Rövid Mindfulness-alapú intervenció hatásának vizsgálata a nők alacsony szexuális vágyának kezelésében

 Gunst, A., Ventus, D., Arver, S., Dhejne, C., Görts-Öberg, K., Zamore-Söderström, E., & Jern, P. (2018). A Randomized, Waiting-List-Controlled Study Shows That Brief, Mindfulness-Based Psychological Interventions Are Effective for Treatment of Women’s Low Sexual Desire. The Journal of Sex Research, 1-17.
Készítette: Hargitai Hanna Lilla


Az alacsony női szexuális vágy előfordulásának gyakorisága 7-23%. A panaszok jelentős distresszt jelentenek a személyeknek, továbbá összefüggésbe hozhatók a rosszabb minőségű párkapcsolattal, az alacsonyabb jól-léttel és rosszabb általános egészségi állapottal. A DSM-5 összevonva kezeli a női szexuális vágy és készenlét zavarát, a diagnózis kritériuma a következő 6 tünet közül legalább háromnak a megléte: 1) A szexuális tevékenység iránti érdeklődés csökkenése vagy hiánya. 2) A szexuális/erotikus gondolatok vagy fantáziák csökkenése vagy hiánya. 3) A szexuális tevékenység kezdeményezésének csökkenése/hiánya és a partner kezdeményezési próbálkozásaira adott reakció hiánya. 4) A szexuális tevékenység során a szexuális izgalom/öröm csökkenése vagy hiánya szexuális együttlét során. 5) Csökkent/hiányzó szexuális érdeklődés/készenlét bármilyen külső szexuális/erotikus kulcsingerre. 6) Csökkent/hiányzó genitális vagy nem genitális érzetek szexuális tevékenység során. További kritérium, hogy a tüneteknek legalább 6 hónapon keresztül fennálljanak, és a személynek klinikailag jelentős distresszt, szenvedést kell, hogy okozzanak.
Az elmúlt években egyre inkább nőtt az érdeklődés a női szexuális zavarok mindfulness-alapú terápiás kezelése iránt. Ezen terápiák lényege, hogy a személy a jelen pillanatra fókuszál, és így figyelmét tudatosan a testében bekövetkező szexuális válaszra irányítja, ezzel párhuzamosan csökkentve a negatív ön-ítélkezést.

Résztvevők és kutatási elrendezés:
A vizsgálatba újsághirdetésen keresztül toborozták a résztvevőket.  Összesen 70, 18 év fölötti, párkapcsolatban élő svéd nőt vontak be, akik a női szexuális vágy/készenlét zavarának diagnózisával rendelkeztek és vállalták, hogy részt vesznek a 4 egyéni ülésen. Kizáró kritérium volt antidepresszív szer alkalmazása, hormonpótló terápia, pszichiátriai diagnózis megléte (önbevallás alapján), jelenlegi pszichiátriai kezelés, jelentős párkapcsolati problémák megléte, és a gyakori diszpareunia (szexuális közösülés során érzett fájdalom).
A résztvevőket randomizációval 3 csoportra osztották aszerint, hogy milyen kezelésben részesülnek:
Az 1. csoport tagjai (20 fő) a Brotto és Basson protokollja szerinti Mindfulness alapú intervencióban vettek részt. A protokoll eredetileg csoportos intervencióra lett tervezve, azonban jelen vizsgálatban a résztvevők egyéni üléseken vettek részt.
A protokoll a következő elemeket tartalmazta:
1) Pszichoedukáció a női szexualitással és a szexuális válasszal kapcsolatban
2) Kognitív terápiás elemek
3) Mindfulness gyakorlatok
A 2. csoport tagjai (30 fő) a protokollon kívül még különböző feladatokat is kaptak. Ezek kifejezetten a nők saját szexuális motivációinak feltárására (listaírás) és az szex gyakorlására fókuszáltak. Szintén ide tartozott az ülések között beiktatott szexuális élményekre való reflexiók megbeszélése (milyen pozitív vagy negatív tapasztalatokkal járt együtt).
A 3. csoport tagjai alkották a várólistás kontroll személyeket (20 fő).
A résztvevőknek kérdőíveket kellett kitölteniük az első ülést megelőzően, majd az utolsó ülést követően, illetve a kezelést követő 3 és 6 hónap után. A kérdőívekkel a szexuális vágyon kívül mérték még a szexualitással járó distresszt, a szexuális funkciókat, párkapcsolati elégedettséget és a pszichológiai distressz mértékét is.
Minden csoport résztvevője kapott egy saját 4 ülésre tervezett kézikönyvet, mely tartalmazta a pszichoedukációt és a házi feladatokat. Az ülések 90 percesek voltak és egy szexuális zavarokkal és mindfulnessel kapcsolatos speciális képzettséggel rendelkező pszichológus tartotta.

Eredmények: kezelés megkezdése előtt és kezelés utáni különbségek
A kezelés megkezdése és befejezte között 11 fő esett ki a vizsgálatból.
Kezelés előtt a 3 csoport között nem találtak különbséget a vizsgált változók tekintetében.
A várólistás kontrollcsoporton belül a várólista ideje alatt nem volt szignifikáns változás a szexuális vágyat és a többi vizsgált változót illetően.
A kontrollcsoporthoz képest a kezelésben résztvevő csoportokon belül szignifikánsan magasabb szexuális vágyat mértek,  azonban a két kezelésben résztvevő csoport között nem volt jelentős különbség a javulást mértékét illetően, azaz a protokollon kívüli elemek nem fokozták a kezelés hatékonyságát.
A kezelésben résztvevő csoportok esetén szignifikánsan csökkent a distressz. A szexuális elégedettség és funkciók terén szintén jelentős javulás volt kimutatható.
Egyik csoport esetében sem volt kimutatható szignifikáns változás a szexuális arousalt, az orgazmust, párkapcsolati elégedettséget, a szex során tapasztalt fájdalmat, valamint a szorongást és a depressziót illetően.
Utánkövetés eredményei: 3 és 6 hónap
A 6 hónapos utánkövetés végén mindkét csoportban  magasabb szexuális vágy és alacsonyabb szexualitáshoz kapcsolódó distressz volt kimutatható a kezelés előtthöz képest. Mindkét kondíció esetén javulás volt megfigyelhető a szexuális arousalt, a nedvesedés mértékét illetően a 6. hónap során. Ugyanakkor a csoportokon belüli vizsgálatok alapján a 3. és 6. hónap után mért eredmények között nem volt statisztikailag szignifikáns a különbség.
Összességében elmondható, hogy a rövid mindfulness alapú kezelés alkalmas az alacsony szexuális vágy kezelésére., és a distressz csökkentésére, mely hosszabb távon is pozitív hatással bír. 

Szisztematikus áttekintés és metaanalízis a kognitív viselkedésterápia hatékonyságáról a gyermekkori migrén kezelésében

Ng, Q. X., Venkatanarayanan, N. and Kumar, L. (2017), A Systematic Review and Meta‐Analysis of the Efficacy of Cognitive Behavioral Therapy for the Management of Pediatric Migraine. Headache: The Journal of Head and Face Pain, 57: 349-362.
Készítette: Bessenyei Kitti

A migrén típusú fejfájás gyakori gyermekeknél és serdülőknél. Egy szisztematikus áttekintésben, melyben 50 kutatás eredményeit vették alapul, a gyermekek 60% jelezte, hogy volt fejfájása egy meghatározott (1 hónaptól a teljes élettartamig terjedő) időintervallumon át. Valamennyi típusú fejfájás közül a migrén bizonyult a leggyakoribbnak gyermekek és serdülők körében. A visszatérő migrénes epizódok gyermekkorban bénító erejük folytán az iskolából való kimaradáshoz, teljesítménycsökkenéshez, valamint csökkent családi és kortárs interakciókhoz vezethetnek, ezáltal csökkentve a gyermek életminőségét. A gyermekkori migrén hatékony menedzselése így kritikus a gyermek fejlődési elmaradásának megakadályozása szempontjából.
A jelenlegi gyógyszeres kezelési lehetőségek több okból korlátozottak. A gyógyszeres kezelések hatékonyságára vonatkozó adatok hiányosságai következtében azok alkalmazása gyakran „off-label”(alkalmazási előírásokon túlmutató)-nak minősül. A gyógyszerek mellékhatásai következtében a hosszú távú használat több kárt okozhat a gyermeknek, mint amennyi jótékony hatással jár. A migrén patológiájának megértése még gyermekcipőben jár, a növekvő ismeretek ugyanakkor a viselkedéses és az életmód faktorok jelentős szerepére utalnak.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) olyan bizonyítékokkal alátámasztott módszer, mely két oldalról fejt ki jótékony hatást a migrén esetében. Egyrészt a megküzdési stratégiák kialakításán keresztül segíti a gyermek fájdalommal és az ebből eredő nehézségekkel való megküzdését, másrészt a környezeti tényezőket módosítva csökkenti a fájdalomviselkedés fenntartó tényezőit. A gyermekkori fájdalom kezelésében használt CBT-nek 5 komponense van: 1) A pszichoedukáció, mely információt nyújt a betegségről, a fájdalmat módosítani képes pszichológiai faktorokról és a fájdalom valóságosságáról az organikus háttér hiányában is. 2) Az önmonitorozás, mely a környezeti és belső kiváltó tényezők beazonosítását és a lefolyás nyomon követését teszi lehetővé. 3) Megküzdési képességek elsajátítása, mely relaxációs technikákat, a negatív fájdalom fenntartó kognícióktól való megszabadulást és önmegerősítést foglal magában. 4) Visszaesés megelőzés, mely általános problémamegoldó képességek elsajátítását tartalmazza, amelyek a fájdalom kialakulásakor alkalmazhatóak illetve stresszes helyzetekben, melyek a fájdalom kialakulását előhívhatják. 5) Házifeladatok, melyek az elsajátított képességek gyakorlását célozzák és segítenek a motiváció fenntartásában, illetve a CBT eredményességének növelésében.
A CBT hatékonysága a migrén menedzsmentjében megfelelően igazoltnak tekinthető több kutatás és egy szisztematikus áttekintés alapján felnőttek körében. A CBT gyermekkori migrénben történő alkalmazásának vizsgálatára vonatkozóan ugyanakkor eddig még nem végeztek metaanalízist.

A cognitive behavioral therapy vagy cognitive behavior therapy vagy CBT és headache vagy migraine keresőszavak használatával végzett előzetes keresés a PubMed és Ovid adatbázisban 3841 angol nyelven megjelent cikket talált 1980 január 1 és 2016 május 1 között. A metaanalízis a gyermekeken és serdülőkön végzett olyan randomizált kontrollált vizsgálatokra fókuszált, melyek a klinikailag szignifikáns javulást (50% vagy annál nagyobb csökkenés a fejfájás tüneteiben) vizsgálták a kezelést követően és a 3 hónapos vagy annál hosszabb idejű utánkövetés során, CBT alkalmazása mellett a várólistás kontrollal, a placeboval vagy a sztenderd gyógykezeléssel összehasonlítva. A cikkeket átnézték, hogy tartalmaznak-e releváns információkat a témával kapcsolatban, majd az adatok kivonását követően 14 kutatás került be a metaanalízisbe.

A metaanalízis eredményei alátámasztják a CBT klinikai hatását a gyermekkori migrén esetében. A klinikailag szignifikáns javuláshoz tartozó esélyhányados a CBT esetében a várólistás kontrollhoz, a placebohoz és a sztenderd gyógykezeléshez viszonyítva 9.11 és 9.18 volt visszamenőleg, szignifikáns klinikai javulást mutatva a CBT alkalmazása esetén a várólistás kontrollcsoporthoz, a placebohoz és a sztenderd gyógykezeléshez képest. A klinikai javulás emellett stabilnak is bizonyult még 1 éves utánkövetés során is.

Mindezek alapján bizonyítottan eredményesnek tekinthető a CBT a migrénben szenvedő gyermekek kezelésében és elsőként javasolt kezelésként alkalmazandó a klinikai gyakorlatban. Emellett növelheti a sztenderd gyógykezelés, például az amitriptyline alkalmazásának hatékonyságát is.

Dialektikus viselkedésterápia magas szuicid rizikójú borderline személyiségzavarral küzdő személyek részére

Linehan, M. M., Korslund, K. E., Harned, M. S., Gallop, R. J., Lungu, A., Neacsiu, A. D., … Murray-Gregory, A. M. (2015). Dialectical behavior therapy for high suicide risk in individuals with borderline personality disorder: a randomized clinical trial and component analysis. JAMA Psychiatry, 72(5), 475–482.
Készítette: Bella Nóra és Birtók Orsolya

Bevezetés
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a szuicid veszély elhárításának empirikusan bizonyított módja borderline személyiségzavarral élő betegek esetében. Ugyanakkor a standard DBT több komponensből álló módszer, amely egyaránt tartalmaz egyéni terápiát, készségfejlesztést, telefonos coachingot, és terápiás konzultáns csapat igénybevételét. A gyakorlatban ezek az elemek az erőforrások korlátozottsága miatt gyakran szétdarabolódnak, és csak egy-egy kerül felhasználásra. Kevéssé egyértelmű azonban, mely elemek az igazán szükségesek a pozitív eredményhez. Jelen kutatás célja az volt, hogy a készségfejlesztés komponens fontosságát felmérje a DBT szempontjából. Ehhez három csoportba sorolták a résztvevőket, akik különböző kezelést kaptak: 1) csak készségfejlesztés és manualizált esetmenedzsment (DBT-S), 2) csak egyéni terápia és szupportív csoportaktivitások (DBT-I), 3) készségfejlesztés és egyéni terápia együtt (standard DBT). Hipotézisük szerint a standard DBT hatékonyabb a szuicid viselkedés és önsértő magatartás csökkentésében, illetve a depresszió, szorongás, kezelésből való kiesés és hospitalizálódás csökkentésében, mint a készségfejlesztésre fókuszáló DBT-S vagy az egyéni terápiát kiemelő DBT-I, míg utóbbi kettő között nem jósoltak különbséget.

Módszer
A kérdés felderítésére randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmaztak, mely során egy év kezelés és egy év utánkövetés volt a protokoll. Összesen 99 nő vett részt a kutatásban, akik borderline személyiségzavarral élnek, és az elmúlt öt évben legalább két szuicid kísérletük vagy nem-szuicidális önsértésük (NSSI) volt, az elmúlt 8 hétben egy NSSI vagy szuicid kísérletük volt, és az elmúlt egy évben volt szuicid kísérletük. A résztvevőket randomizáltan sorolták az egyes kísérleti csoportokba. Mérőeszközként a Suicide Attemt Self-injury Interview, a Suicidal Behaviors Questionnaire, Reasons for Living Inventory, Treatment History Interview, Hamilton Rating Scale for Depression, és a Hamilton Rating Scale for Anxiety szolgáltak. Az eredményeket vak elrendezésben értékelték a szuicid kísérletek és NSSI epizódok gyakoriságának és súlyosságának függvényében.

Eredmények
Minden kezelési feltétel csökkentette a szuicid kísérletek és ideációk gyakoriságát és súlyosságát, illetve növelte az ellátóhelyek szuicidum miatti igénybevételét. A csak egyéni terápiát alkalmazó feltételhez viszonyítva azok a csoportok, ahol készségfejlesztés is történt, jelentősebb javulást mutattak az NSSI és a depresszió tüneteinek mérséklésében a kezelési év során. A standard csoportban a szorongás is szignifikáns javulást mutatott, míg a csak egyéni terápiás csoportban nem. Továbbá a standard csoportban a lemorzsolódás is alacsonyabb volt és a sürgősségi ellátó központok igénybevétele is csökkent. Összességében a DBT-I csoport depresszió és szorongás mutatói nem javultak akkora mértékben a kezelési évben, mint a másik két csoporté, de az utánkövetés során ez a csoport is felzárkózott.

Konklúzió
Több dialektikus viselkedésterápiás módszer is hasznos lehet a szuicid rizikó és az NSSI epizódok csökkentésére. Azok az intervenciók, amelyek készségfejlesztést is alkalmaznak, hatékonyabbak az NSSI csökkentésében, mint az anélküli intervenciók. A készségfejlesztésben részesülő NSSI páciensek depresszió és szorongás mutatói gyorsabban javultak. Standard DBT esetén jobb mutatókat állapítottak meg a lemorzsolódásban, az NSSI gyakoriságban és a sürgősségi ellátás igénybevételében.

Kognitív viselkedésterápia PTSD-ben és pánik rohamokban szenvedő vietnámi menekültek kezelésében

Hinton, D. E., Pham, T., Tran, M., Safren, S. A., Otto, M. W., & Pollack, M. H. (2004). CBT for Vietnamese refugees with treatment‐resistant PTSD and panic attacks: A pilot study. Journal of traumatic stress, 17(5), 429-433.

Készítette: Tóth Ildikó

A többéves háborús időszakokat átélő vietnámi menekültek körében gyakori a poszttraumás stressz szindróma, illetve a pánikrohamok megjelenése. A vietnámi menekültek gyakran tapasztalnak fejfájást, illetve szédülést. A traumákon átesett személyek körében azonban ezek az érzetek gyakran katasztrofizálás útján pánikhoz vezethetnek és előhívják az átélt traumák emléknyomait (éhezés, robbanás,stb.). Ebben a vizsgálatban 12 kambodzsai és vietnámi menekült vett részt, mely során kultúra-adaptált kognitív viselkedésterápiával egészítették ki a kezelésüket.

A résztvevők

A részvevőket speciálisan menekültek, angolul nem beszélők részére kialakított klinikákon toborozták. Olyan vietnámi menekülteket választottak be a kísérleti csoportba, akik esetében nem vált be semmilyen más kezelés. 12 résztvevővel zajlott a kutatás, akik mind megfeleltek a strukturált klinikai interjúk által támasztott PTSD kritériumoknak és legalább 1 éve megfelelő dózisú SSRI-t (szelektív szerotonin visszavétel gátló; antidepresszívum) és támogató tanácsadást kaptak. A résztvevők a terápia alatt is folytatták a gyógyszeres kezelést. A résztvevőket két csoportra osztották. Az első csoport (Group 1) azonnal belekezdett a CBT-be, míg a második csoport (Group 2) késleltetve. Mindkét csoportban három férfi résztvevő volt, és ezek a résztvevők mind ex-politikai fogvatartottak voltak.

Mérőeszközök

A poszttraumás stressz szindrómát a Harvard Trauma Questionnaire-rel (HTQ) mérték, mely 16, a DSM-III-nak megfelelő tételt tartalmaz, és a tételek 1-4-es Likert skálán pontozhatók. A tanulmányok szerint a 2,5 és annál több pontszám már a PTSD jelenlétét feltételezheti. A vizsgálatban alkalmazott teszt volt még a Hopkins Symptom Checklist-25 (HSC-25), mely két skálát tartalmazott: egy szorongás skálát (10 tétellel) és egy depresszió skálát (15 tétellel), minden tétel 1-4-es Likert skálán pontozható. A 1,75-ös érték ezen a teszten már pszichopatológiát mutathat. Egy másik szorongás skálát is használtak a vizsgálat során: a 16 tételes Anxiety Sensitivity Indexet (ASI), melynek tételei 0-4 közötti Likert skálával pontozhatók. A skálán elért 30, vagy annál magasabb pontszám azt jelzi, hogy a szorongással összefüggő tünetek pánikot okozhatnak. A manifeszt tünetek vizsgálatára még két másik kérdőívet is használtak a vizsgálatban: a Headache Panic Attack Severity Scale-t és az Orthostatic Panic Attack Severity Scalet. Ezek a skálák azt hivatottak mérni, hogy mennyire súlyosak a pánikok az egyes esetekben: fejfájás illetve a helyzetváltoztatáskor kialakuló vérnyomás-változás érzetekor.

A résztvevők a HTQ,ASI és HSCL kérdőíveket három alkalommal töltötték ki: a kezelés előtt, miután az első csoport 11 CBT ülésen részt vett, majd miután a második csoport is 11 CBT ülésen részt vett. A fejfájással és ortosztatikus tünetekkel társult pánik súlyosságát mérő kérdéssort pedig minden 2 hétben kitöltették.

A kezelés

11 héten keresztül a résztvevők személyre szabott kognitív viselkedésterápiás üléseken vettek részt, köszönhető ez a kutatásban résztvevő szociális munkásoknak és a többi bevont szakembernek, akik segítettek kulturálisan és nyelvileg is a résztvevők igényeihez igazítani a CBT-t.

Az ülések 8 fő elemet tartalmaztak:

1.         Információk biztosítása a PTSD és a pánikbetegség természetéről (pl: katasztofizálás)

2.         izomrelaxáció és más elfogadott relaxációs technikák

3.         Kulturális háttérnek megfelelő vizualizáció (lotus virág az ázsiai kultúrában a rugalmasság, megújulás jelképe)

4.         Mindfulness (relaxációs technikák alkalmazásán keresztül)

5.         A félelem hálózatok kognitív átstrukturálása (traumatikus emlékek és a szomatikus élmények félreértelmezései)

6.         Interoceptív jelenségek feltárása (katasztrofizálás által generált szorongás, pánik)

7.         Érzelmi protokoll (flashbackek esetén használható)

8.         A fejfájás és az ortosztatikus pánik felfedezése (érzések,cselekvések, gondolatok)

Eredmények

Az eredmények azt mutatják, hogy a személyre szabott, kultúra-specifikus CBT terápia hatására a kutatók szignifikánsan jobb eredményeket kaptak a vizsgálati csoportban. Tehát a CBT hatásos a PTSD és a pánikbetegség gyógyításában, kezelésében. Felhívták a vizsgálat vezetői a figyelmet a kutatással kapcsolatos néhány limitációra: mivel egy terapeuta vezette végig az össze kezelést, ezért nem kizárt a “terapeuta-hatás” az eredmények javulásában; illetve a szerzők kiemelték, hogy nem tudják pontosan meghatározni, hogy melyik folyamat hatott a vizsgálatban, és előrevetítik, hogy akár más, kognitív terápiás csomag is segíthet a PTSD és a pánikbetegség kezelésében.

Rumináció és újraértékelés szerepe a szociális szorongás kognitív viselkedésterápiájában

Brozovich, F. A., Goldin, P., Lee, I., Jazaieri, H., Heimberg, R. G., & Gross, J. J. (2015). The effect of rumination and reappraisal on social anxiety symptoms during cognitive‐behavioral therapy for social anxiety disorder. Journal of Clinical Psychology, 71(3), 208-218.

Készítette: Stark Anita

A cikk a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát a szociális szorongásos zavarban szenvedő személyeknél a rumináció, illetve az újraértékelés arányának változása kapcsán vizsgálja.

Szociális szorongás alatt azt a fajta intenzív félelmet értjük, mely az egyén szociális helyzetben él át, és az őt érő negatív értékeléstől tart. Az ilyen szorongás a teljesítményre több területen is negatív hatással bír, nem csak a szociális működésben, de a munka vagy az iskolai teljesítményben is romlást okozhat. A szociális szorongásos zavar kognitív modelljei kiemelik a torz hiedelmek és interpretációk miatt kialakuló érzelmi reaktivitás problémák jelentőségét.

Jelen kutatásban az érzelmi reguláció két kognitív aspektusára fókuszáltak: a ruminációra, és azon belül is az önemésztésre, illetve az újraértékelésre. A ruminációra maladaptív mechanizmusként tekintenek a szerzők, ami ártalmas az egyén számára. Definíció szerint azt értjük rumináció alatt, mikor a személy ismételten és passzívan az őt körülvevő, vele történő negatív eseményekre, különféle distresszekre és ezek lehetséges következményeire figyel, és ez a figyelmi fókusz jellemzően negatív. Korai vizsgálatok szerint a depresszió fontos komponense, azóta több kórképhez is köthető (szorongásos zavarok, alkohol és szerhasználati problémák, evészavarok).

A ruminációnak két típusát különböztethetjük meg, ezek pedig az önemésztés és a válaszkeresés. Önemésztés esetén az egyén a saját viselkedés negatív aspektusaira koncentrál és egy irreális sztenderdhez hasonlítja azt. A rumináció ezen fajtája szorosan köthető a szorongásos tünetekhez. Válaszkeresés esetén az egyén monitorozza az adott helyzetet, aktívan törekedve a problémamegoldásra. A szociális szorongásos zavarban szenvedő egyének egy társas helyzet után jellemzően beleragadnak az önemésztés spiráljába és hosszasan a mások róluk alkotott negatív képére fókuszálnak.

A cikkben a szerzők az újraértékelést mint adaptív mechanizmust állítják szembe a ruminációval. Ez egy olyan adaptív érzelemszabályozó mechanizmus, mely alatt a negatív érzéseket keltő inger újraértelmezése történik olyan módon, hogy az megváltoztatja az egyén érzelmi válaszát. Az ilyenkor kialakított alternatív gondolkodási útvonalak csökkenthetik a szorongást, a distresszt és a fiziológiai arousalt, illetve növelhetik a jóllétet. Szociális szorongásos zavarban szenvedő egyének énhatékonysága alacsonyabb, ezért kevésbé képesek erre a fajta gondolkodásra. Az újraértékelés a kognitív átstrukturálás alapvető komponense.

Jelen kutatásban a szerzők azt várták, hogy a kognitív viselkedésterápia csökkenti a maladaptív kognitív formák arányát, mint például a rumináció, az önemésztés és az érzelemszabályozási problémák, helyébe pedig az adaptív újraértékelés lép.

Módszer

436 telefonos interjú után 110 emberrel készítettek diagnosztikai interjút, ezekből 75-en feleltek meg a generalizált szociális szorongásos zavar (SAD) diagnózisának a DSM-IV alapján. A beválasztási kritériumok a következők voltak: az egyén 21-55 év közti, folyékonyan beszél angolul, jobb kezes, nem szed gyógyszert és nem jár pszichoterápiára, nincs medikális zavara, nem volt koponya traumája vagy neurológiai zavara. Akik megfeleltek ezen kritériumoknak, azokat random osztották be a vizsgálati, illetve egy várólistás (kontroll) csoportba. A vizsgálati csoportba tartozó egyének 16 hetes egyéni kognitív viselkedésterápiában részesülhettek. Minden héten egy rövid kérdőívvel mérték a szociális szorongás, a rumináció és az újraértékelés mértékét, ezekkel kapcsolatban 1-1 kérdésre kellett válaszolniuk a résztvevőknek. A terápia előtt és a végén kitöltötték a Ruminációs Válaszadási Stílus kérdőívet és az Érzelem-reguláció Kérdőívet. A Ruminációs Válaszadási Stílus kérdőívvel az önemésztést, az Érzelem-reguláció Kérdőívvel az újraértékelést mérték.

A terápiákat 4 PhD-s klinikai szakpszichológus tartotta, az ülésekről pedig hangfelvétel készült, annak érdekében, hogy a terapeutákat független értékelők osztályozzák a Cognitive-Behavioral Therapy for Social Anxiety Disorder: Therapist Adherence Scale alapján. Az eredmények szerint nem volt különbség a terapeuták közt. A terápia 5 fázisból állt: pszichoedukáció (kb. 4 alkalom), kognitív újrastrukturálás tréning (2-3 alkalom), exponálás (8-9 alkalom), alap hiedelmek fejlesztése (1-2 alkalom), lezárás (1 alkalom). A résztvevők házi feladatokat és munkafüzetet is kaptak, amiből minden alkalomra el kellett olvasniuk egy fejezetet.

Eredmények

Az eredmények alapján a kognitív viselkedésterápia alatt csökkent az önemésztés, és nőtt az újraértékelés mértéke. A magasabb baseline rumináció bejósolta a heti szociális szorongás, a rumináció és az újraértékelés heti átlagát. A rumináció jobban bejósolta a szociális szorongás szintjét, mint az újraértékelés. A nagyobb mértékű heti rumináció magasabb szociális szorongással járt együtt, de az újraértékelés nem. Ezen eredmények alapján arra lehet következtetni, hogy a ruminációnak nagyobb szerepe van a szociális szorongásban, mint az újraértékelésnek. Az eredmények támogatják azt az eddigi feltevést, miszerint a rumináció bejósolja a szociális szorongás tüneteit, illetve az újraértékelés és a rumináció későbbi értékét. A kognitív viselkedésterápia a kognitív átstrukturálás révén a gondolkodás új módját segít fejleszteni, ami növeli az újraértékelést, így az egyén figyelmét alternatív perspektívák felé irányítja.

Misophonia kezelése kognitív viselkedésterápiával

Schröder, A. E., Vulink, N. C., van Loon, A. J., Denys, D. A. (2017). Cognitive behavioral therapy is effective in misophonia: An open trial. Journal of Affective Disorders, 217, 289-294.

Készítette: Soós Fruzsina

A misophonia egy pszichiátriai betegség, amelynek jellemzője, hogy a személyek dühöt és haragot élnek át, amit bizonyos emberi hangok válthatnak ki (hangos levegővétel, gépelés, csámcsogás). Impulzív agressziót válthatnak ki a páciensekben ezek a hangok, emiatt a triggerek elkerülését, ezeknek a helyzeteknek az elkerülését választják (pl. másokkal étkezés, tömegközlekedés stb.). Ez egy újonnan felfedezett zavar, de kapcsolatba hozták más pszichiátriai zavarokkal is (Tourette szindróma, kényszeres személyiségzavar). Az előfordulását tekintve csak spekulatív számokat ismerünk: egy 485 fős kutatásban a válaszadók 20% rendelkezett misophoniás tünetekkel. Az általános populációban 3,2% is lehet az aránya.

Jelenleg nincs bizonyíték alapú orvoslás a misophonia kapcsán. Korábbi kutatásokban azt találjuk, hogy javulás mutatkozott olyan pácienseknél, akik kognitív viselkedésterápiát kaptak.

Az eljárásban 90 fő vett részt, akik misophonia zavarral érkeztek. 8 hónapon keresztül jártak a klinikára. A misophonia diagnosztizálásának érdekében obszesszív-kompulzív zavarban járatos pszichiáterek végezték a páciensek felmérését. A felmérésben külön kitérek a dühre és undorra. A páciensekkel kitöltették az ún. Amsterdam-Misophonia-Scale (A-MISO-S) tesztet a terápia indulásakor és végekor. A terápia végeztekor a pszichiáterek töltötték ki az ún. Clinical Global Improvement Scale (CGI-I), hogy mennyit javult vagy romlott a páciensek állapota a kezelés után. Általános mentális állapot felmérésére az SCL-90 tesztet alkalmazták.

Kezelés

A kutatók misophonia modelljének központi elemei: egyfelől van egy túlzott fókusz az emberi hangokra (emögött a figyelmi kontroll zavara állhat) és egy azonnal kiváltott negatív affektív reakció (emögött az emelkedett irritabilitás szintek állhatnak). A kezelés elemei:  koncentrálási gyakorlatok, ellenkondicionálás (pozitív tartalmat társítanak a negatív ingerhez), inger manipuláció és relaxációs gyakorlatok. Ezeket az elemeket kombinálták a csoportos CBT kezelésben. A csoportot CBT terápiában és obszesszív-kompulzív illetve ehhez kapcsolódó zavarokban jártas klinikai pszichológusok vezették. A csoportos ülések 1-2 hetente zajlottak; összesen 8 ülés volt (1 ülés 4 órát tartott).

Eredmények

A páciensek 58%-a javulást mutatott a klinikai javulást mérő teszt alapján. 48% pedig javulást mutatott és csökkent a misophonia tünetpontszám is 30%-kal. Pozitívan jelezték előre a javulást a következő változók: magas pontszám a misophonia tünetskálán; ha a tünetek között az undor is jelen van.

Páciensek visszajelzései:

A figyelmi feladatok sokat segítettek a pácienseknek abban, hogy a misophoniás ingerek helyett másra koncentráljanak; a páciensek azt jelezték vissza, hogy ezek a feladatok valóban segítettek.

Példa az ellenkondicionálásra: a futó a csipsz rágásának hangját összekötötte a futás során hallott ropogással. Maga a csoportos légkör is hasznos volt a páciensek számára; arról számoltak be, hogy a szupportív közeg önmagában csökkenthette a tüneteket.

Diszkusszió

Miért nem javult a páciensek fele? E mögött állhat az, hogy alacsony volt az ülések száma; a krónikus misophonia egy nehezen gyógyítható zavar; illetve nem mérték fel a személyiségbeli tényezőket.

Evéstudatosság Tréning falászavar kezelésében

Kristeller, J., Wolever, R. Q., & Sheets, V. (2014). Mindfulness-based eating awareness training (MB-EAT) for binge eating: A randomized clinical trial. Mindfulness, 5(3), 282-297.

Készítette: Pivarcsi Dorina

A falászavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek, ezt bizonyíthatja az is, hogy a jelenleg érvényben lévő pszichológusok által használt diagnosztikai rendszerben (DSM-5) is különálló kategóriaként van nyilván tartva az evészavarokon belül. A falásrohamokkal nem csupán akkor érdemes foglalkozni, mikor már elérték a diagnosztikai kritériumokat, anélkül is jelentős mozzanatok az emberi életben, ugyanis általában bűntudat és rossz közérzet követi őket.

A falásroham mögött gyakran az érzelmek szabályozásában mutatkozó nehézségek állnak, amit érzelmi evésnek is nevezünk. Az érzelmi evés során a személy az őt ért negatív eseményeket, a káros hatású stresszt, a nehezen feldolgozható érzelmeket igyekszik kompenzálni az evéssel. Az evés ugyanis nem csak biológiai értelemben alapvető igényünk, de érzelmi igényeket is képes kielégíteni, így egy örömforrásként is tekinthetünk rá, sőt valójában egy igazán szimbolikus tevékenység az ember életében.

Az érzelmi evés gyakran vezethet evészavarok kialakulásához vagy túlsúlyhoz, elhízáshoz. Az utóbbi korunk egyik legnagyobb globális népegészségügyi problémája, számos megbetegedést idéz elő és egy alacsonyabb színvonalú életminőséghez is hozzájárulhat.

Láthatjuk tehát, hogy a kontrolállhatatlan evés több káros úton is képes kifejteni a hatását, ezért szükségszerű pszichológiai eszközökkel közbelépni a probléma kezelésében. Hatékonynak bizonyultak a kognitív- és viselkedésterápiás módszerek, azon belül is a napjainkban nagy népszerűségnek örvendő mindfulness alapú technikák.

A mindfulness módszere a kognitív- és viselkedésterápiákon belül a harmadik hullámú megközelítésben helyezhető el, amely nézet a metakogníció szerepét hangsúlyozza és azzal kíván dolgozni. A mindfulness meditáció alkalmával az ember a saját gondolatait figyeli meg, rendszerezheti azokat, majd gyakorlás útján megtanulja elfogadni, megérteni őket és integrálni képes a betörő gondolatait a mindennapi életében, ezért is tartozik ez a módszer harmadik hullámú, metakognitív hangsúlyú irányzathoz.

A mindfulness technika azért lehet hatékony érzelmi evés fennállásakor, mert segít felismerni a test jelzéseit, például az éhség és a telítettség érzetet, valamint megtanít bánni azzal a gondolattal, mikor az egyén érzi a sóvárgást az ételek után, annak ellenére, hogy nem is éhes. Leegyszerűsítve a folyamatot, ami korábban egy automatikus szokás volt, például az, hogy az érintett személy akárhányszor elment a hűtő mellett, mindig kivett belőle valami nassolni valót, a tudatosság növelésével visszafogható, tehát az egyén felismeri, hogy ott áll a hűtőnél, ilyenkor szokott benyitni és kivenni valami nassolni valót, akkor most figyel arra, hogy ezt ne tegye meg.

Mostanra számos kutatási eredmény is bizonyítja a mindfulness, mint kognitív- és viselkedésterápiás módszer eredményességét a falásrohamok kezelésében. Egy 2013-ban publikált randomizált kontroll vizsgálatban három kísérleti elrendezés segítségével vizsgálták a mindfulness alapú intervenciós technika hatékonyságát. Összehasonlításra került egy kontrollcsoporttal és egy csoporttal, amely kizárólag pszichoedukációban részesült. A pszichoedukáció, azaz az adott témáról való tájékoztatás, fontos eleme az intervenciós programoknak és önmagában is hatékony tud lenni egy probléma kezelésében. Ebben a kutatásban is eredményesnek bizonyult a pszichoedukáció, a falásroham zavarban szenvedők 82%-ánál kevesebb tünet lépett fel az edukáció következtében, azonban ez a hatás csak rövid távon (1-2 hónap) volt kimutatható. A mindfulness alapú evéstudatosság tréning résztvevői között is 80%-nál következett be a javulás, azonban ezen csoport hosszabb távon is fent tudta tartani a javulást, sőt nőtt a tréning hatékonysága, 4 hónap után ugyanis a résztvevők 95%-ánál csökkent a falásrohamok száma.

A mindfulness alapú evéstudatosság tréning (rövidítve: MB-EAT) 12 alkalomból állt, 9 ülés hetente egyszer, majd 3 ülés havonta egyszer. Az ülések időtartama körülbelül 1,5-2 óra volt. A tréning során alkalmaznak általános mindfulness meditációt, éberség meditációt és mini-meditációkat is, melyeket elsajátítva a személy tudatosabb lehet az evési szokásait illetően. A gyakorlatokkal kifejezetten a test jelzéseinek felismerését, a testtel való kapcsolatot fejlesztik. A tréning ideje alatt a résztvevők, kognitív- és viselkedésterápiákhoz méltóan házi feladatokat is kapnak. A házi feladatok között például szerepelnek egyedül végzett mini-meditációk, hangfelvételen keresztül vezetett étkezések és igazi próbatételek is, mint a svédasztalos étkezés.

A tréning sikeressége a tréninget vezetők szakmai kiválóságában és a résztvevők egyéni körülményeik figyelembe vételében rejlik. Nem biztos, hogy mindenkinek beválik egy standard módszer, igazán hatékonnyá akkor válhat egy ilyen program, ha figyelembe veszi az egyének igényeit is.