A dialektikus viselkedésterápia (DBT) hatékonysága serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok esetén: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Kothgassner, O. D., Goreis, A., Robinson, K., Huscsava, M. M., Schmahl, C., & Plener, P. L. (2021). Efficacy of dialectical behavior therapy for adolescent self-harm and suicidal ideation: a systematic review and meta-analysis. Psychological Medicine, 51(7), 1057-1067.

Készítette: Nagy Bettina Júlia

Miért fontos a serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok kezelése?

A serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok világszerte elterjedt, súlyos egészségügyi következményekkel járó mentális problémákat jelző jelenségek. A nyugati országokban a vezető serdülőkori halálozási okok között említhető az öngyilkosság, illetve igen elterjedt a serdülők körében az önsértés is, azaz a saját test szövetének öngyilkossági szándék nélküli károsítása. Így tehát elengedhetetlen fontosságú egy hatékony módszer kialakítása, amely a serdülőkori önsértést és a szuicid gondolatokat csökkenteni tudja. 

Mi az a dialektikus viselkedésterápia (DBT) és hogyan alkalmazható serdülőknél?

A dialektikus viselkedésterápiát Marsha M. Linehan eredetileg felnőttkori borderline személyiségzavar kezelésére dolgozta ki. Borderline személyiségzavar esetén magas az önsértés gyakorisága, illetve az öngyilkossági kockázat is, és a DBT hatékonynak bizonyult ezen esetekben. A borderline személyiségzavarban érintett önsértő klienseknél elért eredmények hatására serdülök számára is adaptálták ezt a módszert (DBT-Adolescent, DBT-A) annak reményében, hogy az önsértő magatartást és szuicid gondolatokat csökkentse.

A DBT-A -t ambuláns ellátásra dolgozták ki, mely során heti egyéni terápiában és készségfejlesztő csoportban vesz részt a serdülő. A folyamatba a szülőt is bevonják. DBT-A 4 területen fejleszti a serdülő készségeit ahhoz, hogy megküzdhessen az érzelemszabályozási nehézségekkel, az önsértéssel és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal:

1.     Tudatos belső figyelem és jelenlét készsége

2.     Társas kommunikáció hatékonyságának készsége (Interperszonális hatékonyság)

3.     Érzelemszabályozási készségek

4.     Feszültségtűrés és kríziskezelés képessége (itt fókuszálnak az önsértő és öngyilkossági késztetésekre)

DBT-A hatékonysága hogyan vizsgálható?

Ezen tanulmány szisztematikusan gyűjtötte és tekintette át a 12 és 19 éves kor közötti serdülők kezelésére alkalmazott dialektikus viselkedésterápiáról (DBT-A) született szakirodalmat. A metaanalízisbe 21 olyan cikk került bevonásra, melyek randomizált kontrollált vizsgálatok, kontrollált klinikai vizsgálatok, vagy kezelési előtti és utáni adatokat tartalmazó vizsgálatok voltak. A DBT- A kezelés hatékonyságára voltak kíváncsiak önsértés és szuicid gondolatok csökkentésére, továbbá külön érdeklődési terület volt az is, hogy vajon a serdülőkori borderline személyiségzavar esetén is olyan hatékony-e a DBT, mint felnőttkori tünetek esetén.

Eredmények:
A DBT-A:

·       kis /közepes hatást mutatott az önkárosító magatartás csökkentésében azokhoz képest, akik nem kaptak DBT-A kezelést (g = -0,44; 95% CI -0,81 -0,07, p=0,021)

·       kis hatást mutatott az öngyilkossági gondolatok csökkentésében azokhoz képest, akik nem kaptak DBT-A kezelést (g = -0,31, 95% CI -0,52 -0,09, p=0,006)

Viszont azok a cikkek, amik a serdülők DBT-A kezelés előtti és utáni állapotát vizsgálta már nagy hatásnagyságát találta a kezelésnek. Tehát ezekben az esetekben a DBT-A:

·       nagy hatékonysággal csökkentette az önsértést (g = -0,98, 95% CI -1,15 -0,81, p<0,001)

·       nagy hatékonysággal csökkentette az öngyilkossági gondolatokat (g = -1,16, 95% CI -1,51 -0,80 p<0,001)

·       nagy hatékonysággal csökkentette a borderline személyiségzavar tüneteit (g = -0,97, 95% CI -1,31 -0,63, p<0,001)

Mit tudtunk meg ebből a cikkből?

Összességében a cikk alapján a serdülőkorra adaptált dialektikus viselkedésterápia hasznos lehet a serdülőkori önsértés, a szuicid gondolatok, viszont a bemutatott eredmények alapján nem egyértelműen bír nagy hatékonysággal a kezelés. Érdemes tehát a DBT-A további fejlesztése és annak megértése, hogy hogyan tudja ez a módszer csökkenteni a fentebbi jelenségeket. 

Ezen metaanalízis kiemelte, hogy minél hosszabb a DBT-A az öngyilkossági gondolatok nagyobb mértékű csökkenése várható, így kiemelten fontos a serdülők terápiában való megtartása.

