Három internetes pszichoterápiás módszer hatékonyságvizsgálata kezelést nem kereső problémás online szerencsejátékos mintán – Randomizált kontroll vizsgálat

Luquiens A, Tanguy ML, Lagadec M, Benyamina A, Aubin HJ, Reynaud M (2016): The Efficacy of Three Modalities of Internet-Based Psychotherapy for Non–Treatment-Seeking Online Problem Gamblers: A Randomized Controlled Trial. J Med Internet Res, 18(2):e36
DOI: 10.2196/jmir.4752

Készítette: Fodor Anna

A problémás szerencsejáték használat egyre több embert érint, viszont a kezelésben való részvétel még mindig nagyon alacsony arányú. Utóbbi hátterében a stigmatizáltság mellett az is szerepet játszik, hogy az érintettek nemigen vannak tudatában szakmai segítséget nyújtó forrásoknak. Az online térben zajló szerencsejáték nagyobb kockázattal jár a problémás szerencsejáték használat kialakulása szempontjából, mint az offline környezet, valamint a pókerjátékosok körében nagyobb arányba fordul elő, mint egyéb szerencsejátéknál, így a kutatás mintája online pókerjátékosokból áll.
Több korábbi  kutatás is beszámolt a kognitív viselkedésterápia sikereiről a problémás szerencsejáték használat csökkentésében, ám a teljesen internet alapú intervenciók hatékonyságáról kevés adatunk van, pedig előnyei közé tartozik a személyes terápiához képest, hogy könnyen elérhető, kényelmes és költséghatékony.
A kutatás célja, hogy megvizsgálja három internetes pszichoterápiás intervenció hatékonyságát problémás szerencsejáték használók körében: (1) személyre szabott visszajelzés a szerencsejáték használati állapotukról emailben, (2) egy CBT programot tartalmazó önsegítő könyv elérhetőségét tartalmazó email tanácsadás nélkül, (3) ugyanez a CBT program heti feloszlásban való kézhezvétele emailben egy képzett pszichológus személyre szabott tanácsadásával kísérve.
A szerzőknek három előfeltevésük van: (1) a három intervenció eredményesebb lesz, mint a kontroll feltétel (ahol nem kapnak visszajelzést és tanácsadást), (2) a kevésbé problémás szerencsejáték használók számára eredményesebb az az intervenció, ami kevésbé időigényes (állapotvisszajelzés és CBT könyv tanácsadás nélkül), (3) a problémásabb szerencsejáték használók számára a nagyobb energiabefektetést igénylő intervenció lesz hatékonyabb (a CBT könyv személyre szabott tanácsadással)
Módszer:
Online póker szolgáltató honlapjáról toboroztak 18. életévüket betöltött játékosokat, akik egy kérdőívet tölthettek ki a problémás szerencsejáték használatról. Akinek a Problémás Szerencsejáték-használat Súlyossági Mutatója (Problem Gambling Severity Index - PGSI) 5 vagy afölötti lett, részletes tájékoztatással egybekötött felkérést kapott a kutatásban való részvételre. Ezután random besorolták a résztvevőket a négy csoport valamelyikébe. A kontrollcsoport tagjai emailben kaptak értesítést arról, hogy a kontroll csoportba kerültek, így intervencióban nem részesülnek csak igény esetén a 12. hét végén. A visszajelzést kapó csoport szintén kapott egy emailt, de ők a PGSI kiértékelésüket is kézhez kapták. A CBT csoportúak a komoly eredményeket maga mögött tudó Ladouceur önsegítő könyvét kapták meg, ami egy hat lépésből álló program ( motiváció, anyagi problémák, kognitív torzítások, kiváltó ingerek/triggerek, élet újraszervezés, visszaesés megelőzése).
Adatfelvétel:
A játékosok online profiljához tartozó szerencsejáték használati adatokat (amiket a szolgáltató automatikusan rögzít) három alkalommal vizsgálták: bevonáskor (baseline), majd 6 és 12 héttel a bevonás után; a PGSI-t bevonáskor és 12. héttel bevonás után mérték.
A felkértek 43,8%-a töltötte ki a PGSI kérdőívet (1122, átlagéletkor 35.8 év, 92,07% férfi), a problémás szerencsejáték használók (5 pont vagy afeletti mutatójúak) átlag PGSI értéke 9 volt, ami patológiás szerencsejáték használatot jelez. A baseline PGSI értékek között bevonáskor nem volt eltérés a négy csoport között. A legnagyobb lemorzsolódás a tanácsadásban részesülő csoportban volt (a 12. héten 97.3%). PGSI eltérés jelent meg az intervenciós és kontroll csoport között a 6. héten: az intervenciók valamelyikében résztvevők egyharmada a 6. héten már a nem problémás szerencsejáték használó kategóriába került (5 alatti PGSI), azonban  a 12. héten mért értékek között nem volt szignifikáns különbség.
Eredmény:
Nem találtak szignifikáns különbséget az intervenciós csoportok között a kontroll csoporthoz képest. A tanácsadásban részesülő csoportban volt a legnagyobb lemorzsolódás.
A szerzők ambiciózus célja volt, hogy proaktívan kínáljanak intervenciót a problémás szerencsejáték használóknak, ám a lemorzsolódási arány a vártnál is magasabb lett. Másik eredmény, hogy a problémás szerencsejáték használók körében figyelmet érdemel a „kevesebb néha több” elv, mivel a nagyobb befektetést igénylő tanácsadásban részesülő csoportban volt a legnagyobb a program megszakítása, hiába az általánosan megfogalmazott álláspont, hogy a személyre szabott tanácsadás hatékonyabb a tanácsadást nem tartalmazó intervenciókhoz képest – jelen mintán ezzel ellentétes eredményeket találunk. Ezeket a váratlan eredményeket magyarázhatja a kutatásban résztvevők alacsony fokú belső motivációja (ami a gyógyulás motorja), az, hogy a kiválasztásnál a szerzők nem használtak szigorú kritériumokat (csak a nagykorúság volt feltétel). A későbbiekben az intervenciók szabadon választhatóvá tétele, ahol a résztvevő döntheti el, hogy milyen mértékben és hogyan szeretne segítséget kapni talán segíthet a tanácsadással szembeni ellenállásból fakadó lemorzsolódáson, illetve érdemes lehet kiszűrni a szorongással és depresszióval küzdő pácienseket, valamint lehetővé tenni a résztvevők visszajelzésének fogadását, ami további értékes információval szolgálhat a lemorzsolódás hátteréről.