Reid, J., Laws, K. R., Drummond, L. M., Vismara, M., Grancini, B., Mpavaenda, D., & Fineberg, N. (2021). Cognitive behavioural therapy with exposure and response prevention in the treatment of obsessive-compulsive disorder: A systematic review and meta-analysis of randomised controlled trials. Comprehensive Psychiatry, 106, 152223. https://doi.org/10.1016/j.comppsych.2021.152223
Készítette: Németh Fanni
A kutatás fő célja a kognitív viselkedésterápia (CBT), illetve az expozíció-válaszgátlás (ERP) hatékonyságát vizsgálni az obszesszív-kompulzív zavar (OCD) kezelésében. Ezenkívül hangsúlyt fektet a különböző kezelési eredményeket befolyásoló tényezők vizsgálatára is.
Az obszesszív-kompulzív zavar egy olyan mentális egészségügyi állapot, amely során a kliensben ismétlődő, zavaró gondolatokat (obszessziók) merülnek fel. Annak érdekében, hogy az ezen gondolatok által keltett szorongást csökkenteni tudja, ismétlődő viselkedést, cselekedetet (kompulzió) hajt végre. Ez a folyamat az érintett személy életminőségének és társadalmi működésének színvonalát egyaránt csökkentheti.
Az ERP bizonyítottan hatékony módszernek minősül az OCD kezelésében. Ez a terápiás megközelítés is két részre bontható: expozíció és válaszgátlás. Az expozíció során a terapeuta szándékosan előidézi a kliensben azokat a gondolatokat, obszessziókat, amik a szorongását okozzák, majd a válaszgátlás során megtiltja azt, hogy a megszokott kompulziókat végrehajtsa.
Habár az ERP hatékony módszernek bizonyul az OCD kezelésében, számos kutatás csupán alcsoportként kezeli azt, és leszűkíti a kutatás fókuszát a CBT hatékonyságának vizsgálatára. Ezenkívül ezen kutatások során, a jelen cikk elmélete szerint, többször nem megfelelő módszertani folyamatok zajlottak le. Emiatt jelen metaanalízis kiemelten vizsgálja az ERP és CBT együttes hatását az OCD kezelésében, illetve kritikusan értékeli a korábbi tanulmányok módszertanát. Célja tisztázni, hogy az ERP a CBT altípusai között mennyire hatékony kezelési forma az OCD-vel küzdő páciensek teljes életkori spektrumán, ezzel is elősegítve a klinikai dötéshozatalt.
Az adatgyűjtés során a PRISMA irányelveknek megfelelően a PubMed, PsychINFO és EMBASE adatbázisokban történt a rendszeres keresés, illetve a ClinicalTrials.gov és Google Scholar adatbázisok is bevonásra kerültek. A keresés nem korlátozódott a tanulmányok megjelenésének dátumára, 2020 áprilisáig az angol nyelven publikált összes cikk bekerült a rostába, amely OCD esetén CBT-t ERP-vel kombinálva kezelt, emellett randomizált kontrollált vizsgálatról volt szó. Ezek alapján 36 tanulmány került be a végső metaanalízsbe.
A 36 tanulmányban összesen 2020 résztvevő adatait vizsgálták, akik közül 537 gyermek/serdülő korú, 1483 pedig felnőtt volt. 1005 résztvevő került a CBT és ERP hatékonyságát vizsgáló csoportba, 1015 alany pedig a kontrollcsoportokba. A kontrollcsoportoknál különböző típusokat különböztettek meg: aktív pszichológiai kezelés, pszichológiai placebo, gyógyszeres kezelés, várólistán lévők, illetve a sima CBT kezelés. Mindemellett további moderátorok befolyásoló erejét is vizsgálták: résztvevőkkel kapcsolatos tényezők, mint például az életkor; a tanulmánnyal kapcsolatos tényezők, mint a kontrollintervenció típusa vagy a hibázási kockázat, illetve a kutatói elkötelezettséget.
Az analízis során az adatokat kezdetben két szerző, egymástól függetlenül dolgozta fel, majd egy harmadik fél is elvégezte azt, az esetleges különbségek megoldásának érdekében. A metaanalízis során Hedges g hatás mértékét használták, amely képes a kis tanulmányokban jelentkező túlértékelési tendenciák kijavítására. Az elemzések során csoportosították a tanulmányokat a kontroll típusa szerint, illetve a korosztályt felnőttekre és gyermekekre bontották le. A kutatói elkötelezettséget a „kutatói elkötelezettség értékelési eszköz'” alapján értékelték (Turner et.al, 2014).
Az eredmények azt mutatták, hogy a CBT és ERP hatásosnak bizonyult az OCD kezelésében a metaanalízis alapján (g = 0,74), amennyiben minden kontrollfeltétel figyelembe lett véve. Ezenkívül hatékonynak bizonyult mind felnőtteknél (g = 0.60), mind pedig a gyermeknél (g = 1.09), azonban a hatékonyság csökkenni látszik a korral. Az eredmények változtak a kontrollcsoport típusa alapján: hatékonyabbnak bizonyult a pszichológiai placebonál (g = 1,13), illetve a gyógyszeres kezelésnél (g = 0,32) abban az esetben, amennyiben megfelelő dózisú gyógyszert alkalmaztak. Azonban nem bizonyult hatékonynak pszichoterápiás formákkal összehasonlítva (g = -0,05). A módszertani aggodalmakat tekintve alacsony számú hibázási kockázatot találtak a tanulmányokban (k = 8), azonban a kutatások háromnegyede (k = 28) valószínűsíthetően kutatói elkötelezettséget tartalmaz. Azokban a kutatásokban, ahol nagy elköteleződöttséget mutattak, nagy hatásnagyság jelent meg (g = 0,95), míg az elkötelezettség nélküli kutatásokban a hatásnagyság alacsony volt (g = 0,02).
Ezekből arra következtethetünk, hogy a CBT és ERP hatékonyságának fölénye más pszichoterápiás módszerekkel szemben megkérdőjelezhető. Ezenkívül az eredmények alapján további vizsgálatokra lenne szükség a kutatói elkötelezettség és annak következményeinek megértéséhez. Végül pedig nagy hangsúlyt kell fektetni a tanulmányok módszertanára is, szigorúan tervezett randomizált kontrollált vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy megértsük milyen tényezők játszanak szerepet a CBT és ERP hatékonyságában az OCD kezelése során.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése