2019. július 8., hétfő

Rövid Mindfulness-alapú intervenció hatásának vizsgálata a nők alacsony szexuális vágyának kezelésében

 Gunst, A., Ventus, D., Arver, S., Dhejne, C., Görts-Öberg, K., Zamore-Söderström, E., & Jern, P. (2018). A Randomized, Waiting-List-Controlled Study Shows That Brief, Mindfulness-Based Psychological Interventions Are Effective for Treatment of Women’s Low Sexual Desire. The Journal of Sex Research, 1-17.
Készítette: Hargitai Hanna Lilla


Az alacsony női szexuális vágy előfordulásának gyakorisága 7-23%. A panaszok jelentős distresszt jelentenek a személyeknek, továbbá összefüggésbe hozhatók a rosszabb minőségű párkapcsolattal, az alacsonyabb jól-léttel és rosszabb általános egészségi állapottal. A DSM-5 összevonva kezeli a női szexuális vágy és készenlét zavarát, a diagnózis kritériuma a következő 6 tünet közül legalább háromnak a megléte: 1) A szexuális tevékenység iránti érdeklődés csökkenése vagy hiánya. 2) A szexuális/erotikus gondolatok vagy fantáziák csökkenése vagy hiánya. 3) A szexuális tevékenység kezdeményezésének csökkenése/hiánya és a partner kezdeményezési próbálkozásaira adott reakció hiánya. 4) A szexuális tevékenység során a szexuális izgalom/öröm csökkenése vagy hiánya szexuális együttlét során. 5) Csökkent/hiányzó szexuális érdeklődés/készenlét bármilyen külső szexuális/erotikus kulcsingerre. 6) Csökkent/hiányzó genitális vagy nem genitális érzetek szexuális tevékenység során. További kritérium, hogy a tüneteknek legalább 6 hónapon keresztül fennálljanak, és a személynek klinikailag jelentős distresszt, szenvedést kell, hogy okozzanak.
Az elmúlt években egyre inkább nőtt az érdeklődés a női szexuális zavarok mindfulness-alapú terápiás kezelése iránt. Ezen terápiák lényege, hogy a személy a jelen pillanatra fókuszál, és így figyelmét tudatosan a testében bekövetkező szexuális válaszra irányítja, ezzel párhuzamosan csökkentve a negatív ön-ítélkezést.

Résztvevők és kutatási elrendezés:
A vizsgálatba újsághirdetésen keresztül toborozták a résztvevőket.  Összesen 70, 18 év fölötti, párkapcsolatban élő svéd nőt vontak be, akik a női szexuális vágy/készenlét zavarának diagnózisával rendelkeztek és vállalták, hogy részt vesznek a 4 egyéni ülésen. Kizáró kritérium volt antidepresszív szer alkalmazása, hormonpótló terápia, pszichiátriai diagnózis megléte (önbevallás alapján), jelenlegi pszichiátriai kezelés, jelentős párkapcsolati problémák megléte, és a gyakori diszpareunia (szexuális közösülés során érzett fájdalom).
A résztvevőket randomizációval 3 csoportra osztották aszerint, hogy milyen kezelésben részesülnek:
Az 1. csoport tagjai (20 fő) a Brotto és Basson protokollja szerinti Mindfulness alapú intervencióban vettek részt. A protokoll eredetileg csoportos intervencióra lett tervezve, azonban jelen vizsgálatban a résztvevők egyéni üléseken vettek részt.
A protokoll a következő elemeket tartalmazta:
1) Pszichoedukáció a női szexualitással és a szexuális válasszal kapcsolatban
2) Kognitív terápiás elemek
3) Mindfulness gyakorlatok
A 2. csoport tagjai (30 fő) a protokollon kívül még különböző feladatokat is kaptak. Ezek kifejezetten a nők saját szexuális motivációinak feltárására (listaírás) és az szex gyakorlására fókuszáltak. Szintén ide tartozott az ülések között beiktatott szexuális élményekre való reflexiók megbeszélése (milyen pozitív vagy negatív tapasztalatokkal járt együtt).
A 3. csoport tagjai alkották a várólistás kontroll személyeket (20 fő).
A résztvevőknek kérdőíveket kellett kitölteniük az első ülést megelőzően, majd az utolsó ülést követően, illetve a kezelést követő 3 és 6 hónap után. A kérdőívekkel a szexuális vágyon kívül mérték még a szexualitással járó distresszt, a szexuális funkciókat, párkapcsolati elégedettséget és a pszichológiai distressz mértékét is.
Minden csoport résztvevője kapott egy saját 4 ülésre tervezett kézikönyvet, mely tartalmazta a pszichoedukációt és a házi feladatokat. Az ülések 90 percesek voltak és egy szexuális zavarokkal és mindfulnessel kapcsolatos speciális képzettséggel rendelkező pszichológus tartotta.

Eredmények: kezelés megkezdése előtt és kezelés utáni különbségek
A kezelés megkezdése és befejezte között 11 fő esett ki a vizsgálatból.
Kezelés előtt a 3 csoport között nem találtak különbséget a vizsgált változók tekintetében.
A várólistás kontrollcsoporton belül a várólista ideje alatt nem volt szignifikáns változás a szexuális vágyat és a többi vizsgált változót illetően.
A kontrollcsoporthoz képest a kezelésben résztvevő csoportokon belül szignifikánsan magasabb szexuális vágyat mértek,  azonban a két kezelésben résztvevő csoport között nem volt jelentős különbség a javulást mértékét illetően, azaz a protokollon kívüli elemek nem fokozták a kezelés hatékonyságát.
A kezelésben résztvevő csoportok esetén szignifikánsan csökkent a distressz. A szexuális elégedettség és funkciók terén szintén jelentős javulás volt kimutatható.
Egyik csoport esetében sem volt kimutatható szignifikáns változás a szexuális arousalt, az orgazmust, párkapcsolati elégedettséget, a szex során tapasztalt fájdalmat, valamint a szorongást és a depressziót illetően.
Utánkövetés eredményei: 3 és 6 hónap
A 6 hónapos utánkövetés végén mindkét csoportban  magasabb szexuális vágy és alacsonyabb szexualitáshoz kapcsolódó distressz volt kimutatható a kezelés előtthöz képest. Mindkét kondíció esetén javulás volt megfigyelhető a szexuális arousalt, a nedvesedés mértékét illetően a 6. hónap során. Ugyanakkor a csoportokon belüli vizsgálatok alapján a 3. és 6. hónap után mért eredmények között nem volt statisztikailag szignifikáns a különbség.
Összességében elmondható, hogy a rövid mindfulness alapú kezelés alkalmas az alacsony szexuális vágy kezelésére., és a distressz csökkentésére, mely hosszabb távon is pozitív hatással bír. 

Szisztematikus áttekintés és metaanalízis a kognitív viselkedésterápia hatékonyságáról a gyermekkori migrén kezelésében

Ng, Q. X., Venkatanarayanan, N. and Kumar, L. (2017), A Systematic Review and Meta‐Analysis of the Efficacy of Cognitive Behavioral Therapy for the Management of Pediatric Migraine. Headache: The Journal of Head and Face Pain, 57: 349-362.
Készítette: Bessenyei Kitti

A migrén típusú fejfájás gyakori gyermekeknél és serdülőknél. Egy szisztematikus áttekintésben, melyben 50 kutatás eredményeit vették alapul, a gyermekek 60% jelezte, hogy volt fejfájása egy meghatározott (1 hónaptól a teljes élettartamig terjedő) időintervallumon át. Valamennyi típusú fejfájás közül a migrén bizonyult a leggyakoribbnak gyermekek és serdülők körében. A visszatérő migrénes epizódok gyermekkorban bénító erejük folytán az iskolából való kimaradáshoz, teljesítménycsökkenéshez, valamint csökkent családi és kortárs interakciókhoz vezethetnek, ezáltal csökkentve a gyermek életminőségét. A gyermekkori migrén hatékony menedzselése így kritikus a gyermek fejlődési elmaradásának megakadályozása szempontjából.
A jelenlegi gyógyszeres kezelési lehetőségek több okból korlátozottak. A gyógyszeres kezelések hatékonyságára vonatkozó adatok hiányosságai következtében azok alkalmazása gyakran „off-label”(alkalmazási előírásokon túlmutató)-nak minősül. A gyógyszerek mellékhatásai következtében a hosszú távú használat több kárt okozhat a gyermeknek, mint amennyi jótékony hatással jár. A migrén patológiájának megértése még gyermekcipőben jár, a növekvő ismeretek ugyanakkor a viselkedéses és az életmód faktorok jelentős szerepére utalnak.
A kognitív viselkedésterápia (CBT) olyan bizonyítékokkal alátámasztott módszer, mely két oldalról fejt ki jótékony hatást a migrén esetében. Egyrészt a megküzdési stratégiák kialakításán keresztül segíti a gyermek fájdalommal és az ebből eredő nehézségekkel való megküzdését, másrészt a környezeti tényezőket módosítva csökkenti a fájdalomviselkedés fenntartó tényezőit. A gyermekkori fájdalom kezelésében használt CBT-nek 5 komponense van: 1) A pszichoedukáció, mely információt nyújt a betegségről, a fájdalmat módosítani képes pszichológiai faktorokról és a fájdalom valóságosságáról az organikus háttér hiányában is. 2) Az önmonitorozás, mely a környezeti és belső kiváltó tényezők beazonosítását és a lefolyás nyomon követését teszi lehetővé. 3) Megküzdési képességek elsajátítása, mely relaxációs technikákat, a negatív fájdalom fenntartó kognícióktól való megszabadulást és önmegerősítést foglal magában. 4) Visszaesés megelőzés, mely általános problémamegoldó képességek elsajátítását tartalmazza, amelyek a fájdalom kialakulásakor alkalmazhatóak illetve stresszes helyzetekben, melyek a fájdalom kialakulását előhívhatják. 5) Házifeladatok, melyek az elsajátított képességek gyakorlását célozzák és segítenek a motiváció fenntartásában, illetve a CBT eredményességének növelésében.
A CBT hatékonysága a migrén menedzsmentjében megfelelően igazoltnak tekinthető több kutatás és egy szisztematikus áttekintés alapján felnőttek körében. A CBT gyermekkori migrénben történő alkalmazásának vizsgálatára vonatkozóan ugyanakkor eddig még nem végeztek metaanalízist.

A cognitive behavioral therapy vagy cognitive behavior therapy vagy CBT és headache vagy migraine keresőszavak használatával végzett előzetes keresés a PubMed és Ovid adatbázisban 3841 angol nyelven megjelent cikket talált 1980 január 1 és 2016 május 1 között. A metaanalízis a gyermekeken és serdülőkön végzett olyan randomizált kontrollált vizsgálatokra fókuszált, melyek a klinikailag szignifikáns javulást (50% vagy annál nagyobb csökkenés a fejfájás tüneteiben) vizsgálták a kezelést követően és a 3 hónapos vagy annál hosszabb idejű utánkövetés során, CBT alkalmazása mellett a várólistás kontrollal, a placeboval vagy a sztenderd gyógykezeléssel összehasonlítva. A cikkeket átnézték, hogy tartalmaznak-e releváns információkat a témával kapcsolatban, majd az adatok kivonását követően 14 kutatás került be a metaanalízisbe.

A metaanalízis eredményei alátámasztják a CBT klinikai hatását a gyermekkori migrén esetében. A klinikailag szignifikáns javuláshoz tartozó esélyhányados a CBT esetében a várólistás kontrollhoz, a placebohoz és a sztenderd gyógykezeléshez viszonyítva 9.11 és 9.18 volt visszamenőleg, szignifikáns klinikai javulást mutatva a CBT alkalmazása esetén a várólistás kontrollcsoporthoz, a placebohoz és a sztenderd gyógykezeléshez képest. A klinikai javulás emellett stabilnak is bizonyult még 1 éves utánkövetés során is.

Mindezek alapján bizonyítottan eredményesnek tekinthető a CBT a migrénben szenvedő gyermekek kezelésében és elsőként javasolt kezelésként alkalmazandó a klinikai gyakorlatban. Emellett növelheti a sztenderd gyógykezelés, például az amitriptyline alkalmazásának hatékonyságát is.

Dialektikus viselkedésterápia magas szuicid rizikójú borderline személyiségzavarral küzdő személyek részére

Linehan, M. M., Korslund, K. E., Harned, M. S., Gallop, R. J., Lungu, A., Neacsiu, A. D., … Murray-Gregory, A. M. (2015). Dialectical behavior therapy for high suicide risk in individuals with borderline personality disorder: a randomized clinical trial and component analysis. JAMA Psychiatry, 72(5), 475–482.
Készítette: Bella Nóra és Birtók Orsolya

Bevezetés
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a szuicid veszély elhárításának empirikusan bizonyított módja borderline személyiségzavarral élő betegek esetében. Ugyanakkor a standard DBT több komponensből álló módszer, amely egyaránt tartalmaz egyéni terápiát, készségfejlesztést, telefonos coachingot, és terápiás konzultáns csapat igénybevételét. A gyakorlatban ezek az elemek az erőforrások korlátozottsága miatt gyakran szétdarabolódnak, és csak egy-egy kerül felhasználásra. Kevéssé egyértelmű azonban, mely elemek az igazán szükségesek a pozitív eredményhez. Jelen kutatás célja az volt, hogy a készségfejlesztés komponens fontosságát felmérje a DBT szempontjából. Ehhez három csoportba sorolták a résztvevőket, akik különböző kezelést kaptak: 1) csak készségfejlesztés és manualizált esetmenedzsment (DBT-S), 2) csak egyéni terápia és szupportív csoportaktivitások (DBT-I), 3) készségfejlesztés és egyéni terápia együtt (standard DBT). Hipotézisük szerint a standard DBT hatékonyabb a szuicid viselkedés és önsértő magatartás csökkentésében, illetve a depresszió, szorongás, kezelésből való kiesés és hospitalizálódás csökkentésében, mint a készségfejlesztésre fókuszáló DBT-S vagy az egyéni terápiát kiemelő DBT-I, míg utóbbi kettő között nem jósoltak különbséget.

Módszer
A kérdés felderítésére randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmaztak, mely során egy év kezelés és egy év utánkövetés volt a protokoll. Összesen 99 nő vett részt a kutatásban, akik borderline személyiségzavarral élnek, és az elmúlt öt évben legalább két szuicid kísérletük vagy nem-szuicidális önsértésük (NSSI) volt, az elmúlt 8 hétben egy NSSI vagy szuicid kísérletük volt, és az elmúlt egy évben volt szuicid kísérletük. A résztvevőket randomizáltan sorolták az egyes kísérleti csoportokba. Mérőeszközként a Suicide Attemt Self-injury Interview, a Suicidal Behaviors Questionnaire, Reasons for Living Inventory, Treatment History Interview, Hamilton Rating Scale for Depression, és a Hamilton Rating Scale for Anxiety szolgáltak. Az eredményeket vak elrendezésben értékelték a szuicid kísérletek és NSSI epizódok gyakoriságának és súlyosságának függvényében.

Eredmények
Minden kezelési feltétel csökkentette a szuicid kísérletek és ideációk gyakoriságát és súlyosságát, illetve növelte az ellátóhelyek szuicidum miatti igénybevételét. A csak egyéni terápiát alkalmazó feltételhez viszonyítva azok a csoportok, ahol készségfejlesztés is történt, jelentősebb javulást mutattak az NSSI és a depresszió tüneteinek mérséklésében a kezelési év során. A standard csoportban a szorongás is szignifikáns javulást mutatott, míg a csak egyéni terápiás csoportban nem. Továbbá a standard csoportban a lemorzsolódás is alacsonyabb volt és a sürgősségi ellátó központok igénybevétele is csökkent. Összességében a DBT-I csoport depresszió és szorongás mutatói nem javultak akkora mértékben a kezelési évben, mint a másik két csoporté, de az utánkövetés során ez a csoport is felzárkózott.

Konklúzió
Több dialektikus viselkedésterápiás módszer is hasznos lehet a szuicid rizikó és az NSSI epizódok csökkentésére. Azok az intervenciók, amelyek készségfejlesztést is alkalmaznak, hatékonyabbak az NSSI csökkentésében, mint az anélküli intervenciók. A készségfejlesztésben részesülő NSSI páciensek depresszió és szorongás mutatói gyorsabban javultak. Standard DBT esetén jobb mutatókat állapítottak meg a lemorzsolódásban, az NSSI gyakoriságban és a sürgősségi ellátás igénybevételében.

Kedves Látogató! Ez a blog az ELTE pszichológia szakos hallgatóinak munkáit tartalmazza.

A mindfulness-alapú kognitív terápia, mint kiegészítő kezelés hatékonysága OCD-s személyeknél

Külz, A. K., Landmann, S., Cludius, B., Rose, N., Heidenreich, T., Jelinek, L., … Moritz, S. (2018). Mindfulness-based cognitive therapy (MB...