Naeem, F., Latif, M., Mukhtar, F., Kim, Y. R., Li, W., Butt, M. G., ... & Ng, R. (2021). Transcultural adaptation of cognitive behavioral therapy (CBT) in Asia. Asia‐Pacific Psychiatry, 13(1), e12442.
Készítette: Bódi Dalma
Ez az összefoglaló azt a célt szolgálja, hogy kiemelje a CBT ázsiai „átültetése” során felmerülő kihívásokat, a figyelembe veendő jellemzőket, valamint betekintést ad arra is, hogy miképp lehet sikeresen implementálni a CBT-t a nyugatitól eltérő kulturális közegben, ugyanis a kulturális különbségek hatással vannak a pszichológiai intervenciók folyamatára.
A CBT magában foglalja a hiedelmek és a maladaptív gondolkodási minták feltárását, valamint az ezek módosítására tett kísérleteket. A mentális problémákkal küzdő embereknek általában maladaptív, destruktív hiedelmeik vannak önmagukról, másokról és a világról egyaránt. Az ilyen hiedelmek, mögöttes feltételezések és az automatikus gondolatok tartalma pedig kultúránként változhat. Az ázsiaiak közösségorientáltak, hajlamosak a spirituális magyarázatokra és a determinisztikus életszemléletre. A monoteista vallások az élet bizonyos aspektusait előre meghatározottnak tekintik, és ez a hit szabályozza az emberek gondolkodását. Indiában a hinduk szilárdan hisznek a karmában (tettek) és a dharmában (kötelességek), valamint a babonákban, rituálékban és a mitológiában, és hajlamosak az énen kívül keresni a problémák forrását. Az érzelmek kifejezése sebezhetőséget jelezhet, és az érzések feltárása nehéz lehet a pszichoterápiában. Ezért a történetek, mesék és anekdoták beépítése hasznos lehet a kezelésben. A rövid távú, célzott, költséghatékony és bizonyítékokon alapuló CBT-nek már több kontinensen volt térnyerése. A kulturálisan adaptált beavatkozások metaanalízisének közelmúltbeli áttekintése során arra az eredményre jutottak a kutatók, hogy a CBT a leggyakrabban használt, kulturálisan is adaptált terápia.
Ahhoz, hogy el tudjuk képzelni a CBT kulturális adaptációját az egyre nyugatosodó keleten, szükséges kiemelni a nyugati és a keleti kultúrák közötti négy legfőbb dimenzionális különbséget, melyek a következők:
- individualizmus – kollektivizmus
- kognitivizmus – emocionalizmus
- szabad akarat – determinizmus
- materializmus – spiritualizmus
A CBT kulturális adaptációját úgy lehet definiálni, mint „módosítások végrehajtása a terápia elvégzésében egy adott kultúrával kapcsolatos tudatosság, tudás és készségek elsajátítása révén, anélkül, hogy a CBT elméleti megalapozottsága veszélyeztetve lenne.” Azon feltételezésből kiindulva, hogy az ázsiai kultúrából származó egyéneknek a nyugatitól eltérő hiedelmeik, értékeik és felfogásuk lehetnek, egyes amerikai terapeuták irányelveket dolgoztak ki a pszichoszociális beavatkozások adaptálására az ázsiai hátterű páciensekkel végzett munkájuk alapján. Ennek mentén a következő faktorokat szükséges tudatosítani:
- vallási és spirituális hiedelmek és gyakorlatok
- az egészégügyi rendszer kapacitása és jellemzői
- a kogníciók és a (diszfunkcionális) hiedelmek megismerése
Az ázsiai kultúrákból származó betegek a betegség biopszichoszociális-spirituális modelljét használják. Ez a modell hatással van a hitrendszereikre, különösen az egészségre, a jólétre, a betegségre és a szorongásos időkben történő segítségkérésre. A kultúra és a vallás befolyásolja az „ok-okozati viszonyról” szóló hiedelmeket, például egy baleset okát „Isten akaratának” is lehet titulálni. Az emberek gyakran alkalmaznak vallási megküzdési stratégiákat a szorongásuk kezelése során. Fontos figyelembe venni a nyelvi akadályokat is. Az asszertivitással lehet például szemléltetni az ilyen akadályokat, hiszen sok ázsiai kultúra (pl. a patriarchális kultúrák) nem rendelkezik az asszertivitás fogalmával. A pácienseket azonban meg lehet tanítani az asszertivitás technikáira kulturálisan érzékeny módon, például a „bocsánatkérés technikájának” elsajátításával, amelyben olyan kifejezéseket használnak, mint például „nagy bocsánatkéréssel, de szeretnék engedélyt kérni, hogy kifejezzem egyet nem értésemet”. Az egyes kultúrákból származó nők kisebb valószínűséggel vesznek részt terápiában, mivel előfordulhat, hogy azoktól a férfiaktól függenek, akik elviszik őket a terápiás ülésekre, és kényelmetlenül érezhetik magukat a férfi terapeutákkal az egyéni kezelés során. A nőbetegekkel való munka során segítség tud lenni a kísérő házastárs vagy a család bevonása az ülésekbe.
A páciensek bevonódásának a növelését a következőkkel lehet elősegíteni:
- nonverbális jelzések figyelése
- vallási, spirituális példák használata
- a család beavatása a terápiába
- történetek elmesélése
- direktív kommunikáció használata
- gyakorlati, viselkedéses módszerek használata
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése