Online ACT intervenciók – ACT és Compassion-based eHealth Program a krónikus fájdalom önmenedzselésében

Buhrman, M., Skoglund, A., Husell, J., Bergström, K., Gordh, T., Hursti, T., et al. (2013). Guided internet-delivered acceptance and commitment therapy for chronic pain patients: a randomized controlled trial. Behav Res Ther. 51, 307–315. doi: 10.1016/j.brat.2013.02.010 
Fledderus, M., Schreurs, K. M., Bohlmeijer, E. T., and Vollenbroek-Hutten, M. M. (2015). Development and pilot evaluation of an online relapse-prevention program based on acceptance and commitment therapy for chronic pain patients. JMIR Hum. Factors 2:e1. doi: 10.2196/humanfactors.3302 
Carvalho, S. A., Trindade, I. A., Duarte, J., Menezes, P., Patrão, B., Nogueira, M. R., Guiomar, R., Lapa, T., Pinto-Gouveia, J., & Castilho, P. (2021). Efficacy of an ACT and Compassion-Based eHealth Program for Self-Management of Chronic Pain (iACTwithPain): Study Protocol for a Randomized Controlled Trial. Frontiers in Psychology, 12, 609. https://doi.org/10.3389/fpsyg.2021.630766 

Készítette: Vadon Nikolett Beáta 

Az Elfogadás és Elköteleződés Terápia (Acceptance and Commitment Therapy, ACT) a kognitív viselkedésterápiák harmadik hullámához tartozó terápiás szemlélet és módszer. Középpontjában a pszichológiai flexibilitás áll. Célja, hogy az egyének az értékes célok irányába éljék életüket, és mindeközben elfogadják a léttel együttjáró elkerülhetetlen fájdalmat. Napjainkban egyre gyakoribb az online intervenciók alkalmazása. Az ACT egy sok esetben használt módszer az online intervenciók területén. 
Az online Elfogadás és Elköteleződés Terápia egy gyakran alkalmazott terápiás módszer a krónikus fájdalomban szenvedő egyének körében. A krónikus fájdalom olyan időben elhúzódó, fiziológiai, pszichológiai és szociális tényezők dinamikus interakciója, mely lehet krónikus betegség egyik tünete, vagy éppen szomatizációs kórképben domináló szimptóma.  
Az iACTwithPain program egy ACT és önegyüttérzésen alapuló online egészségügyi eszköz krónikus fájdalom menedzseléséhez, mely jelenleg még fejlesztés alatt áll, azonban figyelemre méltó célokat határoz meg a jövőre nézve (Carvalho és mtsai, 2021). Kutatási célkitűzéseik között szerepel, hogy felmérjék az iACTwithPain hatékonyságát. Céljuk továbbá annak megvizsgálása, hogy az intervenció hatékonysága terápiás változásokkal magyarázható-e, valamint az ACT és az önegyüttérzés technikájának együttese valóban növelheti-e a pozitív hatásokat, ahogy azt a szakirodalomban olvashatjuk.  
Már most rendelkezünk információkkal az online ACT intervenciók hatékonyságát illetően. A vizsgálatban 76-an vettek részt, csoportos formában (Buhrman és mtsai, 2013). A kutatók feltevéseiket három csoporton tesztelték. Az első, a kontroll csoport, mely esetében egy moderált online vitafórum tagjai voltak a résztvevők. A második csoport egy más típusú kezelési formában részesült egy 7 hetes program keretein belül. Végül, a harmadik csoport tagjai 7 héten keresztül az online, ACT csoportban vett részt. Az ACT intervenciót alkalmazó feltételben csökkenés volt megfigyelhető a fájdalom intenzitásában, a fájdalommal kapcsolatos distressz, szorongás és depresszív tünetek tekintetében. Továbbá, szignifikáns emelkedés mutatkozott az aktivitásokba való bevonódásban, mely a krónikus fájdalomban szenvedők esetében kifejezetten kritikus lehet.  
A kutatás eredményei bíztatóak az online intervenciókat figyelembe véve, hiszen az előbb említett vizsgálatban, 6 hónapos utánkövetés során is tetten érhetőek voltak a pozitív hatások. Mindez azt sugallja, hogy a jövőben érdemes online intervenciók tervezésére időt és energiát szánni, hiszen hatékonynak bizonyulnak, valamint megkönnyítik a terápiás lehetőségek elérhetőségét, illetve újabb alternatívákat kínálnak mind a páciensek, mind a terapeuták számára. 

A viselkedésterápiák harmadik hullámához tartozó eljárások hatékonysága: szisztematikus review és metaanalízis

Öst, L. G. (2008). Efficacy of the third wave of behavioral therapies: A systematic review and meta-analysis. Behaviour research and therapy, 46(3), 296-321.

Az összefoglalást készítette: Meixner Júlia

A vizsgálat célja

A kutatás céljaként tűzte ki a szerző (1) a harmadik hullámhoz tartozó terápiák hatékonyságát vizsgáló randomizált kontrollvizsgálatok módszertani minőségének áttekintését, (2) a harmadik hullám terápiáinak hatékonyságvizsgálatát egy metaanalízis során, és (3) az említett terápiák EST (empirically supported therapy) kritériumoknak való megfelelésének ellenőrzését, tehát annak a vizsgálatát, hogy a cikk készültekor elérhető kutatások alapján ezek az eljárások empirikusan alátámasztott kezelési protokolloknak tekinthetők-e.

A kutatásban összesen ötféle kezelési eljárás hatékonyságát vizsgálták, ezek a következők voltak:

­           elfogadás- és elköteleződésterápia (acceptance and commitment therapy, ACT)

­           dialektikus viselkedésterápia (dialectical behavior therapy, DBT)

­           kognitív viselkedésanalízis-rendszer terápia (cognitive behavioral analysis system of psychotherapy,  CBASP)

­           integratív viselkedés-párterápia (integrative behavioral couple therapy, IBCT)

­           funkcionális analízisterápia (functional analytic psychoterapy, FAP)

(Érdemes lehet megjegyezni, hogy a felsorolt kezeléseket az ACT kivételével más felosztás szerint inkább a kognitív megközelítés második hullámához tartozó terápiáknak szokás tekinteni. Bár a szerző ettől eltérő módon csoportosítja az áttekintett eljárásokat, azok hatékonyságának vizsgálata szempontjából a továbbiakban ennek nem lesz különösebb jelentősége.)

Eljárás

1985 és 2007 között készült, a kognitív terápiák harmadik hullámához tartozó eljárások hatékonyságát vizsgáló, összesen 29 randomizált kontrollvizsgálatokat tekintettek át a vizsgálatban. A megfelelő cikkek összegyűjtése után a kutatások módszertani szigorúságát egy 22 szempontot tartalmazó skála segítségével ítélték meg. Ennek során az alábbi módszertani szempontokat vizsgálták meg:

­           A pszichoterápia kimenetének mérésére vonatkozó vizsgált módszertani szempontok

­           A minta leírásának egyértelműsége

­           A mentális zavar súlyosságának megítélése, a diagnózis megbízhatósága

­           A minta reprezentativitása

­           A kimeneti változók specificitása (pl. általános jóllét, vagy tünetspecifikus kérdőívek)

­           A kimeneti változók mérésének reliabilitása és validitása

­           Vak, megfelelően képzett értékelők alkalmazása

­           A résztvevők kísérleti és kontrollcsoportba való sorolásának random módja

­           A vizsgálat elrendezése (milyen kontrollcsoportokat alkalmaztak)

­           Erőelemzés, statisztikai elemzések

­           Mérési időpontok

­           Specifikus, jól dokumentált, megismételhető kezelési program

­           Terapeuták száma, képzettsége, tapasztalata, kompetenciája

­           A kezelési protokollhoz tartották-e magukat a terapeuták

­           A kísérő kezelések betartásának ellenőrzése

­           A lemorzsolódás kezelése

­           Klinikai szignifikancia

­           A terápiás idő egyenlősége a kontroll- és kísérleti csoportban

A vizsgált kutatások módszertani szigorúságát emellett igyekeztek az áttekintett vizsgálatokhoz illesztett CBT-hatékonyságvizsgálatokkal is összevetni, tekintve, hogy a sztenderd kognitív viselkedésterápia szakirodalmában számos megfelelő módszertannal készített randomizált kontrollvizsgálat született már, amelyek közül sok az EST-kritériumoknak is megfelelt. Ehhez minden vizsgált harmadik hullámhoz tartozó kutatáshoz megpróbáltak illeszteni egy az azonos évben (illetve +/- 1 évben) készült, az azonos folyóiratban publikált kutatást.

Eredmények

A harmadik hullám terápiáinak módszertani elemzésével kapcsolatos eredmények

Összességében módszertanilag sokkal kevésbé mutatkoztak szigorúnak a harmadik hullámhoz tartozó terápiák hatékonyságát vizsgáló kutatások, mint a kognitív viselkedésterápiát vizsgáló randomizált kontrollvizsgálatok. Többek között problémát jelentett, hogy az ACT-kutatások nem minden esetben diagnosztizálták a résztvevőik mentális zavarait, a DBT-vizsgálatok esetében igen magas volt a lemorzsolódás, és ettől függetlenül is kisebb elemszámmal dolgoztak. Összesen 11 szempont esetében teljesített rosszabbul vagy az ACT, vagy a DBT, vagy mindkét kezelési eljárás.

A harmadik hullám terápiáinak hatásméret-mutatói

Az ACT és a DBT esetében is közepesen erős hatásméretet találtak. Várólistás kontrollcsoporthoz hasonlítva a hatásméretek erősnek mutatkoztak. Aktív vagy szokásos kezelésben részesülő kontrollcsoporttal összehasonlítva közepes hatásméretet állapítottak meg. A harmadik hullám terápiái összességében szignifikáns, közepesen erős hatásméret-mutatókkal rendelkeznek.

A harmadik hullám terápiái mint tudományosan alátámasztott terápiák

Két kutatás jobbnak találta az ACT-t a placebo pszichoterápiánál, négy vizsgálat jobbnak találta a szokványos kezeléshez képest, de ezekben a kutatásokban jelentős módszertani hiányosságokat is találtak, ezért a kutatások nem feleltek meg az EST-kritériumoknak. A módszertanilag legerősebb kutatások nem találták hatékonyabbnak az ACT-t a másik vizsgált kezeléshez képest. A DBT-kutatások közül két vizsgálat találta hatékonyabb eljárásnak a DBT-t más kezelési eljárásokhoz képest, de ezek a kutatások más szempontokból nem feleltek meg az EST-kritériumoknak.  A Linehanék kutatócsoportja által készített vizsgálatok megfelelő hatékonyságról számoltak be, és megfelelő módszertannal is rendelkeztek, ahhoz azonban, hogy a DBT megkaphassa az EST-minősítést, legalább még egy másik, független kutatócsoport által készített vizsgálatnak meg kellene felelnie ezeknek a kritériumoknak, ez a feltétel azonban nem teljesül.  A CBASP és az IBCT esetében nem áll rendelkezésre elég kutatás, így ezek sem tesznek eleget jelenleg az EST-kritériumoknak. A FAP vizsgálatának irodalmában pedig randomizált kontrollvizsgálatok egyáltalán nem álltak rendelkezésre.

Mindezzel együtt a kutatás publikálásának idejekor, 2008-ban egyik vizsgált eljárás sem felelt meg az EST-kritériumoknak. A terápiák hatékonyságának közepesen erős hatásméretei arra utalnak, hogy az említett kezelések hatékony, megfelelő eljárások lehetnek. Ahhoz azonban, hogy tudományosan is alátámasztott kezelésnek minősüljenek, a jövőben még több megfelelő módszertannal készített randomizált kontrollvizsgálat elvégzésére lesz szükség.