2020. augusztus 30., vasárnap

Pszichológiai és farmakológiai intervenciók szociális szorongás zavaros felnőttek körében: szisztematikus áttekintés és hálózati metaanalízis

 Mayo-Wilson, E., Dias, S., Mavranezouli, I., Kew, K., Clark, D., M., Ades, A., E., Pilling, S. (2014). Psychological and pharmacological interventions for social anxiety disorder in adults: a systematic review and network meta-analysis. Lancet Psychiatry 2014; 1:368-76. 

Készítette: Fehér Anna

A szociális szorongás zavar vagy szociális fóbia a népesség kb. 7%-át érinti és, ha nem kezelik, krónikussá vállhat és jelentősen ronthatja az életminőséget. Korábbi metaanalízisek alapján, amelyekben a lehetséges kezelési módokat hasonlították össze egymással, elmondható, hogy a szociális szorongás zavar kezelhető gyógyszeres úton, valamint pszichológiai és önsegítő intervenciókkal is. Ezek a korábbi metaanalízisek általában két különböző kezelésmódot hasonlítottak össze, ebben a kutatásban viszont hálózati metaanalízist használtak, ami azt jelenti, hogy összehasonlították egymással az összes felelhető randomizált kontrollált kísérlet hatékonyságát, és összehasonlították az eredményeket az olyan személyek állapotával is, akik nem kaptak kezelést (pl. várólistán voltak). 

A kutatáshoz sok nemzetközi adatbázist átvizsgálva keresték a 1988 és 2013. szeptember 13-a között megjelent publikációkat a témában. Feltétel volt, hogy az intervenciók randomizált, kontrollált kísérletek legyenek és a résztvevők olyan 18 év feletti személyek, akik kimerítik a szociális szorongás zavar kritériumat. Azokat a kutatásokat kizárták, amelyek komorbid zavarrra (pl. szerhasználat) irányultak, azokat a kutatásokat viszont belevették, amelyeknél a vizsgált személyek más mentális betegséggel (pl. depresszió) is diagnosztizálhatóak voltak. A már nem forgalmazott gyógyszereket tartalmazó kutatásokat is kizárták. A kiválasztott kutatásokban használt intervenciók három csoportra oszthatóak: gyógyszeres kezelés, pszichológiai vagy viselkedéses intervenció és ennek a kettőnek a kombinációja. Az egyes pszichológiai vagy viselkedéses intervenciók közé tartozott a testedzés promotálása, a társas helyzeteknek való kitettség növelése, az egyéni kognitív viselkedés terápia (CBT), a csoportos CBT, más pszichológiai terápiák, a pszichodinamikus pszichoterápia, a pszichológiai placebo (a nem specifikus elemeit vizsgáltak a terápiáknak, pl. empátia), önsegítés támogatással, önsegítés támogatás nélkül. 

A hálózati metaanalízishez végül 101 kutatást használtak, a mintát összesen 13164 fő alkotta. Az egyes intervenciókban 18-839 közötti volt a résztvevők száma, az átlag időtartam pedig 12 hét volt. Voltak olyan kutatások, amelyek hosszútávú eredményeket tartalmaztak, de ezeket nem használták ebben a metaanalízisben. A résztvevők átlagéletkora 36 év, 80%-uk fehér, 52%-uk nő. Mindannyian súlyos, hosszú ideje fennálló szociális szorongás zavarban szenvedtek. A részvevők demográfiai adatai hasonlóak voltak és nem volt mérhető különbség a kezdő szociális szorongásos tüneteikben, ami onnan ered, hogy a beválasztási kritériumok azonosak voltak.  

Az egyes kutatások eredményeit összehasonlítottak a referencia adatokkal, amelyeket várólistás, szociális szorongás zavarral diagnosztizált személyek szolgáltattak és az egyes intervenciók hátékonyságát összehasonlították a többi intervenció eredményével is. Kiemelendő, hogy a szociális szorongás zavarral diagnosztizáltak jól reagálnak a kezelésekre, azonban néhány tünetük fennmaradhat egy hosszabb kezelés után is.  Az eredmények alapján több gyógyszeres kezelésnek és pszichológiai intervenciónak is nagyobb hatékonysága volt, összehasonlítva a várólistás személyekkel. A gyógyszerek közül a szelektív szerotonin visszavétel gátlók (SSRI) és a szerotonin-noradrenalin visszavétel gátlók (SNRI) bizonyultak a leghatékonyabbnak (pl. fluoxetine, paroxetine). A pszichológiai intervenciók közül pedig az egyéni kognitív viselkedésterápia volt a leghatásosabb. Hatásosabbnak bizonyult például a pszichodinamikus pszichoterápiánál és egyéb terápiáknál (pl. mindfulness) is. Ugyanakkor mind a pszichológiai, mind a gyógyszeres placebo-nak nagy hatása volt az eredmények végkimenetelére, ezért feltételezhető, hogy ezek a nem specifikus tényezők nagyban hozzájárulhatnak az egyéni CBT, valamint a SSRI-k és az SNRI-k hátékonyságához. 

Mivel mind a gyógyszeres, mind a pszichológiai intervenciók hatékonynak bizonyultak, ezért felmerül a kérdés, hogy melyik kezelés lehet a hasznosabb? A kevert intervencióknak nagy a hatékonysága, azonban kevés kutatás vizsgálta ezt a kezelésmódot, emiatt fontos megvizsgálni az intervenciók hosszú távú hatását és a mellékhatásokat is. A SNRI-k és az SSRI-k kellemetlen mellékhatásokat (pl. szexuális diszfunkció, növekedett agitáltság) okozhatnak. Azok a személyek, akik egy akut kezelési szakasz után abbahagyják a gyógyszerszedést, könnyedén visszaeshetnek. De azoknak, akik hosszú ideig szednek gyógyszert, 25% az esélyük, hogy visszaesnek. Ezeket az eredményeket is kevés kutatás támasztja alá, de ezzel szemben a pszichológiai intervenciók nem okoznak mellékhatásokat és segítségükkel a személyek állapota hosszú távon is fenntartható. Így a cikk írói a pszichológiai intervenciókat javasolják, a gyógyszerekkel szemben, azonban nagyon fontos ezeknek is a hosszú távú vizsgálata. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MB...