Internet-alapú CBT szociális fóbia és pánikbetegség kezelésére egy speciálisan szorongásokkal foglalkozó klinikán a rutin ellátásban: egy kísérleti randomizált, kontrollált vizsgálat eredményei

Mathiasen, K., Riper, H., Ehlers, L. H., Valentin, J. B., & Rosenberg, N. K. (2016). Internet-based CBT for social phobia and panic disorder in a specialised anxiety clinic in routine care: Results of a pilot randomised controlled trial. Internet Interventions, 4, 92–98. doi:10.1016/j.invent.2016.03.001.

Készítette: Holly Renáta Dóra

Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy az internetalapú kognitív viselkedésterápia (iCBT) milyen hatékonysággal alkalmazható a szociális fóbia és pánikzavar kezelésében egy olyan specializált klinikai környezetben, ahol a páciensek az intenzív ambuláns kezelésre szóló várólistán szerepeltek. Manapság, az internetalapú terápiákat egyre gyakrabban alkalmazzák a szorongásos zavarok kezelésére, de az eddigi kutatások jellemzően kontrollált környezetben történtek, önként jelentkező betegekkel. Ezért kevés információ áll rendelkezésre arról, hogyan teljesítenek az ilyen programok rutingyógyászati környezetben.        

A pánikbetegség és a szociális fóbia gyakorisága viszonylag magas, valamint mindkettő túlzott szorongásos reakciókkal jár. Míg a pánikzavar elsősorban testi tünetekre adott fokozott szorongásos választ jelent, addig a szociális fóbiát társas helyzetekben jelentkező szorongás jellemzi. Kezeletlenül ezek a rendellenességek krónikussá válhatnak, és súlyosan ronthatják az életminőséget, valamint a munkaképességet.                                                                     

A részvétel főbb kritériumai közé tartozott, hogy a vizsgálati személyeknek legyen egy elsődleges pánikzavar vagy szociális fóbia diagnózisa a DSM-IV rendszere szerint. A kizárási kritériumok közé tartoznak például a fejlődési zavarok vagy egyéb kognitív fogyatékosságok, az öngyilkossági tervek, a bipoláris zavar vagy depressziós pszichotikus jellemzők, illetve a II. tengely rendellenességei, kivéve a C klasztert (elkerülő, függő, rögeszmés-kényszeres). A klinikára utalt betegeket először a rutin gyakorlat részeként diagnosztikai értékeléseknek vetették alá a diagnózis felállítása érdekében, majd strukturált interjúkat készítettek velük.A kutatás során randomizált, kontrollált kísérletet végeztek. A kontrollcsoportot várólistára helyezték a szokásos rutingyakorlat részeként, amíg nem kaptak szemtől szembeni CBT-t. Ezzel szemben, a kísérleti csoportot, iCBT-vel kezelték, amely során a FearFighter programhoz való hozzáférés mellett, minimális terapeuta általi telefonos támogatásban is részesültek. Ez egy kilenc lépéses önsegítő program, amely kifejezetten a pánikzavarok és fóbiák kezelésére lett kifejlesztve.                                                                                               

Az eredmények fő kimeneti mérőszáma a szorongás szintje volt, amelyet a Beck Szorongás Kérdőív (BAI) segítségével mértek, míg a másodlagos kimeneti változók a depressziós tünetek (Beck Depresszió Kérdőív II-vel, BDI-II) és az életminőség (EuroQol vizuális analóg skála, EQ-vas) voltak, illetve néhány egyéb kérdőív. A vizsgálat 158 beteget értékelt az alkalmasság szempontjából, azonban végül 67 fő vett részt a kutatásban.                    

A kezelés előtti és utáni mérések alapján, a kísérleti és a kontrollcsoport között nem volt szignifikáns különbség a szorongás vagy a depresszió szintjében. Az iCBT csoportban a BAI szorongásszint-értéke átlagosan 2,42 ponttal csökkent, de ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. Hasonlóképpen, a depresszió mértéke a BDI-II alapján 1,87 ponttal csökkent, ami szintén nem számított szignifikánsnak. Ugyanakkor jelentős javulás volt megfigyelhető az életminőségben: az EQ-vas skálán az iCBT csoportban mért eredmények 20,88 ponttal jobbak voltak, ami azt jelzi, hogy a résztvevők általános egészségi állapotukat jobbnak ítélték meg.                                                                                                             

A kutatók szerint ez az életminőség javulás valószínűleg annak köszönhető, hogy a résztvevők aktív szerepet vállalhattak saját kezelésükben, ami reményt adott számukra, és növelte önkontrolljuk érzését. Az is előfordulhat, hogy a program révén szerzett információk hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők egyfajta távolságot alakítsanak ki betegségük felé, ami csökkenthette a szenvedést és növelhette a személyes megküzdési stratégiákat.                  A tanulmány főbb limitációi között említhető a korlátozott mintanagyság, továbbá a résztvevők csupán 31%-a fejezte be a teljes FearFighter programot. Ezen felül, sokan nem tekintették „valódi” kezelésnek az iCBT programot, illetve az esetleges magas komorbiditás is csökkenti a kezelés hatékonyságát.

A CBT hatása a szülés utáni depresszióra, szorongásra és stresszre: metaanalízis

Li, X., Laplante, D. P., Paquin, V., Lafortune, S., Elgbeili, G., & King, S. (2022). Effectiveness of cognitive behavioral therapy for perinatal maternal depression, anxiety and stress: A systematic review and meta-analysis of randomized controlled trials. Clinical Psychology Review, 92, 102129. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2022.102129

Készítette: Szalai Vivien

A szülés utáni egy év kihívásai (pl. szociális, anyagi nehézségek) növelik az anyai mentális egészségügyi problémák valószínűségét, mint például a depressziót, szorongást és a stresszt. A metaanalízisben a szülés utáni stressz két formáját vizsgálták. Az egyik a generalizált stressz, ami olyan eseményekből származik, amik meghaladják az anyák megküzdési képességeit és PTSD-t, amik potenciálisan életveszélyes történések, pl.traumatikus szülés. A rendelkezésre álló adatok szerint a szülés utáni depresszió prevalenciája 17%, a szorongásé 15% és a PTSD-é 4%.  

Az enyhe vagy közepes mértékű perinatális depresszióra az ellátásban elsők között javasolják a CBT-t, mint kezelést. A CBT két fő részből áll, ezek a kognitív átstrukturálás és a viselkedésaktiváció. A terápiában a distresszt fenntartó maladaptív gondolatok és torzítások megváltoztatására fókuszálnak. A viselkedésaktiváció pedig az egyén számára kellemes tevékenységek végzésének növelését jelenti, ami hozzájárulhat a pszichológiai jóllét növeléséhez és fenntartásához. A kognitív viselkedésterápiát az anyák több formában is igénybe vehetik: csoportosan, egyénileg, online, telefonos formában vagy munkafüzet alapú terápiát is választhatnak. Továbbá lehetőségük van arra is,hogy a partnerükkel vegyenek részt a csoportos és / vagy egyéni foglalkozáson.

 

A metaanalízisben olyan cikkeket válogattak ki és néztek át, ahol a szülés utáni depressziót, szorongást és stresszt csak CBT-vel, vagy CBT-vel és más intervencióval (CBT-CI) kezelték. A CBT-CI-be nem tartoznak bele azok az intervenciók, amelyben a kognitív viselkedésterápiát mindfulness-szel, edukációval vagy szociális támogatással kombinálták. 

 

A metaanalízishez a cikkeket PubMed, Embase, CINAHL, PsycINFO, és Cochrane Library online adatbázisából nyerték, a 2020 áprilisáig megjelent kutatásokat nézték át. Keresőszavak közé tartozott többek közt “pregnancy”, “postpartum”, “postnatal”, “depression” “anxiety”. Kizárták azokat cikkeket, ahol a terhes nőknek bipoláris depresszió vagy skizofrénia diagnózisa volt, akut mentális betegségük volt, szerhasználati problémáik voltak, mesterséges megtermékenyítés útján estek teherbe, túlsúlyosak voltak és magas kockázatú terhességük volt.

A beválogatott cikkekben vizsgált személyek terhesek voltak, vagy maximum 12 hónappal voltak szülés után, kimutathatóak voltak rizikófaktorok szülés utáni depresszióra, korai depressziós, szorongó vagy stressz-tüneteket mutattak, vagy elérték a depresszió, szorongás és stressz klinikai szintjét. A cikkek vizsgálatai randomizált kontrollált vizsgálatok vagy kvázi-randomizált kontrollált vizsgálatok voltak. Többféle kontroll csoportot vizsgáltak: treatment as usual (TAU), várólista, szülői edukáció, információátadás a kezelésről, aktív kontrollcsoport, és olyan kontrollcsoport, ahol semmilyen intervenció nem történt. Összesen 77 cikk felelt meg a kritériumoknak, ez összesen 11 221 vizsgált nőt jelent. Ezekből 11-et kizártak és végül 66-ot szerepelt a metaanalízisben. 

 

A metaanalízisben a CBT rövid- és hosszútávú hatásait vizsgálták. Depresszió tekintetében rövid távon a csak CBT intervenció szignifikánsan javította az anyai depresszió tüneteit és csökkentette a depresszió szintjét a kontrollcsoporthoz képest. A CBT-CI csoportban nagyobb javulást észleltek, mint a kontrollcsoportban. Hosszú távú hatást tekintve a csak CBT szignifikánsan csökkentette a depresszió mértékét a kontrollcsoporthoz viszonyítva, a depressziós tüneteket pedig a CBT és a CBT-CI is szignifikánsan csökkentette a kontrollcsoporthoz képest. A terhesség alatti csak CBT és az interperszonális pszichoterápia CBT-vel kombinálva szignifikánsan csökkentette a posztpartum depresszió kockázatát.

 

Szorongást rövid távon vizsgálva a csak CBT szignifikánsan csökkentette a szorongás szintjét a kontrollcsoporthoz viszonyítva.  Hosszú távon a CBT csoportban a szorongás szintje szignifikánsan csökkent a kontrollcsoporthoz képest, és nagyobb mértékű volt a szorongáscsökkenés, mint a kontrollcsoportban. A CBT-CI és a kontrollcsoport között nem volt szignifikáns különbség. A csak CBT beavatkozás ezen kívül a stresszt szignifikánsan csökkenti rövid távon a kontrollcsoporthoz képest, és nagyobb stressz-csökkenés tapasztalható, mint a kontrollcsoportban. A CBT-CI és a kontrollcsoport között nem volt különbség a stressz csökkenésének szempontjából. PTSD-t vizsgálva rövid távon a csak CBT csoport és a kontrollcsoport között nem volt különbség, azonban hosszú távon a CBT intervenció a PTSD-s tünetek csökkenésével jár együtt.

 

Összefoglalva tehát elmondható, hogy csak a CBT és a CBT-CI egyaránt hatékony a perinatális depresszió kezelésére rövid- és hosszútávon is. A csak CBT intervenció hatékony a perinatális szorongás kezelésére rövid és hosszútávon is. Emellett hatékonyan csökkenti a perinatális stresszt rövidtávon, és a perinatális PTSD-t hosszútávon. 

 

Jógával megtámogatott CBT terápia a szorongáskezelésért – Pilot Study

Khalsa, M. K., Greiner-Ferris, J. M., Hofmann, S. G., & Khalsa, S. B. S. (2014). Yoga-Enhanced Cognitive Behavioural Therapy (Y-CBT) for Anxiety Management: A Pilot Study. Clinical Psychology & Psychotherapy, 22(4), 364–371. doi:10.1002/cpp.1902

Készítette: Ruscsák Péter

    A szorongás és depresszióval kapcsolatos jó-gyakorlat része a CBT terápia, így e jelen kutatás fókuszában nem ennek bizonyítása, hanem a módszer egyéb elemekkel történő kiegészítése és annak hatása áll. A klinikai szintű szorongás (generalizált szorongásos zavar) CBT-alapú kezelésében beemelhető elemeket e kutatásban a mindfulness technikának is tekinthető jóga jelentette, annak hangulatra, szorongásra, zavart állapotokra gyakorolt jól ismert jótékony hatása miatt. A meditáció, a jóga az agyi struktúrák megváltoztatását okozhatja, melynek következménye többek között a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb válasz-viselkedés, alapállapot.

