A CBT hatékonyságának vizsgálata élethosszig tartó vaginizmus esetében

Ter Kuile, M. M., Van Lankveld, J. J., De Groot, E., Melles, R., Neffs, J., & Zandbergen, M. (2006). Cognitive-behavioral therapy for women with lifelong vaginismus: Process and prognostic factors. Behaviour Research and Therapy, 45(2), 359–373. https://doi.org/10.1016/j.brat.2006.03.013

Készítette: Szeitz Gréta

A vaginizmus az egyik leggyakoribb női pszichoszexuális diszfunkció, amely során a hüvely izmai akaratlanul összehúzódnak, ez megnehezíti vagy lehetetlenné teszi a behatolást, és a fájdalomtól való intenzív félelem kíséri. Az élethosszig tartó vaginizmus olyan állapot, amely sok nő életét befolyásolja, nemcsak fizikai fájdalmat, hanem jelentős szorongást, önbizalomhiányt és párkapcsolati problémákat is okozhat, ám gyakran tabuként kezelik. A vaginizmus a viselkedési modell szerint olyan állapot, amelyben a hüvelyi penetrációval kapcsolatos félelem és izomgörcs akadályozza a szexuális aktivitást, tehát a behatolással kapcsolatos félelmek ismételt megerősítése elkerülő viselkedést eredményez. Ez a ciklikus mintázat fenntartja és tovább súlyosbítja a problémát. 

Egy kutatás, amelyet Ter Kuile és munkatársai (2007) végeztek, bemutatja, hogy a kognitív viselkedésterápia (továbbiakban: CBT) hatékony eszköz lehet azoknál a nőknél, akiknél életük során fennálló vaginizmust diagnosztizáltak. A CBT célja, hogy csökkentse a behatolással kapcsolatos félelmeket és az elkerülő viselkedést, miközben segíti a nőt az új, pozitív tapasztalatok kialakításában. A vizsgálatban 117 heteroszexuális 18 év feletti nő vett részt, akiknél életük során fennálló vaginizmust diagnosztizáltak és véletlenszerűen három csoportba osztották őket: CBT csoportterápiás, CBT biblioterápiás (önálló tanulás terápiás anyagokból) és várólistás kontrollcsoportba. A terápiás program 3 hónapon keresztül zajlott. A résztvevők pszichológiai állapotát és a szexuális funkciókat a terápia előtt, közben és után is mérték standardizált kérdőívekkel.

A terápia magában foglalt:

-          szexedukációt, ahol a résztvevők anatómiai és pszichológiai ismereteket kaptak, amelyek segítettek megérteni a vaginizmus kialakulásának és fennmaradásának mechanizmusait,

-          szorongáscsökkentő technikákat, mint a progresszív relaxáció és az autogén tréning,

-          fokozatos expozíciós gyakorlatokat, ahol a behatolástól való félelem kezelését lépésről lépésre végezték (először képzeletben, majd fizikai eszközökkel pl. ujjak, végül a pénisz behatolásával),

-          kognitív átkeretezéses gyakorlatokat, ahol az irracionális gondolatokat (pl. „A hüvelyem túl szűk”) azonosították és reális, támogató gondolatokkal helyettesítették be,

-          házi feladatokat, mely során a résztvevők a terápiás folyamat során naplót vezettek az előrehaladásukról, ami segítette a terápia hatékonyságának nyomon követését. 

A kutatás eredményei szerint a résztvevők jelentős javulást mutattak a penetrációval kapcsolatos félelmek és a hüvelyi izomkontroll terén, valamint a szexuális elégedettségre és önbizalomra vonatkozó érzéseikben is. A CBT-vel kezelt csoportban a résztvevők 33%-a ért el sikeres hüvelyi behatolást, míg a kontrollcsoportban egyetlen ilyen eset sem fordult elő. További eredmény, hogy a kezelés után mért javulás a legtöbb résztvevőnél hosszú távon is fennmaradt, ami a terápia tartósságát mutatja.

Az eredmények alapján elmondhatjuk, hogy a CBT hatékony kezelési forma a vaginizmus kezelésére. A kutatók hangsúlyozták, hogy a terápia sikere nagymértékben függ a nő motivációjától és attól, hogy milyen mértékben képes együttműködni a terapeutával. Ezek az eredmények reményt és megoldást nyújthatnak azoknak a nőknek, akik ezzel a problémával küzdenek, és segíthet nekik visszanyerni szexuális életük és önbizalmuk irányítását.