A kognitív viselkedésterápia hosszútávú hatásossága szorongásos zavarokkal küzdő fiataloknál

Kodal, A., Fjermestad, K., Bjelland, I., Gjestad, R., Öst, L.-G., Bjaastad, J. F., … Wergeland, G. J. (2018). Long-term effectiveness of cognitive behavioral therapy for youth with anxiety disorders. Journal of Anxiety Disorders, 53, 58–67. doi:10.1016/j.janxdis.2017.11.003

Készítette: Karas Míra

A kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony kezelési módszer a gyermekek és serdülők szorongásos zavarai esetén (Higa-McMillan, Francis, Rith-Najarian és Chorpita, 2016). Metaanalízisek szerint a fiatalok kb. 60%-a felépül szorongásos zavaraiból, továbbá jelentős tünetcsökkenést is tapasztalnak a CBT-s kezelést követően (James, James, Cowdrey, Soler és Choke, 2013; Warwick et al., 2017). 

Célok:

A kutatás fő célja a CBT hosszú távú hatásának vizsgálata olyan fiataloknál, akiket közösségi mentálhigiénés klinikákon kezeltek szorongászavarokkal. A kutatók másodlagos célja az volt, hogy a különböző kezelési módok (egyéni vs. csoportos CBT) hosszú távú eredményeit összehasonlítsák. A harmadik céljuk pedig az volt, hogy azonosítsák a zavar-specifikus különbségeket CBT kezelés után - jelen kutatásban a szociális szorongásos zavart (SOP) és a generalizált (GAD), illetve a szeparációs szorongásos zavart  (SAD) vizsgálva.

Résztvevők: 

179 szorongásos zavarral küzdő fiatal vett részt egy randomizált kontrollvizsgálatban, amely az ICBT és a GCBT hatékonyságát vizsgálta 2008-2012 között. A jelen tanulmányban ebből a korábbi mintából összesen 139 fiatal vett részt. A fiatalokat átlagosan 3,9 évvel a kezelés után értékelték (SD = 0,8, tartomány = 2-6 év). A hosszútávú követés résztvevőinek életkora 11 és 21 év között volt (M = 15,5, SD = 2,5), és 54,7%-uk nő volt. 

Kezelés és körülmények:

A randomizált kontrollvizsgálat során használt kezelési kézikönyv a FRIENDS for life, 4. kiadása volt (Barrett, 2005). Ez a program az Australian Coping Koala  programból származik (Barrett, Dadds és Rapee, 1991), amelyet Kendall eredeti Coping Cat kézikönyvéből adaptáltak (Kendall, 1990) . Az ICBT (egyéni CBT) protokoll mentén tíz 60 perces alkalmon, míg a GCBT (csoportos CBT) során tíz 90 perces ülésen vettek részt a fiatalok. Ezt követően két ‘emlékeztető ülést’ is végeztek, egy és három hónappal a tizedik ülés után. Az ülésekbe a szülőket is bevonták, és részt is vettek bizonyos üléseken. Hét klinika vett részt a vizsgálatban, ahol olyan terapeuták folytattak CBT-t (legyen az egyéni vagy csoportos) a fiatalokkal, akik külön kiképzésben részesültek a vizsgálatra való felkészülés képpen, és szupervíziós segítséget is kaptak a folyamat során.

Mérés:

The Anxiety Disorders Interview Schedule child and parent version (ADIS-C/P): 

-       A mérőeszköz alkalmazása során a 17 évnél fiatalabb résztvevőket és szüleiket külön-külön interjúvolták meg, amelynek célja, hogy meghatározzák a gyermekek fő szorongásos zavarát (DSM-IV alapján  - SOP, SAP, vagy GAD). 

The Anxiety Disorders Interview Schedule for DSM-IV (ADIS-IV-L):

-       A 18 évnél idősebbeknél ezt a mérőeszközt alkalmazták a fő szorongásos zavar meghatározására.

 The Spence Child Anxiety Scale child and parent version (SCAS-C/P):

-       A szorongásos zavarok tüneteinek meghatározására használták ezt a mérőeszközt.

The Short Moods and Feelings Questionnaire child and parent version (SMFQ-C/P):

-       A fiatalok depressziós tüneteinek felmérésére alkalmazták. 

