Abdollahi, A., Hosseinian, S., Panahipour, H., & Allen, K. A. (2019). Cognitive behavioural therapy as an effective treatment for social anxiety, perfectionism, and rumination. Current Psychology, 1-10.
Készítette: Kara Dávid
A szociális szorongás, perfekcionizmus és a rágódás (rumináció) negatívan befolyásolják az életminőséget. A szociális szorongás egyes meghatározások szerint azt az állandó félelmet jelenti, amellyel a személy a szociális teljesítménnyel jellemezhető eseményekhez viszonyul. A szorongás ezen fajtájának világszerte mért előfordulási gyakorisága körülbelül 12%-ra tehető, ez az arány feltételezhetően növekvő tendenciát mutat. Kimutatták, hogy a perfekcionizmus és a rágódás szerepet játszanak a szociális szorongás kialakulásában és fennmaradásában, mivel más-más mechanizmusokon keresztül tartják fenn a személy társas helyzettel kapcsolatos, önmagára és másokra vonatkozó téves hiedelemrendszerét. Melyek lehetnek ezek a mechanizmusok? A perfekcionizmus egy arra irányuló vágy, hogy a személy kompetens és kiemelkedő legyen. Azok a szociálisan szorongó személyek, akik perfekcionista társas célokat állítanak maguk elé, valószínűleg nem lesznek képesek elérni ezeket, ezért előbb-utóbb a kellemetlen érzések semlegesítése végett elkerülővé válnak. A perfekcionizmus előre jelezheti a szociális szorongást. Ha a perfekcionizmus mértéke csökken, akkor nagy valószínűséggel a szociális szorongás mértéke is csökkenni fog. A szakirodalom szerint két fontos dimenziója különíthető el a perfekcionizmusnak, ezek pedig a mások értékelésétől való félelem és a személyes elvárás. Utóbbi, mivel személyes fejlődésre sarkall, tekinthető egészségesnek, ellenben a mások értékelésétől való félelem esetében a személy irreális célokat állít fel, kételkedik a viselkedésének helyességében, valamint fél attól, hogy hibát vét. A rágódás az egyik leghangsúlyosabb tényező, ami a szociális szorongás hátterében állhat. Több kutatás számolt be arról, hogy a szociálisan szorongó személyek hajlamosabbak rágódni a szociális eseményeken. A rágódás megjelenhet a szociális esemény előtt és után is. A szociális szorongás kognitív modellje szerint a rágódás egy olyan ismétlődő, tartalmát tekintve negatív gondolkodási mód, amely a társas teljesítményre fókuszál. A rágódás vezethet anticipátoros szorongáshoz, ennek az előrevetített szorongásnak a tárgya a jövőbeli szociális teljesítmény.
Ebben a tanulmányban RCT (randomizált kontrollált) elrendezésben vizsgálták a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát a szociális szorongás kezelésében. Az RCT módszer kedvező feltételeket teremt a hatásvizsgálathoz, mert ez egy olyan módszer, amelyben a releváns szempontokban hasonló vizsgálati személyeket két csoportra osztják fel a kutatók, és utánkövetéssel vizsgálják, hogy egy kezelés, amit az egyik csoport kap és a másik nem, eredményez-e önmagában javulást vagy sem. 52 iráni személy vett részt a kutatásban. Az RCT elrendezésnek megfelelően 26 fő került az egyik, 26 fő a másik csoportba. Ebben az esetben az intervenciós csoport tagjait kognitív viselkedésterápiával kezelték, a kontroll csoport tagjai várólistára kerültek, tehát ők nem kaptak kezelést. A kutatásban olyan személyek vehettek részt, akik rendelkeztek szociális szorongás diagnózissal. A DSM-5 diagnosztikai kódex szerint a szociális szorongás diagnózisának kritériuma, hogy a személy félelmet, szorongást éljen meg a teljesítményalapú szociális helyzetekkel kapcsolatban. Továbbá az is jelző értékű, ha a személy elkerüli ezeket a társas helyzeteket. A szociális szituációkhoz kapcsolódó kellemetlen, szorongást kiváltó érzéseknek legalább 6 hónapon keresztül kell fennállniuk a diagnózis megerősítéséhez. A kutatásban való részvétel másik kritériuma, hogy a személyeknek legalább 34 pontot kellett elérniük a Social Interaction Anxiety Scale kérdőíven.
A terápia fő célja az volt, hogy módosítsa a nem hatékony gondolkodási mintákat, és hogy elősegítse a racionális gondolkodást a szociális interakciókra és a teljesítményre vonatkozóan. A szociális szorongás, perfekcionizmus, rágódás szintjét mérték a kezelés előtt, közvetlenül a kezelés után és 2 hónappal a kezelést követően, a terápiában részt vett és a várólistás csoportban egyaránt. A két hónappal későbbi mérésen a kontroll csoportból 18, az intervenciós csoportból pedig 20 fő adatait vizsgálták. Az intervenciós (kezelt) csoport heti egy alkalommal vett részt csoportos kognitív viselkedésterápián 8 héten keresztül. Az 5-6 főből álló csoportos alkalmak másfél óráig tartottak. A terápiák tematikusan zajlottak. A kezelés megkezdése előtt mért értékek tekintetében nem volt eltérés a csoportok között. Az intervenció után mért adatok arról számoltak be, hogy jelentősen csökkent a kezelést kapott személyek perfekcionizmus, rágódás, szociális szorongás szintje a várólistás csoporthoz képest. Ami ugyancsak mutatja a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát az az, hogy a 2 hónappal a kezelés után mért adatok nem különböztek a közvetlenül az intervenció után mért adatokhoz képest, vagyis 2 hónap elteltével is kimutatható volt a kognitív viselkedésterápia szociális szorongásra gyakorolt pozitív hatása.
A kognitív viselkedésterápia segítségével a szociálisan szorongó személy megtanul hatékonyan bevonódni a szociális aktivitásokba. Képessé válik a negatív és automatikus gondolatok felismerésére, realisztikus célok felállítására, és megtanulja hatékonyan elővételezni a társas eseményeket. Ez a tanulmány is azt igazolja, hogy a kognitív viselkedésterápia módszerével eredményesen lehet kezelni a szociális szorongást.
