Pilkington, P. D., Bishop, A., & Younan, R. (2021). Adverse childhood experiences and early maladaptive schemas in adulthood: A systematic review and meta‐analysis. Clinical Psychology & Psychotherapy, 28(3), 569-584.
Készítette: Cserni Boglárka
A maladaptív séma egy olyan „kiterjedt mintázat; amely emlékeket, érzelmeket, gondolatokat és testi érzéseket tartalmaz; az egyénre és másokkal való kapcsolatára vonatkozik; gyermek- vagy serdülőkorban alakul ki; az egyén élete során formálódik; és jelentős mértékben diszfunkcionális”. A sématerápia egyik alapvetése, hogy a korai maladaptív sémák megjelenését bizonyos gyermekkori káros hatások nagy mértékben meghatározzák. Elsősorban a gyermekkori traumák, a szülők vagy gondozók részéről történő érzelmi elhanyagolás és a gyermekek érzelmi szükségletinek kielégítetlensége jelentenek ilyen káros hatásokat (Young, Klosko, Weishaar, 2003).
Pilkington és munkatársai a 2021-es átfogó tanulmányukban vizsgálták ezt a kérdést. Kutatásukban olyan tanulmányok eredményeit összegezték, amelyekben 18 év feletti személyeknél bizonyos gyermekkorban átélt káros tapasztalatokra (például traumák, bántalmazás, érzelmi elhanyagolás) kérdeztek rá, és ezek összefüggéseit vizsgálták a résztvevők esetében fennálló maladaptív sémákkal.
Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a gyerekek érzelmi és fizikai elhanyagolása a szerethetőséggel, bizalommal, kapcsolódással és az érzelmi kifejezéssel kapcsolatos sémákkal függ össze. Az elhanyagolás tehát együtt jár az említett tényezőkkel kapcsolatos érzelmek sérülésével. Az anyai érzelmi elhanyagolás erős összefüggést mutatott az Érzelmi Depriváció sémájának megjelenésével, amely annyit jelent, hogy úgy érezzük, képtelenek vagyunk a másokkal való kapcsolódásra. Tronick 1978-as „Pókerarc” című kutatásában néhány percig megfigyelték az édesanyák és csecsemőik interakcióját. Az édesanyák azt az utasítást kapták, hogy az interakció alatt rezzenéstelen arccal üljenek, és ne reagáljanak a gyermekükre. A csecsemők egyszer-kétszer megpróbálták felvenni a kapcsolatot az édesanyjukkal, de reakció híján ezek a próbálkozások elsikkadtak. Az anyai érzelmi hidegség szabályozta tehát a kapcsolatot, a csecsemők megtanulták, hogy ne is próbáljanak az édesanyjukkal kapcsolatot teremteni. Ez alapján nem nehéz elképzelni, hogy akik gyermekkorukban rideg szülőkkel élnek, és nem tapasztalnak elegendő érzelmi kapcsolódást, felnőttként nem érzik magukat képesnek arra, hogy másokkal kapcsolatba lépjenek. Ez az Érzelmi Depriváció séma függött össze legtöbb gyermekkori káros hatással.
Az érzelmi elhanyagolás emellett olyan sémákkal is kapcsolatban áll, amelyek az egyéni autonómia kérdéskörét érintik. Az ezt gyermekként megtapasztaló személyek gyakran érezhetik úgy, hogy bármibe is fognak, kudarcra vannak ítélve (Kudarcra Ítéltség séma), hogy mások jelentős segítsége nélkül nem képesek még a mindennapos feladataikat sem ellátni (Dependencia séma), valamint, akár azt is, hogy folyamatosan a küszöbön áll egy katasztrófa, amely be fog következni (Veszélyeztetettség séma).
A kutatás szerint az érzelmi bántalmazás jár együtt a legtöbb maladaptív sémával, tehát ez az az első számú olyan tényező, ami káros hatással van a gyermekekre.
Talán meglepő eredmény, hogy a fizikai és szexuális bántalmazás csupán kis összefüggést mutat a felnőttkorban fennálló maladaptív sémákkal. Ennek hátterében a szerzők szerint állhat az, hogy a szülői, vagy gondozói reakció nagyban meghatározza az abúzus hatását. Ha a bántalmazó élménnyel együtt jár az érzelmi elhanyagolás is, akkor erősebb az összefüggés a káros sémák megjelenésével. A Társas Izoláció sémája viszont együttjárást mutatott a szexuális abúzus átélésével. Ha valaki tehát szexuális bántalmazás áldozata, úgy érezheti magát, hogy ő más, mint a többiek, megbélyegzett, nem tartozik sehova.
Érdekes eredmény azonban, hogy a Feljogosítottság séma nem mutatott összefüggést a gyermekkori káros tapasztalatokkal. A szerzők azt feltételezik, hogy ez a séma, tehát annak érzése, hogy valaki a többiekhez képest felsőbbrendű, különleges és ezáltal különleges jogai vannak, a túlzottan védelmező és elkényeztető szülői bánásmód következménye lehet. Az összegyűjtött tanulmányok ezzel a kérdéskörrel azonban nem foglalkoztak.
Az eredmények alapján tehát, ahogy a sématerápia elmélete feltételezi, a felnőttkorban megjelenő maladaptív sémák összefüggenek a gyermekkorban tapasztalt káros hatásokkal. A kutatási eredmények általánosíthatósága viszont kérdéses, hiszen egyrészt szinte csak nők vettek részt a kutatásokban, másrészt az eredményekből ok-okozati kapcsolat nem állapítható meg. Emellett az is elképzelhető, hogy az utólagos beszámolók és visszaemlékezések kissé torzítva idézik fel a gyermekkori tapasztalatokat. A kutatásban továbbá nem vizsgáltak minden olyan szülői viselkedésmódot, amely hozzájárulhat a maladaptív sémák kialakulásához, és egyéb olyan fontos kérdésköröket sem, mint például az iskolai bántalmazás, a szülői alkohol-vagy droghasználat, valamint a szülők közti esetleges erőszak. Ezért további kutatásokra van szükség ahhoz, hogy teljeskörűen feltérképezzük a maladaptív sémák kialakulásához vezető gyermekkori tényezőket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése