Van Dis, E. A., Van Veen, S. C., Hagenaars, M. A., Batelaan, N. M., Bockting, C., Van Den Heuvel, R. M., Cuijpers, P., & Engelhard, I. M. (2020). Long-term Outcomes of Cognitive Behavioral therapy for Anxiety-Related Disorders. JAMA Psychiatry, 77(3), 265. https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.3986
Készítette: Lévay Bence
Ezt a holland kutatást főleg az Utrechti Egyetemen dolgozó kutató pszichológusok folytatták le, majd publikálták a Jama Psychiatry nevű folyóiratban 2020-ban. Kutatásuk célja az volt, hogy áttekintsék, (metaanalízist adjanak) a CBT hosszú távú hatásairól szorongásos zavarok, PTSD és OCD esetén, összevetve annak hatékonyságát más kezelési formákkal (care as usual, pszichoedukáció, relaxáció, placebo tabletta, szupportív terápia, várólista). Kutatásuk fontossága mellett azzal érveltek, hogy mivel a CBT javasolt kezelési mód szorongásos zavarok esetén, ráadásul a szorongásos zavarok krónikus jellegűek életpálya szempontjából, így kulcsfontosságú tudni azt, hogy a CBT-nek milyen hosszú távú hatásai vannak a rövidtávú javulás után, ez a terület pedig kevéssé kutatott jelenleg.
Kutatásukat preregisztrálták, majd a PRISMA irányelv betartásával folytatták azt le. Keresési stratégiájuk a következő volt: 1980-2019 közötti kutatásokat kerestek szisztematikusan a felsorolt adatbázisokban (PubMed, PsycINFO, Embase, Cochrane, OpenGrey) pl. „pánik”, „fóbia” keresőszavakkal, melyeket később szűrtek klinikai, illetve randomizált kontrollált vizsgálatra. A beválogatási kritériumok a következők voltak: olyan randomizált kontrollált vizsgálatokat válogattak be, melyek bármilyen fajta CBT kezelés hatását vizsgálták minimum 1 hónappal a kezelés után olyan egyéni, csoportos, vagy online keretek között, ahol a beválogatott (16 éven felüli) kezelt személyek klinikai diagnózist kaptak GAD-ra (generalizált szorongásos zavar), PD-re (pánikbetegség), SAD-ra (szociális szorongásos zavar), specifikus fóbiára, PTSD-re (poszttraumás stressz zavar) vagy OCD-re (obszesszív-kompulzív zavar). A teljes keresés elsőre 12263 cikket számlált, majd ezeket tovább szűkítve, szűrve, válogatva végül 73 cikket tartottak meg, mely 69 különböző, független kutatásból íródott. Ebben a 69 tanulmányban összesen 4118 független, különálló személy vett részt. GAD-ról 14, PD-ről 13, SAD-ról 7, specifikus fóbiáról 3, PTSD-ről 30, míg OCD-ről 2 kutatás szólt. A statisztikai elemzéseket a Comprehensive Meta-analysis software-rel (Biostat), annak 3. verziójával végezték. Az elsődleges kimeneti változó a szorongásos tünetek száma volt. A Hedges-féle g azt jelzi, ha szignifikáns eltérés van a csoportok között, részben a CBT és a kontrollcsoport eredményei között, részben a különféle kezelési csoportok között. Az adatfelvételek 4 alkalommal történtek meg: a kezelés után egyből (69 tanulmány esetén), 1-6 hónapra rá (41 tanulmány esetén), 6-12 hónapra rá (34 tanulmány esetén), valamint több mint 12 hónapra rá (24 tanulmány esetén).
Az eredmények a következők voltak: a kezelés után egybőli adatfelvételkor mindegyik zavar esetén szignifikáns lett az eredmény, vagyis a CBT kezelés hatására a szorongásos tünetek száma szignifikánsan eltért a kontrollcsoporthoz mérten, vagyis kevesebb volt. A PD esetén ez a hatás kicsi, a GAD, a SAD és a specifikus fóbia esetén közepes, míg a PTSD és az OCD esetén e hatás közepes-nagy volt. 1-6 hónappal a kezelés után érdekes módon a GAD és a PD mutatója nem lett szignifikáns, míg a többi esetén az lett, vagyis a SAD esetén közepes, míg a specifikus fóbia, a PTSD és az OCD esetén közepes-nagy volt a CBT kezelés hatása. A 6-12 hónapos után követéskor a specifikus fóbia és az OCD hatásait a vizsgált, beválogatott kutatások már nem tartalmazták, így innentől kezdve ezekről nincsnek eredményeink. Az összes többi zavar esetén az eredmény azonban szignifikáns lett, a GAD, a SAD és a PD esetén kicsi-közepes, míg a PTSD esetén közepes volt a CBT hatása. A 12 hónapon túli után követéskor a PD eredménye már nem lett szignifikáns, míg a többi, a GAD, a SAD és a PTSD eredményei azok lettek, a GAD esetén kicsi, a SAD esetén közepes, míg a PTSD esetén nagy hatásról beszélhetünk. A részletesebb eredményeken felül megállapítható továbbá, hogy a GAD, a SAD, a specifikus fóbia és az OCD esetén nem volt szignifikáns eltérés a kezelési módok hatékonyságát illetően. PD esetén ilyen különbség csak a placebo tablettával való összehasonlítás esetén állt fenn a CBT javára, viszont PTSD esetén 12 hónapig minden összehasonlításban a CBT volt szignifikánsan a leghatékonyabb kezelési mód.
Összefoglalva elmondható, hogy ez a metaanalízis a CBT kezelés hosszútávú hatásait vizsgálta szorongásos zavarok, PTSD és OCD esetén 69 randomizált-kontrollált vizsgálat eredményeire építve. Összességében 12 hónapig minden vizsgált zavar esetén moderált tünetjavulást értek el a CBT használatával. A 12 hónapon túli pozitív hatások még mindig szignifikánsak voltak a GAD, a SAD és a PTSD esetén, de a PD esetén azonban nem, míg a specifikus fóbia és az OCD esetén a rövidebb után követéses szakasz miatt erről nem tudunk pontos adatot mondani. A cikk szerzői limitációként említik, hogy csak korlátozott számú magas színvonalú tanulmány állt rendelkezésre, míg a beválogatott cikkek kizárólag angol nyelvűek voltak, így a kiszámított hatásnagyságokat véleményük szerint elővigyázatossággal kell interpretálni. A jövőbe való kitekintésként megfogalmazzák, hogy több olyan magas minőségű randomizált klinikai kutatásra van szükség, mely több mint 12 hónapig után követi a különféle kezelési módok hatásait, eredményeit, valamint következetesen közli a visszaesési arányokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése