Az online Mindfulness-alapú kognitív terápia eredményei reziduális depressziós tünetekkel rendelkező betegeknél - Randomizált klinikai vizsgálat

Segal, Z. V., Dimidjian, S., Beck, A., Boggs, J. M., Vanderkruik, R., Metcalf, C. A., Gallop, R., Felder, J. N., & Levy, J. (2020). Outcomes of Online Mindfulness-Based Cognitive Therapy for Patients With Residual Depressive Symptoms: A Randomized Clinical Trial. JAMA psychiatry, 77(6), 563–573. https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.4693

Készítette: Tóth Dóra Virág

    2019-ben a World Health Organisation (WHO) adatai szerint világszerte mintegy 280 millió személy szenvedett depresszióban. A gyakran krónikus és visszatérő jellege miatt, a reziduális tünetek alacsony vagy közepes szintje is jelentős károsodással, nagyobb társadalmi szerepterheléssel és a negatív prognózis kockázatával jár - antidepresszáns gyógyszerek elérhetősége mellett is. Így a reziduális tünetek kezelése mind személyes, mind össztársadalmi szinten szükséges. 

    Segal és munkatársai (2020) ebből kiindulva végezték kutatásukat, amelynek célja a Mindful Mood Balance (MMB) kezelés hatékonyságának vizsgálata volt a reziduális depresszió kezelésében. Az MMB egy mindfulness-alapú kognitív terápia készségeinek digitális átadását biztosítja, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy az akut fázisú kezelésre adott válasz után szekvenciálisan alkalmazzák a depressziós relapszus megelőzésére. 

    A klinikai vizsgálat a reziduális depresszív tünetek MMB-vel, illetve hagyományos/szokásos depresszió-kezeléssel (UDC=usual depression care) történő kezelésének hatékonyságát hasonlította össze. A kutatás hipotézise az volt, hogy a szokásos kezelés kiegészítése mindfulness alapú terápiával a reziduális tünetek súlyosságának jelentős csökkenéséhez, a depressziós visszaesés alacsonyabb arányához és a remisszió magasabb arányához vezet. Ezenkívül Segal és munkatársai azzal a feltételezéssel is éltek, hogy az MMB-vel kiegészített terápia szignifikánsan több depressziómentes napot, alacsonyabb szorongást és magasabb funkcionális állapotot eredményez az UDC-hez képest. Az eredményeket 15 hónapos időszak alatt értékelték, beleértve egy 3 hónapos beavatkozási intervallumot és egy 12 hónapos követési időszakot. 

    A kutatók hároméves periódusban (2015-2018) toboroztak online. A résztvevők mindegyike a Kaiser Permanente Colorado alapellátási és viselkedés-egészségügyi klinikáinak legalább egy korábbi major depressziós epizóddal rendelkező felnőtt tagja volt, akik a PHQ egészségügyi állapot kérdőíven 5-9-es pontszámmal rendelkeztek. A kizárási kritériumok közé tartozott a skizofrénia, a bipoláris zavar, akut pszichózis, organikus mentális zavar vagy a pervazív fejlődési elmaradás. Ezen feltételeknek megfelelően végül 460 résztvevő került kiválasztásra és randomizálásra (230-230 fő; átlagéletkor 48,30 év; 75,6% nő). Az egyik csoport a hagyományos depressziós kezelést kapta, a másik pedig az UDC mellett Mindful Mood Balance online terápián is részt vett. 

    De mi is pontosan a Mindful Mood Balance terápia? Az MMB-t úgy fejlesztették ki, hogy a személyesen végzett mindfulness-alapú kognitív terápiás program fő összetevőit egy online platformon tartalmazza, 8 “ülés” keretében. Az MMB-kezelés megtanítja a résztvevőket arra, hogy hogyan tudnak elszakadni a megszokott, automatikus, diszfunkcionális kognitív mintáktól, hogyan csökkentsék az reziduális depressziós tüneteket és a visszaeséssel szembeni sebezhetőséget. Megmutatja, hogyan legyenek tudatában gondolataiknak, érzéseiknek és testérzeteiknek, és hogyan kezeljék azokat “testszkenneléssel”, légzőgyakorlatokkal, meditációval és tudatos mozgással, mindezt tapasztalati gyakorlaton, videóalapú tanuláson és interaktív tevékenységeken keresztül. 

    A kísérlet beavatkozási fázisában a résztvevőknek egy coach adott támogatást, aki motivációs és technikai segítséget nyújtott (átlagosan 2,34 óra 12 hét alatt), amely magában foglalt egy 45 perces orientációs telefonhívást, és 10 perces telefonos ellenőrzéseket az első 2 hétben, amelyek utána heti motivációs e-mailekre vagy telefonhívásokra szűkültek. A szokásos depresszió kezelés a Kaiser Permanente felnőttkori depresszióra vonatkozó nemzeti irányelvét követte, ahol az ellátási utakat súlyossági szint szerint határozták meg, és antidepresszánsokkal, pszichoterápiával vagy mindkettővel történő kezelést tartalmaztak. 

