Walton, C. J., Bendit, N., Baker, A. L., Carter, G. L., & Lewin, T. J. (2020). A randomised trial of dialectical behaviour therapy and the conversational model for the treatment of borderline personality disorder with recent suicidal and/or non-suicidal self-injury: An effectiveness study in an Australian public mental health service. Australian & New Zealand Journal of Psychiatry, 54 (10), 1020-1034.
Készítette: Galamb Johanna
A
borderline személyiségzavarral (BPD) élő személyeket szélsőséges viselkedéses
reakciók, illetve kínzó érzelmi állapotok jellemzik. A személyközi
kapcsolatokban való bizonytalanság, a vélt vagy valós elhagyatottságtól való
félelem mellett gyakran jelenik meg önsértő viselkedés, amely számos esetben
végzetes kimenetelű is lehet. A borderline személyiségzavar gyakran jár együtt öngyilkossági
kísérlettel. Továbbá a borderline személyiségzavar a pszichiátriai
megbetegedések 10%-t teszi ki.
Több kognitív viselkedésterápiás módszert fejlesztettek a borderline
személyiségzavar kezelésére, a dialektikus viselkedésterápia (DBT) ezeknek a
terápiáknak egyike, amely a képességek fejlesztését célozza. A DBT megalkotója Marsha Linehan. A
dialektikus viselkedésterápia több klinikai vizsgálat középpontjában állt, mint
bármely más módszer a BPDt illetően. A kognitív viselkedésterápiákon
túl randomizált vizsgálatokból kiderül, hogy kimondottan a borderline
személyiségzavar kezelésére fejlesztettek ki számos pszichodinamikus terápiát is,
köztük Hobson modelljét (CM) is. Eredetileg Hobson és Meares nevéhez fűzödik
ez a modell, amelyet később tovább fejlesztette Meares, mint sajátos módszer
a bordeline személyiségzavar kezelését illetően. A CM legfőbb célja
egy egészséges fejlődés, továbbá nagy hangsúlyt fektet a terápiás kapcsolatra,
ugyanis az interperszonális kapcsolatoknak a terápiás kapcsolat sokszor a
sablonja egy adott személynél. A CM segíti az egyéneket abban,
hogy növeljék a belső események reflektív tudatosságára irányuló képességeiket.
A CM számos korábbi tanulmány szerint csökkenti a szuicid
magatartást is.
Jelen tanulmány fő célja az volt, hogy összehasonlítsa a CM-t és a DBT-t két szempont szerint. Először arra voltak kíváncsiak, hogy a két kezelés során csökken-e az öngyilkossági magatartás, illetve a nem szuicid önsértés előfordulása. Továbbá a kutatók még azt vizsgálták, hogy lesz-e változás a két kezelés után a depresszió súlyosságát illetően.
A
kezelésekben összesen 162 fő vett részt, akiknek két „kritériumnak” kellett
megfellelniük. Rendelkezniük kellett a DSM-IV által felállított borderline személyiségzavar
diagnózissal, illetve az elmúlt 12 hónapban volt öngyilkossági kísérletük
és/vagy nem szuicid önsértésük. A DBT, illetve a CM kezelésben is 81-81 főt
válogattak be. A kezelés alatt háromszor történt adatfelvétel: a kezelés
kezdetén, a kezelés hetedik hónapjában, valamint a kezelés végén (14 hónap
után). A kezelés után háromszor történt utánkövetéses vizsgálat, amelyeket egy,
kettő, illetve öt év után vettek fel. Az állapotfelmérést önkitöltős
kérdőívekkel végezték. Elsőkörben egy klinikumban használt kérdőívvel (SASII)
kategorizálták a vizsgálati személyek öngyilkossági, illetve a nem szuicid önsértési
viselkedéseiket idői kereteken belül. Továbbá a kutatók felhasználták a Beck
Depresszió Kérdőívet, hogy a vizsgálati személyek diszfórikus, illetve
depressziós hangulatát tudják mérni a vizsgálat lefolyása alatt. Ezenfelül
vizsgálták a kutatásban résztvevő személyek interperszonális problémáit,
emocionális szabályozásukat, énészlelésüket, illetve a mindfulness készségeiket
is.
Azok
a vizsgálati személyek, akik a dialektikus viselkedésterápia kezelést kapták,
minden héten egyszeri alkalommal ültek össze a terapeutákkal, és gyakran
telefonon is elérhették őket. Az üléseken
direktív illetve problémamegoldási technikákat tanulhattak el a résztvevők. A CM-t alkalmazó kezelésben heti kétszer találkoztak a vizsgálati
személyek a terapeutákkal, ahol non-direktíven a páciens emocionális élményei
voltak fókuszban. A módszerben gyakran visszajelez a terapeuta, amellyel a
páciens fel tudja ismerni a maladaptív kapcsolati mintázatait.
Az
eredmények azt mutatták, hogy mindkét kezelés hatékonynak bizonyult a
borderline személyiségzavarral élők esetében az öngyilkosság, illetve a nem
szuicid önsértés függvényében. A kezelések után lecsökkent az öngyilkossági
kísérletek száma. Azonban a két kezelés közötti eredmények alapján az mondható
el, hogy nincs szignifikáns különbség a két kezelés hatékonysága között a depresszió
csökkenésében, és az öngyilkossági
kisérletek előfordulásában. Mindkét kezelésben résztvevő személyeknél hasonlóan
csökkentek ezek az értékek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése