A dialektikus viselkedésterápia hatékonysága a borderline személyiségzavar kezelésében

 Panos, P. T., Jackson, J. W., Hasan, O., & Panos, A. (2013). Meta-Analysis and Systematic Review Assessing the Efficacy of Dialectical Behavior Therapy (DBT). Research on Social Work Practice, 24(2), 213–223. doi:10.1177/1049731513503047  

Készítette: Simon Evelin  

A borderline személyiségzavar (BPD) jelentős közegészségügyi problémát jelent, mivel a hagyományos terápiák nem bizonyulnak hatásosnak a kezelésében. A borderline betegek esetén az öngyilkosság kockázata rendkívül magas, emiatt gyakran részesülnek fekvőbeteg ellátásban.  

Marsha Linehan kifejlesztett egy kezelési módszert, melyet a krónikusan öngyilkosságot megkísérlő személyek számára dolgozott ki: a dialektikus viselkedésterápiát (DBT). Linehan elmélete, hogy a borderline személyek öndestrukciós késztetéseinek hátterében olyan készségek hiánya áll, mint az érzelem-reguláció, distressz tolerancia és az interperszonális képességek. A DBT ezeknek a hiányzó készségeknek a fejlesztését célozza meg. A DBT-ben hierarchikus sorrendet képeznek az elérendő célok: a legsürgetőbb az öngyilkossági veszély és önkárosító cselekvések csökkentése; ezt követi a terápiát akadályozó tényezők elhárítása; a következő az életminőség javítása, végezetül pedig a viselkedéses készségek fejlesztése kerül a terápia fókuszába.  

A témában megjelent vizsgálatok elemzése lehetőséget teremt a DBT hatékonyságának felmérésére, és a hagyományos kezelési módokkal való összehasonlítására. A jelenleg tárgyalt metaanalízisbe 5 borderline betegekkel folytatott, randomizált kontroll vizsgálat került bevonásra, melyek mindegyike a DBT-t és a hagyományos kezeléseket hasonlította össze elért eredményeik alapján.  

Az elemzések fókuszában az öngyilkossági kísérletek előfordulási gyakorisága, a terápiát akadályozó viselkedések, valamint a depresszió szintjéből következtetett életminőség állt.  

Az eredmények alapján a hagyományos terápiáknál a DBT jelentősen hatékonyabbnak bizonyult a megkísérelt öngyilkosságok, és a terápiát akadályozó megnyilvánulások előfordulásának csökkentésében. Az életminőség tekintetében azonban nem találtak jelentős különbséget a különböző terápiás formák által elért hatékonyságban.