2017. augusztus 1., kedd

Kognitív viselkedésterápia hatékonyságának vizsgálata kényszeres zavarban: metaanalízis


Olatunji, B. O., Davis, M. L., Powers, M. B., & Smits, J. A. (2013). Cognitive-behavioral therapy for obsessive-compulsive disorder: A meta-analysis of treatment outcome and moderators. Journal of Psychiatric Research, 47(1), 33-41.
Készítette: Kálmán Anett

Az obszesszív-kompulzív zavar (obsessive-compulsive disorder, továbbiakban: OCD) visszatérő, tolakodó kényszergondolatokkal (obszessziókkal) és/vagy kényszercselekvésekkel (kompulziókkal) jellemezhető mentális probléma, mely jelentős distresszel jár és interferál a napi életvitellel. A funkcionális károsodásra adott válaszként megjelenő komorbid major depresszió élettartam prevalenciája 12,4 - 60,3 % közötti értéket mutat. Az OCD a felnőttek 2-3%-át, a gyermekek 1%-át érinti. A tünetek jelentős redukciója érhető el kognitív viselkedésterápiás (cognitive-behavioral therapy, továbbiakban: CBT) módszerekkel, melyek alapelve, hogy a mentális zavarok fennmaradásának hátterében kognitív, illetve viselkedéses faktorok játszanak szerepet és a pszichológiai kezelés célja változást hozni ezen tényezőkben kognitív és viselkedéses technikák használatán keresztül. OCD esetén az egyik leggyakrabban használt CBT-s módszer az expozíció és válaszprevenció (exposure and ritual prevention, továbbiakban: ERP), melynek során a személyt hosszan kiteszik a félelemkeltő szituációnak, de megakadályozzák a kompulzió létrejöttét. Metaelemzések alapján az ERP 48%-kal képes csökkenteni a tünetek mennyiségét. Az intruzív gondolatok jelentőségéről és megjelenéséről alkotott diszfunkcionális hiedelmek módosítását célozza meg a másik CBT technika, a kognitív terápia (cognitive therapy, továbbiakban: CT). Korábbi felmérések alapján a CT önálló használatához képest az ERP, illetve az ERP és CT kombinációja hatékonyabb. A kezelés kimenetelének prediktív tényezőivel kapcsolatban azt mutatták ki, hogy a terápiát megelőző súlyosabb OCD és magasabb depresszió szint bejósolja a rosszabb terápiás választ.

Az eddig összefoglaltak nyomán a kutatás vezetői először is azt kívánták felmérni, hogy a kezelést követő és az utánkövetéses mérések alapján a kontroll feltételekhez képest a CBT hatékonyabb-e az elsődleges és másodlagos (depresszió) tünetek redukciójában. Másodrészt arra a kérdésre keresték a választ, hogy a terápiát megelőző magasabb súlyossági szint és depresszió érték bejósolja-e az alacsonyabb hatékonyságot. A CBT eredményének prediktálásához minta-, tanulmány-, kezelés specifikus jellegzetességek tesztelése informatív lehet, ezért a metaelemzés célja volt annak feltérképezése is, hogy a kezelés hatékonyságát módosítják-e olyan moderátor tényezők, mint a kezelés típusa (ERP, CT), a kontroll típusa (placebo és várólista), az életkor, a tünetek időtartama, a zavar kezdetének időpontja, a nők aránya, a komorbiditás aránya, az ülések száma, a kezelés integritásának ellenőrzése/vak értékelés, a populáció (gyerek vagy felnőtt) és a kezelés formája (egyéni vagy csoportos).

Az átfogó metaanalízis elkészítéséhez kontrollált, randomizált, CBT-t alkalmazó vizsgálatok kerültek kiválasztásra, melyek felkutatása online adatbázisok segítségével valósult meg. A tanulmányban összesen 16 vizsgálat 756 fős mintával vett részt.

Az elsődleges tünetek tekintetében a kontroll feltételekhez viszonyítva a CBT hatékonyabbnak mutatkozott a kezelést követő és az utánkövetéses mérések alkalmával is. Az előbbiek esetében a hatékonyság magasabbnak bizonyult az utóbbiakhoz képest, ami arra utalhat, hogy a CBT ezen zavarra gyakorolt hatása az akut kezelési fázis után csökkenhet. Jövőbeli kutatások alkalmával kívánatos cél lenne olyan stratégiák kidolgozása, melyekkel a CBT során nyert pozitív eredmények hosszú távon is fenntarthatóvá válhatnak. A CBT hatékonysága a másodlagos tünetek (depresszió) mentén is megerősítést nyert. A kezelési típus vonatkozásában nem lehetett szignifikáns különbséget találni, aminek magyarázata abban állhat, hogy a különböző intervenciók technikái a gyakorlatban keverednek. A várólistás kontroll alkalmazása során a CBT nagyobb hatékonysággal rendelkezett, mint a placebo (pszichológiai és tablettás) kontroll használata esetén. Ez a különbség viszont eltűnt, ha a tablettás placebo kontrollt használó vizsgálatot eltávolították az összehasonlításból, ami az OCD kezelés kimenetelét befolyásoló non-specifikus hatásokra utal. A kezelés formája, a kezelés integritásának ellenőrzése, a vak értékelés, a zavar kezdetekor mért életkor, a tünetek időtartama, a nők aránya, az ülések száma és a komorbid zavarok aránya tekintetében nem mutattak szignifikáns eltérést a hatékonyság mutatói. Utóbbi tényező kapcsán megemlítendő, hogy korábbi vizsgálatok szerint a diszruptív magatartás és a figyelemhiányos/hiperaktivitás zavarok negatív hatással vannak a CBT-vel kezelt OCD-ben szenvedő személyekre. Az egymásnak ellentmondó eredmények úgy interpretálhatóak, hogy a komorbid zavarok általánosságban nem befolyásolják a terápia kimenetelét, de bizonyos specifikus problémák jelenléte csökkenheti a kezelés hatékonyságát. A kutatás azon eredménye, hogy a terápiát megelőző magasabb OCD súlyossági szint, depresszió szint és komorbiditási arány nem mutat kapcsolatot alacsonyabb hatékonysággal, bizonyítja a CBT nagy tünetkomplexitás esetén is megjelenő eredményességét. Ennek értelmében a CBT jól alkalmazható a közösségi klinikákon, ahol az OCD-ben szenvedő személyek sok esetben az előbb említett jellegzetességek valamelyikével is rendelkeznek. A különböző populációkon végzett mérések alapján az idősebb életkor alacsonyabb hatékonysággal járt együtt. Ennek hátterében az állhat, hogy egy szupportív családi közegben a gyermekek jobban követik a kezelési utasításokat, a gyermekek gondolatai és cselekedetei még jobban formálhatóak, illetve obszesszív hiedelmeikkel kevesebb időt töltenek, ami az OCD fennmaradására is hatással van. A kutatás egyik limitációja, hogy az elemzéseket csak 16 tanulmány bevonásával készítették. Emellett a randomizált kontrollált vizsgálat gyengesége, hogy nem mindig reprezentatív az OCD populációra nézve, illetve a belső validitás maximalizálása miatt kizárásra kerülnek belőle az erősen depressziós személyek.

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MB...