Kognitív viselkedésterápia autizmus spektrumzavarban érintett gyermekek és serdülők szociális készségeinek fejlesztésére: randomizált kontrollált vizsgálatok metaelemzése

 You, X., Gong, X., Guo, M., & Ma, B. (2023). Cognitive behavioural therapy to improve social skills in children and adolescents with autism spectrum disorder: A meta-analysis of randomised controlled trials. Journal of Affective Disorders, 344, 8–17. https://doi.org/10.1016/j.jad.2023.10.008

Készítette: Nagy Kata

Az autizmus korai agyi fejlődési eltérések és idegi átszerveződés következtében kialakuló zavar (O’Reilly et al., 2017; Bauman and Kemper, 2005), mely szociális és kommunikációs nehézségekkel, szűk érdeklődési körrel és repetitív viselkedésmintákkal jár (American Psychiatric Association, 2013). A WHO becslései szerint a világon az autizmus prevalenciája 0,76%, azaz megközelítőleg a gyermekpopuláció 16%-át érinti globálisan (Baxter et al., 2015). Az elmúlt évek során sok terápiás lehetőség vált elérhetővé autisták számára, és számos program adaptálta a CBT módszereit kifejezetten autista gyermekek fejlesztésére. A legtöbb elemzés fókuszában eddig az állt, hogy a CBT hatékonyan javítja a szorongásos tüneteket autista gyermekeknél (Ung et al., 2015; Sharma et al., 2021; Weston et al., 2016; Perihan et al., 2020), viszont a módszer társas készségekre gyakorolt hatásait eddig kevésbé vizsgálták. A kutatás kapcsán továbbá fontos megemlíteni az SRS (Social Responsiveness Scale) kérdőívet. Az SRS az autizmus tüneteinek súlyosságát méri viselkedéses szinten, 4 fokú Likert skálán, 4–18 éves gyermekek és serdülők esetében (Bolte et al., 2008), a kérdőívet szülők vagy tanárok tölthetik ki.

A vizsgálathoz források gyűjtésére a szerzők a PubMed, Embase és Cochrane Library adatbázisokban végeztek keresést egészen 2022 októberéig visszamenőleg, az alábbi kulcsszavak mentén: "Autizmus Spektrum Zavar" "Kognitív Viselkedésterápia” és „Randomizált Kontroll Vizsgálat”. Csak azokat a randomizált kontrollált vizsgálatokat vették figyelembe, amelyek autizmus spektrum zavarral diagnosztizált, 18 év alatti gyerekeket és serdülőket vizsgáltak, ahol a CBT-t más, nem CBT-beavatkozásokkal hasonlították össze, és legalább egy SRS mérést végeztek a kutatás alatt. Az adatelemzéshez a STATA 17 szoftvert használták, ahol a beavatkozási és kontrollcsoport SRS átlagértékeit és szórásait hasonlították össze. A hatásméreteket Hedges’ g standardizált átlagkülönbséggel számolták ki, figyelembe véve a klinikai és módszertani különbségeket. A heterogenitást I² teszttel vizsgálták, és a belső validitás értékeléséhez a Cochrane kockázatértékelési eszközt alkalmazták.

A kutatók 1730 cikket azonosítottak a keresés során, viszont a kritéritériumok alapján végül hét tanulmányt választottak be a metaanalízisbe. A vizsgálatba bevont tanulmányok összességében 214 autista gyermek adatait tartalmazták, akik közül 110 fő az intervenciós csoportban, 104 pedig a kontrollcsoportban vett részt. Az eredeti tanulmányokban a gyermekek életkora 7 és 18 év között volt, a mintaméret pedig az intervenciós csoportban 7 és 24 fő, a kontrollcsoportban 8 és 21 fő között változott. A résztvevők szociális készségeit az SRS skálával értékelték, amelynek alapértékei 74,85 és 110,3 pont között mozogtak. A tanulmányok közül hétben a szülők töltötték ki az SRS-P skálát, míg kettőben a tanárok által kitöltött SRS-T változatot használták. Az alkalmazott terápiás módszerek között több tanulmány a Biaca-t (Behavioural Interventions for Anxiety in Children with Autism) használta, amely kifejezetten autizmussal élő gyermekek szorongásának kezelésére kifejlesztett módosított CBT intervenciós program.

Az elemzések alapján a CBT szignifikáns javulást eredményezett a szociális készségek tekintetében, különösen a szülők által értékelt csoportokban, míg a tanárok értékelése szerinti vizsgálati helyzetben csak kisebb változás volt megfigyelhető. A kontrollcsoportokban a résztvevők egy része várakozás a kezelésre kondícióban szerepelt, míg mások hagyományos kezelést kaptak, néhányan pedig egyéb kezelést. Az eredmények arra utalnak, hogy a CBT hatásosabb a várakozási listás csoporthoz képes, de a nem-CBT csoportokkal összehasonlítva is kedvező eredményeket kaptak az elemzés során.

Összességében kiemelendő, hogy ez az első olyan metaanalízis, amely a CBT-t ilyen szempontból vizsgálta. Számos randomizált kontrollált vizsgálatban és metaanalízisben vizsgálták a kognitív-viselkedésterápia hatékonyságát (CBT) az autizmussal élő gyermekek szorongásos tüneteinek kezelésére, viszont a vizsgálatokban általában a fő szempont a szorongás, és másodlagos szempontként szerepelnek csak a szociális készségek.

Az elemzések azt mutatták, hogy a CBT javította a szociális készségeket, amit főként a szülői értékelések igazoltak, míg a tanári értékelések nagyobb változatosságot (heterogenitást) mutattak. Az Egger-teszt és a kiegészítő vizsgálatok alapján nem találtak publikációs torzítást, így az eredmények megbízhatónak minősülnek.

A cikkben a szerzők több limitációt is kiemeltek. A tanulmány korlátai közé tartozik, hogy csak kevés vizsgálatot tudtak bevonni, mivel a CBT-intervenciókkal kapcsolatos randomizált kontrollált vizsgálatok többsége kevésbé a szociális készségek javítására fókuszált, emiatt pedig nem minden vizsgálatban mérték ezt a faktort megfelelően. Emellett az SRS újabb, frissített változatát (SRS-II) csak néhány vizsgálat használta, ami szintén hozzájárult a vizsgálatok alacsony számához.

Mindent összevetve ez a tanulmány rámutat arra, hogy a CBT a szociális készségeket is jelentősen fejlesztheti, és bár ezek a készségek a kutatásokban gyakran másodlagos célok, a CBT átfogó kezelés, amely mind a szorongásos tüneteket, mind a szociális készségeket javíthatja, így klinikai alkalmazásra érdemes. Ezzel együtt pedig fontos, hogy további kutatások lennének szükségesek a témában, annak pontosabb megértése érdekében.