Omvik, S., Pallesen, S., Havik, O. E., Kvale, G.,
& Nordhus, I. H. (2006). Cognitive behavioral therapy vs zopiclone for
treatment of chronic primary insomnia in older adults: a randomized controlled
trial. Jama, 295(24), 2851–2858.
Készítette:
Olvasztó Réka
Az álmatlanság, más néven inszomnia általános
megfogalmazásában a rossz alvást jelenti. Tehát ilyenkor az alvás nem
pihentető, rossz minőségű, gyakran megszakad az alvási fázis és nehézségek
jelentkezhetnek a beindításában vagy fenntartásában. Az álmatlanság jelensége
összefüggéseket mutat az életminőséggel, az érzelmi zavarokkal, és fokozott
egészségügyi szolgáltatás igénybevételével jár, valamint befolyásolja
mindennapi működéseinket is.
Az inszomnia kezelése az egészségügyi ellátásban
gyakran csak gyógyszeres formában történik. Ez hatásos az akut és a
szituációhoz kötött inszomnia esetében, de hosszú távú hatása vitatott.
Emellett a rendszeres gyógyszerhasználat során felmerülhet a tolerancia vagy
akár a függőség kockázata, illetve a különböző mellékhatások jelenléte is
(következő napi álmosság, bizonytalan közlekedés).
A gyógyszeres kezelés mellett/ helyett egyre
népszerűbb a kognitív viselkedésterápia (CBT) alkalmazása álmatlanság
kezelésében. Több kutatás eredménye is azt mutatja, hogy mind a középkorú
felnőttek, mind a fiatalabbak esetében a CBT-vel kezelt személyek a gyógyszeres
terápiával összehasonlítva jobb eredményeket érnek el az inszomnia alakulását
tekintve.
Jelen tanulmány a CBT és az inszomnia esetén gyakran
alkalmazott nem benzodiazepin származékú Zopiclon (Magyarországon pl. Imovane néven elérhető szer) rövid és hosszú távú klinikai
hatékonyságát hasonlítja össze középkorú és idősebb felnőttek esetében (55 év
és a feletti). Annak érdekében, hogy a vizsgálat minél pontosabb eredményekkel
szolgáljon a résztvevő személyeknek több feltételt is teljesíteniük kellett,
ilyen például, hogy más hipnotikus gyógyszereket nem szednek, vagy, hogy nem
áll fenn depresszió, demencia.
A résztvevők csoportokba sorolása véletlenszerűen
történt, egyik csoport placebo gyógyszert kapott (12fő), másik csoport a
Zopiclont (18fő), a harmadik csoport pedig a CBT csoport volt (18fő). A kezelés
6 hétig tartott, majd az utánkövetés pedig 6 hónapon keresztül. Az eredmények
értékeléséhez a személyeknek alvási naplót kellett vezetniük, illetve
poliszomnográfiás vizsgálatot is végeztek, mely segítségével a pihentető alvás
közben jelentkező lassú-hullámokat tudják detektálni.
A gyógyszeres kezelésben részesülők előre megkapták a
gyógyszereket 1 hetes periódusra, és az orvossal 10 percük volt ekkor
átbeszélni az esetleges panaszokat, de szigorúan csak a gyógyszer hatásaira
korlátozva. A CBT csoport tagjai egyénileg vettek részt 50 perces üléseken,
ahol a kezelővel különböző, meghatározott modulokat vettek át: alvási higiénia
oktatás, alváskorlátozás, inger-kontroll terápia, kognitív stratégiák,
relaxációs technikák. Ezek mind javítják a személy alvással kapcsolatos
asszociációit.
A legfontosabb eredmények között említik, hogy bár
mind a három csoportban csökkent például az éjszaka ébren töltött órák száma,
de a CBT kezelésben részesülőknél jelentkezett a legszámottevőbb változás,
valamint a lassú-hullámú alvás, tehát a pihentető alvás csak a CBT csoportban
mutatott kedvező változást. A hat hónapos után követést illetően is hasonló
eredményeket kaptak.
Összefoglalva, ez a tanulmány kimutatta, hogy a CBT a
Zopiclonnal szemben több pozitív hatással is rendelkezik a krónikus álmatlanság
kezelésében az idősebb felnőttek esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése