2021. szeptember 12., vasárnap

A digitális kognitív viselkedésterápia hatékonysága inszomniában – randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízise

 Soh, H. L., Ho, R. C., Ho, C. S., & Tam, W. W. (2020). Efficacy of digital cognitive behavioural therapy for insomnia: a meta-analysis of randomised controlled trials. Sleep Medicine, 75, 315–325. https://doi.org/10.1016/j.sleep.2020.08.020 

Készítette: Kassai József

Az inszomnia általánosságban a populáció 11,7 - 36%-át érinti. Elmondható, hogy mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten komoly következményekkel járhat. Egyéni szinten befolyásolhatja a páciens szomatikus egészségét (diabétesz, elhízás, kardiovaszkuláris megbetegedések), mentális egészségét (nő a depresszió, szorongás vagy szerhasználat esélye) és a személy napközbeni funkcionálását is, ami növeli pl. az esetleges sérülések bekövetkeztét. Ezekből fakadóan az inszomnia jelenléte nagy terhet ró az egészségügyi intézményrendszerre és munkahelyekre egyaránt. 

A kognitív viselkedésterápia alkalmazása elterjedt és hatékony módszer az inszomnia kezelésében, és egyaránt alkalmaz kognitív és viselkedésterápiás elemeket is és hatékonyabbnak bizonyult az önmagában végzett gyógyszeres kezeléseknél. Ennek ellenére a klasszikus CBT operatív nehézségei, vagy pl. a stigmatizáció miatt továbbra is a gyógyszeres kezelés a gyakoribb. A digitális CBT (dCBT) kifejlesztése ezen próbál segíteni.  

A dCBT alapját teljesen automatikus és interaktív internetes programok vagy applikációk adják, melyek visszajelzést is adnak a használóinak. A korábbi eredmények ígéretesek voltak ezzekel a módszerekkel kapcsolatban és ez a vizsgálat ennek újabb és frissebb megerősítését kívánja megadni. Fő kimeneti változói az Insomnia Severity Index (ISI) pontszámai, továbbá egyéb alvási mutatók, mint az elalvási idő (SOL), teljes alvásidő (TST), alvás hatékonyság (SE), éjjeli ébredések száma (NWAK), éjjeli ébredések ideje (WASO). Kontrollal összevetve nézték a módszer hatékonyságát, továbbá összehasonlították a klasszikus közvetlen CBT-vel is. 

Módszer, kritériumok: 

Inszomniával diagnosztizált vagy önbevalláson alapuló inszomniával küzdő felnőtt személyek szerepeltek a vizsgálatokban. Az intervenció minden esetben minimum 4 hetes dCBT, melynek legalább egy viselkedéses és egy kognitív elemet kellett tartalmaznia. A kontroll lehetett passzív (pl. várólista) vagy aktív (pl. alváshigiénés edukáció). A kimeneti változóknál fontos, hogy azokat a kezelést követően, majd rövid és hosszú távon is mérjék, és ezek az adatok elérhetők legyenek.  

A vizsgálatok módszerét tekintve fontos, hogy randomizált kontrollált vizsgálat legyen, mely a megfelelő korcsoporttal dolgozik és a mintában szereplő személyeknek nincs neurológiai zavaruk, mely befolyásolhatná az eredményeket. 

A releváns kutatások kiválasztása 1346 vizsgálatból indult ki, majd végül 33 tanulmányra szűkítették és ezek kerültek elemzésre. A vizsgálatok között voltak melyek komorbid zavarokkal együtt vizsgálták az inszomniát, volt amely speciálisabb populációval foglalkozott (pl. tanárok) és általánosságban közepes inszomnia szint volt jellemző. A vizsgálatok ⅔ részében passzív kontrollal dolgoztak, 7 esetében pedig aktív kontroll volt jelen. Négy olyan vizsgálat volt, melyben összehasonlították a klasszikus és a digitális CBT hatását.  

Az alkalmazott dCBT általában 5-8 alkalmat jelentett, és kb. 5 komponensből álltak (pl. alvási szabályok, ingerkontroll, kognitív átstrukturálás). A dCBT-k közül voltak teljesen automatikusan végzettek és valamilyen szinten terapeuta által irányítottak is.  

Elsődleges eredmények: 

Az inszomnia súlyossága (ISI pontszám) szignifikánsan csökkent a dCBT csoportokban a kontrollokhoz képest és ezek a rövid és hosszú távú utánkövetés során is fennmaradtak, de egyre kisebb mértékben.  

Másodlagos eredmények: 

A dCBT csoportban a kezelést követően a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan csökkent az elalvási idő, az éjjeli ébredések időtartama és száma, továbbá nőtt az alváshatékonyság és a teljes alvásidő. Hasonló hatásmérettel maradtak meg ezek a különbségek a rövid távú utánkövetés során, kivéve a teljes alvásidőt és az éjjeli ébredések számát.  

A dCBT és a klasszikus CBT összehasonlítása: 

A klasszikus CBT résztvevői nagyobb mértékű javulást mutattak az inszomnia pontszámok terén, és alacsonyabb volt az éjjeli ébredések időtartama is, azonban a többi mutatóban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.  

Diszkusszió: 

Ez a meta-analízis tehát a korábbiaknál több vizsgálatot bevonva tudta megállapítani a dCBT hatékonyságát az inszomniával küzdők körében, mely változások nem csak a kezelést követően, hanem az utánkövetés során is fennmaradtak. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a dCBT kezelésben résztvevőknek kevesebb idő is elég volt a megfelelő hatékonyságú alvás eléréséért, illetve az éjszakai ébredések során is könnyebb volt újra elaludni. Tovább az is elmondható, hogy a különböző pszichiátriai vagy szomatikus állapotoktól függetlenül is jól működhet a dCBT.  

A szerzők felhívják a figyelmet az alvási mutatók mérésének esetleges szubjektivitására vagy a nocebo/placebo hatás jelenlétére, mint az eredményeket befolyásoló tényezők.  

A tanulmány limitációi közé tartozik, hogy viszonylag kevés tanulmány volt mely hosszabb utánkövetést mutatott, nem vizsgáltak nem angol nyelven íródott munkákat, igen széleskörű volt a rövid távú utánkövetés ideje, továbbá adatok hiányában nem közöltek eredményeket a mellékhatásokról sem.  

A jövő kutatóinak fontos szerepét emelik ki a dCBT kapcsán a moderátor változók feltérképezésében és a klasszikus CBT-vel való összehasonlítás módszeres vizsgálatában.  

A kognitív viselkedésterápia (CBT) és a CBT-vel kombinált gyógyszeres kezelés hatékonyságának összehasonlítása felnőtt figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) esetén

 Mei-Rong, P., Fang, H., Meng-Jie, Z., Yan-Fei, W., Yu-Feng, W. & Qiu-Jin, Q. (2019). A comparison of efficacy between cognitive behavioral therapy (CBT) and CBT combined with medication in adults with attention-deficit/ hyperactivity disorder (ADHD). Psychiatry Research, 279, 23-33. https://doi.org/10.1016/j.psychres.2019.06.040 

Készítette: Horváth Patrícia

A figyelemhiányos hiperaktivitás zavar (ADHD) az elmúlt években egyre inkább jelen van a köztudatban, szülők és pedagógusok váltak és válnak érzékenyebbé a tünetek iránt. A zavar a gyermekek 3-5%-át érinti, azonban a szemléletváltásnak köszönhetően egyre többen mentesülnek az „ő csak rossz gyerek” bélyegtől, és kapnak esélyt a kezelésre, a funkciók javítására és a hátrányok leküzdésére. Amiről azonban ritkábban esik szó, az az, hogy az ADHD nemcsak gyermekkori zavar, hanem felnőttkorban is fennmaradhat, és a prevalenciája egyes adatok szerint átlagosan 2,8%. A felnőttkori ADHD megnöveli a kockázatát egyéb mentális zavaroknak (pl. a személyiségzavaroknak), továbbá hátrányt jelent az élet számos területén.  

A kezelési irányelvek a kombinált kezelést tartják a leghatékonyabbnak, mely farmakoterápiát és pszichoterápiát (legfőképp kognitív viselkedésterápia – CBT) tartalmaz. Gyermekek esetén bizonyított, hogy a kombinált kezelés hatékonyabb a gyógyszer nélküli viselkedésterápiánál. Felnőtteknél hasonló eredmények születtek, azonban a vizsgálatok csak az ADHD fő tüneteire (figyelemzavar, hiperaktivitás, impulzivitás) terjedtek ki, a komorbid tünetekre és a szociális funkciókra nem.  

Ezek fényében jelen tanulmány célja az volt, hogy az eddig nem vizsgált dimenziókra is bebizonyítsa, hogy a kombinált kezelés (gyógyszer és CBT), hatékonyabb, mint a kognitív viselkedésterápia önmagában.  

A vizsgálatban 124 személy vett részt, közülük 57-en kombinált kezelést, 67-en pedig csak CBT-t kaptak. Előbbi csoportban fontos volt, hogy a gyógyszer jól beállított, legalább két hónapja stabil legyen, utóbbiban pedig az, hogy korábban sem kezelték a résztvevőket gyógyszeresen. Azok a személyek, akik az előre meghatározott kritériumoknak nem feleltek meg, kizárásra kerültek. A csoportok demográfiai adataikban nem különböztek egymástól jelentősen.  

A CBT 12 héten át tartott, és 12 csoportülésből állt. A 6 modult tartalmazó program kitért a szervezés-tervezésre, a figyelmetlenség csökkentésére, az adaptív gondolkodás elősegítésére, a halogatás leküzdésére, a segítő kapcsolatok építésére és a visszajelzésekre. Hét alkalomban viselkedéses stratégiákat tanulhattak a résztvevők, öt alkalomban pedig kognitív technikákat.  

A kutatásban több változó is mérésre került, így az ADHD tünetei, a szorongásos és depresszív tünetek, az önértékelés, a végrehajtó funkciók és az életminőség. Ezek megállapítása önbecslő skálákkal, kérdőívekkel történt.  

A kutatók hipotézise, miszerint a kombinált kezelés az ADHD minden kapcsolódó dimenziójában hatékonyabban csökkenti a tüneteket, mint a gyógyszer nélküli kognitív viselkedésterápia, nem nyert megerősítést. Nem mutatkozott szignifikáns különbség a mért változókban a két csoport között. Mindkét kezelési forma esetén csökkentek az ADHD fő tünetei, a depresszív és szorongásos tünetek, javult az életminőség és több kognitív funkció. Különbség volt a két csoport között azonban abban, hogy a csak CBT-ben részesülő személyeknek az életminőség minden területe javult, míg a kombinált csoportban csupán a pszichológiai és környezeti területek. Ezzel szemben a kombinált kezelés esetében a végrehajtó funkciók mind a hét vizsgált részben fejlődtek, a csak CBT csoportnál pedig mindössze háromban. A kombinált kezelés tehát mindössze egyes végrehajtó funkciók tekintetében bizonyult hatékonyabbnak a kognitív viselkedésterápiánál, más vizsgált változóknál nem.  

A szerzők azonban felhívják a figyelmet arra, hogy kutatásuk nem randomizált kontrollált volt, mely kihathatott az eredmények alakulására. Részletezik még az egyes változók mérési módját, a különböző tünetek szintjét, ami korlátozott értelmezésre adhat okot. Azonban a limitációk ellenére a tanulmány mégis értékes alapot szolgáltat további vizsgálatoknak, és felhívja a figyelmet az ADHD terápiájának egyéb hatékony lehetőségeire, így a kognitív viselkedésterápiára.  

Kognitív viselkedésterápia szorongással kapcsolatos kórképek esetében: Randomizált placebo-kontroll vizsgálatok meta-elemzése

 Carpenter, J. K., Andrews, L. A., Witcraft, S. M., Powers, M. B., Smits, J. A. J., & Hofmann, S. G. (2018). Cognitive behavioral therapy for anxiety and related disorders: A meta-analysis of randomized placebo-controlled trials. Depression and Anxiety, 35(6), 502–514. doi:10.1002/da.22728 

Az összefoglalót készítette: Harsányi G. Gergely 

A most röviden bemutatott tanulmány célja a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságának vizsgálata szorongással kapcsolatos kórképek esetében. A kutatók kiemelik annak jelentőségét, hogy napjainkban a szorongással kapcsolatos pszichés megbetegedések száma kiemelkedő a mentális problémák körében. A szorongás oldására számos módszer közül az egyik leggyakrabban alkalmazott intervenció a kognitív viselkedésterápia, mely egy aktív, direktív beavatkozás lévén a gondolkodás és viselkedés diszfunkcionális működésének gyógyítását helyezi a középpontba, ezáltal érve el a szenvedés enyhülését. Ez a módszer a szorongásos kórképek esetében kifejezetten releváns lehet, hiszen az ingerek fenyegető voltának túlzó mértékű észlelése, tulajdonképp a szorongásos problémák gyökere. Fontos kiemelni, hogy bár a különféle szorongással kapcsolatos tünetképzés hátterében más-más tényezők játszhatnak szerepet, azonban valamennyi szorongásos kórkép hasonló mintázatokat mutat az észlelt és a valós veszély különbségeinek értelmezéseiben, és annak kognitív kiértékelésben.   

A kutatók kiemelik annak jelentőségét, hogy az igazán megbízható kísérleti eredményeket az un. randomizált-kontroll kísérleti elrendezések nyújtják, ahol a vizsgálati személyeket véletlenszerű jelleggel (sokszor a vizsgálatvezetők számára is ismeretlenül) osztják be a kísérleti és a kontroll csoportokba (itt jellemzően pszichoterápiás vagy gyógyszeres placebo kezelésben részesülnek a résztvevők). A kutatók által korábban (2008) készült vizsgálatukhoz képest, nem csupán az azóta megjelent kutatásokat emelték be ebbe az elemzésbe, de több statisztikailag jelentős szemponttal is bővítették az elemzéseket (utánkövetéssel készült vizsgálatokból származó adatokkal, vagy moderációs elemzésekkel pl. egyéni vs. csoportos terápia hatásait tekintve, viselkedés / kognitív/ kognitív- viselkedés terápia hatásait tekintve). Az elemzésbe bevont tanulmányokban az alábbi kórképekkel diagnosztizált személyek szerepeltek, teljesítve a mentális zavarok meghatározását jelentő (DSM-5) kritériumokat: Akut stressz zavar (ASD), Pánik zavar (PD), Poszttraumás stressz zavar (PTSD), Obcesszív-kompulzív zavar (OCD), Szociális szorongás (SAD), Generalizált szorongásos zavar (GAD). Jelen tanulmány legfőbb erényei közé tartozik, hogy alapos gonddal válogatta ki az elemzésbe bevont vizsgálatokat, így azok megbízható mérőeszközökkel készült kutatási eredményeket tartalmaztak, és elegendő esetszámmal rendelkeztek a szakmailag releváns következtetések levonásához (pl. hatásméretek kiszámítása is lehetséges volt). Az elemzésbe bevont kutatások többségében mind kognitív technikákat, mind terapeuta által irányított expozíciós technikákat (*olyan terápiás forma, mely magában foglalja a félelmetes helyzet megközelítését, ezáltal felülírva az előzetes elvárásokból fakadó irreális mértékű fenyegetettség érzését*) egyaránt alkalmaztak. 

Összesen 41 tanulmányt válogattak be a kutatók az elemzésbe, 2843 fő részvételével. A mintában szereplő személyek 18-65 év közötti felnőttek voltak, a vizsgálati mintában szereplő személyek átlag életkora pedig 36 év (SD=6,53) volt. Az eredmények azt igazolták, hogy a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások az adott diagnosztikai kórkép magtüneteinek kezelésében minden esetben (legalább közepes hatásmérettel) jelentősen hatékonyabbnak bizonyultak a placebo intervencióknál. A kutatók számításai szerint a legnagyobb hatásokat az Obcesszív-kompulzív zavar, az Akut stressz zavar, illetve a Generalizált szorongásos zavar esetében lehetett kimutatni. Ugyanakkor nem csupán az adott problémakör esetében volt megfigyelhető szignifikáns hatása a CBT beavatkozásoknak, hanem az általános szorongásos és depresszív tünetek csökkenésében, valamint a szubjektív életminőség mutatóinak növekedésében kimutathatóak voltak a beavatkozás pozitív hatásai, és jellemzően a CBT terápiára is jobban reagáltak a résztvevők, mint a placebo kezelésekre. Ezeket a pozitív eredményeket tovább erősíti, hogy a 41 tanulmányból 22 a terápia lezárását követően, hosszabb távon is követte a résztvevőket (átlagosan fél éven keresztül), és az utólagos vizsgálatok szerint is kimutathatóak voltak a CBT terápia pozitív hatásai.  

Limitációk, következtetések: A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az eredmények nem teljes mértékben általánosíthatóak, hiszen nem lehet teljes mértékben kiszűrni a feldolgozott tanulmányokból fakadó bizonyos mértékű torzító hatásokat. Továbbá a placebo beavatkozást alkalmazó kontroll csoportok is különféle intervenciókban részesültek a különböző tanulmányokban, így az összehasonlítás pontossága sem teljes értékű. Mindent egybevetve a CBT igazoltan hatékony lehet a kutatásban vizsgált szorongásos kórképek kezelésében. 



A csoportos érzelmi sématerápia hatékonysága az érzelemszabályozás és a szociális szorongás területén

 Morvaridi, M., Mashhadi, A., Shamloo, Z. S., & Leahy, R. L. (2019). The effectiveness of group emotional schema therapy on emotional regulation and social anxiety symptoms. International Journal of Cognitive Therapy, 12(1), 16-24. 

készítette: Dombóvári Anna Lilla 

A szociális szorongást a társas szituációktól és az idegenekkel folytatott kommunikációtól való félelem jellemzi. A szociálisan szorongó személyek félnek attól, hogy a szorongásos tüneteik (például verejtékezés, elvörösödés) miatt negatív megítélést kapnak másoktól, ami egy idő után a társas szituációk elkerüléséhez vezethet. Az érzelemszabályozási nehézségek több mentális zavart is jellemezhetnek, így a szociális szorongást is. A szociálisan szorongó személyek az érzelmeiket negatívnak, kontrollálhatatlannak és extrém mértékűnek értékelik, amely elősegíti, hogy erős félelem alakuljon ki ezekkel az érzelmekkel kapcsolatban, így tovább fokozódhat a szorongásélmény. Az érzelemszabályozás problémái fontos szerepet játszanak a szociális szorongásban, így ennek kezelése is hatékony lehet a zavar kezelésében.  

Az Érzelmi Sématerápia (Emotional Schema Therapy, EST) az érzelemszabályozás szociális-kognitív megközelítése. Alapfeltevése, hogy a személyek eltérnek abban, hogy mennyire képesek azonosítani, megnevezni vagy megkülönböztetni a megjelenő érzelmeiket. A teória szerint, ha egy érzelem aktiválódik, akkor különböző sémák jelennek meg, amelyek lehetnek pozitívak (például: kontroll, elfogadás, érvényesítés, stb.) vagy negatívak (például: bűntudatérzés, leegyszerűsítés, racionalizálás, stb.). Ezek mellett a sémák mellett megjelenhetnek negatív hiedelmek az érzelmekkel kapcsoltban, amelyek maladaptív megküzdési stratégiákat alakíthatnak ki, mint amilyen például rágódás, aggódás vagy elkerülés. Az EST célja a negatív hiedelmek átstrukturálása és az adaptív megküzdési stratégiák elősegítése. Az érzelmi sématerápia különféle érzelemszabályozási stratégiákat alkalmaz, mint például érzelmek azonosításának vagy megkülönböztetésének gyakorlása, az érzelmekkel kapcsolatos bűntudat csökkentése, vagy érzelmek elfogadásának tudatosítása.  

Jelen vizsgálat célja a csoportos EST hatékonyságának vizsgálata szociális szorongással diagnosztizált személyek kezelésében. A mintáról elmondható, hogy 18-35 év közötti, szociális szorongással diagnosztizált nőből állt. A kutatásban randomizált módon 12 személy került a kísérleti csoportba, és szintén 12 személy került a kontroll csoportba. A vizsgálat során a kísérleti csoport résztvevői egy 10 alkalmas csoportos érzelmi sématerápiában vettek részt, a kontroll csoport tagjai pedig várólistára kerültek.  

Az eredmények alapján elmondható, hogy a kísérleti csoportban az összes pozitív érzelmi séma előfordulása szignifikánsan nőtt, míg a negatív érzelmi sémák előfordulása csökkent a 10 alkalom hatására. Ezen túl szignifikáns különbséget találtak a kísérleti és a kontroll csoport között az érzelemszabályozásban: a kísérleti csoportban szignifikánsan alacsonyabb szintű elfojtás és magasabb szintű újraértékelés jelent meg a kontroll csoporthoz képest. A szorongásos tünetek szintén csökkenést mutattak a kezelést követően a kísérleti csoportban. 

Összegezve az eredményeket az EST hatékony megközelítésnek bizonyult a szociális szorongás kezelésében. A terápia specifikus stratégiáinak és eszközeinek hatékony hatása mellett szintén fontos szerepet játszott a csoportos elrendezés is, mivel a résztvevő személyeknek segített, hogy azt érezhették, hogy nincsenek egyedül problémáikkal és élményeikkel, így egyfajta normalizáló hatással rendelkezett a csoportos elrendezés. 

2021. szeptember 10., péntek

Mindfulness-alapú kognitív terápiák hatásvizsgálata bipoláris affektív zavarban szenvedő személyek esetében

 Xuan, R., Li, X., Qiao, Y., Guo, Q., Liu, X., Deng, W., Zhang, L. (2020). Mindfulness-based cognitive therapy for bipolar disorder: a systematic review and meta-analysis. Psychiatry research, 113116. 

Készítette: Bús Mirjam 

A bipoláris affektív zavar világszerte gyakran diagnosztizált mentális betegség.  Ez egy hangulatzavar, aminek diagnosztikus kritériuma, hogy legalább egy mániás vagy hipomániás epizód megjelenése szükséges. A mániás epizódot depresszív vagy hipomániás epizódok előzhetik meg vagy követhetik. A depressziós epizód a hangulat esésével, örömérzet hiányával, energiacsökkenéssel és az aktivitás elszegényedésével jár, ezzel szemben a mániás vagy hipomániás epizód a hangulat emelkedését, az energia növekedését és aktivitásfokozódást von maga után. Mániás és hipomániás epizód elkülönítésében az epizód hossza és a funkciókárosodás mértéke nyújt támpontot,  hipomániás epizód tünetei enyhébbek és rövidebb ideig tartanak, mint a mániás epizód esetében. A zavar kezdete általában 15-19 éves korra tehető. Magas komorbiditást mutat szorongásos zavarokkal, személyiségzavarokkal, szerhasználati zavarokkal és figyelemhiányos/hiperaktivitás zavarral. Végleges gyógymód nem áll még rendelkezésünkre, de megfelelő gyógyszeres vagy pszichoterápiás beavatkozással a tünetek hatékonyan csökkenthetők. Mivel a gyógyszeres terápia nem minden esetben bizonyul hatékonynak, fontos, az alternatív módszerek hatékonyságának vizsgálata.  

A mindfulness-alapú kognitív terápia (MBCT), az úgynevezett harmadik vagy újhullámos kognitív terápiák közé tartozik. A mindfulness lényege, hogy külső és belső élményeinket tudatosan és ítélkezés mentesen tudjuk megélni. A terápia során meditációt, légzőgyakorlatokat, és relaxációs gyakorlatokat tanulnak a résztvevők. A mindfulness alapú kognitív terápia hatásosság a bipoláris affektív zavar tüneteinek kezelésében még nem nyert teljes bizonyosságot. Egyes kutatási eredmények azt mutatják, hogy hatékonyan csökkenti a depressziós és szorongásos tünetek, míg más kutatások nem találtak szignifikáns javulást.  

Jelen metaanalízis célja, hogy megvizsgálja a mindfulness-alapú kognitív terápiák hatékonyságát a bipoláris affektív zavar kezelésében, valamint, hogy kontrollálatlan (pre és post intervenciós teszt) vizsgálatok vagy kontrollált (várólistás vs. terápiában részesült személy) vizsgálatok esetén érvényesül-e jobban a MBCT hatása. A kutatás arra is keresi a választ, hogy meddig tart a MBCT hatása. Az elemzésbe bekerült minden olyan kontrollált vagy nem kontrollált vizsgálat, ahol a résztvevők jelenlegi bipoláris epizódja legalább három hete tart, a diagnózist valamelyik hivatalos diagnosztikus klasszifikációs rendszer alapján kapták (DSM, ICD), 18 évesnél idősebbek és a tanulmányt angol nyelven publikálták. Az elemzésbe végül 10 kutatás került be (3 kontrollált, 7 kontrollálatlan). Azt vizsgálták, hogy a mindfulness-alapú kognitív terápia milyen hatással van a depresszióra, a szorongásra, a mániára, a stresszre, valamint a mindfulness és érzelemszabályozási képességre. A résztvevők pszichometrikus skálákon elért eredményeit hasonlították össze a beavatkozás előtt és után, illetve a várólistás és mindfulness-alapú kognitív terápiában részesülő csoportok között.  

Az eredmények alapján elmondható, hogy  a depresszió, szorongás és a stressz tünetei szignifikánsan csökkentek a beavatkozás után, ezzel szemben a mindfulness és érzelemregulációs képesség nőtt. A mánia tünetei nem enyhültek a beavatkozás után. A depresszió és a  szorongás tünetei a beavatkozás után 3 hónappal is csökkenést mutattak, azonban a hatás 12 hónap után már nem érvényesült. Tehát összességében elmondható, hogy a mindfulness-alapú kognitív terápia hatásos a bipoláris zavar depressziós és szorongásos tüneteinek enyhítésében, azonban ez a hatás időhöz kötött.  

Fóbiák kezelése: Expozíciós terápia (ET) hatékonyságát befolyásoló tényezők specifikus fóbiákban (SP) szenvedő személyeknél

 Böhnlein, J., Altegoer, L., Muck, N. K., Roesmann, K., Redlich, R., Dannlowski, U., & Leehr, E. J. (2020). Factors influencing the success of exposure therapy for specific phobia: A systematic review. Neuroscience and Biobehavioral Reviews, 108, 796–820. https://doi.org/10.1016/j.neubiorev.2019.12.009 

Készítette: Beck Adrienn Fanni 

A specifikus fóbia (pl. pókfóbia, vérfóbia, magasságfóbia, stb.) olyan pszichiátriai rendellenesség, ami mindennapos problémát okozhat az érintett személy életében. A pszichiátriai rendellenességek között a szorongásos zavarok teszik ki a legnagyobb csoportot, aminek az egyik leggyakoribb alcsoportja a specifikus fóbiák (egy éven belül 6,4%). Európában közel 22,7 millió személy érintett a zavarban. A specifikus fóbiák kialakulása leginkább modelltanulás és klasszikus, illetve operáns kondicionálás mentén magyarázható. A személyben formálódik egy félelemmel kapcsolatos emlék. Ebben a félelem struktúrában a félelemkeltő (de ártalmatlan, pl. egy pók vagy magasság) stimulus veszélyhelyzetet jelez a személy számára, ami pánik reakciót és menekülést válthat ki. Ezen reakciók kezelésére alkalmas az expozíciós (fóbiát okozó ingernek kitettség) terápia. Jelen tanulmány arra fókuszál, hogy összefoglalja, melyek azok a tényezők, amik befolyásolhatják az expozíciós terápia hatékonyságát. Az eredményeket három fó kategóriába sorolhatjuk, melyek a következők: expozíciós terápia előtti, alatti és utáni tényezők. 

Az expozíciós terápia megkezdése előtti állapot ugyanolyan fontos, mint a terápia alatti érzelmek és vilselkedés. Az érzelmeken belül, az alacsony vonásszorongás és a magas szintű motiváció az, ami elősegíti a gyógyulást. A motiváció természetesen elhanyagolhatatlan a sikeres terápia érdekében. Az nem számít, hogy ki, milyen megküzdési stratégiákat alkalmaz, azonban az énhatékonyság növelése fontos eleme lehet a terápiának. Ugyanis azok a terápiák, amik az expozíció mellett az énhatékonyság fejlesztésére is figyelmet fordítottak, hatékonyabbnak bizonyultak. Továbbá hatákonyabb a terápia azoknál a személyeknél, akik nagyobb betegségbelátással rendelkeznek, szorongató gondolataikat irracionálisnak tekintik. Egy specifikus fóbia korábbi sikeres kezelése pozitív hatással van az egyidőben jelenlévő szorongásos zavar vagy fóbia súlyosságára nézve. Ami a fiziológiás faktort illeti, a reggeli magasabb kortizol szint segít csökkenteni a félelemérzetet, így a reggeli terápia hatékonyabb lehet, mint egy délutáni ülés. 

Az expozíciós terápia alatt fontos a félelem és az undorézet csökkentése, melyben a valencia tréning hasznos lehet. A pozitív valencia tréning során megemelik a félelemkeltő stimulus valenciáját, például pókfóbia esetén a pók hasznosságát hangsúlyozzák. Emellett hatásosabbnak bizonyul, ha a páciensnek specifikus perceptuális ingert mutatnak (például: csukott ajtót egy klausztrofóbiás személynek), azzal szemben, ha egy a félelemmel kapcsolatos információt osztanak meg (például: megmondani a páciensnek, hogy csukva az ajtó). Továbbá hasznosnak bizonyul a vezetett fenyegetés-átértékelés, illetve mindez akár VR (virtuális valóság) módban is kivitelezhető. A stimulus különböző kontextusokba ágyazása elősegíti a gyógyulás folyamatát. Nem találtak különbséget azonban azok között, akik 3 és azok, akik 6 alkalommal vettek részt expozíciós terápiában, hiszen egyénenként eltérő lehet hány alkalomra van szükség. A szükséges alkalmak számát 1 és 7 közé teszik, minél gyorsabban csökken a szorongás, annál kevesebb alkalomra van szükség. A 30-45 perces terápiás órák kimutatottan hatásosabbak, mint a 15 perces, rövid alkalmak; és az is előnyös lehet, ha a terapeuta nő. A testi reakciókkal (például: légszomj) kapcsolatos edukáció hosszútávon nem segítette elő a terápia sikerességét, ahogy a relaxációs technikák alkalmazása sem. A terápiás alkalom előtti koffein fogyasztás, pedig egyenesen rossz hatással volt a terápiára hatásosságára, mivel magasabb félelelmérzetet váltott ki. A különöző gyógyszeres kezelések szintén hátráltathatják a terápiás folyamatot. 

Az expozíciós terápiát követően kulcsfontosságú a megfelelő hosszúságú és minőségű alvás, mivel szorongáscsökkentő hatással jár. Emellett, egy sikeres terápiás folyamatot követően fokozható a hatékonyság D-Cycloserine (NMDA agonista) szedésével, azonban sikertelen terápia után ez kontraproduktív lehet. 

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A CBT transzkulturális adaptációja az ázsiai országokban

Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behaviora...