Brozovich, F. A., Goldin, P., Lee, I., Jazaieri, H.,
Heimberg, R. G., & Gross, J. J. (2015). The effect of rumination and
reappraisal on social anxiety symptoms during cognitive‐behavioral therapy for
social anxiety disorder. Journal of Clinical Psychology, 71(3), 208-218.
Készítette:
Stark Anita
A cikk a kognitív viselkedésterápia hatékonyságát a
szociális szorongásos zavarban szenvedő személyeknél a rumináció, illetve az
újraértékelés arányának változása kapcsán vizsgálja.
Szociális szorongás alatt azt a fajta intenzív
félelmet értjük, mely az egyén szociális helyzetben él át, és az őt érő negatív
értékeléstől tart. Az ilyen szorongás a teljesítményre több területen is
negatív hatással bír, nem csak a szociális működésben, de a munka vagy az
iskolai teljesítményben is romlást okozhat. A szociális szorongásos zavar
kognitív modelljei kiemelik a torz hiedelmek és interpretációk miatt kialakuló
érzelmi reaktivitás problémák jelentőségét.
Jelen kutatásban az érzelmi reguláció két kognitív
aspektusára fókuszáltak: a ruminációra, és azon belül is az önemésztésre,
illetve az újraértékelésre. A ruminációra maladaptív mechanizmusként tekintenek
a szerzők, ami ártalmas az egyén számára. Definíció szerint azt értjük
rumináció alatt, mikor a személy ismételten és passzívan az őt körülvevő, vele
történő negatív eseményekre, különféle distresszekre és ezek lehetséges
következményeire figyel, és ez a figyelmi fókusz jellemzően negatív. Korai
vizsgálatok szerint a depresszió fontos komponense, azóta több kórképhez is köthető
(szorongásos zavarok, alkohol és szerhasználati problémák, evészavarok).
A ruminációnak két típusát különböztethetjük meg, ezek
pedig az önemésztés és a válaszkeresés. Önemésztés esetén az egyén a saját
viselkedés negatív aspektusaira koncentrál és egy irreális sztenderdhez
hasonlítja azt. A rumináció ezen fajtája szorosan köthető a szorongásos
tünetekhez. Válaszkeresés esetén az egyén monitorozza az adott helyzetet,
aktívan törekedve a problémamegoldásra. A szociális szorongásos zavarban
szenvedő egyének egy társas helyzet után jellemzően beleragadnak az önemésztés
spiráljába és hosszasan a mások róluk alkotott negatív képére fókuszálnak.
A cikkben a szerzők az újraértékelést mint adaptív
mechanizmust állítják szembe a ruminációval. Ez egy olyan adaptív
érzelemszabályozó mechanizmus, mely alatt a negatív érzéseket keltő inger
újraértelmezése történik olyan módon, hogy az megváltoztatja az egyén érzelmi
válaszát. Az ilyenkor kialakított alternatív gondolkodási útvonalak
csökkenthetik a szorongást, a distresszt és a fiziológiai arousalt, illetve
növelhetik a jóllétet. Szociális szorongásos zavarban szenvedő egyének
énhatékonysága alacsonyabb, ezért kevésbé képesek erre a fajta gondolkodásra.
Az újraértékelés a kognitív átstrukturálás alapvető komponense.
Jelen kutatásban a szerzők azt várták, hogy a kognitív
viselkedésterápia csökkenti a maladaptív kognitív formák arányát, mint például
a rumináció, az önemésztés és az érzelemszabályozási problémák, helyébe pedig
az adaptív újraértékelés lép.
Módszer
436 telefonos interjú után 110 emberrel készítettek
diagnosztikai interjút, ezekből 75-en feleltek meg a generalizált szociális
szorongásos zavar (SAD) diagnózisának a DSM-IV alapján. A beválasztási
kritériumok a következők voltak: az egyén 21-55 év közti, folyékonyan beszél
angolul, jobb kezes, nem szed gyógyszert és nem jár pszichoterápiára, nincs
medikális zavara, nem volt koponya traumája vagy neurológiai zavara. Akik
megfeleltek ezen kritériumoknak, azokat random osztották be a vizsgálati,
illetve egy várólistás (kontroll) csoportba. A vizsgálati csoportba tartozó
egyének 16 hetes egyéni kognitív viselkedésterápiában részesülhettek. Minden
héten egy rövid kérdőívvel mérték a szociális szorongás, a rumináció és az
újraértékelés mértékét, ezekkel kapcsolatban 1-1 kérdésre kellett válaszolniuk
a résztvevőknek. A terápia előtt és a végén kitöltötték a Ruminációs
Válaszadási Stílus kérdőívet és az Érzelem-reguláció Kérdőívet. A Ruminációs
Válaszadási Stílus kérdőívvel az önemésztést, az Érzelem-reguláció Kérdőívvel
az újraértékelést mérték.
A terápiákat 4 PhD-s klinikai szakpszichológus
tartotta, az ülésekről pedig hangfelvétel készült, annak érdekében, hogy a
terapeutákat független értékelők osztályozzák a Cognitive-Behavioral Therapy
for Social Anxiety Disorder: Therapist Adherence Scale alapján. Az eredmények
szerint nem volt különbség a terapeuták közt. A terápia 5 fázisból állt:
pszichoedukáció (kb. 4 alkalom), kognitív újrastrukturálás tréning (2-3
alkalom), exponálás (8-9 alkalom), alap hiedelmek fejlesztése (1-2 alkalom),
lezárás (1 alkalom). A résztvevők házi feladatokat és munkafüzetet is kaptak,
amiből minden alkalomra el kellett olvasniuk egy fejezetet.
Eredmények
Az eredmények alapján a kognitív viselkedésterápia
alatt csökkent az önemésztés, és nőtt az újraértékelés mértéke. A magasabb
baseline rumináció bejósolta a heti szociális szorongás, a rumináció és az
újraértékelés heti átlagát. A rumináció jobban bejósolta a szociális szorongás
szintjét, mint az újraértékelés. A nagyobb mértékű heti rumináció magasabb
szociális szorongással járt együtt, de az újraértékelés nem. Ezen eredmények
alapján arra lehet következtetni, hogy a ruminációnak nagyobb szerepe van a
szociális szorongásban, mint az újraértékelésnek. Az eredmények támogatják azt
az eddigi feltevést, miszerint a rumináció bejósolja a szociális szorongás
tüneteit, illetve az újraértékelés és a rumináció későbbi értékét. A kognitív
viselkedésterápia a kognitív átstrukturálás révén a gondolkodás új módját segít
fejleszteni, ami növeli az újraértékelést, így az egyén figyelmét alternatív
perspektívák felé irányítja.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése