van Straten, A., van der Zweerde, T., Kleiboer, A., Cuijpers, P., Morin, C. M., & Lancee, J. (2018). Cognitive and behavioral therapies in the treatment of insomnia: A meta-analysis. Sleep Medicine Reviews, 38, 3–16. https://doi.org/10.1016/J.SMRV.2017.02.001
Készítette: Becz Bernadett
Az inszomnia a leggyakoribb alvászavar, mely magába foglalhatja az elalvási és az átalvási nehézségeket, illetve a nappali funkcionálás károsodását is. Jelentős népegészségügyi probléma, hiszen a populáció körülbelül harmada tapasztal inszomniás tüneteket, és körülbelül 10%-a teljesíti az alvászavar kritériumát. Gyakran hosszú éveken keresztül makacsul fennáll, ezzel negatívan befolyásolva az élet számtalan területét. Ezenkívül jelentős társadalmi költséggel is jár, mint például a megnövekedett egészségügyi leterheltség, a csökkent produktivitás és a munkahelyi hiányzások megnövekedett száma. Számtalan szomatikus betegséggel és mentális zavarral mutat komorbiditást, például a megnövekedett mortalitással, a kardiovaszkuláris megbetegedésekkel és a depresszióval. Kezelése lehetséges gyógyszeres, illetve nem gyógyszeres úton, utóbbit nevezzük az inszomnia kezelésére kifejlesztett kognitív viselkedésterápiának, azaz CBT-I-nek. Ezen módszer különböző edukációs (pl. pszichoedukáció, alváshigiéné), kognitív (pl. katasztrofizáció csökkentése, kognitív átkeretezés) és viselkedéses (pl. relaxáció, részleges alvásmegvonás) technikákat ötvözve célozza meg az inszomniás tünetek javítását.
Egy 2018-as metaanalízisben a CBT-I hatékonyságát vizsgálták, összesen 87 tanulmányt elemezve. A cikkek beválogatási kritériumai a következők voltak: randomizált kontrollált vizsgálatok, amelyek 18 éven felüli inszomniával diagnosztizált felnőtteket vizsgáltak, inaktív kontrollcsoportot alkalmaztak (pl. várólista, szokásos kezelés, minimális intervenció), alvásnaplókból kinyert adatokat elemeztek, és a CBT-I legalább egy komponensét vizsgálták.
Az eredmények azt mutatták, hogy az intervencióknak összességében számottevő pozitív hatása van a különböző alvásmutatókra, leginkább az inszomnia súlyosságára, az alváshatékonyságra az alvásminőségre, illetve az elalvási időre. Az eredmények fiatalabbaknál és idősebbeknél, altatót szedőknél és nem szedőknél, valamint társuló betegséggel rendelkezőknél és nem rendelkezőknél is stabilnak mutatkoztak. A CBT-I teljes egészében, illetve csupán egyes komponenseit alkalmazva is hatékony kezelési módszernek bizonyult az inszomnia kezelésében.
Azt találták, hogy a viselkedéses komponensek gyorsabban érik el a hatásukat, mint a kognitívak, ám a kognitív komponensek hatása tartósabb, ezért fontos lehet a komponensek együttes alkalmazása.
Az élőben zajló, minimum négy alkalmas intervenciók hatékonyabbnak bizonyultak az önsegítő módszereknél és a szintén élőben zajló, ám kevesebb alkalmas intervencióknál, ám az önsegítő technikák különösen javallottak első lépésként.
További kutatásokban hasznos lenne részletesen vizsgálni az egyes CBT-I komponensek különböző alvásmutatókra gyakorolt hatását, valamint a CBT-I nappali fáradtságra és teljesítményre gyakorolt hatását is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése