Cornwall, P. L., Simpson, S., Gibbs, C., & Morfee, V. (2020). Evaluation of radically open dialectical behaviour therapy in an adult community mental health team: effectiveness in people with autism spectrum disorders. BJPsych Bulletin, 1-8.
Készítette: Cseterki Tamás
A RO DBT (Radikális-nyílt dialektikus viselkedésterápia) egy olyan intervenciós módszer, mely kifejezetten túlzott kontrollra irányul, lényege a szociális kapcsolódás, intimitás fejlesztése - szociális izoláció csökkentése az érzelemkifejezés és a rugalmasabb válaszkészség fejlesztése révén, fő mechanizmusa a social signaling (az egyén hogyan kommunikálja, illetve jelzi a belső élményeit mások felé, illetve azt hogyan kommunikálja, hogy mások jelzései hogyan hatnak az ő belső élményeire, illetve másokkal való kapcsolódására).
Fontos itt megjegyeznünk, hogy az autizmus spektrumzavart úgy is ismerik, mint maladaptív túlszabályozás zavart.
A bemutatott kutatás célja RO DBT hatékonyságának vizsgálata a maladaptív túlszabályozásra felnőttek esetében (NHS-CMHT - National Health Service // Community Mental Health Team), illetve az ASD (Autizmus spektrumzavar) és nem ASD zavarok összehasonlítása.
A vizsgálatban öt kohorsz csoportban 48 ember (23 autizmus diagnózis - 3 esetben csak autizmus / 20 esetben komorbid állapotként) vett részt, összesen 3 évnyi intervenció (30 hétnyi készségfejlesztés) során.
Az Intervenció 30 hétig (1 óra egyéni időnként, illetve 2,5 készségfejlesztő session/hét) tartott, célja a viselkedési túlkontrollálás és a tartózkodó magatartás csökkentése volt.
A vizsgálat során Clinical Outcomes in Routine Evaluation–Outcome Measure (CORE) mérőeszközt alkalmaztak, mely az elmúlt heti globális distressz szintjét méri, továbbá Questionnaire about the Process of Recovery-t (QPR), mely a fejlődés értékelésére alkalmazható mentális zavarok esetében. A teszteket kétszeri vették fel, a 15. és 30. héten.
Az autizmus spektrumzavar diagnózissal rendelkezők klinikailag megbízható fejlődést mutattak a RO DBT intervenció hatására, illetve jobb kimenetellel zárták a kutatást, mint az ASD diagnózissal nem rendelkezők.
Az egyik limitáció, hogy a kutatásban a kutatók által ’White British’ populációnak nevezett minta vett csupán részt; kontrollálatlan kutatásról beszélhetünk, a résztvevők egyéb kezeléseiről nem volt információ; a kutatás kis elemszámú mintát vizsgált, nagy százalékuk ráadásul nem fejezte be a programot; nem fektettek hangsúlyt a ’programhűség’ mérésére; a kutatás csonka RO DBT-vel dolgozott, azonban így is jó eredmények születtek; önbevallásos kérdőíveket használtak; nincs információ arra vonatkozóan, hogy a pozitív megélések, hatások kitartottak -e a program után is; a kutatók nem mérték továbbá a túlszabályozás súlyosságát a kezdő vonalnál, ami lehet az egyik magyarázata a pozitívabb eredményeknek az ASD-vel kapcsolatban.
A vizsgálatot lefolytatók lehetséges irányként a randomizált kontrollált vizsgálatot jelölik meg ASD-vel kapcsolatban, továbbá az egyéb pszichológiai és orvosi állapotok figyelembe vételét, utánkövetést és teljesebb RO DBT használatát egy esetleges újabb vizsgálat esetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése