Az alvási zavarok digitális kognitív viselkedésterápiája (dCBT) javítja-e az általános klinikai eredményeket az IAPT kiegészítéseként?

 Stott, R., Pimm, J., Emsley, R., Miller, C. B., & Espie, C. A. (2021). Does adjunctive digital CBT for insomnia improve clinical outcomes in an improving access to psychological therapies service? Behaviour Research and Therapy, 144.  https://doi.org/10.1016/j.brat.2021.103922

Készítette: Oprável Melitta

A cikk szerzői szerint az alvásproblémák alulértékeltek, pedig összefüggnek a mentális betegségekkel (szorongás, depresszió). Elhanyagoltságuknak okai egyrészt a CBT szakemberek hiányában keresendő, így az előtérbe az alvási-higénia gyakorlatok kerülnek, amelyek vagy túl alacsony szintű intervenciót jelentenek vagy tudománytalannak tekinthetők. Az elhanyagoltság másik oka, hogy a rossz alvást nem nevezik külön problémának, így kevésbé célozzák, tünetként tekintik és a gyökerét kezelik. Ami alapvetően helyes irány, azonban a cikk szerzői feltételezik, hogy a rossz alvás közvetlen kezelése -mint a kezelés kiegészítője- elősegítheti a jobb klinikai adatokat.

Ennek kutatására az Egyesült Királyságban az állami egészségügyi programként működtetett Improving Access to Psychological Therapies (IAPT) rendszeren belül a Sleepio nevű kiegészítő csomag hatásvizsgálatát folytatták le. Az IAPT évente több mint egy millió ember számára kínál pszichológiai kezeléseket szorongás és depresszió kezelésére. Teszi ezt lépcsőzetes kezelési modellben, az alacsony intenzitástól a magas intenzitású támogatásig. A Sleepio az IAPT kiegészítéseként jelent meg és ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a programon belül valakit egyszerre kezeltek például depresszióval, illetve alvásproblémáival is. Az alacsony intenzitás esetén személyre szabott alvás-higéniai tudás és könyvtár állt a résztvevők rendelkezésére. Míg magas intenzitás esetén a CBT stimuluskontroll-terápia (amely a megfelelő kapcsolat helyreállítására helyezi a hangsúlyt, például célja az ágyat újra a relaxáció helyévé tenni), valamint alváskorlátozó algoritmusokat használtak (alvásnaplót követően beállítják a valós alvás idejét, így több időt nem tölthet ágyban a kliens, idővel pedig majd növelik 15 percekkel amikor az eredmények javulnak), illetve kognitív újrakeretezést, paradox szándékot, relaxációt és napi alvási naplót is jelentett. Háttértámogatásnak pedig ott volt egy közösségi fórum, valamint a speciális problémák könyvtára (váltott műszak, várandósság stb.)

A kutatás 2019-ben történt, a covid időszakot megelőzően. A résztvevők toborzása az IAPT szolgáltatásból történt. Azoknak, akik kezdeti értékelés alapján alvásproblémákat jeleztek, felajánlották a Sleepio-t (3534 betegnek ajánlották fel, 552 (15,6%) regisztrált, 510 beteg (92,4%) rendelkezett végső kimeneti adatokkal). Egy éven keresztül folyt a kutatás, amely egyén esetén 6 hetet jelentett. A kapcsolatfelvétel elején és végén az alábbi kérdőíveket vették fel velük: Patient Health Questionnaire-Depression, GAD-7 szorongás mérésére, valamint Work and Social Adjustment Scale munkavégzési képesség és szociális zavarok mérésére. A kontroll csoport pedig klinikailag és demográfiailag illeszkedő csoport volt, akik nem használták a Sleepio-t. Mindehhez logisztikus regressziós modellt használtak.

Az eredmények szerint az átlag életkor 40,5 év volt, 66,5% nő, 44% depresszió diagnózissal, 52% szorongás diagnózissal vett részt a kutatásban. 33% az alacsony intenzitású részben maradt (személyreszabott edukáció), 67% került a CBT szakaszba. Összességében elmondható, hogy a Sleepio-t is használó résztvevők szignifikáns mértékben csökkentették a PHQ-9, GAD-7 és WSAS átlagpontszámaikat, összehasonlítva az illesztett kontrollcsoportokkal. Legerősebb hatás a szorongáscsökkentésen volt, ahol a végső pontszám egy teljes ponttal alacsonyabb lett. Az IAPT felépülési arányok (köszöbérték alá csökkenés) (PHQ-9 és GAD-7 alapján) 64,7%-ot tettek ki, míg a kontroll csoportban 58%-ot.

Elmondható tehát, hogy a Sleepio hasznos eszköznek bizonyult, jelentős javulás jelentkezett hangulati, szorongásos és szociális funkcionálás terén. Fontos lehet tehát a rossz alvásra való nagyobb figyelem, még akkor is ha alapvetően más a fő problémakör. A szerzők kiemelték továbbá, hogy sok beteg vett részt a kutatásban a 60-70es korosztályból (13%), amelyet különösen örvendetesnek találtak.

Felmerülhet azonban a kutatás kapcsán, hogy azok, akik a Sleepio-t választották, alapvetően motiváltabbak is voltak a gyógyulásukat illetően, amelyet a szerzők az illesztett klinikai és demográfiai kontrollcsoporttal igyekeztek ellensúlyozni. Kérdés lehet azonban, hogy a motivációs háttér milyen mértékben vezethető le a klinikai kórképből és a demográfiai adatokból.