2019. augusztus 14., szerda

- Rémálmok gyakorisága és a rémálmok okozta distressz - a traumafókuszált kognitív viselkedésterápia hatékonysága PTSD-ben

Levrier, K., Marchand, A., Belleville, G., Dominic, B. P., & Guay, S. (2016). Nightmare frequency, nightmare distress and the efficiency of trauma-focused cognitive behavioral therapy for post-traumatic stress disorder. Archives of trauma research, 5(3).
Készítette: Somorjai Réka

Az emberek nagy része élete során átél valamilyen kellemetlen, traumatikus eseményt, mint például halálesetet, balesetet, természeti katasztrófát vagy gyászt. Ezekben a megterhelő eseményekben közös, hogy erős szorongást jelentenek az egyén számára. Viszont poszttraumás stressz szindróma (PTSD) csak az érintettek 10-15%-ánál alakul ki. A PTSD erős szorongással és megemelkedett arousal szinttel járó kórkép. A PTSD-ben szenvedők újra meg újra átélik a traumát, gondolatban, hallucinációkban vagy álmok formájában felidézik azt. A trauma áldozatai közül a PTSD kórképpel diagnosztizáltak 71%-ánál gyakori, hogy rémálmok jelentkeznek. Vizsgálatok arra is rámutattak, hogy azoknál a személyeknél, akiknél a traumatikus esemény átélése előtt is tapasztalhatók voltak a rémálmok, nagyobb valószínűséggel jelent meg PTSD a trauma átélése után, illetve gyakoribb volt a depresszió és csökkent az alvási minőség megléte függetlenül az átélt trauma minőségétől. A gyakori rémálmok esetében normál populációban ez az arány kb. 2-5%-ra tehető.
Jelen tanulmány arra kíváncsi, hogy a PTSD-vel diagnosztizáltaknál a kognitív viselkedésterápia (CBT) a PTSD-ben megjelenő tünetek közül melyeket képes csökkenteni vagy befolyásolni.
A PTSD kezelésében a traumafókuszú kognitív viselkedésterápia hatékonysága bizonyított, hiszen hasonlóan a CBT analógiájára, a traumatikus események is kiépíthetnek egy sajátos memória hálózatot, vagy más néven, asszociációs félelmi struktúrát. Ennek egyik eleme a rémálmok, melyeken keresztül a beteg újra meg újra átéli a traumatikus eseményt. A modell alapján, ha a PTSD-t sikeresen kezelik, akkor a rémálmok is megszűnnek. A vizsgálat célja, hogy vajon a poszttraumás stressz szindróma kezdete előtt jelenlévő rémálmok befolyásolják-e a CBT PTSD kezelését és a PTSD tünet-csökkenését, illetve hatásosak-e a CBT egyes elemei a PTSD-t kísérő rémálmok csökkentésében. A trauma fókuszú kognitív viselkedésterápia célja, hogy a traumatikus esemény által létrehozott diszfunkcionális asszociációkat és az úgynevezett „félelmi struktúrát” az imaginációs technika vagy az ún. in vivo ingerelárasztás technika által módosítsa.
Míg az ingerelárasztás technika hatékonysága megkérdőjelezhető, hiszen a kezelés után - habár a rémálmok száma csökkent -, a résztvevők továbbra is beszámoltak rémálmokról és az azok okozta jelentős mértékű szubjektív szenvedésről. Ellentétben a CBT hatékonyságával, amelyet számos vizsgálat igazolt. Hatásai a tünetredukcióban - ahogyan magának a technikának a komponensei is -, nagyon változatosak. Kevés azonban azon tanulmányok száma, melyek a rémálmok előtt és után is mérik a CBT hatékonyságát egy traumatikus kontextusban.

A vizsgálatban 71 fő vett részt. 48%-a a kísérleti személyeknek fizikai sérülést szenvedett, 31%-uk balesetet vagy katasztrófát, 18%-uk halálközeli élményt élt át, míg 3%-uk más egyéb traumát. Átlagosan két évvel ezelőtti traumáról számoltak be. A résztvevőknél egy 20 héten át tartó kognitív viselkedésterápiás eljárást alkalmaztak a vizsgálatvezetők. Összesen öt alkalommal végeztek felméréseket a kísérleti személyeknél: a kezelés megkezdése előtt; a harmadik majd a kilencedik héten; a kezelés után és 6 hónappal a kezelés végeztével. A vizsgálatban résztvevő 71 személynek az alábbi kritériumoknak kellett megfelelnie: (a) 18 és 65 év közötti; (b) felnőttkorban elszenvedett traumát kellett átélnie; (c) a DSM-IV alapján elsődlegesen diagnosztizált PTSD. A kizáró kritériumok pedig: ismételt háborús traumák; alkohol vagy szerfüggőség; szuicid gondolatok; múltbéli vagy pszichotikus epizód; bipoláris zavar vagy mentális retardáció, egyéb személyiségzavar. A vizsgálati személyeknél alkalmazott terápia empirikusan igazolt kognitív viselkedésterápiás alkalmakból állt. Egy alkalom 90 percig tartott, továbbá a teljes kezelés az alábbiak szerint épült fel:
1-3. alkalom: pszichoedukáció a PTSD-ről (tünetek, szorongásmenedzsment, diafragmatikus légzés)
4-9. alkalom: az átélt traumatikus életesemény kognitív átstrukturálása aktív imaginációs technikával
10-20. alkalom: prevenció és relapszusmegelőzés
A terapeuták standardizált intervenciós protokoll mentén haladtak. A terápia kezdetén a kísérleti személyek feladata volt, hogy két kérdőívet, az életeseményeket regisztráló LEC (life events checklist) kérdőívet, illetve a CAPS (clinician-administered PTSD scale) skálát, mely a PTSD tünetek listázására és differenciálására szolgált.

Az eredmények szerint azok, akik rémálmoktól szenvedtek nem profitáltak kevesebbet a terápiából, mint azok, akik szintén PTSD-ben, de rémálmoktól nem. Már az első pszichoedukációs alkalom után szignfikánsan csökkent a rémálmok intenzitása, és ez a csökkenés folyamatos volt egészen az ingerelárasztásos alkalmakig, azaz a terápia végéig. 77%-a a rémálmoktól szenvedő betegeknek a CBT után nem tapasztalt többet rémálmokat. A distressz már az első alkalom után csökkent. Miller és DiPilato kimutatták, hogy a progresszív izomrelaxációs technika hatékonyan csökkenti az idiopátiás rémálmok gyakoriságát és intenzitását. Jelen tanulmányban is azt találták, hogy az izomfeszülés és a rémálmok egyszerre jelentkeznek és a diafragmatikus légzőgyakorlatok segítik csökkenteni a stressz okozta arousalt. Végül az elárasztásos terápia (imaginációs és valós) segít megváltoztatni a beteg percepcióját az adott korábbi traumatikus eseményről. A vélt kontroll miatt segített csökkenteni a szorongásos tüneteket. Ugyanakkor a betegek 23%-a a kezelés után is tapasztalt rémálmokat. Az egyik magyarázat, hogy a rémálmok arra késztetik az egyéneket, hogy megtanulják elkerülni azokat, ezért sokan elkerülő viselkedéseket vezetnek be, például kitolják az alvási időt. Ezek az elkerülő viselkedések a rémálmok elkerülése érdekében nem kaptak külön hangsúlyt az alkalmazott traumafókuszú kognitív viselkedésterápiában, vagyis nem változtatták meg őket a terápia során, amely fenntarthatta a rémálmok további megjelenését a pácienseknél.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A CBT transzkulturális adaptációja az ázsiai országokban

Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behaviora...