Az alvási zavarok digitális kognitív viselkedésterápiája (dCBT) javítja-e az általános klinikai eredményeket az IAPT kiegészítéseként?

 Stott, R., Pimm, J., Emsley, R., Miller, C. B., & Espie, C. A. (2021). Does adjunctive digital CBT for insomnia improve clinical outcomes in an improving access to psychological therapies service? Behaviour Research and Therapy, 144.  https://doi.org/10.1016/j.brat.2021.103922

Készítette: Oprável Melitta

A cikk szerzői szerint az alvásproblémák alulértékeltek, pedig összefüggnek a mentális betegségekkel (szorongás, depresszió). Elhanyagoltságuknak okai egyrészt a CBT szakemberek hiányában keresendő, így az előtérbe az alvási-higénia gyakorlatok kerülnek, amelyek vagy túl alacsony szintű intervenciót jelentenek vagy tudománytalannak tekinthetők. Az elhanyagoltság másik oka, hogy a rossz alvást nem nevezik külön problémának, így kevésbé célozzák, tünetként tekintik és a gyökerét kezelik. Ami alapvetően helyes irány, azonban a cikk szerzői feltételezik, hogy a rossz alvás közvetlen kezelése -mint a kezelés kiegészítője- elősegítheti a jobb klinikai adatokat.

Ennek kutatására az Egyesült Királyságban az állami egészségügyi programként működtetett Improving Access to Psychological Therapies (IAPT) rendszeren belül a Sleepio nevű kiegészítő csomag hatásvizsgálatát folytatták le. Az IAPT évente több mint egy millió ember számára kínál pszichológiai kezeléseket szorongás és depresszió kezelésére. Teszi ezt lépcsőzetes kezelési modellben, az alacsony intenzitástól a magas intenzitású támogatásig. A Sleepio az IAPT kiegészítéseként jelent meg és ez a gyakorlatban azt jelentette, hogy a programon belül valakit egyszerre kezeltek például depresszióval, illetve alvásproblémáival is. Az alacsony intenzitás esetén személyre szabott alvás-higéniai tudás és könyvtár állt a résztvevők rendelkezésére. Míg magas intenzitás esetén a CBT stimuluskontroll-terápia (amely a megfelelő kapcsolat helyreállítására helyezi a hangsúlyt, például célja az ágyat újra a relaxáció helyévé tenni), valamint alváskorlátozó algoritmusokat használtak (alvásnaplót követően beállítják a valós alvás idejét, így több időt nem tölthet ágyban a kliens, idővel pedig majd növelik 15 percekkel amikor az eredmények javulnak), illetve kognitív újrakeretezést, paradox szándékot, relaxációt és napi alvási naplót is jelentett. Háttértámogatásnak pedig ott volt egy közösségi fórum, valamint a speciális problémák könyvtára (váltott műszak, várandósság stb.)

A kutatás 2019-ben történt, a covid időszakot megelőzően. A résztvevők toborzása az IAPT szolgáltatásból történt. Azoknak, akik kezdeti értékelés alapján alvásproblémákat jeleztek, felajánlották a Sleepio-t (3534 betegnek ajánlották fel, 552 (15,6%) regisztrált, 510 beteg (92,4%) rendelkezett végső kimeneti adatokkal). Egy éven keresztül folyt a kutatás, amely egyén esetén 6 hetet jelentett. A kapcsolatfelvétel elején és végén az alábbi kérdőíveket vették fel velük: Patient Health Questionnaire-Depression, GAD-7 szorongás mérésére, valamint Work and Social Adjustment Scale munkavégzési képesség és szociális zavarok mérésére. A kontroll csoport pedig klinikailag és demográfiailag illeszkedő csoport volt, akik nem használták a Sleepio-t. Mindehhez logisztikus regressziós modellt használtak.

Az eredmények szerint az átlag életkor 40,5 év volt, 66,5% nő, 44% depresszió diagnózissal, 52% szorongás diagnózissal vett részt a kutatásban. 33% az alacsony intenzitású részben maradt (személyreszabott edukáció), 67% került a CBT szakaszba. Összességében elmondható, hogy a Sleepio-t is használó résztvevők szignifikáns mértékben csökkentették a PHQ-9, GAD-7 és WSAS átlagpontszámaikat, összehasonlítva az illesztett kontrollcsoportokkal. Legerősebb hatás a szorongáscsökkentésen volt, ahol a végső pontszám egy teljes ponttal alacsonyabb lett. Az IAPT felépülési arányok (köszöbérték alá csökkenés) (PHQ-9 és GAD-7 alapján) 64,7%-ot tettek ki, míg a kontroll csoportban 58%-ot.

Elmondható tehát, hogy a Sleepio hasznos eszköznek bizonyult, jelentős javulás jelentkezett hangulati, szorongásos és szociális funkcionálás terén. Fontos lehet tehát a rossz alvásra való nagyobb figyelem, még akkor is ha alapvetően más a fő problémakör. A szerzők kiemelték továbbá, hogy sok beteg vett részt a kutatásban a 60-70es korosztályból (13%), amelyet különösen örvendetesnek találtak.

Felmerülhet azonban a kutatás kapcsán, hogy azok, akik a Sleepio-t választották, alapvetően motiváltabbak is voltak a gyógyulásukat illetően, amelyet a szerzők az illesztett klinikai és demográfiai kontrollcsoporttal igyekeztek ellensúlyozni. Kérdés lehet azonban, hogy a motivációs háttér milyen mértékben vezethető le a klinikai kórképből és a demográfiai adatokból.

CBT hatása az inszomniára a mentális zavarral és komorbid inszomniával élőknél

Hertenstein, E., Trinca, E., Wunderlin, M., Schneider, C. L., Züst, M. A., Fehér, K. D., Su, T., Straten, A. V., Berger, T., Baglioni, C., Johann, A., Spiegelhalder, K., Riemann, D., Feige, B., & Nissen, C. (2022). Cognitive behavioral therapy for insomnia in patients with mental disorders and comorbid insomnia: A systematic review and meta-analysis. Sleep medicine reviews, 62, 101597. https://doi.org/10.1016/j.smrv.2022.101597

Készítette: Bakos Flóra

Az inszomnia egy alvászavar, amit az alvás fenntartása vagy az elalvás nehézsége jellemez, ezek mellett a nappali életvitelt is megnehezíti (fáradtság, csökkent koncentrációképesség, alvás körül forgó aggodalmak formájában). A mentális zavarokkal élők 70%-a beszámol alvás fenntartásával kapcsolatos vagy elalvási gondokról és több mint 30%-uk alvási problémái megfeleltethetőek az alvászavar diagnosztikai kritériumainak a DSM-5 alapján. Azok, akik mentális zavaruk mellett inszomniával is küzdenek általában zavaruk kedvezőtlenebb lefolyásával és alacsonyabb általános kezelési hatékonysággal kell szembenézniük.  Az inszomnia diagnózisa növelheti a major depresszió vagy egyéb mentális zavarok diagnózisának a lehetőségét is. Azoknál a pácienseknél, akiknél fennáll a depresszió, inszomnia és gyakran vannak rémálmaik megnövekszik a szuicid ideációk, szuicid kísérletek és befejezett öngyilkosságok rizikója.

A BNO-10 ajánlása szerint bár sok szomatikus betegségnél és mentális zavarnál jelen van az inszomnia, azonban csak akkor szükséges külön diagnózisként kezelni amikor dominálja a klinikai kórképet. Ezek alapján következtetve az inszomniát nem szükséges külön kezelni és a fő kezelési irány a mentális/szomatikus betegség alapján történjen. Azonban a kutatások azt mutatják, hogy az inszomnia egy sikeres farmakoterápiás (antidepresszáns) kezelés ellenében is fennáll és növeli az esélyt, hogy a páciens visszaesik a depressziós állapotba.  Az inszomnia bizonyítottan hatékony terápiás kezelése a CBT-I (Cognitive Behavioral Therapy - Insomnia). Ez egy multikoponens terápiás kezelés, ami magában foglalja az alvás edukációt, viselkedésbeli intervenciókat (lefekvési idő restrikciója, stimulus szabályozás, relaxáció) és kognitív terápiát. 

A jelen meta-analízis célja az volt, hogy a CBT-I-re összpontosítva meghatározza annak hatását az inszomnia súlyosságában és a mentális egészségben az összes mentális rendellenességben szenvedő betegnél. A beválasztási kritériumoknak 22 kutatás felelt meg és a következő mentális zavarok jelentek meg az inszomnia mellett: depresszió, PTSD, alkohol dependencia, bipoláris zavar, pszichózis és kevert komorbiditások egy kutatáson belül. Összeségében azt találták, hogy a CBT-I eredményesebb a mentális zavarokkal és komorbid inszomniával élőknél, mint a kontroll kondíciók esetében mind az inszomnia csökkentésében, mint a mentális egészség növelésében. A szerzők azonban felhívják a figyelmet, hogy mentális zavar és inszomnia komorbiditása esetén a CBT-I kiegészítő kezelésként ajánlott a pszichoterápiás és/vagy farmakoterápiás kezelés mellett.

Az inszomnia kognitív viselkedésterápiája (CBT-I): metaanalízis

van Straten, A., van der Zweerde, T., Kleiboer, A., Cuijpers, P., Morin, C. M., & Lancee, J. (2018). Cognitive and behavioral therapies in the treatment of insomnia: A meta-analysis. Sleep Medicine Reviews, 38, 3–16. https://doi.org/10.1016/J.SMRV.2017.02.001

Készítette: Becz Bernadett

Az inszomnia a leggyakoribb alvászavar, mely magába foglalhatja az elalvási és az átalvási nehézségeket, illetve a nappali funkcionálás károsodását is. Jelentős népegészségügyi probléma, hiszen a populáció körülbelül harmada tapasztal inszomniás tüneteket, és körülbelül 10%-a teljesíti az alvászavar kritériumát. Gyakran hosszú éveken keresztül makacsul fennáll, ezzel negatívan befolyásolva az élet számtalan területét. Ezenkívül jelentős társadalmi költséggel is jár, mint például a megnövekedett egészségügyi leterheltség, a csökkent produktivitás és a munkahelyi hiányzások megnövekedett száma. Számtalan szomatikus betegséggel és mentális zavarral mutat komorbiditást, például a megnövekedett mortalitással, a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel és a depresszióval. Kezelése lehetséges gyógyszeres, illetve nem gyógyszeres úton, utóbbit nevezzük az inszomnia kezelésére kifejlesztett kognitív viselkedésterápiának, azaz CBT-I-nek. Ezen módszer különböző edukációs (pl. pszichoedukáció, alváshigiéné), kognitív (pl. katasztrofizáció csökkentése, kognitív átkeretezés) és viselkedéses (pl. relaxáció, részleges alvásmegvonás) technikákat ötvözve célozza meg az inszomniás tünetek javítását.

Egy 2018-as metaanalízisben a CBT-I hatékonyságát vizsgálták, összesen 87 tanulmányt elemezve. A cikkek beválogatási kritériumai a következők voltak: randomizált kontrollált vizsgálatok, amelyek 18 éven felüli inszomniával diagnosztizált felnőtteket vizsgáltak, inaktív kontrollcsoportot alkalmaztak (pl. várólista, szokásos kezelés, minimális intervenció), alvásnaplókból kinyert adatokat elemeztek, és a CBT-I legalább egy komponensét vizsgálták.

Az eredmények azt mutatták, hogy az intervencióknak összességében számottevő pozitív hatása van a különböző alvásmutatókra, leginkább az inszomnia súlyosságára, az alváshatékonyságra az alvásminőségre, illetve az elalvási időre. Az eredmények fiatalabbaknál és idősebbeknél, altatót szedőknél és nem szedőknél, valamint társuló betegséggel rendelkezőknél és nem rendelkezőknél is stabilnak mutatkoztak. A CBT-I teljes egészében, illetve csupán egyes komponenseit alkalmazva is hatékony kezelési módszernek bizonyult az inszomnia kezelésében. 

Azt találták, hogy a viselkedéses komponensek gyorsabban érik el a hatásukat, mint a kognitívak, ám a kognitív komponensek hatása tartósabb, ezért fontos lehet a komponensek együttes alkalmazása.

Az élőben zajló, minimum négy alkalmas intervenciók hatékonyabbnak bizonyultak az önsegítő módszereknél és a szintén élőben zajló, ám kevesebb alkalmas intervencióknál, ám az önsegítő technikák különösen javallottak első lépésként.

További kutatásokban hasznos lenne részletesen vizsgálni az egyes CBT-I komponensek különböző alvásmutatókra gyakorolt hatását, valamint a CBT-I nappali fáradtságra és teljesítményre gyakorolt hatását is.

A digitális kognitív viselkedésterápia hatékonysága inszomniában – randomizált kontrollált vizsgálatok metaanalízise

 Soh, H. L., Ho, R. C., Ho, C. S., & Tam, W. W. (2020). Efficacy of digital cognitive behavioural therapy for insomnia: a meta-analysis of randomised controlled trials. Sleep Medicine, 75, 315–325. https://doi.org/10.1016/j.sleep.2020.08.020 

Készítette: Kassai József

Az inszomnia általánosságban a populáció 11,7 - 36%-át érinti. Elmondható, hogy mind egyéni, mind pedig társadalmi szinten komoly következményekkel járhat. Egyéni szinten befolyásolhatja a páciens szomatikus egészségét (diabétesz, elhízás, kardiovaszkuláris megbetegedések), mentális egészségét (nő a depresszió, szorongás vagy szerhasználat esélye) és a személy napközbeni funkcionálását is, ami növeli pl. az esetleges sérülések bekövetkeztét. Ezekből fakadóan az inszomnia jelenléte nagy terhet ró az egészségügyi intézményrendszerre és munkahelyekre egyaránt. 

A kognitív viselkedésterápia alkalmazása elterjedt és hatékony módszer az inszomnia kezelésében, és egyaránt alkalmaz kognitív és viselkedésterápiás elemeket is és hatékonyabbnak bizonyult az önmagában végzett gyógyszeres kezeléseknél. Ennek ellenére a klasszikus CBT operatív nehézségei, vagy pl. a stigmatizáció miatt továbbra is a gyógyszeres kezelés a gyakoribb. A digitális CBT (dCBT) kifejlesztése ezen próbál segíteni.  

A dCBT alapját teljesen automatikus és interaktív internetes programok vagy applikációk adják, melyek visszajelzést is adnak a használóinak. A korábbi eredmények ígéretesek voltak ezzekel a módszerekkel kapcsolatban és ez a vizsgálat ennek újabb és frissebb megerősítését kívánja megadni. Fő kimeneti változói az Insomnia Severity Index (ISI) pontszámai, továbbá egyéb alvási mutatók, mint az elalvási idő (SOL), teljes alvásidő (TST), alvás hatékonyság (SE), éjjeli ébredések száma (NWAK), éjjeli ébredések ideje (WASO). Kontrollal összevetve nézték a módszer hatékonyságát, továbbá összehasonlították a klasszikus közvetlen CBT-vel is. 

Módszer, kritériumok: 

Inszomniával diagnosztizált vagy önbevalláson alapuló inszomniával küzdő felnőtt személyek szerepeltek a vizsgálatokban. Az intervenció minden esetben minimum 4 hetes dCBT, melynek legalább egy viselkedéses és egy kognitív elemet kellett tartalmaznia. A kontroll lehetett passzív (pl. várólista) vagy aktív (pl. alváshigiénés edukáció). A kimeneti változóknál fontos, hogy azokat a kezelést követően, majd rövid és hosszú távon is mérjék, és ezek az adatok elérhetők legyenek.  

A vizsgálatok módszerét tekintve fontos, hogy randomizált kontrollált vizsgálat legyen, mely a megfelelő korcsoporttal dolgozik és a mintában szereplő személyeknek nincs neurológiai zavaruk, mely befolyásolhatná az eredményeket. 

A releváns kutatások kiválasztása 1346 vizsgálatból indult ki, majd végül 33 tanulmányra szűkítették és ezek kerültek elemzésre. A vizsgálatok között voltak melyek komorbid zavarokkal együtt vizsgálták az inszomniát, volt amely speciálisabb populációval foglalkozott (pl. tanárok) és általánosságban közepes inszomnia szint volt jellemző. A vizsgálatok ⅔ részében passzív kontrollal dolgoztak, 7 esetében pedig aktív kontroll volt jelen. Négy olyan vizsgálat volt, melyben összehasonlították a klasszikus és a digitális CBT hatását.  

Az alkalmazott dCBT általában 5-8 alkalmat jelentett, és kb. 5 komponensből álltak (pl. alvási szabályok, ingerkontroll, kognitív átstrukturálás). A dCBT-k közül voltak teljesen automatikusan végzettek és valamilyen szinten terapeuta által irányítottak is.  

Elsődleges eredmények: 

Az inszomnia súlyossága (ISI pontszám) szignifikánsan csökkent a dCBT csoportokban a kontrollokhoz képest és ezek a rövid és hosszú távú utánkövetés során is fennmaradtak, de egyre kisebb mértékben.  

Másodlagos eredmények: 

A dCBT csoportban a kezelést követően a kontrollhoz viszonyítva szignifikánsan csökkent az elalvási idő, az éjjeli ébredések időtartama és száma, továbbá nőtt az alváshatékonyság és a teljes alvásidő. Hasonló hatásmérettel maradtak meg ezek a különbségek a rövid távú utánkövetés során, kivéve a teljes alvásidőt és az éjjeli ébredések számát.  

A dCBT és a klasszikus CBT összehasonlítása: 

A klasszikus CBT résztvevői nagyobb mértékű javulást mutattak az inszomnia pontszámok terén, és alacsonyabb volt az éjjeli ébredések időtartama is, azonban a többi mutatóban nem volt szignifikáns különbség a két csoport között.  

Diszkusszió: 

Ez a meta-analízis tehát a korábbiaknál több vizsgálatot bevonva tudta megállapítani a dCBT hatékonyságát az inszomniával küzdők körében, mely változások nem csak a kezelést követően, hanem az utánkövetés során is fennmaradtak. Az eredmények alapján feltételezhető, hogy a dCBT kezelésben résztvevőknek kevesebb idő is elég volt a megfelelő hatékonyságú alvás eléréséért, illetve az éjszakai ébredések során is könnyebb volt újra elaludni. Tovább az is elmondható, hogy a különböző pszichiátriai vagy szomatikus állapotoktól függetlenül is jól működhet a dCBT.  

A szerzők felhívják a figyelmet az alvási mutatók mérésének esetleges szubjektivitására vagy a nocebo/placebo hatás jelenlétére, mint az eredményeket befolyásoló tényezők.  

A tanulmány limitációi közé tartozik, hogy viszonylag kevés tanulmány volt mely hosszabb utánkövetést mutatott, nem vizsgáltak nem angol nyelven íródott munkákat, igen széleskörű volt a rövid távú utánkövetés ideje, továbbá adatok hiányában nem közöltek eredményeket a mellékhatásokról sem.  

A jövő kutatóinak fontos szerepét emelik ki a dCBT kapcsán a moderátor változók feltérképezésében és a klasszikus CBT-vel való összehasonlítás módszeres vizsgálatában.  

Az internet-alapú és a csoportos kognitív viselkedésterápia összehasonlítása az inszomnia kezelésében: egy randomizált kontrollált non-inferiority vizsgálat

Blom, K., Tillgren, H. T., Wiklund, T., Danlycke, E., Forssén, M., Söderström, A., Johansson, R., Hesser, H., Jernelöv, S., Lindefors, N., Andersson, G., Kaldo, V. (2015). Internet-vs. group-delivered cognitive behavior therapy for insomnia: a randomized controlled non-inferiority trial. Behaviour research and therapy, 70, 47-55. 

Készítette: Polyák Katalin

Az inszomnia az egyik leggyakoribb alvászavar; amellett, hogy jelentős szenvedést okozhat, komoly terhet ró az egészségügyre és a társadalomra egyaránt. A probléma súlyosságát fokozza, hogy számos pszichés zavar kialakulásához hozzájárulhat, illetve azokkal együtt járhat (pl. depresszió, szorongás, szerhasználat). Kezelése elsődlegesen gyógyszerrel és pszichoterápiával történik, a vizsgálatok alapján azonban a gyógyszerek alkalmazása csak rövid távon jelent segítséget, míg a kognitív viselkedésterápiás intervenciók hosszú távon is hatásosnak bizonyulnak. A képzett terapeuták száma korlátot szab a kezelés elérhetőségének, így alternatív terápiás módok jelentek meg: a csoportos, telefonos és internetes kognitív viselkedésterápiák. Az internet-alapú kognitív viselkedésterápia (iCBT) több előnnyel is rendelkezik a személyes terápiával szemben: egy terapeuta egyszerre több pácienst is kezelhet egy adott időszakban, és a kezelés rugalmasabb, nincs szigorúan időhöz és helyszínhez kötve. Több kutatás is alátámasztotta az iCBT hatékonyságát az inszomnia kezelésében, így jelen kutatás célja, hogy összehasonlítsa a kognitív viselkedésterápia internetes és személyes, csoportos formáit.  

A kutatásra Svédországban került sor, a résztvevőket interneten, rádióműsor és újsághirdetés segítségével toborozták. A vizsgálatban 18 éven felüli, inszomnia diagnózissal rendelkező személyek vehettek részt, akiket telefonos és személyes interjúk során mértek fel, hogy megfelelnek-e a felállított kritériumrendszernek. A jelentkezők közül végül 48 személyt választottak ki, akiket véletlenszerűen kétfelé osztottak: 24-en kerültek a csoportterápiás (3 csoport, 8, 9 és 7 fővel), 24-en az iCBT-s csoportokba. A két csoport tagjai nem különböztek egymástól szignifikánsan a demográfiai adatok tekintetében. A vizsgálati személyek alvásminőségét, inszomniára és depresszióra vonatkozó tüneteit kérdőívek segítségével mérték fel a kezelés előtt, a 8 hetes intervenció után, és 6 hónappal később. Emellett alvásnaplót kellett vezetniük, amiben a lefekvési, elalvási, ébredési és felkelési időpontjaikat kellett rögzíteniük, valamint az éjszakai ébredéseik számát. 

A 8 hetes intervenció anyagát egy korábbi vizsgálatok alapján bizonyítottan hatékony önsegítő könyv adta, ennek tartalmát osztották 8 modulra. A heti csoportterápiás alkalmak két órán át tartottak, a résztvevők két terapeutától kapták meg az adott modul anyagát, és beszélték át a vele kapcsolatban feladott feladatokat; ezzel párhuzamosan az internetes csoport számára egy terapeuta tette elérhetővé egy biztonságos weboldalon az aktuális modulhoz tartozó tartalmakat és feladatokat. Az iCBT csoport tagjai az internetes felületen tudták leadni elkészített feladataikat, itt kaptak visszajelzést, valamint kérdéseket tehettek fel a terapeuta számára.  

Az intervenciót követően nem találtak szignifikáns különbséget a két csoport között a kezeléssel kapcsolatos elégedettségben. Az eredmények alapján a 8 hetes intervenció hatására mindkét csoportban szignifikánsan javult az alvásminőség és az alvással töltött időtartam, valamint a depresszió tünetei is, mind közvetlenül a beavatkozás után, mind 6 hónappal később mérve. A két csoport eredményei között nem találtak szignifikáns különbséget egyik időpontban sem. A vizsgálat alátámasztotta, hogy az internet-alapú kognitív viselkedésterápia a személyes terápia megfelelő alternatívája lehet, mivel ugyanolyan jó hatásmérettel csökkenti az inszomnia tüneteinek súlyosságát. 

 

Kognitív viselkedésterápia a krónikus álmatlanság kezelésében

Trauer, J.M., Qlan, M.Y., Doyle, J.S., Rajaratnam, S.M.W. & Cunnington, D. (2015). Cognitive Behavioral Therapy for Chronic Insomnia, A systematic review and meta-analysis. Annals of Internal Medicine, 163(3),191-204.
Készítette: Hajdu Judit

A krónikus álmatlanság angolszász országokban kb. a felnőttek 5-15%-át érinti és a felnőtt lakosság kb. egyharmada elégedetlen alvásminőségével. A krónikus álmatlanság mind testi, mind mentális betegségekhez társulhat, mint például a magas vérnyomás, a 2-es típusú cukorbetegség, a szorongás, depresszió, de társulhat drog- vagy alkoholhasználathoz is. Így fontos a megfelelő kezelése. Elterjedt a gyógyszeres kezelés, azonban ez nem mindig bizonyul hatékonynak, és a legelterjedtebb szedatohipnotikumok meglehetősen addiktívak is. Más gyógyszerek alkalmazása is elterjedt, de ezek a szerek alapvetően nem az álmatlanság kezelésére szolgálnak. A betegek gyakran elégedetlenek a jelenleg alkalmazott gyógyszerekkel.
Az elmúlt időszakban kidolgozták a kognitív viselkedésterápia kifejezetten krónikus álmatlanság kezelésére alkalmas módszerét is, mely egy gyógyszermentes terápia, elenyésző mellékhatásokkal.
A kognitív viselkedésterápiás kezeléseknek összesen öt komponense van. Ezen komponensek vegyítve hatékonyabbnak bizonyultak, mint az egyes elemek külön-külön. A kognitív komponens (1) segít azonosítani az alvással kapcsolatos negatív hiedelmeket, például azt, ha egy krónikus álmatlansággal küszködőnek túl magas elvárásai vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen egy jó alvás. Illetve abban is segít a kognitív komponens, hogy a betegek ne túlozzák el annak következményeit, ha esetleg nem alszanak jól egy éjszaka. Az ingerkontroll (2) viselkedésterápiás komponens, cél, hogy az ágyban az egyén csak aludjon, száműzzön onnan minden zavaró ingert, például ha az ágyban van, már ne telefonáljon, illetve csak akkor menjen ágyba, ha úgy érzi, hogy el tud aludni. (3) Az alvásszabályozás szintén viselkedésterápiás elem, a beteg annyi időt tölt az ágyban, amennyit általában alvással tölt egy éjszaka, így a beteg fokozatosan egyre nagyobb részét fogja átaludni ennek az ágyban töltött időnek. (4) Az alváshigiénia olyan általánosabb ajánlásokat foglal magába, mint például ne legyen szem előtt óra, mert az frusztrálhatja az inszomniásokat éjszaka, vagy ne aludjanak napközben, lefekvés előtt ne fogyasszanak alkoholt és ne dohányozzanak. (5) A relaxáció hatására ellazulnak az izmok, ami szintén segíti az álomba esést.
Jelen tanulmányban felnőttek körében vizsgálták, hogy mennyire hatékony a kognitív viselkedésterápia alvászavarok kezelésében. Több tanulmányt elemeztek, mindegyik esetén legalább 3 komponensét alkalmazták az inszomniára kidolgozott kognitív viselkedésterápiának, és a résztvevők legalább 2 alkalommal részesültek személyesen is terápiában. Annak ellenére, hogy több más betegség is megjelent az inszomnia mellett a vizsgálatban résztvevő személyeknél, mint például gyógyszerfüggőség vagy elhízás, az eredmények szerint minden esetben hatékonynak bizonyult a terápia. A betegek átlagosan 19 perccel hamarabb aludtak el, éjszakánként összesen 26 perccel kevesebbet voltak ébren, mint a terápiában nem részesülők, és az ágyban alvással töltött idő 10%-kal megemelkedett. Az átlagos alvási idő 7 és fél perccel nőtt, de ez azzal magyarázható, hogy kevesebbet ébredtek fel a betegek, így minőségileg jobb alvásciklusaik voltak.
A fentiek alapján megállapíthatjuk, hogy a kognitív viselkedésterápia hatékonyabb lehet a krónikus álmatlanság kezelésében, mint a gyógyszeres kezelések, illetve kevesebb mellékhatással járnak együtt, ami szintén pozitívum.

Kognitív viselkedésterápia és zopiclone alkalmazása a krónikus álmatlanság kezelésére idősebb felnőtteknél - Egy random kontroll vizsgálat

Omvik, S., Pallesen, S., Havik, O. E., Kvale, G., & Nordhus, I. H. (2006). Cognitive behavioral therapy vs zopiclone for treatment of chronic primary insomnia in older adults: a randomized controlled trial. Jama, 295(24), 2851–2858.

Készítette: Olvasztó Réka

Az álmatlanság, más néven inszomnia általános megfogalmazásában a rossz alvást jelenti. Tehát ilyenkor az alvás nem pihentető, rossz minőségű, gyakran megszakad az alvási fázis és nehézségek jelentkezhetnek a beindításában vagy fenntartásában. Az álmatlanság jelensége összefüggéseket mutat az életminőséggel, az érzelmi zavarokkal, és fokozott egészségügyi szolgáltatás igénybevételével jár, valamint befolyásolja mindennapi működéseinket is.

Az inszomnia kezelése az egészségügyi ellátásban gyakran csak gyógyszeres formában történik. Ez hatásos az akut és a szituációhoz kötött inszomnia esetében, de hosszú távú hatása vitatott. Emellett a rendszeres gyógyszerhasználat során felmerülhet a tolerancia vagy akár a függőség kockázata, illetve a különböző mellékhatások jelenléte is (következő napi álmosság, bizonytalan közlekedés).

A gyógyszeres kezelés mellett/ helyett egyre népszerűbb a kognitív viselkedésterápia (CBT) alkalmazása álmatlanság kezelésében. Több kutatás eredménye is azt mutatja, hogy mind a középkorú felnőttek, mind a fiatalabbak esetében a CBT-vel kezelt személyek a gyógyszeres terápiával összehasonlítva jobb eredményeket érnek el az inszomnia alakulását tekintve.

Jelen tanulmány a CBT és az inszomnia esetén gyakran alkalmazott nem benzodiazepin származékú Zopiclon (Magyarországon pl. Imovane néven elérhető szer) rövid és hosszú távú klinikai hatékonyságát hasonlítja össze középkorú és idősebb felnőttek esetében (55 év és a feletti). Annak érdekében, hogy a vizsgálat minél pontosabb eredményekkel szolgáljon a résztvevő személyeknek több feltételt is teljesíteniük kellett, ilyen például, hogy más hipnotikus gyógyszereket nem szednek, vagy, hogy nem áll fenn depresszió, demencia.

A résztvevők csoportokba sorolása véletlenszerűen történt, egyik csoport placebo gyógyszert kapott (12fő), másik csoport a Zopiclont (18fő), a harmadik csoport pedig a CBT csoport volt (18fő). A kezelés 6 hétig tartott, majd az utánkövetés pedig 6 hónapon keresztül. Az eredmények értékeléséhez a személyeknek alvási naplót kellett vezetniük, illetve poliszomnográfiás vizsgálatot is végeztek, mely segítségével a pihentető alvás közben jelentkező lassú-hullámokat tudják detektálni.

A gyógyszeres kezelésben részesülők előre megkapták a gyógyszereket 1 hetes periódusra, és az orvossal 10 percük volt ekkor átbeszélni az esetleges panaszokat, de szigorúan csak a gyógyszer hatásaira korlátozva. A CBT csoport tagjai egyénileg vettek részt 50 perces üléseken, ahol a kezelővel különböző, meghatározott modulokat vettek át: alvási higiénia oktatás, alváskorlátozás, inger-kontroll terápia, kognitív stratégiák, relaxációs technikák. Ezek mind javítják a személy alvással kapcsolatos asszociációit.

A legfontosabb eredmények között említik, hogy bár mind a három csoportban csökkent például az éjszaka ébren töltött órák száma, de a CBT kezelésben részesülőknél jelentkezett a legszámottevőbb változás, valamint a lassú-hullámú alvás, tehát a pihentető alvás csak a CBT csoportban mutatott kedvező változást. A hat hónapos után követést illetően is hasonló eredményeket kaptak.

Összefoglalva, ez a tanulmány kimutatta, hogy a CBT a Zopiclonnal szemben több pozitív hatással is rendelkezik a krónikus álmatlanság kezelésében az idősebb felnőttek esetében.