Mobilalkalmazás-alapú beavatkozás hatékonysága szorongásos zavarok kezelésére fiatal felnőttek körében

 Bress, J. N., Falk, A., Schier, M. M., Jaywant, A., Moroney, E., Dargis, M., Bennett, S. M., Scult, M. A., Volpp, K. G., Asch, D. A., Balachandran, M., Perlis, R. H., Lee, F. S., & Gunning, F. M. (2024). Efficacyof a mobile app-basedinterventionforyoungadultswithanxietydisorders. JAMA Network Open, 7(8), e2428372. https://doi.org/10.1001/jamanetworkopen.2024.28372

Készítette: Tóth György

Bress és munkatársainak 2024-es tanulmánya egy Maya nevű mobiltelefonos alkalmazás hatékonyságának vizsgálatáról szólt, amely fiatal felnőttek szorongásának csökkentését célozta önállóan végezhető kognitív viselkedésterápiás (CBT) technikák segítségével. A kutatás célja annak meghatározása volt, hogy a felhasználói elköteleződés ösztönzésére használt különböző jutalmazási stratégiák (pontgyűjtés, pontvesztés, és társas támogatással kombinált pontgyűjtés) befolyásolják-e a terápia hatékonyságát.

 

A szorongásos zavarok az elmúlt időszakban gyorsabban növekedtek a 18–25 évesek körében, mint bármely más felnőtt korosztályban. Az Egyesült Államok egészségügyi szakértői szerint a növekedés üteme a COVID-19 járvány idején jelentősen felgyorsult, ugyanakkor a pszichiátriai diagnózisok száma már a járvány előtt is emelkedett a fiatalok körében. A szorongásos zavarok alacsony életminőséggel, munkavégzési nehézségekkel, a társas kapcsolatok és tanulmányi eredmények romlásával, valamint anyagi terhekkel járnak együtt, azonban pszichoterápiás intervenciókkal hatékonyan kezelhetőek. Az érintettek nagy része a gyógyszeres kezelések helyett a pszichoterápiás kezeléseket támogatja, ez pedig különösen igaz a fiatal felnőttekre. A hatékony intervenciók ellenére viszont sokan nem jutnak megfelelő ellátáshoz, mivel a hagyományos terápiákhoz való hozzáférés gyakran akadályokba ütközik (pl. anyagi és földrajzi korlátok, mentális egészséghez fűződő stigma, stb.). Ennek kiküszöbölésére a digitális megoldások ugyanakkor lehetőséget nyújthatnak az önálló, könnyen hozzáférhető mentális egészségügyi támogatásokhoz.

 

A kutatásban 59 szorongásos zavarral küzdő fiatal felnőtt vett részt (átlagéletkor: 23 év). Az intervenció egy 12 terápiás modult tartalmazó hat hetes program volt, a mobilapplikáció eszköztárában pedig többek közt a pszichoedukáció, kognitív átkeretezés, relaxációs és expozíciós gyakorlatok is megtalálhatóak voltak. A vizsgált személyek szorongásának mértékét az intervenció 3. és a 6. hetében mérték, valamint a program befejezése után a 12. héten is, utókövetés gyanánt. A résztvevőket három ösztönzési csoportba sorolták: a pontgyűjtéses, a pontvesztéses és a társas támogatással kombinált pontgyűjtők csoportjába. A pontvesztéses csoportban a felhasználók előre rendelkeztek bizonyos mennyiségű pontokkal, melyeket a feladat teljesítésének elmulasztása esetén elveszíthettek. Ezzel szemben a pontgyűjtéses csoportban a résztvevők a feladatok teljesítésével pontokat nyerhettek. A társas támogatással kombinált pontgyűjtők szintén pontokat szerezhettek az elvégzett feladatokért a pontjgyűjtéses csoporthoz hasonlóan, azonban a pontszerzéses ösztönzés mellett egy kijelölt támogató személy értesítéseket kapott a felhasználó haladásának mértékéről, így lehetőséget kapott bátorítani a résztvevőt a feladatok további folytatására.

 

A kutatás végeredményét a szorongás mértékének, az elköteleződés és a társadalmi támogatás hatásának szempontjából vizsgálták. Ami a szorongást illeti, minden csoportban jelentős szorongáscsökkenést mértek, ez a javulás pedig a kezelés után 6 héttel is fennmaradt, ugyanakkor a különböző pontgyűjtési stratégiák nem mutattak különbséget a szorongás csökkentésében. Az elköteleződés szempontjából szintén jó eredményeket sikerült elérni, ugyanis a résztvevők átlagosan a 12 feladatból 10,8-at teljesítettek, 64%-uk pedig be is fejezte az összes feladatot. A felhasználói elégedettség átlagosan 4,2/5 volt, ami meghaladja az elfogadhatósági küszöböt. Bár a társadalmi támogatás  nem eredményezett szignifikáns különbséget, a különféle ösztönzési stratégiák hozzájárultak az elköteleződés fenntartásához.

Mindezt összegezve az eredmények azt mutatják, hogy a Maya alkalmazás hatékonyan csökkentette a szorongást fiatal felnőttek körében, és önállóan is működőképesnek bizonyult. Az alkalmazás átfogó CBT eszköztára, vizuálisan vonzó felülete és játékossá tett elemei kulcsszerepet játszottak a sikerében, ennek tükrében pedig a digitális mentális egészségügyi megoldások, mint a Maya, ígéretes alternatívák lehetnek a hagyományos terápiák kiegészítésére, különösen az elérhetőség növelésében és a mentális egészségügyi szakemberek hiányának csökkentésében.

A kognitív viselkedésterápia hosszútávú hatásossága szorongásos zavarokkal küzdő fiataloknál

Kodal, A., Fjermestad, K., Bjelland, I., Gjestad, R., Öst, L.-G., Bjaastad, J. F., … Wergeland, G. J. (2018). Long-term effectiveness of cognitive behavioral therapy for youth with anxiety disorders. Journal of Anxiety Disorders, 53, 58–67. doi:10.1016/j.janxdis.2017.11.003

Készítette: Karas Míra

A kognitív viselkedésterápia (CBT) hatékony kezelési módszer a gyermekek és serdülők szorongásos zavarai esetén (Higa-McMillan, Francis, Rith-Najarian és Chorpita, 2016). Metaanalízisek szerint a fiatalok kb. 60%-a felépül szorongásos zavaraiból, továbbá jelentős tünetcsökkenést is tapasztalnak a CBT-s kezelést követően (James, James, Cowdrey, Soler és Choke, 2013; Warwick et al., 2017). 

Célok:

A kutatás fő célja a CBT hosszú távú hatásának vizsgálata olyan fiataloknál, akiket közösségi mentálhigiénés klinikákon kezeltek szorongászavarokkal. A kutatók másodlagos célja az volt, hogy a különböző kezelési módok (egyéni vs. csoportos CBT) hosszú távú eredményeit összehasonlítsák. A harmadik céljuk pedig az volt, hogy azonosítsák a zavar-specifikus különbségeket CBT kezelés után - jelen kutatásban a szociális szorongásos zavart (SOP) és a generalizált (GAD), illetve a szeparációs szorongásos zavart  (SAD) vizsgálva.

Résztvevők: 

179 szorongásos zavarral küzdő fiatal vett részt egy randomizált kontrollvizsgálatban, amely az ICBT és a GCBT hatékonyságát vizsgálta 2008-2012 között. A jelen tanulmányban ebből a korábbi mintából összesen 139 fiatal vett részt. A fiatalokat átlagosan 3,9 évvel a kezelés után értékelték (SD = 0,8, tartomány = 2-6 év). A hosszútávú követés résztvevőinek életkora 11 és 21 év között volt (M = 15,5, SD = 2,5), és 54,7%-uk nő volt. 

Kezelés és körülmények:

A randomizált kontrollvizsgálat során használt kezelési kézikönyv a FRIENDS for life, 4. kiadása volt (Barrett, 2005). Ez a program az Australian Coping Koala  programból származik (Barrett, Dadds és Rapee, 1991), amelyet Kendall eredeti Coping Cat kézikönyvéből adaptáltak (Kendall, 1990) . Az ICBT (egyéni CBT) protokoll mentén tíz 60 perces alkalmon, míg a GCBT (csoportos CBT) során tíz 90 perces ülésen vettek részt a fiatalok. Ezt követően két ‘emlékeztető ülést’ is végeztek, egy és három hónappal a tizedik ülés után. Az ülésekbe a szülőket is bevonták, és részt is vettek bizonyos üléseken. Hét klinika vett részt a vizsgálatban, ahol olyan terapeuták folytattak CBT-t (legyen az egyéni vagy csoportos) a fiatalokkal, akik külön kiképzésben részesültek a vizsgálatra való felkészülés képpen, és szupervíziós segítséget is kaptak a folyamat során.

Mérés:

The Anxiety Disorders Interview Schedule child and parent version (ADIS-C/P): 

-       A mérőeszköz alkalmazása során a 17 évnél fiatalabb résztvevőket és szüleiket külön-külön interjúvolták meg, amelynek célja, hogy meghatározzák a gyermekek fő szorongásos zavarát (DSM-IV alapján  - SOP, SAP, vagy GAD). 

The Anxiety Disorders Interview Schedule for DSM-IV (ADIS-IV-L):

-       A 18 évnél idősebbeknél ezt a mérőeszközt alkalmazták a fő szorongásos zavar meghatározására.

 The Spence Child Anxiety Scale child and parent version (SCAS-C/P):

-       A szorongásos zavarok tüneteinek meghatározására használták ezt a mérőeszközt.

The Short Moods and Feelings Questionnaire child and parent version (SMFQ-C/P):

-       A fiatalok depressziós tüneteinek felmérésére alkalmazták. 

Folyamat:

Fiatalok és családjaik, akik beleegyeztek a részvételbe, külön-külön vettek részt a felmérésben. A legtöbb interjút személyesen, a közösségi klinikákon végezték. Tizennégy interjút azonban telefonon folytattak le, mivel az adott résztvevők elköltöztek a régióból. Három minősített ADIS-C/P interjúvoló (két pszichológus és egy gyermekpszichiáter) végezte az interjúkat - akik nem tudták, hogy az adott személy milyen szorongásos zavarral küzd, illetve azt sem, hogy egyéni, vagy csoportos CBT-n vett-e részt a fiatal a korábbi vizsgálat során. 

Eredmények:

Eredményeik alapján a hosszútávú utánkövetéskor a résztvevők 53%-ánál igazolták az összes szorongásos diagnózis elvesztését; 63%-nál pedig a legfőbb szorongásos diagnózis elvesztését. Szignifikáns javulás mutatkozott a szorongásos tünetek mértékében is. Az egyéni és csoportos CBT között sem diagnosztikai, sem tüneti szempontból nem találtak szignifikáns eltérést, tehát a két CBT-s módszer egyenlően hatékonynak bizonyult. Közvetlenül a kezelés után mért eredményekhez képest a hosszútávó utánkövetéskor a CBT-s kezelés szignifikáns javulást mutatott az egyének életében. Majdnem 50%-a a fiataloknak, akik a kezelés után megtartották a fő és/vagy az összes szorongásos diagnózist, az utánkövetéskor ezeket a diagnózisokat már elvesztették. Továbbá nyilvánvaló volt a szorongásos tünetek jelentős csökkenése is a fiatalok körében. Eredményeik azt is mutatták, hogy a gyógyulás esélye, azaz a fő diagnózis elvesztése szignifikánsan alacsonyabb volt azoknál a fiataloknál, akiknél fő diagnózisként szociális szorongás zavart (SOP) állapítottak meg.

Limitációk:

A jelen tanulmánynak több limitációja is van. Először is, az alkalmazott értékelő eszköz (ADIS-C/P) csak a SOP/GAD/SAD zavarokra korlátozódott. A teljes ADISC/P alapján a differenciáldiagnózis és a komorbiditás nem volt értékelhető, és a társbetegségek kialakulását nem lehetett nyomon követni. A jelenlegi kutatás keresztmetszeti volt, rövid bepillantást adva az aktuális tünetekre és károsodásokra. Bár a tanulmány egy egy évvel későbbi nyomonkövetést is tartalmazott, alatti tünetek és diagnózisok remissziójára vagy kiújulására vonatkozó adatok a nyomonkövetés során nem voltak elérhetőek. További limitáció, hogy a jelenlegi tanulmányban hiányzott a kontrollcsoport jelenléte, ami megakadályozza a kezelés és a hosszú távú eredmények közötti ok-okozati kapcsolatok meghatározását. Továbbá a  főként kaukázusi minta korlátozhatja az eredmények alkalmazhatóságát más etnikai csoportokra, illetve a Norvégia-specifikus szocioökonómiai kontextus nem feltétlenül reprezentatív a különböző fiatalok csoportjai számára.

Összegzés:

A tanulmány alátámasztja a kognitív viselkedésterápia (CBT) hosszútávú hatékonyságát a fiatalok vegyes szorongásos zavaraiban, ezáltal is megalapozva szélesebb körű alkalmazását a közösségi mentális egészségügyi klinikákon. A kutatás az egyéni CBT (ICBT) és a csoportos CBT (GCBT) hatásosságának összehasonlítása során nem talált különbséget. Fontos megjegyezni, hogy a fiatalok jelentős része az utánkövetéskor továbbra is megfelelt a szorongásos diagnózis kritériumainak, különösen azok, akiknél a fő diagnózis szeparációs szorongásos zavar (SOP) volt. A jövőbeli kutatásoknak a jobb, személyre szabott kezelés előrejelzőinek azonosítására kell összponto       sítaniuk, különösen a szeparációs szorongás és vegyes szorongásos zavarok tekintetében.

Csoportos sématerápia szorongásos zavarokkal küzdőknek

Straarup, N. S., Renneberg, H. B., Farrell, J., & Younan, R. (2022). Group schema therapy for patients with severe anxiety disorders. Journal of Clinical Psychology, 78(8), 1590-1600.

Készítette: Priváczki-Juhász Laura

A sématerápia 

A sématerápia Jeffrey Young nevéhez köthető, akit azon indíttatás vezérelt a módszer kidolgozása során, hogy elsősorban olyan maladaptív személyiségvonásokkal és krónikus depresszióval küzdő klienseknek nyújtson segítséget, akik nem vagy kevéssé reagáltak a kognitív viselkedésterápiára (CBT), vagy visszaestek a terápiás folyamat során (Young et al., 2003). A tendencia magyarázata részben az lehet, hogy ezen személyek pszichopatológiája összetett, és mélyen beleivódott személyiségstruktúrájukba. A sématerápiás modell alapja, hogy a pszichológiai rendellenességek mivoltát abban keresi, hogy a gyermekkori alapvető fejlődési szükségletek hogyan valósulnak meg a gyermek temperamentumával kombinálva. A korai maladaptív sémák abban az estben alakulnak ki, ha ezeket az igényeket nem elégítik ki megfelelően. Ez az elmélet összhangban van a kötődési elmélettel, a fejlődéslélektannal és az interperszonális neurobiológiával is. 

A korai maladaptív sémák korai tapasztalatokhoz, kogníciókhoz, érzelmekhez és testi érzetekhez kapcsolódó emlékekből állnak. A sématerápia szerint 18 maladaptív séma van a kielégítetlen szükségletek öt tartománya alá rendezve, amelyek alul- vagy túlmodulált érzelmi és cselekvési állapotokat váltanak ki, amelyeket „módoknak” neveznek. A módok megakadályozzák az egyéneket abban, hogy kielégítsék érzelmi szükségleteiket, alkalmazkodjanak az élethelyzetekre, kezeljék az interperszonális kapcsolatokat és javítsák az életminőséget. A sématerápia a következő módokkal dolgozik: 

Gyermeki módok: olyan veleszületett reakciók adott tapasztalatra, melyek esteében az alapvető érzelmi szükségletek nincsenek kielégítve.

Maladaptív megküzdési módok: olyan automatikus túlélési stratégiák, melyeket védekezési mechanizmusnak is nevezhetünk, azonban a személy számára nem segítik elő az alkalmazkodást. 

Diszfunkcionális kritikus módok: olyan követelő vagy büntető üzenetek, amelyek a korai gondozóktól származnak. 

Egészséges módok: funkcionális és alkalmazkodó válaszok az élet követelményeire és kapcsolataira. 

 A sématerápia integrálóan alkalmazza a tapasztalati, kognitív és viselkedési mintákat megbontó beavatkozásokat, hogy a korai maladaptív sémák és az általuk kiváltott diszfunkcionális állapotok (módok) megcélzásával a személyiség változását érje el.

Csoportos sématerápia 

A csoportos sématerápia összhangban van a Young által az egyéni sématerápiában felvázolt elmélettel, a kezelés összetevőivel és a céljaival (Farrell és Shaw, 2012). A módszer a kezelést a jelenlévő diszfunkcionális módokra összpontosítja, nem pedig a specifikus rendellenességek tüneteire, akárcsak az egyéni változat. Ideális esetben a csoportalkalmak során két terapeuta vezeti a csoportot, felváltva irányítva azt. Az alkalmak során ők igyekeznek kiegyensúlyozni az egyes tagok szükségleteinek kielégítését a csoport általános szükségleteivel összhangban. A biztonságos légkör kialakítása és fenntartása a tisztelethez kapcsolódó alapszabályok létrehozásával történik, lehetővé téve a terapeuták számára, hogy korlátokat szabjanak és aktívan részt vegyenek a folyamatban. A csoportos sématerápiának bizonyos szempontból lehetnek előnyei az egyéni verzióhoz képest. Például, a csoporttagok közötti kölcsönös támogatás, bizalom és összetartozás érzése kivételes erővel bír egy terápiás folyamatban, ami a csoportos formának köszönhetően könnyedén megvalósulhat. Ezen kívül több lehetőség van a tagoknak az érzelmek kifejezésére és az új viselkedésmódokkal való kísérletezésre, illetve a csoporttagok nemkívánatos viselkedésre adott nyomatékos konfrontációja hatékonyabb lehet, mint a terapeuta konfrontációja (Farrell és Shaw, 2012). 

Csoportos sématerápia szorongásos zavarok esetében 

A szorongásos zavarok (úgy, mint pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, generalizált szorongás és OCD) kezelése sok esetben enyhíthető CBT-vel, azonban egyes személyeknél nem, vagy csak csekélyebb mértékben hatásos ez a terápiás forma. Számukra nyújthat többek között megoldást a csoportos sématerápia. Egy meglévő protokoll (Farrell és mtsai, 2014) rövidített változata alapján 18 csoportos és 2-4 egyéni ülést tartalmaz az ütemterv. Az ütemterv szükségszerűen rugalmas, hogy lehetővé tegye a páciensek pillanatnyi jelenlétében lévő módokra való összpontosítást. A módokat tekintve általában a megküzdési módok kerülnek először terítékre, melyeket a kritikus módok követnek, de gyakran egyszerre több móddal is dolgoznak a csoportban, a résztvevők tempója és igénye szerint. Alapvető cél, hogy az egészséges felnőtt mód megerősödjön, amelyben a maladaptív megküzdési módok és a kritikus módok csökkent formában jelenjenek meg, és a gyermek módok fennmaradó szükségletei gondozható állapotba kerüljenek. A folyamat során nem csak a páciens áll a középpontban, aki a csoportos gyakorlatokból meríthet, hanem a többi résztvevő is, akik gyakorolhatják az egészséges felnőtt módban feltérképezett képességeiket is. A helyettesítő tanulás a csoport másik fontos terápiás tényezője, mivel lehetővé teszi a csoporttagok számára, hogy megfigyeljék a többi sérülékeny tag támogatását. A csoportvezetők pedig válaszolhatnak a módtudatosság aktivált sémáinak azonosításával, ezzel is segítve a páciensek reakciójuk interperszonális mintákként való megértésében. A részvételtől való vonakodást a terápiás módszer úgy próbálja megkerülni, hogy a „ki akarja ...?” kérdés helyett azt kérdezik a csoportvezetők, hogy „ki hajlandó elkezdeni?” vagy „ki érzi magát képesnek arra, hogy ...?”. Mint minden terápiás modellben, a csoportos sématerápiában is vannak módszerek az ellenállás kezelésére, mint például az empatikus konfrontáció vagy a határok meghúzása. 

Összegzés 

Ahhoz, hogy a program hosszútávú hatékonysága is biztosítva legyen, nyomon követés szükséges a csoporttagoknál. Az alkalmazott csoportos sématerápiás beavatkozások integratív jellege megnehezíti annak megállapítását, hogy pontosan mely beavatkozások magyarázzák a pozitív változásokat, azonban a módszer hatékonysága vitathatatlan. Ennek a viszonylag rövid programnak a fő célja nem a sémaváltás, de még csak nem is a módok lényeges megváltoztatása, hanem az, hogy a sémamódok felismerése révén elősegítsük a résztvevők tudatosabb és adaptívabb működését.

A kognitív viselkedésterápia hosszútávú eredményei szorongásos zavarok esetén: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Van Dis, E. A., Van Veen, S. C., Hagenaars, M. A., Batelaan, N. M., Bockting, C., Van Den Heuvel, R. M., Cuijpers, P., & Engelhard, I. M. (2020). Long-term Outcomes of Cognitive Behavioral therapy for Anxiety-Related Disorders. JAMA Psychiatry, 77(3), 265. https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.3986

Készítette: Lévay Bence

Ezt a holland kutatást főleg az Utrechti Egyetemen dolgozó kutató pszichológusok folytatták le, majd publikálták a Jama Psychiatry nevű folyóiratban 2020-ban. Kutatásuk célja az volt, hogy áttekintsék, (metaanalízist adjanak) a CBT hosszú távú hatásairól szorongásos zavarok, PTSD és OCD esetén, összevetve annak hatékonyságát más kezelési formákkal (care as usual, pszichoedukáció, relaxáció, placebo tabletta, szupportív terápia, várólista). Kutatásuk fontossága mellett azzal érveltek, hogy mivel a CBT javasolt kezelési mód szorongásos zavarok esetén, ráadásul a szorongásos zavarok krónikus jellegűek életpálya szempontjából, így kulcsfontosságú tudni azt, hogy a CBT-nek milyen hosszú távú hatásai vannak a rövidtávú javulás után, ez a terület pedig kevéssé kutatott jelenleg. 

Kutatásukat preregisztrálták, majd a PRISMA irányelv betartásával folytatták azt le. Keresési stratégiájuk a következő volt: 1980-2019 közötti kutatásokat kerestek szisztematikusan a felsorolt adatbázisokban (PubMed, PsycINFO, Embase, Cochrane, OpenGrey) pl. „pánik”, „fóbia” keresőszavakkal, melyeket később szűrtek klinikai, illetve randomizált kontrollált vizsgálatra. A beválogatási kritériumok a következők voltak: olyan randomizált kontrollált vizsgálatokat válogattak be, melyek bármilyen fajta CBT kezelés hatását vizsgálták minimum 1 hónappal a kezelés után olyan egyéni, csoportos, vagy online keretek között, ahol a beválogatott (16 éven felüli) kezelt személyek klinikai diagnózist kaptak GAD-ra (generalizált szorongásos zavar), PD-re (pánikbetegség), SAD-ra (szociális szorongásos zavar), specifikus fóbiára, PTSD-re (poszttraumás stressz zavar) vagy OCD-re (obszesszív-kompulzív zavar). A teljes keresés elsőre 12263 cikket számlált, majd ezeket tovább szűkítve, szűrve, válogatva végül 73 cikket tartottak meg, mely 69 különböző, független kutatásból íródott. Ebben a 69 tanulmányban összesen 4118 független, különálló személy vett részt. GAD-ról 14, PD-ről 13, SAD-ról 7, specifikus fóbiáról 3, PTSD-ről 30, míg OCD-ről 2 kutatás szólt. A statisztikai elemzéseket a Comprehensive Meta-analysis software-rel (Biostat), annak 3. verziójával végezték. Az elsődleges kimeneti változó a szorongásos tünetek száma volt. A Hedges-féle g azt jelzi, ha szignifikáns eltérés van a csoportok között, részben a CBT és a kontrollcsoport eredményei között, részben a különféle kezelési csoportok között. Az adatfelvételek 4 alkalommal történtek meg: a kezelés után egyből (69 tanulmány esetén), 1-6 hónapra rá (41 tanulmány esetén), 6-12 hónapra rá (34 tanulmány esetén), valamint több mint 12 hónapra rá (24 tanulmány esetén).

Az eredmények a következők voltak: a kezelés után egybőli adatfelvételkor mindegyik zavar esetén szignifikáns lett az eredmény, vagyis a CBT kezelés hatására a szorongásos tünetek száma szignifikánsan eltért a kontrollcsoporthoz mérten, vagyis kevesebb volt. A PD esetén ez a hatás kicsi, a GAD, a SAD és a specifikus fóbia esetén közepes, míg a PTSD és az OCD esetén e hatás közepes-nagy volt. 1-6 hónappal a kezelés után érdekes módon a GAD és a PD mutatója nem lett szignifikáns, míg a többi esetén az lett, vagyis a SAD esetén közepes, míg a specifikus fóbia, a PTSD és az OCD esetén közepes-nagy volt a CBT kezelés hatása. A 6-12 hónapos után követéskor a specifikus fóbia és az OCD hatásait a vizsgált, beválogatott kutatások már nem tartalmazták, így innentől kezdve ezekről nincsnek eredményeink. Az összes többi zavar esetén az eredmény azonban szignifikáns lett, a GAD, a SAD és a PD esetén kicsi-közepes, míg a PTSD esetén közepes volt a CBT hatása. A 12 hónapon túli után követéskor a PD eredménye már nem lett szignifikáns, míg a többi, a GAD, a SAD és a PTSD eredményei azok lettek, a GAD esetén kicsi, a SAD esetén közepes, míg a PTSD esetén nagy hatásról beszélhetünk. A részletesebb eredményeken felül megállapítható továbbá, hogy a GAD, a SAD, a specifikus fóbia és az OCD esetén nem volt szignifikáns eltérés a kezelési módok hatékonyságát illetően. PD esetén ilyen különbség csak a placebo tablettával való összehasonlítás esetén állt fenn a CBT javára, viszont PTSD esetén 12 hónapig minden összehasonlításban a CBT volt szignifikánsan a leghatékonyabb kezelési mód. 

Összefoglalva elmondható, hogy ez a metaanalízis a CBT kezelés hosszútávú hatásait vizsgálta szorongásos zavarok, PTSD és OCD esetén 69 randomizált-kontrollált vizsgálat eredményeire építve. Összességében 12 hónapig minden vizsgált zavar esetén moderált tünetjavulást értek el a CBT használatával. A 12 hónapon túli pozitív hatások még mindig szignifikánsak voltak a GAD, a SAD és a PTSD esetén, de a PD esetén azonban nem, míg a specifikus fóbia és az OCD esetén a rövidebb után követéses szakasz miatt erről nem tudunk pontos adatot mondani. A cikk szerzői limitációként említik, hogy csak korlátozott számú magas színvonalú tanulmány állt rendelkezésre, míg a beválogatott cikkek kizárólag angol nyelvűek voltak, így a kiszámított hatásnagyságokat véleményük szerint elővigyázatossággal kell interpretálni. A jövőbe való kitekintésként megfogalmazzák, hogy több olyan magas minőségű randomizált klinikai kutatásra van szükség, mely több mint 12 hónapig után követi a különféle kezelési módok hatásait, eredményeit, valamint következetesen közli a visszaesési arányokat.

A sématerápia hatékonysága szorongásos zavarok, OCD és PTSD esetén: szisztematikus összefoglaló

Peeters, N., Van Passel, B., & Krans, J. (2021). The effectiveness of schema therapy for patients with anxiety disorders, OCD, or PTSD: A systematic review and research agenda. British Journal of Clinical Psychology, 61(3), 579–597. https://doi.org/10.1111/bjc.12324

Készítette: Bálint Márton

A szorongásos zavarok a mentális zavarok egy kiterjedt csoportját alkotják, melyek rendkívül elterjedtek (28,8 %-os prevalenciával). Ide tartoznak a fóbiák, a pánikzavar (és a gyakran kapcsolódó agorafóbia), a szociális szorongás és a generalizált szorongás. Ezek mindegyike specifikusan, vagy általánosan megnövekedett szorongásszinttel jár, mely jelentős szenvedést okoz a személynek. Ezek mellett kevésbe elterjedt, de szintén jelentős az obszesszív-kompulzív zavar (OCD; 1,6 %-os prevalencia) és a poszttraumatikus stressz-szindróma (PTSD; 6,8 %-os prevalencia). Előbbi kényszeres gondolatok és cselekvések elhatalmasodását, utóbbi traumatikus élmény által kiváltott tartós mentális zavart fed le.

Ezen zavarok esetében klasszikusan kognitív-viselkedésterápia (CBT) illetve PTSD esetén szemmozgásos deszenzitizációs terápia is (EMDR) javasolt. Ezek sok embernél hatásosak, de sokan nem reagálnak jól ezekre a kezelésekre, illetve viszonylag nagy arányban kiesnek a kezelésből. Fontos kérdés tehát, hogy akiknél nem működnek jól ezek a módszerek, azok számára milyen alternatív kezelések lehetségesek. 

Egy lehetséges alternatíva a sématerápia (ST), melyet eredetileg személyiségzavaros személyeknek fejlesztettek ki, akiknél a CBT kezelés kevéssé hatékony. A sématerápia alkalmas krónikus mentális zavarok kezelésére, mivel átfogóbb és jobban koncentrál a személyiség általános működésére és arra, hogy ez milyen gyermekkori élmények révén alakult ki. A sématerápia alapja, hogy adott mentális zavar oka a gyermekkorban kialakult korai maladaptív sémák és az általuk kiváltott sémamódok működése. A terápia célja ezek felismerése és legyengítése, valamint az egészséges felnőtt sémamód erősítése. Az általam bemutatott tanulmány azt vizsgálja, hogy a sématerápia mennyire mutatkozik hatékonynak a fent említett zavaroknál a korábbi kutatások tükrében.

A szerzők összesen 6 kutatást találtak, melyek a fenti témával foglalkoznak, és elfogadható módszertannal dolgoztak. Ezeknél mind értékelték a kutatás minőségét, és megkísérelték összevetni az eredményeiket.

A 6 bemutatott kutatás összesen 316 pácienssel dolgozott – látható tehát, hogy viszonylag kis mintákat használtak. 2 kutatás foglalkozott pánikzavarral, illetve agorafóbiával, 1-1 generalizált szorongászavarral és OCD-vel, valamint 2 PTSD-vel. Az egyes kutatások sok tekintetben erősen eltértek: a mintanagyság nagy szórást mutatott (10-127); a kutatási design jelentősen különbözött (volt, ahol a sématerápiát önmagában vizsgálták, volt, ahol kontrollcsoporttal és más terápiás módszerekkel vetették össze); a mért kimenti változók nagyban eltértek (volt ahol csak specifikus tüneteket mértek, volt ahol például a maladaptív sémák változását is). Bár módszertanilag is nagy különbségek mutatkoztak, a szerzők által használt kutatásmódszertani minőség-értékelő skálán elért pontszámok meglehetősen alacsonynak mutatkoztak a legtöbb kutatásnál. A 6 kutatásra vett átlag mindössze 14 a 40 pontból, mivel sok kutatásban nem szerepelt kontrollcsoport, többen nagyon kis mintát használtak, több esetben hiányos volt a minta vagy a felhasznált terápiás módszerek bemutatása. Ez a minőségi átlag nagyon alacsonynak mutatkozik a modern kutatások átlagához viszonyítva.

Noha a kutatások mindegyike kimutatta a sématerápia pozitív hatását, az összefoglaló konklúziója sajnálatos módon nem elsősorban erre vonatkozik. Ehelyett inkább az vonható le következtetésként, hogy a témában lévő kutatások mennyisége szegényes és a minőségük többnyire nem kielégítő. Bár mindegyik cikk eredménye pozitív, feltehetően a kis minták miatt ezek a hatások többnyire nem szignifikánsak. További kutatásokra van tehát szükség ezen a területen, mely kutatásokkal kapcsolatban a szerzők számos ajánlást tesznek a kutatások minőségének javítása érdekében.

A szorongásos zavarok kognitív viselkedésterápiájának hatása az életminőségre: metaanalízis

Hofmann, S. G., Wu, J. Q., & Boettcher, H. (2014). Effect of cognitive-behavioral therapy for anxiety disorders on quality of life: A meta-analysis. Journal of Consulting and Clinical Psychology, 82(3), 375–391. doi:10.1037/a0035491.

Készítette: Kovács Petra

A tanulmány a kognitív-viselkedésterápia (CBT) hatását vizsgálja a szorongásos zavarokban szenvedő egyének életminőségére (QOL). A QOL értékelése általában magában foglalja az életkörülmények, a mentális és fizikai egészség, a szociális és családi kapcsolatok, valamint a munkahelyi és otthoni működés különböző aspektusainak értékelését. A CBT-t a szorongásos zavarok tüneteinek csökkentésére irányuló hatékony kezelésként ismerik el. A szerzők azonban amellett érvelnek, hogy a tünetek csökkentése mellett fontos a QOL-t a kezelés hatékonyságának további mutatójaként is figyelembe venni. A tanulmány célja, hogy kvantitatív módon áttekintse a CBT hatását a QOL-ra szorongásos zavarokban szenvedő betegek esetében.

A kutatók kifejezetten azokra a CBT-protokollokra összpontosítanak, amelyek a szorongásos zavarokban a maladaptív kogníciók szerepét hangsúlyozzák. Ezek a protokollok osztják azt a feltevést, hogy a kognitív folyamatok befolyásolják a félelmet és a szorongást, és hogy a diszfunkcionális hiedelmek hozzájárulnak a szorongásos zavarok fenntartásához. A tanulmány a QOL változását vizsgálja a CBT során a specifikus fóbiák, a pánikbetegség, a szociális szorongásos zavar, a generalizált szorongásos zavar, a kényszerbetegség és a poszttraumás stressz zavar esetében. Azt is vizsgálják, hogy a tanulmányok minősége, a publikáció éve, a kezelés hossza és a kezelés adminisztrációs módja (egyéni szemtől-szembe, csoportos szemtől-szembe vagy interneten keresztül nyújtott kezelés) mérsékli-e a CBT hatását a QOL-ra.

A felülvizsgálat célja tehát összességében az volt, hogy felmérje a CBT hatékonyságát a QOL javításában a szorongásos zavarokban szenvedő egyének esetében, és betekintést nyújtson a kezelés eredményeit befolyásoló moderáló tényezőkbe. 

A kutatók részletes keresést végeztek releváns tanulmányokra olyan adatbázisokban, mint a PubMed, PsycINFO és a Cochrane Könyvtár. A metaanalízisbe csak azok a tanulmányok kerültek be, amelyek meghatározott kritériumoknak megfeleltek, ideértve a kognitív-viselkedésterápiát elsődleges kezelésként alkalmazó tanulmányokat, felnőtt résztvevőket szorongásos zavarok diagnózisával, valamint a kezdeti és utókezelés során mért életminőségi mutatókat. A kutatás minőségének értékelése során a tanulmányokat különböző területeken vizsgálták, beleértve a válogatási torzítást, a tanulmány tervezését, a zavaró tényezőket, a vakítást, az adatgyűjtési módszereket, a kivonulásokat és kihullásokat, az intervenció integritását és a vizsgálat céljához megfelelő elemzéseket. Minden tanulmány kapott "erős", "közepes" vagy "gyenge" pontszámot az egyes területek alapján. Az értékelést két független értékelő végezte, akik előzetes képzésben részesültek.  Az adatok kinyerése során a kutatók az összes kiválasztott tanulmányban vizsgálták a minőségi életminőséget és a szorongás tüneteit mérő mutatókat. 

A metaanalízis eredményei azt mutatták, hogy a kognitív-viselkedésterápia jelentős hatást gyakorol az életminőségre a szorongásos zavarokban szenvedőknél. A vizsgálat azt is megállapította, hogy az életminőség javulása nagyobb volt a fizikai és pszichológiai területeken, mint a szociális és környezeti területeken. Az alelemzés kis mintanagysága azonban óvatosságot igényel a megállapítások általánosításában. A CBT különböző módozatainak összehasonlításakor a személyes kezelések (mind az egyéni, mind a csoportos) szignifikánsan nagyobb hatásméretet mutattak, mint az interneten keresztül nyújtott kezelések. A vizsgálat azt sugallta, hogy a szemtől szemben végzett beavatkozások hatékonyabbak voltak, és a hosszabb kezelési időtartam az életminőség javulására vonatkozó nagyobb hatásméretekkel járt együtt. Továbbá a vizsgálat megállapította, hogy a CBT-nek volt a legnagyobb hatásmérete az életminőség javulására a poszttraumás stressz zavar esetében, ezt követte a kényszerbetegség, a pánikbetegség, a szociális szorongásos zavar és a generalizált szorongásos zavar. Az eredmények azt sugallják, hogy a kognitív-viselkedésterápia nemcsak rövid távon, hanem hosszabb távon is hatékony lehet a szorongásos zavarok kezelésében és az életminőség javításában. További kutatásokra azonban szükség van a hosszú távú hatások és az esetleges visszaesések megértése érdekében. 

A kutatás limitációi közé tartozik, hogy bevont tanulmányok között bizonyos fokú heterogenitás volt. A kutatók azonban azzal érvelnek, hogy a megfigyelt heterogenitás a metaanalitikus áttekintésekben jellemzően előforduló tartományba esik. Továbbá a betegjellemzők szisztematikus jelentésének hiánya korlátozta az olyan változók, mint az életkor és a nemek megoszlása értékelését, amelyek befolyásolhatták az eredményeket. Ezért az eredmények értelmezésekor óvatosságra int, és a nagyobb mintán történő megismétlés ajánlott. Ezenkívül az életminőség (QOL) értékelése kizárólag önbevallásos mérésekre támaszkodott, amelyek torzításoknak lehetnek kitéve. Továbbá, a QOL egyes területeiről szóló részletes jelentések hiánya korlátozta az elemzést egy szélesebb körű értékelésre, ezért a jövőbeni tanulmányoknak arra kell törekedniük, hogy a QOL egyes területeit, például a fizikai egészséget, a mentális egészséget, a társadalmi tevékenységeket, a munkát, az otthont és a családot vizsgálják, hogy árnyaltabb képet kapjanak a kezelés hatásáról.

E limitációk ellenére a metaanalízis azt sugallja, hogy a szorongásos zavarok CBT-je nemcsak a közvetlen szorongásos tünetek csökkentésére hatékony kezelés, hanem a QOL-ra is jótékony hatással van, különösen akkor, ha a CBT-t hosszabb ideig és személyes kezelés során végzik.