2021. szeptember 12., vasárnap

A digitális kognitív viselkedésterápia hatékonysága inszomniában – randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízise

 Soh, H. L., Ho, R. C., Ho, C. S., & Tam, W. W. (2020). Efficacy of digital cognitive behavioural therapy for insomnia: a meta-analysis of randomised controlled trials. Sleep Medicine, 75, 315–325. https://doi.org/10.1016/j.sleep.2020.08.020 

Készítette: Kassai József

Az inszomnia általánosságban a populáció 11,7 - 36%-át érinti. Elmondható, hogy mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten komoly következményekkel járhat. Egyéni szinten befolyásolhatja a páciens szomatikus egészségét (diabétesz, elhízás, kardiovaszkuláris megbetegedések), mentális egészségét (nő a depresszió, szorongás vagy szerhasználat esélye) és a személy napközbeni funkcionálását is, ami növeli pl. az esetleges sérülések bekövetkeztét. Ezekből fakadóan az inszomnia jelenléte nagy terhet ró az egészségügyi intézményrendszerre és munkahelyekre egyaránt. 

A kognitív viselkedésterápia alkalmazása elterjedt és hatékony módszer az inszomnia kezelésében, és egyaránt alkalmaz kognitív és viselkedésterápiás elemeket is és hatékonyabbnak bizonyult az önmagában végzett gyógyszeres kezeléseknél. Ennek ellenére a klasszikus CBT operatív nehézségei, vagy pl. a stigmatizáció miatt továbbra is a gyógyszeres kezelés a gyakoribb. A digitális CBT (dCBT) kifejlesztése ezen próbál segíteni.  

A dCBT alapját teljesen automatikus és interaktív internetes programok vagy applikációk adják, melyek visszajelzést is adnak a használóinak. A korábbi eredmények ígéretesek voltak ezzekel a módszerekkel kapcsolatban és ez a vizsgálat ennek újabb és frissebb megerősítését kívánja megadni. Fő kimeneti változói az Insomnia Severity Index (ISI) pontszámai, továbbá egyéb alvási mutatók, mint az elalvási idő (SOL), teljes alvásidő (TST), alvás hatékonyság (SE), éjjeli ébredések száma (NWAK), éjjeli ébredések ideje (WASO). Kontrollal összevetve nézték a módszer hatékonyságát, továbbá összehasonlították a klasszikus közvetlen CBT-vel is. 

Módszer, kritériumok: 

Inszomniával diagnosztizált vagy önbevalláson alapuló inszomniával küzdő felnőtt személyek szerepeltek a vizsgálatokban. Az intervenció minden esetben minimum 4 hetes dCBT, melynek legalább egy viselkedéses és egy kognitív elemet kellett tartalmaznia. A kontroll lehetett passzív (pl. várólista) vagy aktív (pl. alváshigiénés edukáció). A kimeneti változóknál fontos, hogy azokat a kezelést követően, majd rövid és hosszú távon is mérjék, és ezek az adatok elérhetők legyenek.  

A vizsgálatok módszerét tekintve fontos, hogy randomizált kontrollált vizsgálat legyen, mely a megfelelő korcsoporttal dolgozik és a mintában szereplő személyeknek nincs neurológiai zavaruk, mely befolyásolhatná az eredményeket. 

A releváns kutatások kiválasztása 1346 vizsgálatból indult ki, majd végül 33 tanulmányra szűkítették és ezek kerültek elemzésre. A vizsgálatok között voltak melyek komorbid zavarokkal együtt vizsgálták az inszomniát, volt amely speciálisabb populációval foglalkozott (pl. tanárok) és általánosságban közepes inszomnia szint volt jellemző. A vizsgálatok ⅔ részében passzív kontrollal dolgoztak, 7 esetében pedig aktív kontroll volt jelen. Négy olyan vizsgálat volt, melyben összehasonlították a klasszikus és a digitális CBT hatását.  

Az alkalmazott dCBT általában 5-8 alkalmat jelentett, és kb. 5 komponensből álltak (pl. alvási szabályok, ingerkontroll, kognitív átstrukturálás). A dCBT-k közül voltak teljesen automatikusan végzettek és valamilyen szinten terapeuta által irányítottak is.  

Elsődleges eredmények: 

Az inszomnia súlyossága (ISI pontszám) szignifikánsan csökkent a dCBT csoportokban a kontrollokhoz képest és ezek a rövid és hosszú távú utánkövetés során is fennmaradtak, de egyre kisebb mértékben.  

Másodlagos eredmények: 

A dCBT csoportban a kezelést követően a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan csökkent az elalvási idő, az éjjeli ébredések időtartama és száma, továbbá nőtt az alváshatékonyság és a teljes alvásidő. Hasonló hatásmérettel maradtak meg ezek a különbségek a rövid távú utánkövetés során, kivéve a teljes alvásidőt és az éjjeli ébredések számát.  

A dCBT és a klasszikus CBT összehasonlítása: 

A klasszikus CBT résztvevői nagyobb mértékű javulást mutattak az inszomnia pontszámok terén, és alacsonyabb volt az éjjeli ébredések időtartama is, azonban a többi mutatóban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.  

Diszkusszió: 

Ez a meta-analízis tehát a korábbiaknál több vizsgálatot bevonva tudta megállapítani a dCBT hatékonyságát az inszomniával küzdők körében, mely változások nem csak a kezelést követően, hanem az utánkövetés során is fennmaradtak. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a dCBT kezelésben résztvevőknek kevesebb idő is elég volt a megfelelő hatékonyságú alvás eléréséért, illetve az éjszakai ébredések során is könnyebb volt újra elaludni. Tovább az is elmondható, hogy a különböző pszichiátriai vagy szomatikus állapotoktól függetlenül is jól működhet a dCBT.  

A szerzők felhívják a figyelmet az alvási mutatók mérésének esetleges szubjektivitására vagy a nocebo/placebo hatás jelenlétére, mint az eredményeket befolyásoló tényezők.  

A tanulmány limitációi közé tartozik, hogy viszonylag kevés tanulmány volt mely hosszabb utánkövetést mutatott, nem vizsgáltak nem angol nyelven íródott munkákat, igen széleskörű volt a rövid távú utánkövetés ideje, továbbá adatok hiányában nem közöltek eredményeket a mellékhatásokról sem.  

A jövő kutatóinak fontos szerepét emelik ki a dCBT kapcsán a moderátor változók feltérképezésében és a klasszikus CBT-vel való összehasonlítás módszeres vizsgálatában.  

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MB...