    Az eredmények alapján az MMB-vel együtt történő UDC-kezelés jelentős csökkenést eredményezett a reziduális tünetekben, összehasonlítva a kizárólag hagyományos módszerekkel. Az MMB plusz UDC résztvevőinek nagyobb százaléka ért el remissziót, és nem tapasztalt visszaesést. Emellett a predikcióknak megfelelően csökkent az MMB-t kapó résztvevők szorongása, illetve több depressziómentes napról és jobb funkcionális eredményekről számoltak be a csoport tagjai. Az MMB előnyei már a 3 hónapos beavatkozási időszak alatt nyilvánvalóvá váltak, és a 12 hónapos követési időszak alatt is fennmaradtak. 

    A kutatás limitációi közé tartozik a vizsgált minta sokféleségének hiánya, az önbevallásos értékelésre való támaszkodás, megerősítő diagnosztikai vagy klinikai interjú hiányában. Emellett a legalább 4 vagy több ülésből álló terápiás expozícióban részesülő résztvevők aránya mindössze 62,6% volt, így a jövőbeni tanulmányokban fel kell tárni az elkötelezettség fokozására szolgáló módszereket, hatékonyságnövelés céljából. 

    Összességében elmondható tehát, hogy az Mindful Mood Balance UDC-vel együtt történő alkalmazása a depresszió és a funkcionális eredmények jelentős javulását eredményezte a csak hagyományos módszerekkel összehasonlítva. Ezáltal az MMB mint az UDC kiegészítése pragmatikus és hozzáférhető stratégiát biztosít a reziduális tünetekben szenvedő betegek kezelésére az alapellátásban és a foglalkoztatásban egyaránt.

Elfogadás és mindfulness alapú intervenciók a krónikus fájdalom kezelésére

Veehof, M. M., Trompetter, H. R., Bohlmeijer, E. T., & Schreurs, K. M. (2016). Acceptance- and mindfulness-based interventions for the treatment of chronic pain: a meta-analytic review. Cognitive behaviour therapy, 45(1), 5–31. https://doi.org/10.1080/16506073.2015.1098724

Készítette: Molnár Krisztina

Bevezetés

A krónikus fájdalom mind mentálisan, érzelmileg és fizikálisan is megterhelő. Sem a gyógyszerek, kezelések, műtétek nem képesek teljesen megszűntetni ezt, ezért fontosak a pszichológiai faktorok is. A kutatások szerint a CBT a leghatékonyabb a terápiák közül, de ez sem szűnteti meg a fájdalmakat. Az Acceptance and Commitment Therapy (ACT) fókusza a fájdalom elfogadásán van és annak az elfogadásán, hogy valószínűleg sosem fog teljesen elmúlni. Az ACT során hat pszichológiai rugalmasságot segítő készséget lehet elsajátítani: elfogadás (acceptance), jelen tudatosság (being present), kognitív feszültségmentesítés (cognitive defusion), öntudatosság (self as context), értékek megfogalmazása (values) és elköltezetett cselekvés (commitment). A mindfulness meditációk is része lehet a terápiának, de ez nem kötelező gyakorlat. A mindfulness alapú terápiák, a Mindfulness-based cognitive therapy (MBCT) és Minfulness-based Stress Reduction (MBSR) is hatásosak lehetnek a fájdalom érzetének kezelésében hasonlóan az ACT-hez. 

Módszer

Négy elektronikus adatbázisban keresték a cikkeket. A beválasztási kritérium az volt, hogy mindnek randomizált kontroll vizsgálatnak kellett lennie, és hogy a terápiák hatékonyságáról kellett szólnia. Kizárásra kerültek azok, ahol csak egy üléses terápia volt, vagy ha a mindfulness és az elfogadás csak egy kis komponense volt a terápiának. 87 cikk felelt meg a beválasztási kritériumnak, de ebből csak 25 cikket tartottak meg, 1285 fős lett így a minta. A vizsgálati személyek felnőttek voltak, 35 és 60 év közöttiek, a többségük nő. A mindfulness bázisú terápiák 8 hetes csoportos terápiák voltak, 1,5-2,5 órás ülésekkel. Az ACT 4-12 hetes csoportos terápia volt, minden héten egy üléssel 1-2,5 órás időtartammal. A kontroll csoport várólistán volt vagy csak medikális terápiát kapott. A cél az volt, hogy a terápiák hatását vizsgálják. A másik cél pedig az ACT és az MBCT/MBSR hatékonyságának összehasonlítása a sima CBT-vel és multidiszciplináris kezeléssel és sima relaxációval.

Eredmények

A hatásosságát a terápiának vizsgálták a fájdalom intenzitására,  interferenciájára (zavaró hatása, fájdalomküszöb), a depresszió, szorongás szintjére, az életminőségre, a gyengeség érzésére. Alacsony hatás volt a fájdalom, depresszió, életminőség, gyengeségre nézve, mérsékelt hatás a szorongásra és a fájdalomérzet zavaró hatására. Utánkövetéses vizsgálat is része volt a cikkeknek, ez jellemzően 2 és 6 hónappal a terápia után történt. A fájdalom intenzitásánál továbbra is alacsonyabb hatásméret volt, viszont a depresszióra és az életminőségre az utánkövetés során még magasabb hatása volt a terápiának, mint közvetlenül az ülések után. Szintén ez történt a fájdalomérzet zavaró hatásánál, ezt csökkentették leginkább a terápiák. 
Az ACT magasabb hatékonyságú volt a depresszió és szorongás tüneteinek csökkentésénél és az életminőség javításánál, mint az MBCT vagy MBSR.
A CBT terápiát két cikkben vetették össze az ACT és MBCT-vel, ennek erősebb hatása volt a depresszióra, a gyengeség érzésre és a fájdalom zavaró hatására, tehát úgy tűnik, hogy a sima CBT is hatékony ezeknél. Közepes és nagy hatás volt viszont az ACT és MBCT ülések után a sima relaxációhoz, vagy a multidiszciplináris kezeléshez képest.

Diszkusszió

Tehát ezek a terápiák hatékonyabb lehetnek a krónikus fájdalom kezelésében az elfogadás komponense miatt. Azért is lett a fájdalom zavaró érzeténél a legnagyobb hatás, mert az ellentétes az intenzitással, sokkal inkább az egyén saját megítélésétől függ, fel lehet fogni ezt fájdalomküszöbként. Az utánkövetés pedig megmutatta, hogy hosszútávon is hasznosak ezek az elfogadáson és mindfulnessen alapuló készségek elsajátítása. A sima CBT is hatékony rövidtávon, viszont hosszútávon nem egyértelmű a hatékonysága, vannak kutatók, akik szerint nem hatékony, mások szerint igen. Úgy tűnik, hogy a CBT inkább a katasztrofizálásra hat és ezért segíti a tünetek, nehézségek csökkentését. 

Limitációk

Nincs elég magas minőségű cikk, még mindig nagyon sok gyenge minőségűt publikálnak. Illetve nagyon kevés ebben a témában a kutatások száma.

Az endometriózis fájdalomtüneteinek csökkentése a mindfulness módszerével

Moreira, M. de F., Gamboa, O. L., & Pinho Oliveira, M. A. (2022). A single‐blind, randomized, pilot study of a brief mindfulness‐based intervention for the endometriosis‐related pain management. European Journal of Pain, 26(5), 1147–1162. https://doi.org/10.1002/ejp.1939

Készítette: Gergely Dominika

Az endometriózis a méhszövethez hasonló szövet méhen kívüli előfordulásával járó krónikus, ösztrogénfüggő betegség. Mind a szövet, mind a betegségtünetek a menstruációs ciklus fázisait követik, ami vérzéssel, fájdalommal, hegesedéssel, és belső szervi összenövésekkel jár. Az elváltozások elsősorban a kismedencei szervek, és a nemi szervek területét érintik (pl. petefészek, méh, bélrendszer) (Dunselman és mtsai., 2014; Giudice & Kao, 2004; Vercellini és mtsai., 2014). A betegség előfordulási aránya igen magas, a reproduktív korú nők 5-10%-a küzd endometriózissal (Vercellini és mtsai., 2014; Zondervan és mtsai., 2020). A leggyakoribb tünetek a fájdalmas menstruáció, a krónikus kismedencei fájdalom, a fájdalmas szexuális együttlét, és a meddőség (Bulletti és mtsai., 2010).

A fájdalomtünetek enyhítése gyógyszerrel (pl. fájdalomcsillapító), hormon tartalmú szerekkel (pl. progesztin), vagy műtéti úton történik. Azonban a kezelések komplikációkkal és mellékhatásokkal járhatnak (Dunselman és mtsai., 2014; Vercellini és mtsai., 2014), illetve terápiarezisztens esetek is előfordulnak (Ferrero és mtsai., 2018).

A betegség terheit fokozza, hogy az endometriózis összefügg a szorongással és depresszióval (Barneveld és mtsai., 2020), valamint negatív hatást fejt ki az érintettek fizikai, mentális és pszichoszociális jóllétére (Márki és mtsai., 2022). A diagnosztizálásra jellemző több éves késedelem – Európa szerte 4-10 év, Magyarországon 3,9 év (Bokor és mtsai., 2013; Dunselman és mtsai., 2014) –  után a diagnózis ugyanakkor segítheti a betegséggel való megküzdést. Mégis nagy terhet jelent maga a tény, hogy ez a krónikus egészségügyi állapot jelenleg nem gyógyítható, illetve a kezelések ellenére a panaszok visszatérhetnek (Cole és mtsai., 2021; Cox, Henderson, Andersen, és mtsai., 2003; Moradi és mtsai., 2014).

Ezért is merül fel, hogy a medikális megközelítés mellett érdemes az endometriózis kezelését kiegészíteni pszichológiai elemekkel (Evans és mtsai., 2019). A fájdalomtünetek az objektív testi érzet, és a fájdalomészlelés fokozódása mellett egyes személyiségjellemzőkkel és a testi érzetek szubjektív megélésével is összefügghetnek (Facchin és mtsai., 2016; Giamberardino és mtsai., 2001; Vercellini és mtsai., 2014). Azonban a megküzdést megkönnyítheti a betegség feletti kontroll növelése (Cox, Henderson, Andersen, és mtsai., 2003; Cox, Henderson, Wood, és mtsai., 2003), ez pedig az életminőségre is pozitív hatással lehet – például, ha az érintettek énhatékonyságot élnek meg a fájdalomkezelésben (O’Hara és mtsai., 2021; Rees és mtsai., 2022).                                                                                            

Krónikus fájdalmak esetén a fájdalomkezelést támogathatja a mindfulness módszere. Jon Kabat-Zinn nevéhez köthetjük a módszer kidolgozását, aki így definiálja a fogalmat: „a tudatosság, amely a jelen pillanatnak szentelt szándékos figyelemből, és a tapasztalatok pillanatról pillanatra való ítélkezésmentes kibontakozásából ered” (Kabat-Zinn, 2003, 145.). Bár ezen a területen további megfelelő módszertani minőségben végzett kutatásokra van szükség (Bawa és mtsai., 2015), korábbi vizsgálatok alapján ez a megközelítés lehet az egyik módja a fájdalomtünetek feletti kontroll növelésének. Hiszen az eredmények  (Hilton és mtsai., 2017; Monshat & Castle, 2012; Veehof és mtsai., 2016) szerint krónikus fájdalommal élők esetében a mindfulness pozitívan hat a fájdalom intenzitásra és az észlelt fájdalom feletti kontrollra (kis és közepes hatásmérettel). A jelenség hátterében a fájdalomélménnyel való kapcsolat (Shapiro és mtsai., 2006), illetve a fájdalomészlelés idegi folyamatainak megváltozása állhat (Su és mtsai., 2016; Zeidan és mtsai., 2011). A módszer a meditációk során szeretetteljes, elfogadó figyelmet és tudatosságot tanít a gyakorlóknak (Kabat-Zinn, 2003). Ennek hatására akár a fájdalmas testi ingerekre is adhatunk olyan érzelmi reakciót, ami segíti az érzettel való megküzdést (Zeidan és mtsai., 2012).                                                          

A mindfulness alapú intervenciókat használják a mentális és fizikai egészség fejlesztésére (Goldberg és mtsai., 2022). Továbbá Kold és munkatársai (2012), illetve Hansen és munkatársai (2017) eredményei alapján sikeresen, és hosszú távon alkalmazható a módszer kiegészítő kezelésként az endometriózisban jelentkező fájdalommal való megküzdésben és az észlelt fájdalom csökkentésében.                                                                                                       Egy friss, randomizált, kontrollált kutatás is alátámasztja ezeket az eredményeket. Moreira és munkatársai (2022) eredményei alapján a sztenderd ellátás mellett rövid mindfulness alapú intervencióban résztvevő endometriózissal élők fájdalomtünetei kis és közepes hatásméret mellett szignifikánsan csökkentek, azokhoz képest, akik kizárólag a sztenderd ellátásban részesültek (hormonkezelés, fájdalomcsillapító). Valamint az intervencióban részesülők mentális egészségmutatói is közepes hatásmérettel szignifikánsan javultak. A kutatásban mérték a fájdalommal járó kellemetlenségérzést, a kismedencei fájdalmat, továbbá a vizelet- és székletürítés-, a menstruáció-, illetve a szexuális együttlét során jelentkező fájdalmat (Moreira és mtsai., 2022).

A módszer hatásai túlmutathatnak a szűken értelmezett fájdalomészlelésen. Egy kutatás eredményei szerint krónikus fájdalommal élőknél a nem meditációs hangfelvételt hallgató kontrollcsoporthoz képest a mindfulnesst gyakorló résztvevők esetében hatékonyabban csökkent a fájdalommal kapcsolatos distressz. Továbbá kevésbé észlelték úgy a résztvevők, hogy a fájdalom a társas kapcsolatokat zavaróan fogja befolyásolni (Ussher és mtsai., 2014). Ennek ellenére Moreira és munkatársai (2022) kiemelik, hogy a mindfulness fájdalomészlelésre kifejtett pozitív hatásai nem függenek össze kiterjedt, általános életminőségbeli javulással, és az észlelt stressz csökkenésével. Így az érintettek nehézségeit egyéb szemszögből is érdemes megcélozni az integratív, személyre szabott ellátás keretében.

Például egy tágabb keretrendszert nyújthat a Mindful Coping Model (Garland és mtsai., 2009), amely pozitív átkeretezés útján használja a mindfulnesst a különböző helyzetekkel való megküzdésben. A modell szerint a képességeinket meghaladó, fenyegetésként értékelt eseményekre adaptív választ adhatunk azáltal, hogy eltávolodunk ettől a negatív értékítélettől és a mindfulness segítségével nem a negatív gondolatok/érzések tartalmára, hanem pusztán azok tudatos észlelésére törekszünk, ítélkezésmentesen. Ez pedig segít a történések pozitív értelemben való átkeretezésében, ami kezelhetőbbé teszi a stresszt okozó ingereket (Garland és mtsai., 2009). Tehát a fájdalom mellett a mindfulness megközelítése kiterjeszthető bármely kellemetlen tapasztalattal való találkozásra, így elképzelhető, hogy a fájdalomtünetek mellett a mindennapi problémákkal szemben jó támogatást nyújt az endometriózissal küzdők számára. Legyenek ezek akár az interperszonális nehézségek, a munkahelyi feladatok akadályozottsága (Bokor és mtsai., 2013), vagy a női énkép érintettsége (Facchin és mtsai., 2021).

Irodalomjegyzék

Barneveld, E. van, Manders, J., Osch, F. van, Poll, M. van, Visser, L., Hanegem, L., Lim, A., Bongers, M., & Leue, C. (2020). Depression, Anxiety and Endometriosis: A systematic review and meta-analysis. [Preprint]. Preprints. https://doi.org/10.22541/au.159969608.80387085

Bawa, F. L. M., Mercer, S. W., Atherton, R. J., Clague, F., Keen, A., Scott, N. W., & Bond, C. M. (2015). Does mindfulness improve outcomes in patients with chronic pain? Systematic review and meta-analysis. British Journal of General Practice, 65(635), e387–e400. https://doi.org/10.3399/bjgp15X685297

Bokor A., Koszorús E., Brodszky V., D’Hooghe T., & Rigó J. (2013). The impact of endometriosis on quality of life in Hungary. Orvosi Hetilap, 154(36), 1426–1434. https://doi.org/10.1556/OH.2013.29699

Bulletti, C., Coccia, M. E., Battistoni, S., & Borini, A. (2010). Endometriosis and infertility. Journal of Assisted Reproduction and Genetics, 27(8), 441–447. https://doi.org/10.1007/s10815-010-9436-1

Cole, J. M., Grogan, S., & Turley, E. (2021). “The most lonely condition I can imagine”: Psychosocial impacts of endometriosis on women’s identity. Feminism & Psychology, 31(2), 171–191. https://doi.org/10.1177/0959353520930602

Cox, H., Henderson, L., Andersen, N., Cagliarini, G., & Ski, C. (2003). Focus group study of endometriosis: Struggle, loss and the medical merry-go-round. International journal of nursing practice, 9, 2–9. https://doi.org/10.1046/j.1440-172X.2003.00396.x

Cox, H., Henderson, L., Wood, R., & Cagliarini, G. (2003). Learning to take charge: Women’s experiences of living with endometriosis. Complementary Therapies in Nursing and Midwifery, 9(2), 62–68. https://doi.org/10.1016/S1353-6117(02)00138-5

Dunselman, G. A. J., Vermeulen, N., Becker, C., Calhaz-Jorge, C., D’Hooghe, T., De Bie, B., Heikinheimo, O., Horne, A. W., Kiesel, L., Nap, A., Prentice, A., Saridogan, E., Soriano, D., & Nelen, W. (2014). ESHRE guideline: Management of women with endometriosis. Human Reproduction, 29(3), 400–412. https://doi.org/10.1093/humrep/det457

Evans, S., Fernandez, S., Olive, L., Payne, L. A., & Mikocka-Walus, A. (2019). Psychological and mind-body interventions for endometriosis: A systematic review. Journal of Psychosomatic Research, 124, 109756. https://doi.org/10.1016/j.jpsychores.2019.109756

Facchin, F., Barbara, G., Saita, E., Erzegovesi, S., Martoni, R. M., & Vercellini, P. (2016). Personality in women with endometriosis: Temperament and character dimensions and pelvic pain. Human Reproduction, 31(7), 1515–1521. https://doi.org/10.1093/humrep/dew108

Facchin, F., Buggio, L., Dridi, D., & Vercellini, P. (2021). A woman’s worth: The psychological impact of beliefs about motherhood, female identity, and infertility on childless women with endometriosis. Journal of Health Psychology, 26(7), 1026–1034. https://doi.org/10.1177/1359105319863093

Ferrero, S., Evangelisti, G., & Barra, F. (2018). Current and emerging treatment options for endometriosis. Expert Opinion on Pharmacotherapy, 19(10), 1109–1125. https://doi.org/10.1080/14656566.2018.1494154

Garland, E., Gaylord, S., & Park, J. (2009). The Role of Mindfulness in Positive Reappraisal. EXPLORE, 5(1), 37–44. https://doi.org/10.1016/j.explore.2008.10.001

Giamberardino, M. A., De Laurentis, S., Affaitati, G., Lerza, R., Lapenna, D., & Vecchiet, L. (2001). Modulation of pain and hyperalgesia from the urinary tract by algogenic conditions of the reproductive organs in women. Neuroscience Letters, 304(1–2), 61–64. https://doi.org/10.1016/S0304-3940(01)01753-0

Giudice, L. C., & Kao, L. C. (2004). Endometriosis. The Lancet, 364(9447), 1789–1799. https://doi.org/10.1016/S0140-6736(04)17403-5

Goldberg, S. B., Riordan, K. M., Sun, S., & Davidson, R. J. (2022). The Empirical Status of Mindfulness-Based Interventions: A Systematic Review of 44 Meta-Analyses of Randomized Controlled Trials. Perspectives on Psychological Science, 17(1), 108–130. https://doi.org/10.1177/1745691620968771

Hansen, K. E., Kesmodel, U. S., Kold, M., & Forman, A. (2017). Long-term effects of mindfulness-based psychological intervention for coping with pain in endometriosis: A six-year follow-up on a pilot study. Nordic Psychology, 69(2), 100–109. https://doi.org/10.1080/19012276.2016.1181562

Hilton, L., Hempel, S., Ewing, B. A., Apaydin, E., Xenakis, L., Newberry, S., Colaiaco, B., Maher, A. R., Shanman, R. M., Sorbero, M. E., & Maglione, M. A. (2017). Mindfulness Meditation for Chronic Pain: Systematic Review and Meta-analysis. Annals of Behavioral Medicine, 51(2), 199–213. https://doi.org/10.1007/s12160-016-9844-2

Kabat-Zinn, J. (2003). Mindfulness-based interventions in context: Past, present, and future. Clinical Psychology: Science and Practice, 10(2), 144–156. https://doi.org/10.1093/clipsy.bpg016

Kold, M., Hansen, T., Vedsted-Hansen, H., & Forman, A. (2012). Mindfulness-based psychological intervention for coping with pain in endometriosis. Nordic Psychology, 64(1), 2–16. https://doi.org/10.1080/19012276.2012.693727

Márki, G., Vásárhelyi, D., Rigó, A., Kaló, Z., Ács, N., & Bokor, A. (2022). Challenges of and possible solutions for living with endometriosis: A qualitative study. BMC Women’s Health, 22(1), 20. https://doi.org/10.1186/s12905-022-01603-6

Monshat, K., & Castle, D. J. (2012). Mindfulness training: An adjunctive role in the management of chronic illness? Medical Journal of Australia, 196(9), 569–571. https://doi.org/10.5694/mja11.10974

Moradi, M., Parker, M., Sneddon, A., Lopez, V., & Ellwood, D. (2014). Impact of endometriosis on women’s lives: A qualitative study. BMC Women’s Health, 14(1), 123. https://doi.org/10.1186/1472-6874-14-123

Moreira, M. de F., Gamboa, O. L., & Pinho Oliveira, M. A. (2022). A single‐blind, randomized, pilot study of a brief mindfulness‐based intervention for the endometriosis‐related pain management. European Journal of Pain, 26(5), 1147–1162. https://doi.org/10.1002/ejp.1939

O’Hara, R., Rowe, H., & Fisher, J. (2021). Self-management factors associated with quality of life among women with endometriosis: A cross-sectional Australian survey. Human Reproduction, 36(3), 647–655. https://doi.org/10.1093/humrep/deaa330

Rees, M., Kiemle, G., & Slade, P. (2022). Psychological variables and quality of life in women with endometriosis. Journal of Psychosomatic Obstetrics & Gynecology, 43(1), 58–65. https://doi.org/10.1080/0167482X.2020.1784874

Shapiro, S. L., Carlson, L. E., Astin, J. A., & Freedman, B. (2006). Mechanisms of mindfulness. Journal of Clinical Psychology, 62(3), 373–386. https://doi.org/10.1002/jclp.20237

Su, I.-W., Wu, F.-W., Liang, K.-C., Cheng, K.-Y., Hsieh, S.-T., Sun, W.-Z., & Chou, T.-L. (2016). Pain Perception Can Be Modulated by Mindfulness Training: A Resting-State fMRI Study. Frontiers in Human Neuroscience, 10. https://doi.org/10.3389/fnhum.2016.00570

Ussher, M., Spatz, A., Copland, C., Nicolaou, A., Cargill, A., Amini-Tabrizi, N., & McCracken, L. M. (2014). Immediate effects of a brief mindfulness-based body scan on patients with chronic pain. Journal of Behavioral Medicine, 37(1), 127–134. https://doi.org/10.1007/s10865-012-9466-5

Veehof, M. M., Trompetter, H. R., Bohlmeijer, E. T., & Schreurs, K. M. G. (2016). Acceptance- and mindfulness-based interventions for the treatment of chronic pain: A meta-analytic review. Cognitive Behaviour Therapy, 45(1), 5–31. https://doi.org/10.1080/16506073.2015.1098724

Vercellini, P., Viganò, P., Somigliana, E., & Fedele, L. (2014). Endometriosis: Pathogenesis and treatment. Nature Reviews Endocrinology, 10(5), 261–275. https://doi.org/10.1038/nrendo.2013.255

Zeidan, F., Grant, J. A., Brown, C. A., McHaffie, J. G., & Coghill, R. C. (2012). Mindfulness meditation-related pain relief: Evidence for unique brain mechanisms in the regulation of pain. Neuroscience Letters, 520(2), 165–173. https://doi.org/10.1016/j.neulet.2012.03.082

Zeidan, F., Martucci, K. T., Kraft, R. A., Gordon, N. S., McHaffie, J. G., & Coghill, R. C. (2011). Brain Mechanisms Supporting the Modulation of Pain by Mindfulness Meditation. The Journal of Neuroscience, 31(14), 5540–5548. https://doi.org/10.1523/JNEUROSCI.5791-10.2011

Zondervan, K. T., Becker, C. M., & Missmer, S. A. (2020). Endometriosis. New England Journal of Medicine, 382(13), 1244–1256. https://doi.org/10.1056/NEJMra1810764

A mindfulness alapú kognitív terápia hatékonysága a rekurrens depresszióba való visszaesés megakadályozásában

Piet, J., & Hougaard, E. (2011). The effect of mindfulness-based cognitive therapy for prevention of relapse in recurrent major depressive disorder: A systematic review and meta-analysis. Clinical Psychology Review, 31(6), 1032-1040. https://doi.org/10.1016/j.cpr.2011.05.002

Készítette: Barna Sámuel

    A mindfulness, amit tudatos jelenlétnek is fordíthatunk, egy olyan buddhista meditációs alapokon nyugvó gyakorlat, amelynek a segítségével szabályozhatjuk a figyelmünket úgy, hogy az aktuális gondolatainkra, érzéseinkre egyfajta nem elaboratív kíváncsisággal, nyitottsággal, elfogadással tekintünk. Úgy is fogalmazhatunk, hogy a mindfulness segítségével gondolatainkat, érzéseinket ítélkezésmentesen a maguk szubjektivitásában és átmenetiségükben szemléljük meg. 
    A mindfulness alapú kognitív terápia (MBCT) a mindfulness szemlélet gyakorlatait vegyíti a kognitív viselkedésterápia (CBT) eszközeivel. A 8 hetes csoportterápiás módszert Mark Williams, John D. Teasdale, Zindel Segal alakította ki 2002-ben, és eredetileg major depressziós zavarban szenvedő betegek visszaesésének a megelőzésére dolgozták ki. 
    Piet és Hougard 2011-ben publikált szisztematikus szakirodalmi áttekintésében és metaanalízisében hat randomizált kontrollált kutatás alapján vizsgálták azt, hogy a mindfulness alapú kognitív terápia vajon milyen hatékony a rekurrens depresszióba való visszaesés megakadályozásában. A szakirodalmi áttekintésben elemzett hat kutatásban 593 vizsgálati személy vett részt, a kutatások 1-1,5 évet átölelően vizsgálták azt, hogy a kutatásban résztvevő személyek a különböző kezelések mellett visszaestek-e a depressziós állapotukba. 
    Az áttekintés eredményei azt mutatták, hogy azoknak az embereknek, akik MBCT kezelésen estek át, a 38%-a esett vissza 1-1,5 év alatt a depressziós állapotba. Azoknak, akiket a szokásos kezeléssel, placeboval vagy az antidepresszáns kúra fenntartásával kezeltek, 58%-a esett vissza. A kutatások alapján úgy találták, hogy ez a különbség még jelentősebb azoknál az embereknél, akik korábban már 3-4 major depressziós epizódot éltek át. Az MBCT kezelés után 36%-uk esett vissza, az egyéb kezelések után pedig 63%-uk. 
    Piet és Hougard szakirodalmi áttekintése és metaanalízise alapján kijelenthetjük azt, hogy – bár még több esetleges jövőbeni magas színvonalú kutatás eredményei még árnyalhatják ezt a képet - a mindfulness alapú kognitív terápia hatékony a rekurrens depresszióba való visszaesés megakadályozásában.

A mindfulness alapú kognitív terápia hatékonysága bipoláris zavarral küzdő pácienseknél

Ives-Deliperi, V. L., Howells, F., Stein, D. J., Meintjes, E. M., & Horn, N. (2013). The effects of mindfulness-based cognitive therapy in patients with bipolar disorder: a controlled functional MRI investigation. Journal of affective disorders, 150(3), 1152-1157.

Készítette: Bodócs Dóra Luca

 

A bipoláris zavar egy olyan, a populáció két százalékát érintő (Kessler et al., 2005), rendellenesség, melyet mániás és depressziós szakaszok váltakozása jellemez. Az érintett személyek esetében érzelmi diszreguláció, az érzelmi kontroll és a végrehajtó funkciók zavara figyelhető meg (Green et al., 2007; Phillips et al., 2008). A A kognitív viselkedésterápia (Cognitve Behaviour Therapy, CCBT) módszertana ezen páciensek esetében arra koncentrál, hogy az adott személy megfelelő módon tudja felismerni érzelmi hullámzásait és kontrollált reakciót tudjon adni a beállt változásokra. A jelen kutatásban használt Mindfulness Based Cognitive Therapy (MBCT), mindfulness elemeket ötvöz a CBT módszereivel és bipoláris zavarral élő személyek esetében hatékonynak bizonyult a szorongás csökkentésében (Perich et al., 2012). A mindfulness-t több kutatás vizsgálta agyi képalkotó eljárásokkal és megnövekedett aktivitást találtak a dorzolaterális prefrontális kéregben, valamint az anterior cinguláris kéregben (Creswell et al., 2007; Farb et al., 2007). A kezdő mindfulness technikát gyakorlóknál a figyelmi kontrollélt felelős agyterületeket – mediális prefrontális kéreg, anterior és posterior cinguláris kéreg - hozzák összefüggésbe a meditáció gyakorlásával (Chiesa and Serretti, 2010). A mediális prefrontális kéreg fontos szerepet játszhat az önreflektív gondolatok kialakításában, valamint a viselkedés rugalmas szervezésében és az anterior cinguláris kéreggel karöltve az érzelemszabályozás egyik kulcselemét alkotják.  

A kutatásban 10 egészséges kontrollszemély és 23 bipoláris zavar diagnózissal rendelkező személy vett részt. A bipoláris diagnózist strukturált klinikai interjú segítségével (Structured Clinical Interview for DSM IVAxis1Disorders, SCID) állapították meg. A bipoláris csoportot további két alcsoportra osztották, 16 személy részt vett egy 8 hetes MBCT üléssorozaton, a maradék 7 személy pedig várólistára került, tehát a kutatás keretein belül nem részesült MBCT üléseken.  

A kutatásban különböző önkitöltős kérdőívekkel (Five-Facet Mindfulness Questionnaire, Symptoms of Stress Inventory, Difficulties in Emotion Regulation Scale, Becks  Anxiety Index, Edinburgh Handedness Inventory), vizsgálták a személyek szorongás és stresszszintjét, az emóció regulációs és mindfulnessre vonatkozó készségeiket, valamint a bal és jobbkezességüket. Ezen felül a kísérleti résztvevők különböző neuropszichológiai teszteket is kitöltöttek. A kutatás másik fázisában a résztvevők egy MRI vizsgálaton vettek részt. Az MRI vizsgálat két kontroll blokkból és egy hat perces mindfulness blokkból állt, amely a két kontroll blokk között helyezkedett el.  

Az önkitöltő kérdőívek esetében a két, bipoláris zavar diagnózissal rendelkező személyek csoportjainak eredményeit hasonlították össze. Azt találták, hogy az MBCT üléseken résztvevő kísérleti alanyok esetében szignifikánsan csökkentek a szorongási és érzelmi diszregulációs pontszámok, valamint szignifikáns növekedés volt megfigyelhető a mindfulnesst és a különböző kognitív képességeket (munkamemória, téri memória, verbális fluencia) vizsgáló képességek tekintetében.  

 

Az fMRI eredményeknél az MBCT ülések előtti vizsgálat során a bipoláris páciensek esetében szignifikánsan csökkent aktivitás volt megfigyelhető a mediális prefrontális kéregben, az egészséges kontrollalanyokhoz képest. AZ MBCT üléseket követően a résztvevő bipoláris pácienseknél szignifikáns aktivitás növekedés volt megfigyelhető a mediális prefrontális kéregben, valamint a posterior cinguláris kéregben, a várólistán lévő bipoláris páciensekhez viszonyítva.  

 

Irodalomjegyzék: 

Chiesa, A., Serretti, A., 2010.Mindfulness based cognitive therapy for psychiatric disorders: a systematic review and meta-analysis. Psychological Medicine 15, 585–592 

Creswell, J., Baldwin, M., Eisenberger, N., Lieberman, M., 2007.Neural correlates of dispositional mindfulness during affectlabeling. Psychosomatic Medicine 69, 560–565. 

Farb, N., Segal, Z., Mayberg, H., Bean, J., McKeon, D., Fatima, Z., etal.,2007. Attending to the present: mindfulness meditation reveals distinct neural modes of self-reference. Social Cognitive and Affective Neuroscience 2, 313–322. 

Green, M.J., Cahill, C.M., Malhi, G.S.,2007. The cognitive and neurophysiological basis of emotion dysregulation in bipolar disorder. Journal of Affective Disorders 103,29–42. 

Kessler, R.C., Berglund, P., Demler, O., Jin, R., Merikangas, K.R., Walters, E.E.,2005. Lifetime prevalence and age-of-onset distributions of DSM-IV disorders int he National Comorbidity Survey Replication. Archives of General Psychiatry 62, 593–602. 

Perich, T., Manicavasagar, V., Mitchell, P.B., Ball, J.R., Hadzi-Pavlovic, D., 2012. A randomized controlled trial of mindfulness-based cognitive therapy for bipolar disorder. Acta Psychiatrica Scandinavica, Online publication date: 1-Dec-2012. 

Phillips, M.L., Ladouceur, C.D., Drevets, W.C., 2008.A neural model of voluntary and automatic emotion regulation : implications for understanding the pathophy-psiology and neuro development of bipolar disorder.Molecular Psychiatry 13, 833–857.