, a TF-CBT hatékony lehet a CPTSD-vel küzdő fiatalkorúak számára is, a kezelés nem feltétlen igényel hosszabb időt az esetükben, valamint a gyakorlatban fontosabb lehet a tünetek súlyosságára helyezni a hangsúlyt és kevésbé a trauma jellemzőire.