Pszichológiai tünetek, korai maladaptív sémák és sémamódok: a csoportos sématerápia kimenetelének előrejelzői személyiségzavaros pácienseknél

Koppers, D., Van, H., Peen, J., & Dekker, J. J. (2020). Psychological symptoms, early maladaptive schemas and schema modes: predictors of the outcome of group schema therapy in patients with personality disorders. Psychotherapy Research, 31(7), 831–842. https://doi.org/10.1080/10503307.2020.1852482

Készítette: Lukács Borbála

A csoportos sématerápia (Group Schema Therapy=GST) egy integratív pszichoterápiás módszer, amely a kognitív viselkedésterápia, az érzelmi kötődés, a pszichodinamikus és a gestalt elméletek elemeit ötvözi. A GST célja, hogy a résztvevők felismerjék és megváltoztassák korai maladaptív sémáikat (Early Maladaptive Schema=EMS) és diszfunkcionális sémamódjaikat A sémák azok a mélyen gyökerező, negatív alapvető hiedelmek, amelyek a gyermekkorban alakulnak ki, és amelyek hatással vannak az egyén önmagával és másokkal való kapcsolatára. A sémamódok a korai maladaptív sémák aktiválódásakor fellépő, érzelmi és viselkedési mintákból álló állapotok. Korábbi kutatások kimutatták, hogy a GST hatékony a borderline személyiségzavar kezelésében. Ugyanakkor a kutatások arra is rávilágítottak, hogy más személyiségzavarok kezelése terén kevesebb adat áll rendelkezésre, bár az eredmények ígéretesek. A csoportos terápia formátuma különösen előnyös lehet, mivel a csoporttagok közötti interakciók lehetőséget adnak a társas problémák hatékonyabb kezelésére, valamint költséghatékonyabb is lehet az egyéni terápiához képest.

 

A kutatás célja a csoportos sématerápia hatásának vizsgálata a globális pszichológiai distresszre, a korai maladaptív sémák súlyosságára és a diszfunkcionális sémamódokra. Továbbá a kutatás célkitűzése, hogy megállapítsa, mely kiindulási jellemzők befolyásolhatják a terápia kimenetelét. Hipotéziseik szerint a GST jelentős hatékonyságot mutat mind a pszichológiai distressz, mind pedig a korai maladaptív sémák súlyossága és a sémamódok változása tekintetében a kezelés végére és három hónapos utánkövetés után. Továbbá a kutatók feltételezik, hogy a magas kiindulási szintű pszichológiai tünetek, a korai maladaptív sémák és maladaptív sémamódok előrejelzik a rosszabb kimenetelt a terápia végére.

           

A vizsgálatban 194 személyiségzavarral diagnosztizált páciens vett részt. A páciensek a hollandiai Arkin Mentális Egészségügyi Intézet központjából kerültek beválogatásra. Az életkor 18 és 65 év között mozgott. A részvétel feltétele legalább egy DSM-IV szerinti személyiségzavar diagnózisa volt, kizáró oknak minősült a súlyos szuicidális állapot, az antiszociális személyiségzavar és az akut pszichoszociális problémák megléte.

 

A résztvevők három különböző kérdőívet töltöttek ki. A Symptom Checklist-90-Revised (SCL-90-R) egy önkitöltős kérdőív, amely 90 tételt tartalmaz és különböző pszichológiai tünetcsoportokat mér, mint például szorongás, depresszió, szomatikus panaszok, interperszonális érzékenység, és globális pszichológiai distressz. A Young Schema Questionnaire (YSQ) szintén önkitöltős, 205 tételt tartalmazó kérdőív, amely 16 korai maladaptív sémát mér. A Schema Mode Inventory (SMI) 118 tételt tartalmazó önkitöltős kérdőív, 14 sémamódot mér, amelyek négy fő csoportba sorolhatók: internalizáló, externalizáló, túlkompenzáló és adaptív módok.

 

A folyamat során a résztvevők 60 hetes csoportos sématerápián vettek részt, amely heti egy 90 perces ülést tartalmazott. A terápiát két fő fázisra osztották, az első a konceptualizációs fázis, amely során a résztvevők azonosították a fő korai maladaptív sémáikat és sémamódjaikat, majd pedig a második, séma-módosítási fázisban igyekeztek ezeket kognitív viselkedésterápiás eszközökkel átírni.

 

Az eredmények alapján a csoportos sématerápia közepes mértékű tünetcsökkenést mutatott, amely stabil maradt az utánkövetés során. Mivel a csoportos sématerápia elsősorban a korai sémák és sémamódok súlyosságának csökkentésére irányul, így érthetően ezek esetében nagyobb mértékű javulást figyeltek meg a kutatók. A kiindulási tünetek vizsgálata tekintetében kimutatták, hogy az SCL skálán elért magas pontszámú interperszonális érzékenység, és a szégyenérzet/csökkentértékűség séma megléte előrejelzték a nagyobb mértékű javulást a pszichológiai distressz terén.

 

A kutatás limitációi közé tartozik a kontrollcsoport hiánya, ami megnehezíti annak megállapítását, hogy a tünetek javulása mennyiben köszönthető a kezelésnek vagy természetes tünetváltozásnak. További korlátnak tekinthető, hogy a diagnosztikát önkitöltős kérdőívekkel végezték, nem strukturált interjúkkal. Valamint limitációként említik a kutatók, hogy az utánkövetési arány alacsony volt, ez pedig befolyásolhatja az eredmények megbízhatóságát.

 

Összefoglalva a kutatás egy rendkívül hasznos terápiás módszer vizsgálatát célozta meg. Megállapítható, hogy a csoportos sématerápia hatékonyan csökkenti a pszichológiai distresszt és elősegíti a korai maladaptív sémák és sémamódok súlyosságának csökkenését. A kutatás szélesíti a személyiségzavaros páciensek kezelési lehetőségeit és ígéretes alternatívát kínál, de további kutatásokra van szükség az optimális terápiás keretek kialakításához.