Folyamat:

Fiatalok és családjaik, akik beleegyeztek a részvételbe, külön-külön vettek részt a felmérésben. A legtöbb interjút személyesen, a közösségi klinikákon végezték. Tizennégy interjút azonban telefonon folytattak le, mivel az adott résztvevők elköltöztek a régióból. Három minősített ADIS-C/P interjúvoló (két pszichológus és egy gyermekpszichiáter) végezte az interjúkat - akik nem tudták, hogy az adott személy milyen szorongásos zavarral küzd, illetve azt sem, hogy egyéni, vagy csoportos CBT-n vett-e részt a fiatal a korábbi vizsgálat során. 

Eredmények:

Eredményeik alapján a hosszútávú utánkövetéskor a résztvevők 53%-ánál igazolták az összes szorongásos diagnózis elvesztését; 63%-nál pedig a legfőbb szorongásos diagnózis elvesztését. Szignifikáns javulás mutatkozott a szorongásos tünetek mértékében is. Az egyéni és csoportos CBT között sem diagnosztikai, sem tüneti szempontból nem találtak szignifikáns eltérést, tehát a két CBT-s módszer egyenlően hatékonynak bizonyult. Közvetlenül a kezelés után mért eredményekhez képest a hosszútávó utánkövetéskor a CBT-s kezelés szignifikáns javulást mutatott az egyének életében. Majdnem 50%-a a fiataloknak, akik a kezelés után megtartották a fő és/vagy az összes szorongásos diagnózist, az utánkövetéskor ezeket a diagnózisokat már elvesztették. Továbbá nyilvánvaló volt a szorongásos tünetek jelentős csökkenése is a fiatalok körében. Eredményeik azt is mutatták, hogy a gyógyulás esélye, azaz a fő diagnózis elvesztése szignifikánsan alacsonyabb volt azoknál a fiataloknál, akiknél fő diagnózisként szociális szorongás zavart (SOP) állapítottak meg.

Limitációk:

A jelen tanulmánynak több limitációja is van. Először is, az alkalmazott értékelő eszköz (ADIS-C/P) csak a SOP/GAD/SAD zavarokra korlátozódott. A teljes ADISC/P alapján a differenciáldiagnózis és a komorbiditás nem volt értékelhető, és a társbetegségek kialakulását nem lehetett nyomon követni. A jelenlegi kutatás keresztmetszeti volt, rövid bepillantást adva az aktuális tünetekre és károsodásokra. Bár a tanulmány egy egy évvel későbbi nyomonkövetést is tartalmazott, alatti tünetek és diagnózisok remissziójára vagy kiújulására vonatkozó adatok a nyomonkövetés során nem voltak elérhetőek. További limitáció, hogy a jelenlegi tanulmányban hiányzott a kontrollcsoport jelenléte, ami megakadályozza a kezelés és a hosszú távú eredmények közötti ok-okozati kapcsolatok meghatározását. Továbbá a  főként kaukázusi minta korlátozhatja az eredmények alkalmazhatóságát más etnikai csoportokra, illetve a Norvégia-specifikus szocioökonómiai kontextus nem feltétlenül reprezentatív a különböző fiatalok csoportjai számára.

Összegzés:

A tanulmány alátámasztja a kognitív viselkedésterápia (CBT) hosszútávú hatékonyságát a fiatalok vegyes szorongásos zavaraiban, ezáltal is megalapozva szélesebb körű alkalmazását a közösségi mentális egészségügyi klinikákon. A kutatás az egyéni CBT (ICBT) és a csoportos CBT (GCBT) hatásosságának összehasonlítása során nem talált különbséget. Fontos megjegyezni, hogy a fiatalok jelentős része az utánkövetéskor továbbra is megfelelt a szorongásos diagnózis kritériumainak, különösen azok, akiknél a fő diagnózis szeparációs szorongásos zavar (SOP) volt. A jövőbeli kutatásoknak a jobb, személyre szabott kezelés előrejelzőinek azonosítására kell összponto       sítaniuk, különösen a szeparációs szorongás és vegyes szorongásos zavarok tekintetében.