    A kutatásban 32 vizsgálati személy vett részt, akik mindegyikének volt GAD diagnózisa, és meghaladta életkora a 18-at. A helyszín egy amerikai rendelőintézet volt. Érdekessége a kutatásnak, hogy a résztvevők átlag, közel három éve jártak kezelésre, és bizonyultak kezelés-rezisztensnek, tehát mutattak aktívan tüneteket. Komorbid tünetekkel rendelkezett mindegyikőjük (hangulatzavar és major depresszió, továbbá szerhasználat, PTSD, pánikzavar...).

    A kezelés részeként hat hétig napi másfél órás foglalkozásokon vettek részt, ami a következőképpen épült fel: jóga és meditáció (Kundalini jóga, légzőgyakorlat, meditáció), majd (alternatív) CBT-terápia, és végül csoportos megbeszélés. Az alternatív CBT hangsúlyt fektet a saját gondolathoz fűződő viszony átformálására. Továbbá informálták a résztvevőket a szorongásról, illetve magukról a módszerekről is (CBT, jóga...). A lezáró körökben megoszthatták egymással tapasztalataikat.

    A mérés a STAI-val és a TOP-pal (Treatment Outcome Package) történt.

    Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a preteszthez képest a posttest a legtöbb tartományban pozitív irányú változást mutatott, tehát a tünetek csökkenését (sokszor kifejezetten nagy hatásfokkal)  (depresszió, konfliktusok száma, szorongás...).

    Kritikaként a kutatás saját maga is kiemeli, hogy az eredmények értelmezése nem kivitelezhető: mennyiben a CBT, és mennyiben a jóga vagy a meditáció a meghatározó? Kérdés maradt az is, hogy a jógának önmagában a hangulatra volt inkább nagyobb hatással, vagy arra, hogy közvetítette a CBT hatását azáltal, hogy könnyebb volt kívül helyezkedniük a résztvevőknek stresszes helyzetekben. Tovább nem tudni, hogy a hagyományos és az alternatív CBT elemek mennyiben különbözhettek hatásait tekintve jelen kutatásban.

    Felmerül a kérdés számomra, vajon miért nem a CBT és a jógával alátámasztott CBT terápiás előnyeit hasonlították össze? A kutatás előnye viszont, hogy rámutat arra, mennyire fontos a szorongáscsökkentésben egyrészt a kognitív átstrukturálás (hagyományos CBT) és a gondolatainkhoz és így az önmagunkhoz fűződő (érzelmi, pszichológiai) viszony/attitűd megváltoztatása, továbbá a fizikai aktivitás és a mindfulness elemek beépítése a hétköznapokban. Ez utóbbi még könnyebben beépíthető és gyakorolható terapeuta segítsége nélkül, tehát, amennyiben a kliens CBT terápiára jár, saját maga is kiegészítheti a kezelését ezekkel az ebben a kutatásban vizsgált szemlélettel.

    A kutatásnak végeredményében nem igazán sikerült újat felmutatnia, és csak már ismert tudáselemeket párosított össze; megerősítő jelleggel viszont hasznos volt elolvasni a cikket.

Kognitív viselkedésterápia szorongással kapcsolatos kórképek esetében: Randomizált placebo-kontroll vizsgálatok meta-elemzése

 Carpenter, J. K., Andrews, L. A., Witcraft, S. M., Powers, M. B., Smits, J. A. J., & Hofmann, S. G. (2018). Cognitive behavioral therapy for anxiety and related disorders: A meta-analysis of randomized placebo-controlled trials. Depression and Anxiety, 35(6), 502–514. doi:10.1002/da.22728 

Az összefoglalót készítette: Harsányi G. Gergely 

A most röviden bemutatott tanulmány célja a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékonyságának vizsgálata szorongással kapcsolatos kórképek esetében. A kutatók kiemelik annak jelentőségét, hogy napjainkban a szorongással kapcsolatos pszichés megbetegedések száma kiemelkedő a mentális problémák körében. A szorongás oldására számos módszer közül az egyik leggyakrabban alkalmazott intervenció a kognitív viselkedésterápia, mely egy aktív, direktív beavatkozás lévén a gondolkodás és viselkedés diszfunkcionális működésének gyógyítását helyezi a középpontba, ezáltal érve el a szenvedés enyhülését. Ez a módszer a szorongásos kórképek esetében kifejezetten releváns lehet, hiszen az ingerek fenyegető voltának túlzó mértékű észlelése, tulajdonképp a szorongásos problémák gyökere. Fontos kiemelni, hogy bár a különféle szorongással kapcsolatos tünetképzés hátterében más-más tényezők játszhatnak szerepet, azonban valamennyi szorongásos kórkép hasonló mintázatokat mutat az észlelt és a valós veszély különbségeinek értelmezéseiben, és annak kognitív kiértékelésben.   

A kutatók kiemelik annak jelentőségét, hogy az igazán megbízható kísérleti eredményeket az un. randomizált-kontroll kísérleti elrendezések nyújtják, ahol a vizsgálati személyeket véletlenszerű jelleggel (sokszor a vizsgálatvezetők számára is ismeretlenül) osztják be a kísérleti és a kontroll csoportokba (itt jellemzően pszichoterápiás vagy gyógyszeres placebo kezelésben részesülnek a résztvevők). A kutatók által korábban (2008) készült vizsgálatukhoz képest, nem csupán az azóta megjelent kutatásokat emelték be ebbe az elemzésbe, de több statisztikailag jelentős szemponttal is bővítették az elemzéseket (utánkövetéssel készült vizsgálatokból származó adatokkal, vagy moderációs elemzésekkel pl. egyéni vs. csoportos terápia hatásait tekintve, viselkedés / kognitív/ kognitív- viselkedés terápia hatásait tekintve). Az elemzésbe bevont tanulmányokban az alábbi kórképekkel diagnosztizált személyek szerepeltek, teljesítve a mentális zavarok meghatározását jelentő (DSM-5) kritériumokat: Akut stressz zavar (ASD), Pánik zavar (PD), Poszttraumás stressz zavar (PTSD), Obcesszív-kompulzív zavar (OCD), Szociális szorongás (SAD), Generalizált szorongásos zavar (GAD). Jelen tanulmány legfőbb erényei közé tartozik, hogy alapos gonddal válogatta ki az elemzésbe bevont vizsgálatokat, így azok megbízható mérőeszközökkel készült kutatási eredményeket tartalmaztak, és elegendő esetszámmal rendelkeztek a szakmailag releváns következtetések levonásához (pl. hatásméretek kiszámítása is lehetséges volt). Az elemzésbe bevont kutatások többségében mind kognitív technikákat, mind terapeuta által irányított expozíciós technikákat (*olyan terápiás forma, mely magában foglalja a félelmetes helyzet megközelítését, ezáltal felülírva az előzetes elvárásokból fakadó irreális mértékű fenyegetettség érzését*) egyaránt alkalmaztak. 

Összesen 41 tanulmányt válogattak be a kutatók az elemzésbe, 2843 fő részvételével. A mintában szereplő személyek 18-65 év közötti felnőttek voltak, a vizsgálati mintában szereplő személyek átlag életkora pedig 36 év (SD=6,53) volt. Az eredmények azt igazolták, hogy a kognitív viselkedésterápiás beavatkozások az adott diagnosztikai kórkép magtüneteinek kezelésében minden esetben (legalább közepes hatásmérettel) jelentősen hatékonyabbnak bizonyultak a placebo intervencióknál. A kutatók számításai szerint a legnagyobb hatásokat az Obcesszív-kompulzív zavar, az Akut stressz zavar, illetve a Generalizált szorongásos zavar esetében lehetett kimutatni. Ugyanakkor nem csupán az adott problémakör esetében volt megfigyelhető szignifikáns hatása a CBT beavatkozásoknak, hanem az általános szorongásos és depresszív tünetek csökkenésében, valamint a szubjektív életminőség mutatóinak növekedésében kimutathatóak voltak a beavatkozás pozitív hatásai, és jellemzően a CBT terápiára is jobban reagáltak a résztvevők, mint a placebo kezelésekre. Ezeket a pozitív eredményeket tovább erősíti, hogy a 41 tanulmányból 22 a terápia lezárását követően, hosszabb távon is követte a résztvevőket (átlagosan fél éven keresztül), és az utólagos vizsgálatok szerint is kimutathatóak voltak a CBT terápia pozitív hatásai.  

Limitációk, következtetések: A kutatók felhívják a figyelmet arra, hogy az eredmények nem teljes mértékben általánosíthatóak, hiszen nem lehet teljes mértékben kiszűrni a feldolgozott tanulmányokból fakadó bizonyos mértékű torzító hatásokat. Továbbá a placebo beavatkozást alkalmazó kontroll csoportok is különféle intervenciókban részesültek a különböző tanulmányokban, így az összehasonlítás pontossága sem teljes értékű. Mindent egybevetve a CBT igazoltan hatékony lehet a kutatásban vizsgált szorongásos kórképek kezelésében. 

Kognitív Viselkedésterápia Alkalmazása Depresszióval és Szorongással Küzdő Fiatal Felnőtteknél Egy Teljesen Automatizált Beszélgetőtárs, a Woebot Segítségével

Fitzpatrick, K. K., Darcy, A., & Vierhile, M. (2017). Delivering cognitive behavior therapy to young adults with symptoms of depression and anxiety using a fully automated conversational agent (Woebot): a randomized controlled trial. JMIR mental health, 4(2).

Az összefoglalót készítette: Déri Melinda

Az internet alapú kognitív viselkedésterápiás (CBT) applikációk hatékonynak bizonyultak, de kis mértékű terápiás elköteleződés jellemezte őket. A Woebot, az automatizált beszélgetőtárs növelheti az elköteleződés mértékét a terápia iránt, így elősegítve az esélyét annak, hogy a páciens segítséget kapjon. Jelen tanulmány célja, hogy meghatározza egy teljesen automatizált beszélgetőtárs megvalósíthatóságát, elfogadhatóságát és előzetes hatékonyságát, amely önsegítő programot biztosít szorongással és depresszióval küzdő egyetemi hallgatók számára.A vizsgálatban 70 fő vett részt, életkorukat tekintve 18-28 évesek. A hallgatóknál a szorongás és depresszió jelenlétét önbevallás alapján azonosították. A résztvevőket az egyetem közösségi média oldalán toborozták, majd véletlenszerűen két csoportra osztották őket. Az egyik csoport 2 héten keresztül, összesen maximum 20 óra önsegítő tartalmat kapott a Woebot segítségével, melyeket az automatizált beszélgetőpartner az applikáción keresztül írásos üzenetek formájában közvetített számukra. Az applikáció a kognitív viselkedésterápia alapelveit és módszereit követi. A másik csoport csupán egy depresszióról informáló elektronikus könyvet kapott.Két hét elteltével minden résztvevővel kérdőíveket töltettek ki, melyek a szorongás és a depresszió mérésére szolgáltak. A vizsgált személyek átlagos életkora 22 év volt, közülük 67% nő. Az első csoportban, akik a Woebot beszélgetőpartnert használták, szignifikáns csökkenés volt kimutatható a depressziót tekintve, míg a másik csoportnál nem volt kimutatható változás. A szorongás mértéke mindkét csoportban csökkent.A részvevők nagy része arról számolt be, hogy nagyon empatikusnak érezte a Woebot-ot, illetve úgy beszéltek róla, mint „vidám kis barát” és inkább személynek tekintették, mint robotnak, amely különösen azért érdekes, mert az elnevezéskor figyelmet fordítottak arra, hogy a név inkább a robot jelentést hordozza magában, minthogy egy személyre utaljon. Más kutatásokban is arra jutottak, hogy az egészség és a mentális egészség területén hatékony terápiás kapcsolat alakulhat ki ember és robot között. Emellett egy vizsgálatban megfigyelték, hogy a résztvevők nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy felfedjék problémáikat és kitárulkozzanak, amikor egy olyan robottal beszélgettek, melyet mesterséges intelligencia vezérelt, mint amikor egy olyannal, amit egy valódi személy.Tehát megállapíthatjuk, hogy az automatikus beszélgetőpartner megvalósítható, vonzó és hatékony módja lehet a kognitív viselkedésterápiának, melyet az emberek szívesen fogadnak és használhatnak hétköznapjaik során, így megküzdve problémáikkal és fejlesztve önmagukat.