Kognitív-viselkedéses beavatkozások a szorongás megelőzésére és kezelésére kisgyermekeknél: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

 Howes Vallis, E., Zwicker, A., Uher, R., & Pavlova, B., (2020). Cognitive-behavioural interventions for prevention and treatment of anxiety in young children: A systematic review and meta-analysis, Clinical Psychology Review, 81, 101904. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2020.101904

Készítetette: Gáncs Adrienn

Bevezetés

A szorongásos zavarok jellemzően fiatalkorban kezdődnek és az első tünetek már csecsemőkorban is megjelenhetnek. Ebben a korban ez leginkább viselkedésgátlásban fejeződik ki. Az óvodáskorú gyermekek körében a szorongásos zavarok prevalenciáját 10 és 20% közé becsülik. A gyermekkori szorongásos zavarok rosszabb iskolai teljesítménnyel és érzelmi fejlődéssel, valamint a felnőttkori hangulatzavarok, szerhasználat és öngyilkosság nagyobb valószínűségével járnak együtt. Korábbi metaanalízis kimutatta, hogy a CBT hatékony a szorongás kezelésére 5-16 éves gyerekeknél, azonban az óvodáskorú gyermekek esetén még számos kérdés megválaszolatlan. Ennek a metaanalízisnek az volt a célja, hogy értékelje a CBT alapú beavatkozások hatékonyságát a szorongás megelőzésére és kezelésére szorongó és viselkedésgátlással küzdő kisgyermekek esetében, illetve annak a vizsgálata, hogy az intervenció formája, helyszíne, fókusza és komponensei, milyen módon befolyásolják a hatékonyságot.

Módszer

A szakirodalmak áttekintéséhez a kutatók a PsycINFO, a PubMed és az Embase adatbázisokban kerestek a következő kifejezéseket használva: „szorongás”, „viselkedésgátlás”, „beavatkozás” és „gyermekkor”. Az analízisbe olyan óvodáskorú gyermekekkel végzett tanulmányokat vontak be, melyekben a kisgyermekek kognitív-viselkedéses vagy viselkedéses beavatkozásban részesültek diagnosztizált szorongásos zavar, szorongásos tünet vagy viselkedésgátlás kezelésére. A szorongásos zavarok tág definícióját használták, beleértve a szelektív mutizmust, a kényszerbetegséget (OCD) és a poszttraumás stresszbetegséget (PTSD) is.

Eredmények

A kritériumok alapján az elemzésbe 43 kutatást vontak be, mely 47 publikációt jelentett. Ezek a tanulmányok 2656 résztvevő adatait vizsgálták, amelyekben a gyermekek életkora 3 és 8 év között volt (átlaga 5.45). A bevont 43 tanulmány közül 41 beavatkozás előtti és utáni, 17 beavatkozás előtti, utáni és utánkövetéses, 2 pedig csak beavatkozás előtti és utánkövetéses pontszámokat közölt.

Az első elemzés 41 tanulmányt tartalmaz. Az eredmény, a beavatkozás előtti és utáni értékek alapján, a szorongás nagymértékű csökkenését mutatta. Az intervenció hatékonyságát kontrollcsoporthoz hasonlítva 19 cikk alapján vizsgálták. Azt az eredményt kapták, hogy a szorongás jobban csökkent a beavatkozáson átesett személyek esetén a kontrollcsoporthoz képest. Az eredmény abban az esetben sem változott, amikor kizárták az OCD-vel vagy PTSD-vel foglalkozó tanulmányokat. A beavatkozás hosszútávú hatásának vizsgálatába 19 tanulmányt válogattak be. A szorongás utánkövetéses eredmények alapján nagy hatásmérettel csökkent.

Vizsgálták a beavatkozás típusának és a vizsgálat jellemzőinek hatását is a hatékonyságra. A szorongás mérőszáma nem befolyásolta a hatékonyságot. A szorongásos zavarokkal és szorongásos tünetekkel rendelkező résztvevők esetén a beavatkozások jobban csökkentették a szorongást, viselkedésgátlással élőkhöz képest. A beavatkozások hatékonysága kismértékben különbözött attól függően, hogy ki vett részt a foglalkozások többségén (szülőközpontú, szülő- és gyermekközpontú, gyermekközpontú). A személyesen végzett beavatkozások jobban csökkentették a szorongást, mint az interneten keresztül végzett beavatkozások.

Diszkusszió

Összefoglalva a kutatók azt találták, hogy a kognitív-viselkedéses beavatkozások csökkentették a szorongást és a viselkedésbeli gátlást kora gyermekkorban. A beavatkozás hatékonysága pedig az utánkövetés során is fennmaradt. Az az eredmény, hogy a CBT beavatkozások hatékonyan csökkentik a szorongást a viselkedési gátlással küzdő óvodáskorú gyermekeknél is azért kiemelten fontos, mert a viselkedési gátlás a későbbi szorongásos zavarok egyik legerősebb kockázati tényezője.  Emellett azt találták, hogy az internetes beavatkozások is csökkentik a gyermekek szorongását, azonban kevésbé, mint a személyes alternatívák. A személyes csoportos és az egyéni CBT hatása között nem mutatkozott különbség. Tehát, ha lehetséges a személyes beavatkozás megfontolandó azonban, ha ez nem lehetséges az internetes lehetőségek is hatékonyak lehetnek. A beavatkozásokat aszerint is összehasonlították, hogy elsősorban a szülőre, a gyermekre vagy a szülőre és a gyermekre egyaránt összpontosítottak-e. Mindegyik módszer hatékonynak mutatkozott. Nem szignifikáns tendencia a gyermeket is bevonó beavatkozásoknak kedvezett.

A metaanalízis limitációi közé tartozik, hogy a tanulmányok túlnyomórészt észak-amerikai, európai és ausztrál résztvevőket tartalmaznak, korlátozott volt a hozzáférés a nyomonkövetési adatokhoz, mérsékelt heterogenitást és a kis tanulmányok lehetséges publikációs torzítását is azonosítottak, illetve számos bevont tanulmány minősége alacsony is volt.