A DBT-A hatékonynak bizonyult a serdülőkori borderline tünetek csökkentésében, azonban fontos kiemelni, hogy további kontrollált vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztosabban kijelenthessük a DBT-A nagy hatékonyságát ebben az életszakaszban.

A dialektikus viselkedésterápia hatékonysága magas szuicid rizikójú serdülők körében

McCauley, E., Berk, M. S., Asarnow, J. R., Adrian, M., Cohen, J., Korslund, K., Avina, C., Hughes, J., Harned, M., Gallop, R. és Linehan, M. M. (2018). Efficacy of dialectical behavior therapy for adolescents at high risk for suicide: A randomized clinical trial. JAMA psychiatry, 75(8), 777-785. 

Készítette: Zsoldos Melinda Réka

Az Amerikai Egyesült Államokban az öngyilkosság vezető halálok a 10 és 24 év közötti fiatalok körében. Ennek ellenére korlátozott számú bizonyítottan hatékony kezelési lehetőség áll rendelkezésre az öngyilkossági viselkedés és az önsértés csökkentésére.  
Jelen tanulmányban a dialektikus viselkedésterápia (DBT) hatékonyságát vizsgálták összehasonlítva egyéni és csoportos szupportív terápiával (IGST) az öngyilkossági kísérletek, a nem szuicidális önsértés és az általános önsértő viselkedés csökkentése szempontjából magas kockázatú fiatalok körében. A DBT-ben nagy hangsúly kerül az öngyilkos, önsértő, önkárosító viselkedésformák csillapítására. A terápiában a kliensek teljes elfogadása mellett próbálják segíteni őket a változásban. Alapproblémának az érzelmi diszregulációt tekintik, ami impulzív és maladaptív viselkedéshez vezet, a személy nem képes rugalmasan reagálni az élet eseményeire. A cél az érzelmek szabályozásának javítása és a dialektikus gondolkodási minták fokozása a merev, dichotóm gondolkodás helyett. 
A randomizált kontrollált vizsgálat adatgyűjtése 2,5 éven át tartott 4 egészségügyi központban. A vizsgálatban 195 személy vett részt, 22 fő azonban kizárásra került így összesen 173 fő adatain végezték az elemzéseket. A résztvevők 94,8%-a lány volt, az átlag életkor 14,89. 
Olyan 12 és 18 év közötti serdülőket vizsgáltak, akiknek korábban volt már szuicid kísérlete (legalább három vagy annál több önsértő epizód, szuicid gondolatok, érzelmi diszreguláció) és legalább 3 vagy több borderline személyiségzavar kritérium azonosítható volt esetükben. A résztvevőket véletlenszerűen sorolták be DBT vagy IGST kezelésbe. Mindkét csoport résztvevői hetente vettek részt egyéni és csoportos pszichoterápián, valamint terápiás konzultáción. A DBT kezelés során nagy hangsúlyt fektettek a szülő-tinédzser interakció fejlesztésére is, az IGST csoportnál csak szükség esetén tartották a kapcsolatot a szülőkkel. A kezelés 6 hónapig, az utánkövetés 1 évig tartott. Interjús mérőeszközök segítségével vizsgálták a személyeket kezelés előtt, majd 3, 6, 9, 12 hónap elteltével.   
A DBT alkalmazása számos előnnyel járt együtt. A DBT kezelésben részesülők 90,3%-a nem kísérelt meg újabb öngyilkosági kísérletet, ez a IGST-nél 78,9% volt. Nem szuicidiális önsértés a DBT résztvevőinek 56,9%-nál nem jelent meg, ez IGST esetén csak 40% volt. Önsértés pedig a DBT-ben résztvevők 54.2%-nál, az IGST kezelést kapók 36,9%-nál nem jelent meg. Az önsértés aránya 1 éves nyomonkövetés alapján mind a két csoportban csökkent. A DBT és IGST hatása között nem volt szignifikáns különbség 6-12 hónap elteltével (OR, 0.65; 95% CI, 0.12-3.36; P = .61), mivel mind a két csoportban való résztvevők eredményei javulást mutattak. A kezelés befejezésének az aránya ugyanakkor magasabb volt DBT esetén: 75,6%, IGST esetén ez 55,2% volt. Ez azonban nem befolyásolta az eredményeket. 
Összegzésként elmondható, hogy az eredmények alátámasztják a DBT hatékonyságát az öngyilkosági kísérletek és az önsértés csökkentését illetően fokozott rizikójú, szuicidálisan önsértő serdülők körében. Ez az első serdülőket vizsgáló RCT, ahol sikerült bizonyítani a DBT hatékonyságát az öngyilkossági kísérletek esetében.  
Limitációként jelenik meg, hogy a vizsgálatban főként nők vettek részt és bár etnikailag diverz volt a minta, nem biztos, hogy teljes mértékben általánosíthatóak az eredmények. Ezenkívül a kezelést végző szakemberek magas végzettséggel és nagy rutinnal rendelkeztek, a kezelések előtt továbbképzésen is részt vettek, emiatt fontos kérdés, hogy kevesebb rutinnal rendelkező kezelők esetében is hasonló eredmények jönnének-e ki. Végezetül pedig a későbbiekben több alternatív kizárási kritérium esetében az eredmények változhatnak.