2019. augusztus 14., szerda

Csoportos kognitív viselkedésterápia hatékonysága a szociális szorongás zavar terápiájában: hosszú távú előnyök és utógondozás

Effectiveness of cognitive behavioural group therapy for social anxiety disorder: long-term benefits and aftercare
Ciara Fogarty, David Hevey, Odhrán McCarthy
Behavioural and Cognitive Psychotherapy (2019), 1–13. doi:10.1017/S1352465819000079
Készítette: Szűcs Ágota

A szociális szorongás zavar előfordulási gyakorisága a nyugati társadalmakban 7% és 13% között van. A tünetek általában kamaszkorban jelentkeznek, és kezelés hiányában krónikussá válnak, gyakori együttjárást mutatva többek között depressziós tünetekkel, öngyilkossági gondolatokkal, problémás szerhasználattal, alacsony szintű életminőséggel. Mindezek fényében látszik, hogy a szociális szorongás zavar hatékony kezelése kiemelkedően fontos.
Korábbi kutatások igazolták a csoportos kognitív viselkedésterápia (CBGT) hatékonyságát szociális szorongás zavar esetén rövid és középtávon, de kevés információ állt eddig rendelkezésre arra vonatkozóan, milyen hatásai vannak ennek a terápiás formának egy évnél hosszabb idő elteltével a terápiás beavatkozás után. Szintén kevés utalás történik a szakirodalomban a CBGT-t követő utógondozó programokra vonatkozóan, bár hagyományosan fennáll az a nézet, hogy a terápia végeztével elérhető kiegészítő támogatás jótékony hatással van általánosságban véve a személy mentális egészségére.
A klinikumban dolgozó szakembereknek szükségük van arra, hogy lássák, milyen mértékben várható a terápiával elért hatás fennmaradása hosszú távon, illetve azt is tudniuk kell, hogy mennyiben járul hozzá a terápia lezártával elérhető utógondozás a terápiás hatás megmaradásához. A jelen kutatás célja a CBGT terápia hosszú távú hatásának felmérése, és annak vizsgálata, mi a kapcsolat a hosszú távú terápiás hatás és az utógondozásban való részvétel között.
A jelen kutatásban alkalmazott longitudinális kohorsz vizsgálat során több időpontban mérték fel a szociális szorongás zavar, szorongás és a depresszió tüneteit: a CBGT csoportterápiás program megkezdése előtt (457 résztvevővel), közvetlenül utána (369 résztvevővel), és átlagosan 4.6 évvel a terápiás intervenció lezárása után (138 résztvevő). A résztvevők rendelkeztek szociális szorongás zavar diagnózissal a DSM-IV kritériumrendszere alapján, életkoruk 19 és 72 év között volt (átlag=38.68, szórás=9.59). A tünetek mérésére minden mérési időpontban az alábbi mérőeszközöket használták: szociális szorongás zavar tüneteire Social Phobia Scale (SPS), szorongás tüneteire Beck Anxiety Inventory (BAI), és a depresszió tüneteire a Beck Depresszió Leltár (BDI-II) mérőeszközöket.
A vizsgálatban alkalmazott csoportos kognitív viselkedésterápiás program Clark és Wells 1995-ös modelljére épült, 14 héten át heti egy alkalommal 2.5 órás foglalkozásokból állt, melyeket egy szenior klinikai szakpszichológus és egy klinikai szakképzésben képződő szakpszichológus jelölt együtt vezetett. 55 ilyen terápiás csoportot szerveztek, melyek egyenként 5-10 főből álltak. Az utógondozásra kéthavonta került sor, és egy 2.5 órán át tartó, félig strukturált beszélgetésből állt, melyet vagy egy tanácsadó szakpszichológus, vagy egy klinikai szakképzésben képződő szakpszichológus jelölt vezetett. Ezeken az alkalmakon a résztvevők megosztották egymással az állapotuk javulásával vagy romlásával kapcsolatos fejleményeket, és csoportban meg tudták beszélni, melyek azok a stratégiák, melyek segítenek nekik fenntartani a terápia hatására elért javulást.
Az vizsgálat eredményei: a terápiás beavatkozásnak nagymértékű jótékony hatását mutatták ki mindhárom vizsgált területen (szociális szorongás zavar, szorongás és a depresszió tünetei) közvetlenül a terápia befejezése után, és ez a hatás megmaradt hosszú távon is (átlagosan 4.6 évvel a terápia lezárása után). A szociális szorongás szintjében mért változás szignifikáns maradt a depresszió és szorongás hatásának kontrollálása mellett is. A három tünetcsoport közül a legnagyobb mértékű klinikailag szignifikáns változást a depreszió szintjében tapasztalták, ami azt jelzi, hogy a szociális szorongással együttjáró (nem súlyos) depresszió tüneteinek enyhítésére is hatékony módszer a csoportos kognitív viselkedésterápia.
Nem találtak viszont szignifikáns kapcsolatot aközött, 1) milyen mértékben változtak a személy tünetei közvetlenül a terápia befejezésése és az egy évnél későbbi mérés között, és aközött, hogy 2) milyen gyakorisággal vett részt a személy utógondozási csoportfoglalkozáson. Ez az eredmény azt jelzi, a páciensek részesültek a terápia jótékony hatásából függetlenül attól, hogy milyen gyakran vettek részt utógondozáson. Feltételezhető, hogy a CBGT terápia hatása azért marad fenn függetlenül az utólagos segítség igénybevételétől, mert a terápiás alkalmak során nagy hangsúlyt fektetnek az ott tanult készségek a mindennapi életbe való átvitelére (arra, hogy a személy maga váljon a „saját terapeutájává”).
Összefoglalásként megállapítható, hogy a csoportos kognitív viselkedésterápia intervenció hatásos hosszú távon a szociális szorongás zavar kezelésére, ez a terápiás forma egy jó alternatíva a tünetek enyhítésére, a szociális szorongás zavar kezelésére.

Korlátok: a kutatás eredményeinek értelmezésekor figyelembe kell venni azt, hogy a terápia hosszú távú hatásának felmérésére az eredeti csoportnak csak kb. 1/3-a vállalkozott, tehát a fent ismertetett eredmények némileg torzulhattak amiatt, hogy a nem-válaszolók esetében fennálló terápiás hatást nem volt lehetséges integrálni a kutatás eredményeibe. Szintén esetlegesen limitáló tényező az, hogy az adatokat önbevallásos formában gyűjtötték az érintett személyektől, ami bár gyakran használt eljárás a kutatásokban, de mégis némi torzításra adhat esélyt.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A CBT transzkulturális adaptációja az ázsiai országokban

Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behaviora...