A dialektikus viselkedésterápia (DBT) hatékonysága serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok esetén: szisztematikus áttekintés és metaanalízis

Kothgassner, O. D., Goreis, A., Robinson, K., Huscsava, M. M., Schmahl, C., & Plener, P. L. (2021). Efficacy of dialectical behavior therapy for adolescent self-harm and suicidal ideation: a systematic review and meta-analysis. Psychological Medicine, 51(7), 1057-1067.

Készítette: Nagy Bettina Júlia

Miért fontos a serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok kezelése?

A serdülőkori önsértés és szuicid gondolatok világszerte elterjedt, súlyos egészségügyi következményekkel járó mentális problémákat jelző jelenségek. A nyugati országokban a vezető serdülőkori halálozási okok között említhető az öngyilkosság, illetve igen elterjedt a serdülők körében az önsértés is, azaz a saját test szövetének öngyilkossági szándék nélküli károsítása. Így tehát elengedhetetlen fontosságú egy hatékony módszer kialakítása, amely a serdülőkori önsértést és a szuicid gondolatokat csökkenteni tudja. 

Mi az a dialektikus viselkedésterápia (DBT) és hogyan alkalmazható serdülőknél?

A dialektikus viselkedésterápiát Marsha M. Linehan eredetileg felnőttkori borderline személyiségzavar kezelésére dolgozta ki. Borderline személyiségzavar esetén magas az önsértés gyakorisága, illetve az öngyilkossági kockázat is, és a DBT hatékonynak bizonyult ezen esetekben. A borderline személyiségzavarban érintett önsértő klienseknél elért eredmények hatására serdülök számára is adaptálták ezt a módszert (DBT-Adolescent, DBT-A) annak reményében, hogy az önsértő magatartást és szuicid gondolatokat csökkentse.

A DBT-A -t ambuláns ellátásra dolgozták ki, mely során heti egyéni terápiában és készségfejlesztő csoportban vesz részt a serdülő. A folyamatba a szülőt is bevonják. DBT-A 4 területen fejleszti a serdülő készségeit ahhoz, hogy megküzdhessen az érzelemszabályozási nehézségekkel, az önsértéssel és az öngyilkossággal kapcsolatos gondolatokkal:

1.     Tudatos belső figyelem és jelenlét készsége

2.     Társas kommunikáció hatékonyságának készsége (Interperszonális hatékonyság)

3.     Érzelemszabályozási készségek

4.     Feszültségtűrés és kríziskezelés képessége (itt fókuszálnak az önsértő és öngyilkossági késztetésekre)

DBT-A hatékonysága hogyan vizsgálható?

Ezen tanulmány szisztematikusan gyűjtötte és tekintette át a 12 és 19 éves kor közötti serdülők kezelésére alkalmazott dialektikus viselkedésterápiáról (DBT-A) született szakirodalmat. A metaanalízisbe 21 olyan cikk került bevonásra, melyek randomizált kontrollált vizsgálatok, kontrollált klinikai vizsgálatok, vagy kezelési előtti és utáni adatokat tartalmazó vizsgálatok voltak. A DBT- A kezelés hatékonyságára voltak kíváncsiak önsértés és szuicid gondolatok csökkentésére, továbbá külön érdeklődési terület volt az is, hogy vajon a serdülőkori borderline személyiségzavar esetén is olyan hatékony-e a DBT, mint felnőttkori tünetek esetén.

Eredmények:
A DBT-A:

·       kis /közepes hatást mutatott az önkárosító magatartás csökkentésében azokhoz képest, akik nem kaptak DBT-A kezelést (g = -0,44; 95% CI -0,81 -0,07, p=0,021)

·       kis hatást mutatott az öngyilkossági gondolatok csökkentésében azokhoz képest, akik nem kaptak DBT-A kezelést (g = -0,31, 95% CI -0,52 -0,09, p=0,006)

Viszont azok a cikkek, amik a serdülők DBT-A kezelés előtti és utáni állapotát vizsgálta már nagy hatásnagyságát találta a kezelésnek. Tehát ezekben az esetekben a DBT-A:

·       nagy hatékonysággal csökkentette az önsértést (g = -0,98, 95% CI -1,15 -0,81, p<0,001)

·       nagy hatékonysággal csökkentette az öngyilkossági gondolatokat (g = -1,16, 95% CI -1,51 -0,80 p<0,001)

·       nagy hatékonysággal csökkentette a borderline személyiségzavar tüneteit (g = -0,97, 95% CI -1,31 -0,63, p<0,001)

Mit tudtunk meg ebből a cikkből?

Összességében a cikk alapján a serdülőkorra adaptált dialektikus viselkedésterápia hasznos lehet a serdülőkori önsértés, a szuicid gondolatok, viszont a bemutatott eredmények alapján nem egyértelműen bír nagy hatékonysággal a kezelés. Érdemes tehát a DBT-A további fejlesztése és annak megértése, hogy hogyan tudja ez a módszer csökkenteni a fentebbi jelenségeket. 

Ezen metaanalízis kiemelte, hogy minél hosszabb a DBT-A az öngyilkossági gondolatok nagyobb mértékű csökkenése várható, így kiemelten fontos a serdülők terápiában való megtartása.

A DBT-A hatékonynak bizonyult a serdülőkori borderline tünetek csökkentésében, azonban fontos kiemelni, hogy további kontrollált vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy biztosabban kijelenthessük a DBT-A nagy hatékonyságát ebben az életszakaszban.

A dialektikus viselkedésterápia és Hobson dinamikus terápiájának hatékonysága borderline betegek körében

 Walton, C. J., Bendit, N., Baker, A. L., Carter, G. L., & Lewin, T. J. (2020). A randomised trial of dialectical behaviour therapy and the conversational model for the treatment of borderline personality disorder with recent suicidal and/or non-suicidal self-injury: An effectiveness study in an Australian public mental health service. Australian & New Zealand Journal of Psychiatry, 54 (10), 1020-1034.

Készítette: Galamb Johanna

A borderline személyiségzavarral (BPD) élő személyeket szélsőséges viselkedéses reakciók, illetve kínzó érzelmi állapotok jellemzik. A személyközi kapcsolatokban való bizonytalanság, a vélt vagy valós elhagyatottságtól való félelem mellett gyakran jelenik meg önsértő viselkedés, amely számos esetben végzetes kimenetelű is lehet. A borderline személyiségzavar gyakran jár együtt öngyilkossági kísérlettel. Továbbá a borderline személyiségzavar a pszichiátriai megbetegedések 10%-t teszi ki.

Több kognitív viselkedésterápiás módszert fejlesztettek a borderline személyiségzavar kezelésére, a dialektikus viselkedésterápia (DBT) ezeknek a terápiáknak egyike, amely a képességek fejlesztését célozza. A DBT megalkotója  Marsha Linehan. A dialektikus viselkedésterápia több klinikai vizsgálat középpontjában állt, mint bármely más módszer a BPDt illetően. A kognitív viselkedésterápiákon túl randomizált vizsgálatokból kiderül, hogy kimondottan a borderline személyiségzavar kezelésére fejlesztettek ki számos pszichodinamikus terápiát is, köztük Hobson modelljét (CM) is. Eredetileg Hobson és Meares nevéhez fűzödik ez a modell, amelyet később tovább fejlesztette Meares, mint sajátos módszer a bordeline személyiségzavar kezelését illetően. A CM legfőbb célja egy egészséges fejlődés, továbbá nagy hangsúlyt fektet a terápiás kapcsolatra, ugyanis az interperszonális kapcsolatoknak a terápiás kapcsolat sokszor a sablonja egy adott személynél. A CM segíti az egyéneket abban, hogy növeljék a belső események reflektív tudatosságára irányuló képességeiket. A CM számos korábbi tanulmány szerint csökkenti a szuicid magatartást is.

Jelen tanulmány fő célja az volt, hogy összehasonlítsa a CM-t és a DBT-t két szempont szerint. Először arra voltak kíváncsiak, hogy a két kezelés során csökken-e az öngyilkossági magatartás, illetve a nem szuicid önsértés előfordulása. Továbbá a kutatók még azt vizsgálták, hogy lesz-e változás a két kezelés után a depresszió súlyosságát illetően.

A kezelésekben összesen 162 fő vett részt, akiknek két „kritériumnak” kellett megfellelniük. Rendelkezniük kellett a DSM-IV által felállított borderline személyiségzavar diagnózissal, illetve az elmúlt 12 hónapban volt öngyilkossági kísérletük és/vagy nem szuicid önsértésük. A DBT, illetve a CM kezelésben is 81-81 főt válogattak be. A kezelés alatt háromszor történt adatfelvétel: a kezelés kezdetén, a kezelés hetedik hónapjában, valamint a kezelés végén (14 hónap után). A kezelés után háromszor történt utánkövetéses vizsgálat, amelyeket egy, kettő, illetve öt év után vettek fel. Az állapotfelmérést önkitöltős kérdőívekkel végezték. Elsőkörben egy klinikumban használt kérdőívvel (SASII) kategorizálták a vizsgálati személyek öngyilkossági, illetve a nem szuicid önsértési viselkedéseiket idői kereteken belül. Továbbá a kutatók felhasználták a Beck Depresszió Kérdőívet, hogy a vizsgálati személyek diszfórikus, illetve depressziós hangulatát tudják mérni a vizsgálat lefolyása alatt. Ezenfelül vizsgálták a kutatásban résztvevő személyek interperszonális problémáit, emocionális szabályozásukat, énészlelésüket, illetve a mindfulness készségeiket is.

Azok a vizsgálati személyek, akik a dialektikus viselkedésterápia kezelést kapták, minden héten egyszeri alkalommal ültek össze a terapeutákkal, és gyakran telefonon is elérhették őket.  Az üléseken direktív illetve problémamegoldási technikákat tanulhattak el a résztvevők. A CM-t alkalmazó kezelésben heti kétszer találkoztak a vizsgálati személyek a terapeutákkal, ahol non-direktíven a páciens emocionális élményei voltak fókuszban. A módszerben gyakran visszajelez a terapeuta, amellyel a páciens fel tudja ismerni a maladaptív kapcsolati mintázatait.

Az eredmények azt mutatták, hogy mindkét kezelés hatékonynak bizonyult a borderline személyiségzavarral élők esetében az öngyilkosság, illetve a nem szuicid önsértés függvényében. A kezelések után lecsökkent az öngyilkossági kísérletek száma. Azonban a két kezelés közötti eredmények alapján az mondható el, hogy nincs szignifikáns különbség a két kezelés hatékonysága között a depresszió csökkenésében,  és az öngyilkossági kisérletek előfordulásában. Mindkét kezelésben résztvevő személyeknél hasonlóan csökkentek ezek az értékek.

 

Dialektikus viselkedésterápia autizmus spektrum zavarban szenvedők maladaptív túlszabályozásának csökkentésében

Cornwall, P. L., Simpson, S., Gibbs, C., & Morfee, V. (2020). Evaluation of radically open dialectical behaviour therapy in an adult community mental health team: effectiveness in people with autism spectrum disorders. BJPsych Bulletin, 1-8.

Készítette: Cseterki Tamás

A RO DBT (Radikális-nyílt dialektikus viselkedésterápia) egy olyan intervenciós módszer, mely kifejezetten túlzott kontrollra irányul, lényege a szociális kapcsolódás, intimitás fejlesztése - szociális izoláció csökkentése az érzelemkifejezés és a rugalmasabb válaszkészség fejlesztése révén, fő mechanizmusa a social signaling (az egyén hogyan kommunikálja, illetve jelzi a belső élményeit mások felé, illetve azt hogyan kommunikálja, hogy mások jelzései hogyan hatnak az ő belső élményeire, illetve másokkal való kapcsolódására).

Fontos itt megjegyeznünk, hogy az autizmus spektrumzavart úgy is ismerik, mint maladaptív túlszabályozás zavart.

A bemutatott kutatás célja RO DBT hatékonyságának vizsgálata a maladaptív túlszabályozásra felnőttek esetében (NHS-CMHT - National Health Service // Community Mental Health Team), illetve az ASD (Autizmus spektrumzavar) és nem ASD zavarok összehasonlítása.

A vizsgálatban öt kohorsz csoportban 48 ember (23 autizmus diagnózis - 3 esetben csak autizmus / 20 esetben komorbid állapotként) vett részt, összesen 3 évnyi intervenció (30 hétnyi készségfejlesztés) során. 

Az Intervenció 30 hétig (1 óra egyéni időnként, illetve 2,5 készségfejlesztő session/hét) tartott, célja a viselkedési túlkontrollálás és a tartózkodó magatartás csökkentése volt. 

A vizsgálat során Clinical Outcomes in Routine Evaluation–Outcome Measure (CORE) mérőeszközt alkalmaztak, mely az elmúlt heti globális distressz szintjét méri, továbbá Questionnaire about the Process of Recovery-t (QPR), mely a fejlődés értékelésére alkalmazható mentális zavarok esetében. A teszteket kétszeri vették fel, a 15. és 30. héten. 

Az autizmus spektrumzavar diagnózissal rendelkezők klinikailag megbízható fejlődést mutattak a RO DBT intervenció hatására, illetve jobb kimenetellel zárták a kutatást, mint az ASD diagnózissal nem rendelkezők.

Az egyik limitáció, hogy a kutatásban a kutatók által ’White British’ populációnak nevezett minta vett csupán részt; kontrollálatlan kutatásról beszélhetünk, a résztvevők egyéb kezeléseiről nem volt információ; a kutatás kis elemszámú mintát vizsgált, nagy százalékuk ráadásul nem fejezte be a programot; nem fektettek hangsúlyt a ’programhűség’ mérésére; a kutatás csonka RO DBT-vel dolgozott, azonban így is jó eredmények születtek; önbevallásos kérdőíveket használtak; nincs információ arra vonatkozóan, hogy a pozitív megélések, hatások kitartottak -e a program után is; a kutatók nem mérték továbbá a túlszabályozás súlyosságát a kezdő vonalnál, ami lehet az egyik magyarázata a pozitívabb eredményeknek az ASD-vel kapcsolatban.

A vizsgálatot lefolytatók lehetséges irányként a randomizált kontrollált vizsgálatot jelölik meg ASD-vel kapcsolatban, továbbá az egyéb pszichológiai és orvosi állapotok figyelembe vételét, utánkövetést és teljesebb RO DBT használatát egy esetleges újabb vizsgálat esetében. 

 

A dialektikus viselkedésterápia hatékonysága a borderline személyiségzavar kezelésében

 Panos, P. T., Jackson, J. W., Hasan, O., & Panos, A. (2013). Meta-Analysis and Systematic Review Assessing the Efficacy of Dialectical Behavior Therapy (DBT). Research on Social Work Practice, 24(2), 213–223. doi:10.1177/1049731513503047  

Készítette: Simon Evelin  

A borderline személyiségzavar (BPD) jelentős közegészségügyi problémát jelent, mivel a hagyományos terápiák nem bizonyulnak hatásosnak a kezelésében. A borderline betegek esetén az öngyilkosság kockázata rendkívül magas, emiatt gyakran részesülnek fekvőbeteg ellátásban.  

Marsha Linehan kifejlesztett egy kezelési módszert, melyet a krónikusan öngyilkosságot megkísérlő személyek számára dolgozott ki: a dialektikus viselkedésterápiát (DBT). Linehan elmélete, hogy a borderline személyek öndestrukciós késztetéseinek hátterében olyan készségek hiánya áll, mint az érzelem-reguláció, distressz tolerancia és az interperszonális képességek. A DBT ezeknek a hiányzó készségeknek a fejlesztését célozza meg. A DBT-ben hierarchikus sorrendet képeznek az elérendő célok: a legsürgetőbb az öngyilkossági veszély és önkárosító cselekvések csökkentése; ezt követi a terápiát akadályozó tényezők elhárítása; a következő az életminőség javítása, végezetül pedig a viselkedéses készségek fejlesztése kerül a terápia fókuszába.  

A témában megjelent vizsgálatok elemzése lehetőséget teremt a DBT hatékonyságának felmérésére, és a hagyományos kezelési módokkal való összehasonlítására. A jelenleg tárgyalt metaanalízisbe 5 borderline betegekkel folytatott, randomizált kontroll vizsgálat került bevonásra, melyek mindegyike a DBT-t és a hagyományos kezeléseket hasonlította össze elért eredményeik alapján.  

Az elemzések fókuszában az öngyilkossági kísérletek előfordulási gyakorisága, a terápiát akadályozó viselkedések, valamint a depresszió szintjéből következtetett életminőség állt.  

Az eredmények alapján a hagyományos terápiáknál a DBT jelentősen hatékonyabbnak bizonyult a megkísérelt öngyilkosságok, és a terápiát akadályozó megnyilvánulások előfordulásának csökkentésében. Az életminőség tekintetében azonban nem találtak jelentős különbséget a különböző terápiás formák által elért hatékonyságban.  

Dialektikus viselkedésterápia borderline személyiségzavarral és antiszociális viselkedéssel küzdő férfiak számára: egy klinikai vizsgálat

Wetterborg, D., Dehlbom, P., Långström, N., Andersson, G., Fruzzetti, A. E., Enebrink, P. (2018). Dialectical behavior therapy for men with borderline personality disorder and antisocial behavior: a clinical trial. Journal of Personality Disorders, 32, 1 – 18.

Készítette: Burka Janka

Bevezetés

Borderline személyiségzavar (BPD) alatt olyan komplex mentális rendellenességet értünk, amelyre az érzelmi labilitás, impulzivitás, kapcsolati problémák, valamint identitászavar jellemző. Mindemellett BPD diagnózissal rendelkező betegek esetében gyakori az önsértő magatartás, valamint fokozottabb a szuicid veszély. Eddig úgy tartották, hogy a BPD főként nőket érint, azonban az utóbbi vizsgálatok alapján úgy tűnik, hogy hasonló tendenciát mutat férfiak esetében is. A borderline személyiségzavarral küzdő férfiak sok esetben mutatnak antiszociális viselkedést, valamint gyakori szerhasználók lehetnek. A társuló komorbid zavarok nagy kihívást jelentenek a mentális egészségügyi rendszer, valamint a büntető igazságszolgáltatás számára. 

A borderline személyiségzavarral élő betegek körében hatásos eljárásnak bizonyult a dialektikus viselkedésterápia (DBT). A hagyományos ellátásban részesülőkkel összehasonlítva a DBT hatékonyabbnak bizonyult az önsértő magatartás, a harag, a depresszió, valamint a szorongás csökkentésében, mialatt növelte az általános mentális egészségi állapotot. A DBT célja, hogy a diszfunkcionális viselkedéseket adaptív magatartásformákra cserélje. A készségek fejlesztését a csoportos ülések alatt 4 modul segíti, melyek az alábbiak: mindfulness, interperszonális hatékonyság, érzelemszabályozás, valamint feszültségtűrés. Jóllehet, a DBT hatékonynak bizonyult BPD páciensek körében, a kutatók kiemelik, hogy a férfiak aránya az eddigi hatékonyságvizsgálatokat illetően rendkívül csekély. Továbbá nem hagyható figyelmen kívül, hogy a BPD gyakran társul antiszociális személyiségzavarral, amely tovább növelheti a szuicid veszély kockázatát az érintett betegek körében. Jelen tanulmány célja az említett hiányosságok fényében, hogy megvizsgálja a DBT hatékonyságát borderline személyiségzavarral diagnosztizált és antiszociális viselkedést mutató férfiak körében.

Módszer

A 12 hónapos DBT program célcsoportjaként olyan felnőtt férfiakat jelöltek meg, akik BPD diagnózissal rendelkeztek, valamint legalább egyszer előfordult, hogy törvénybe ütköző cselekedetet hajtottak végre, ami büntető eljárást vont maga után. Előzetesen, a kizáró tényezők meghatározásában három kritériumot vettek figyelembe: pszichotikus zavarokat, 70 alatti IQ értéket, valamint olyan súlyos mértékű szerhasználatot, amely kezelése fekvőbeteg ellátást kíván. A vizsgálat vezetői engedélyt kértek minden résztvevőtől, hogy felvehessék a kapcsolatot egy hozzátartozójukkal. A kezdeti létszámhoz (N=30) képest összesen 19 fő fejezte be a vizsgálatot. A résztvevők heti egy óra egyéni, valamint heti 2,5 óra csoportos terápián vettek részt. A diszfunkcionális viselkedési formákat standardizált interjúkkal, valamint a naplózás módszerével mérték. Továbbá kérdőívek segítségével vizsgálták az agresszív és szabályszegő viselkedést, a borderline tüneteket, a depressziót, a szorongást, valamint a szerhasználatot. Végül a résztvevők DBT kezeléssel kapcsolatos tapasztalatait, véleményét önbeszámolók formájában értékelték az utóvizsgálat részeként.

Eredmények

Fontos eredmény, hogy a terápia előtt a résztvevők 100%-a mutatott valamilyen antiszociális magatartásformát, amely a DBT kezelés végén 75%-ra csökkent. Szignifikáns csökkenést tapasztaltak az alábbi diszfunkcionális viselkedések tekintetében: önsértés, verbális és fizikai agresszió, bűncselekmény. Továbbá a kezelés alatt a BPD és a depresszió tünetei is jelentős mértékben csökkentek. Érdekes eredmény, hogy a szorongás, illetve a szerhasználat tekintetében nem tapasztaltak eltérést. Azok a vizsgálati személyek, akik végig részt vettek a DBT kezelésben nagyfokú elégedettségről számoltak be. 

Kitekintés

Jelen kutatás hiánypótló mind a célcsoport, mind pedig a módszer hatékonyság-vizsgálatának tekintetében. Úgy tűnik, a DBT hatékony kezelési alternatíva lehet BPD diagnózissal rendelkező és antiszociális viselkedést mutató férfiak számára. A maladaptív viselkedési formák csökkenése, továbbá a mentális egészségi állapot növekedése ígéretes kezdeti eredményeknek bizonyulnak. Összességében jó kiindulópontot jelenthetnek egy jövőbeni randomizált vizsgálatnak. 

Hatékony-e a dialektikus viselkedésterápia az önsértő viselkedés csökkentésében és az öngyilkosság megelőzésében?

DeCou, C. R., Comtois, K. A., & Landes, S. J. (2019). Dialectical behavior therapy is effective for the treatment of suicidal behavior: a meta-analysis. Behavior therapy, 50(1), 60-72.
Készítette: Nagy Vivien

Az önsértő viselkedés és az öngyilkosság megelőzésének egyik terápiás módszere a dialektikus viselkedés terápia (DBT). Ezen módszer azt feltételezi, hogy az ilyen viselkedés mögött pervazív érzelem szabályozási zavar áll, ami által a személy impulzív és maladaptív viselkedést alakít ki, jelen esetben ez lehet önsértés, vagy öngyilkossági kísérlet.
A terápia 3 elemből tevődik össze: személyes terápiás ülés, csoportos készségfejlesztő ülések, illetve a terapeuta folyamatos elérhetősége telefonon vagy e-mailen keresztül. Ezeknek az alkalmaknak a sorrendje vagy gyakorisága a kliens saját igényéhez van szabva. A terápia elsődleges célkitűzése az életveszélyt okozó viselkedés csökkentése, ezután a kliens együttműködésének és adherenciájának erősítése. Ezen kívül a terápia célja még, hogy a kliens más életminőséget rontó viselkedéseit (addikció, munkanélküliség, kapcsolati konfliktusok) megváltoztassa, és javuljon a szubjektív életminősége. Végül a terápia fókuszt helyez még a készségfejlesztő csoporton elsajátított szkillek megfelelő használatára, hogy azokat a kliens sikeresen tudja alkalmazni stresszesebb, megterhelőbb időszakokban is, és ne essen vissza az önsértő magatartásba. A terápia átlagosan egy éven keresztül tart.

Jelen tanulmány célja az volt, hogy az összegyűjtött randomizált kontrollált vizsgálatokat összevesse, és megvizsgálja, hogy a DBT a valóságban tényleg hatékonyabb-e az általános kezeléstől. Fontos, hogy ebbe az összehasonlításba csak olyan publikációk kerülhettek be, amelyeknek kísérleti elrendezése volt. Ez biztosítja, hogy az adatokat megbízhatóan össze lehessen hasonlítani. A keresés során összesen 18 tanulmány találtak, amik megfelelnek a kritériumoknak. Ezek a populáció életkorát tekintve nagyon széleskörűek voltak, van olyan tanulmány is ami 18 éven aluliakat vizsgált és van, ami 18-70 évig vizsgálta a betegeket. Emellett volt olyan tanulmány, ami éppen kórházi ellátásban részesülő betegeket, míg más tanulmányok ambuláns ellátásban részesülő betegeket vizsgált. A DBT terápia a vizsgált tanulmányokban átlagosan 6-12 hónapig tartott. A kontroll feltételben vagy általános kezelést kaptak a betegek, ami legtöbbször szupportív, dinamikus szemléletű terápia volt, vagy várólistát alkalmaztak. A vizsgálatokat három kérdés mentén hasonlították össze: 1.) volt-e öngyilkossági kísérlet, vagy volt-e önsértő viselkedés, 2.) a betegek igénybe vettek-e krízisintervenciós segítséget, 3.) voltak-e, vagy milyen mértékben voltak öngyilkossággal kapcsolatos gondolataik.

Az eredmények azt mutatják, hogy a DBT szignifikánsan hatékonyabb volt a kontroll feltétellel szemben az összesített eredményben. Tehát a klienseknek kevesebb öngyilkossági kísérletük vagy önsértésük volt, valamint kórházi ellátást, vagy krízisintervenciót kevesebben vettek igénybe. Egyedül a 3. pontban nem mutatkozott szignifikáns eredmény. Tehát azoknak a betegeknek, akik DBT terápiában vettek részt nem csökkentek szignifikánsan az öngyilkossággal vagy a halállal kapcsolatos gondolataik a kontroll csoporthoz képest. Feltehető, hogy a DBT viselkedéses szinten hatékonyan működik (1. és 2. pont) viszont kognitív szinten nem olyan hatásos. Ez egy fontos szempont, hogy a későbbiekben a DBT alkalmazásánál ezt figyelembe vehessük, és más kiegészítő kezelést is alkalmazhatunk. Vagy akár a DBT kiegészítéseként egy új kognitív szempontú modul is kifejlesztésre kerülhet a jövőben.

Összességében a tanulmány jól mutatja, hogy a DBT sok tekintetben hatékonyabb kezelési módszer az öngyilkosság és az önsértő viselkedés megelőzésében, mint az általánosan alkalmazott terápiák. Fontos előnye még, hogy viszonylag rövid ideig tart, és vannak benne csoportos modulok, amik a teljesen egyéni terápiákhoz képest sokkal költséghatékonyabbak.