A mindfulness alapú kognitív terápia hatékonysága az öngyilkossági gondolatok ellen depressziós betegeknél

Zhang, B., Fu, W., Guo, Y., Chen, Y., Jiang, C., Li, X., & He, K. (2022). Effectiveness of mindfulness-based cognitive therapy against suicidal ideation in patients with depression: A systematic review and meta-analysis. Journal of Affective Disorders.

Készítette: Nagy Bianka Brigitta

    A mindfulness-alapú kognitív (MBCT) terápia hatékonyságát vizsgáló kutatások azt támasztják alá, hogy ez a módszer előnyös lehet a klinikai depresszióval küzdő betegek számára, különösen az öngyilkos gondolatok csökkentésében. A klinikai depresszió a legelterjedtebb pszichiátriai rendellenesség és az élet során 20%-os prevalenciával rendelkezik, jelentős költségeket okozva a közegészségügynek.

A tanulmányok azt mutatták, hogy az MBCT szignifikánsan javította a depressziós tüneteket és az öngyilkos gondolatok jelentkezését. Ez egy olyan tudatosságon alapuló terápia, amely arra összpontosít, hogy tudatosan és elfogadóan figyeljük meg a jelenlegi élményeket, és ezen keresztül befolyásoljuk a depresszióhoz kapcsolódó negatív gondolati mintákat.

    A depresszió és az öngyilkossági viselkedés közötti kapcsolat népességi attribúciós aránya 80% -ot tesz ki. Ez azt jelenti, hogy a depresszió kezelésével az öngyilkossági viselkedés akár 80%-kal is csökkenhet. A depresszió átfogó kezelése tehát olyan beavatkozásokat igényel, amelyek kifejezetten a szuicidális kockázat csökkentésére irányulnak. Azonban még nem egyértelmű, hogy az MBCT képes-e hatékonyabban csökkenteni az öngyilkossági kockázatot a hagyományos kezelésekhez képest.

    A depresszióból fakadó szuicidális hajlamot kognitív és viselkedési rendellenességek okozzák, amelyek, ha nem kezelik őket, újra aktiválódhatnak a következő depressziós epizód során. Az MBCT, a tudatosság tréning révén, lehetővé teszi a résztvevőknek, hogy szembenézzenek a jelenlegi nehézségekkel, és megtanítsa őket, hogyan kezeljék a jelenlegi gondolataikat és érzéseiket nyitott és elfogadó hozzáállással. Ennek eredményeként az MBCT segíthet a betegeknek azonosítani a korai stádiumban az öngyilkossági gondolatokhoz vezető negatív gondolkodásmódot. Így az MBCT közvetetten hasznos lehet azoknak, akik ismétlődő öngyilkossági gondolatokkal küzdenek.

    A kutatók szerették volna kideríteni, hogy az MBCT, mint elsődleges beavatkozás, hatékonyan csökkentheti-e az öngyilkossági gondolatokat és viselkedést a korábbi kutatásokhoz képest. Ezen célból egy metaanalízist végeztek korábbi randomizált kontrollált vizsgálatokon alapulva, összehasonlítva az MBCT-t a hagyományos terápiával depresszióval küzdő betegeknél az öngyilkossági gondolatok csökkentése érdekében.

    A beválogatás kritériumai a következők voltak: A tanulmány típusa randomizált kontrollált vizsgálat, amely az MBCT-t összehasonlítja a szokásos kezeléssel, a szuicidális gondolatokra vagy viselkedésre gyakorolt hatását depresszióval küzdő pácienseknél, bármilyen nyelven megjelent 2000. január és 2021. július között és közzétették vagy elfogadták szakértők által peer-review folyóiratokban. A résztvevők 18 vagy annál idősebbek, és depresszióval diagnosztizálták egy formális diagnosztikai osztályozási rendszer alapján.

    A 7 tanulmány összesen 479 résztvevőt foglalt magába, ebből 252 főt véletlenszerűen osztottak be az MBCT csoportba, míg 227 főt a szokásos kezelés csoportba soroltak. A résztvevők túlnyomó többsége nő volt. A 7 tanulmány közül 4 Nyugati országokban, 3 pedig Kínában zajlott. Az intervenció időtartalma 8 hét volt, melynek során az MBCT-be került résztvevők heti 1x 2 órában vettek részt mindfulness alapú kognitív terápián, valamint rutin antidepresszáns kezelésben részesültek. A szokásos kezelés csoport résztvevői gyógyszeres kezelést kaptak napi kétszer, egyes tanulmányokban rutin antidepresszáns volt, más tanulmányban különböző gyógyszerek voltak megemlítve. Az intervenció előtt és után is számos kérdőívet töltettek ki a résztvevőkkel, amelyek segítségével mérni tudták a depresszió, valamint az öngyilkossági gondolatok jelentkezésének a mértékét. A következő kérdőíveket használták fel a tanulmányokban: Hamilton Depresszió Skála, Önértékeléses depresszió skála, Öngyilkossági hozzáállás kérdőív, Öngyilkossági kogníciós skála, Beck Depresszió Kérdőív–II, Kentucky Tudatosság Készségek Készlete, Hamilton Depresszió Értékelési Skála, illetve Beck Öngyilkossági Gondolatok Skálája. 

    Az MBCT befejezésekor minden tanulmányban észlelték, hogy az átlagos öngyilkossági gondolatok pontszáma közepesen csökkent, míg az átlagos depressziópontszám csökkenése is észlelhető volt a megfelelő szokásos kezelés csoporttal összehasonlítva.

    Ezek az eredmények alátámasztják az MBCT klinikai alkalmazásának folyamatos kutatásának fontosságát olyan mentális rendellenességekkel küzdő betegeknél, akik öngyilkossági gondolatokkal küzdenek. 

    A jövőbeli tanulmányoknak az MBCT elterjedésének és alkalmazhatóságának növelésére kell összpontosítaniuk, például mobilalkalmazások kifejlesztésével azon betegeknek, akiknek korlátozott a hozzáférésük a pszichiátriai ellátáshoz.

A kevert kognitív viselkedésterápia klinikai hatékonysága egy hagyományos személyes kognitív viselkedésterápiával felnőttkori depresszió esetén: randomizált kontrollált kiegyenlített vizsgálat

Mathiasen, K., Andersen, T. E., Lichtenstein, M. B., Ehlers, L. H., Riper, H., Kleiboer, A., Roessler, K. K (2022). The Clinical Effectiveness of Blended Cognitive Behavioral Therapy Compared With Face-to-Face Cognitive Behavioral Therapy for Adult Depression: Randomized Controlled Noninferiority Trial. Journal of Medical Internet Research, 24 (9). DOI: 10.2196/36577

Készítette: Csikós Endre

Bevezetés

    Közismert jelenség volt a koronavírus-járvány alatt, hogy a terápiás kapcsolatok az online térbe kényszerültek. Ugyanakkor már a COVID-ot megelőzően történtek kutatások azzal kapcsolatban, hogy a hagyományos, személyes terápiát milyen módon lehet felváltani online formátumokkal. A kognitív viselkedésterápia (CBT) személyes, de online megtartott formája mellett felmerült egy kizárólag online modulokból álló formátum. Ebben az esetben a kliensek saját maguk szerezhetik meg a hagyományos CBT-ben is elsajátított tudást és gyakorlatot.

    Ez a formátum az internet-alapú kognitív viselkedésterápia (Internet-Based Cognitive Behavioral Therapy, iCBT). Az iCBT kidolgozása mögötti alapvető szándék a szakember segítségét kereső és az ellátórendszer kapacitása közt tátongó rés csökkentése volt.

    Több kutatás rávilágított ugyanakkor arra, hogy egy internetalapú formátum hatékonyságát jelentősen növelhetjük, ha az online modulok mellett hagyományos, személyes terápiás alkalmakat is beiktatunk. Egy Norvégiában végzett kutatás során azt találták, hogy a modulokat követő 30 perces személyes alkalmakon résztvevők szignifikánsan, közepes hatásmérettel jobb eredményeket mutattak a depressziót mérő kérdőíven, mint a várólistás kontrollcsoportban levők. A résztvevők alapvetően pozitívan értékelték a módszert és elmondásuk szerint a személyes alkalmak növelték a motivációjukat és elköteleződésüket is a terápia mellett. Egy másik, hasonló formátummal végzett kutatás az Egyesült Államokban szignifikáns és nagy csökkenést talált a depresszió tüneteiben a résztvevőknél.   

  A kevert, online modulokból és személyes alkalmakból álló formátum kevert kognitív viselkedésterápiaként (Blended Cognitive Behavioral Therapy, B-CBT) terjedt el. Egy ilyen formátum egyrészt enyhít az iCBT-vel kapcsolatos nehézségeken, másrészt merít a hagyományos CBT előnyeiből. A személyes alkalmak lehetővé teszik a terápia személyre szabását, de a B-CBT fele annyi személyes alkalomból áll, mint a hagyományos, tehát ezzel jelentősen tehermentesítheti a szakembert és a klienst is. Az online modulok mindig a kliens rendelkezésére állnak, tehát igénybe veheti őket akkor és ott, ahol szükségét érzi. Emellett a jól strukturált online modulok biztosítják, hogy minden kliens ugyanazt a színvonalú kezelést kapja. Ezeken túl a B-CBT csökkentheti az iCBT során fellépő kételkedést a számítógép által közvetített terápiával kapcsolatban. Végül pedig fontos megemlíteni, hogy a kevert formátum a legtöbb fennálló ellátórendszerrel kompatibilisebb, tehát könnyebben átültethető a gyakorlatba, mint az iCBT.

Mindezekből kiindulva a szerzők fontosnak tartották összevetni a B-CBT hatékonyságát a hagyományos, személyes CBT-vel egy felnőtt, depresszióval küzdő mintán. A két módszer összehasonlítása történt egyrészt a depresszió súlyossága és tünetei mentén, másrészt a kezelésbe vetett hit és a terápiás munkakapcsolattal való elégedettség mentén.

Módszer és eredmények

    A kutatásban összesen 76 fő vett részt, ebből csak egy vizsgálati személy adatait nem vonták be az elemzésbe. Az összes résztvevő major depresszióban szenvedett (Beck Depresszió Kérdőív és MINI Neuropszichiátriai Interjú alapján). Kizárták a magas szuicid kockázatúakat, komorbid szerfüggőséget, pszichózist és az OCD-t.

    A résztvevőket két csoportba osztották: egy hagyományos, személyes CBT-t és egy B-CBT-t kapott. Mindkét csoport intervenciója 12 alkalmat ölelt fel, ebből a B-CBT csoportban 6 online modul feldolgozását jelentette.

    A vizsgált tényezők közül a fő kimeneti változó a depresszió súlyossága és tünetei voltak. Ezeket a vizsgálat előtt egyszer, a kutatás ideje alatt hetente, majd a lezárást követően 3, 6 és 12 hónap elteltével felmérték.

    A szerzők azt találták, hogy mindkét módszer hatékonyan csökkentette a depresszió tüneteit és a mérőeszközökön elért pontszámot. A két csoport hatékonyságában nem volt eltérés, volt egy nem szignifikáns előnye a hagyományos CBT-nek 3 és 6 hónappal a terápiát követően. Ez talán részben azzal magyarázható, hogy a hagyományos CBT intenzívebb kezelést jelentett a kezdetektől fogva. Hasonlóan nem szignifikáns, de jelzés értékű eltérés volt a kezelésre való reagálásban (legalább 50%-os csökkenés a depressziót mérő mérőeszközön) előnye volt a hagyományos CBT-nek. Nem volt eltérés a két csoport között a kezelést befejezők (legalább 9 alkalommal jelen volt a 12-ből) között sem.

    Érdekes módon a terápiás munkakapcsolat értékelésében sem volt eltérés a résztvevők részéről. Ugyanakkor ha ezt a kapcsolatot csak a terapeutákra vonatkozólag vizsgálták, akkor a különbség szignifikáns volt. Tehát a B-CBT-t vezető terapeuták kevésbé értékelték jónak a klienssel folytatott munkakapcsolatot.

A kutatás limitációi

    Az eredmények általánosíthatóságával kapcsolatban fontos limitáció, hogy a kutatás helyszíne egy olyan klinika volt, ahová a résztvevők maguk jelentkeztek. Szükséges volt a vizsgálatot elvégezni egy olyan mintán, ami jobban tükrözi az ellátórendszerbe bekerülő átlag betegeket. Emellett az eredményeket befolyásolhatta, hogy csak a B-CBT csoport kapott automatikus emlékeztetőket a házi feladatok végzéséről. Végül pedig a viszonylag alacsony mintaelemszám miatt nehéz megállapítani, hogy a két kezelés valóban egyenrangú-e.

Következtetések

    A B-CBT egy fontos eszköze lehet az ellátórendszer tehermentesítésének. A vizsgálat rámutatott arra, hogy hatékonyan csökkenti a depresszió súlyosságát és a depressziós tüneteket egy 12 üléses program keretein belül.

    A vizsgálat során megmutatkozott viszont, hogy a B-CBT-t vezető terapeuták rosszabban értékelték a terápiás kapcsolat minőségét, mint a hagyományos CBT-t tartó terapeuták. Ez rámutathat arra, hogy noha a formátum jelentősen tehermentesíti a terapeutákat idő szempontjából, ilyen keretek között nehezebb lehet hasonló minőségű munkakapcsolat kialakítása.

    Összességében pedig noha a B-CBT is hatékony kezelési módja lehet a major depressziónak, fontos kiemelni, hogy nem tökéletes kiváltója a hagyományos CBT-nek. Noha nem szignifikáns, de a legtöbb aspektusban jelzésértékű előnyt láthattunk a hagyományos CBT javára.

Az online Mindfulness-alapú kognitív terápia eredményei reziduális depressziós tünetekkel rendelkező betegeknél - Randomizált klinikai vizsgálat

Segal, Z. V., Dimidjian, S., Beck, A., Boggs, J. M., Vanderkruik, R., Metcalf, C. A., Gallop, R., Felder, J. N., & Levy, J. (2020). Outcomes of Online Mindfulness-Based Cognitive Therapy for Patients With Residual Depressive Symptoms: A Randomized Clinical Trial. JAMA psychiatry, 77(6), 563–573. https://doi.org/10.1001/jamapsychiatry.2019.4693

Készítette: Tóth Dóra Virág

    2019-ben a World Health Organisation (WHO) adatai szerint világszerte mintegy 280 millió személy szenvedett depresszióban. A gyakran krónikus és visszatérő jellege miatt, a reziduális tünetek alacsony vagy közepes szintje is jelentős károsodással, nagyobb társadalmi szerepterheléssel és a negatív prognózis kockázatával jár - antidepresszáns gyógyszerek elérhetősége mellett is. Így a reziduális tünetek kezelése mind személyes, mind össztársadalmi szinten szükséges. 

    Segal és munkatársai (2020) ebből kiindulva végezték kutatásukat, amelynek célja a Mindful Mood Balance (MMB) kezelés hatékonyságának vizsgálata volt a reziduális depresszió kezelésében. Az MMB egy mindfulness-alapú kognitív terápia készségeinek digitális átadását biztosítja, amelyet kifejezetten arra terveztek, hogy az akut fázisú kezelésre adott válasz után szekvenciálisan alkalmazzák a depressziós relapszus megelőzésére. 

    A klinikai vizsgálat a reziduális depresszív tünetek MMB-vel, illetve hagyományos/szokásos depresszió-kezeléssel (UDC=usual depression care) történő kezelésének hatékonyságát hasonlította össze. A kutatás hipotézise az volt, hogy a szokásos kezelés kiegészítése mindfulness alapú terápiával a reziduális tünetek súlyosságának jelentős csökkenéséhez, a depressziós visszaesés alacsonyabb arányához és a remisszió magasabb arányához vezet. Ezenkívül Segal és munkatársai azzal a feltételezéssel is éltek, hogy az MMB-vel kiegészített terápia szignifikánsan több depressziómentes napot, alacsonyabb szorongást és magasabb funkcionális állapotot eredményez az UDC-hez képest. Az eredményeket 15 hónapos időszak alatt értékelték, beleértve egy 3 hónapos beavatkozási intervallumot és egy 12 hónapos követési időszakot. 

    A kutatók hároméves periódusban (2015-2018) toboroztak online. A résztvevők mindegyike a Kaiser Permanente Colorado alapellátási és viselkedés-egészségügyi klinikáinak legalább egy korábbi major depressziós epizóddal rendelkező felnőtt tagja volt, akik a PHQ egészségügyi állapot kérdőíven 5-9-es pontszámmal rendelkeztek. A kizárási kritériumok közé tartozott a skizofrénia, a bipoláris zavar, akut pszichózis, organikus mentális zavar vagy a pervazív fejlődési elmaradás. Ezen feltételeknek megfelelően végül 460 résztvevő került kiválasztásra és randomizálásra (230-230 fő; átlagéletkor 48,30 év; 75,6% nő). Az egyik csoport a hagyományos depressziós kezelést kapta, a másik pedig az UDC mellett Mindful Mood Balance online terápián is részt vett. 

    De mi is pontosan a Mindful Mood Balance terápia? Az MMB-t úgy fejlesztették ki, hogy a személyesen végzett mindfulness-alapú kognitív terápiás program fő összetevőit egy online platformon tartalmazza, 8 “ülés” keretében. Az MMB-kezelés megtanítja a résztvevőket arra, hogy hogyan tudnak elszakadni a megszokott, automatikus, diszfunkcionális kognitív mintáktól, hogyan csökkentsék az reziduális depressziós tüneteket és a visszaeséssel szembeni sebezhetőséget. Megmutatja, hogyan legyenek tudatában gondolataiknak, érzéseiknek és testérzeteiknek, és hogyan kezeljék azokat “testszkenneléssel”, légzőgyakorlatokkal, meditációval és tudatos mozgással, mindezt tapasztalati gyakorlaton, videóalapú tanuláson és interaktív tevékenységeken keresztül. 

    A kísérlet beavatkozási fázisában a résztvevőknek egy coach adott támogatást, aki motivációs és technikai segítséget nyújtott (átlagosan 2,34 óra 12 hét alatt), amely magában foglalt egy 45 perces orientációs telefonhívást, és 10 perces telefonos ellenőrzéseket az első 2 hétben, amelyek utána heti motivációs e-mailekre vagy telefonhívásokra szűkültek. A szokásos depresszió kezelés a Kaiser Permanente felnőttkori depresszióra vonatkozó nemzeti irányelvét követte, ahol az ellátási utakat súlyossági szint szerint határozták meg, és antidepresszánsokkal, pszichoterápiával vagy mindkettővel történő kezelést tartalmaztak. 

    Az eredmények alapján az MMB-vel együtt történő UDC-kezelés jelentős csökkenést eredményezett a reziduális tünetekben, összehasonlítva a kizárólag hagyományos módszerekkel. Az MMB plusz UDC résztvevőinek nagyobb százaléka ért el remissziót, és nem tapasztalt visszaesést. Emellett a predikcióknak megfelelően csökkent az MMB-t kapó résztvevők szorongása, illetve több depressziómentes napról és jobb funkcionális eredményekről számoltak be a csoport tagjai. Az MMB előnyei már a 3 hónapos beavatkozási időszak alatt nyilvánvalóvá váltak, és a 12 hónapos követési időszak alatt is fennmaradtak. 

    A kutatás limitációi közé tartozik a vizsgált minta sokféleségének hiánya, az önbevallásos értékelésre való támaszkodás, megerősítő diagnosztikai vagy klinikai interjú hiányában. Emellett a legalább 4 vagy több ülésből álló terápiás expozícióban részesülő résztvevők aránya mindössze 62,6% volt, így a jövőbeni tanulmányokban fel kell tárni az elkötelezettség fokozására szolgáló módszereket, hatékonyságnövelés céljából. 

    Összességében elmondható tehát, hogy az Mindful Mood Balance UDC-vel együtt történő alkalmazása a depresszió és a funkcionális eredmények jelentős javulását eredményezte a csak hagyományos módszerekkel összehasonlítva. Ezáltal az MMB mint az UDC kiegészítése pragmatikus és hozzáférhető stratégiát biztosít a reziduális tünetekben szenvedő betegek kezelésére az alapellátásban és a foglalkoztatásban egyaránt.

A problémamegoldó terápia hatása major depresszív zavarban szenvedő idősek esetében

Kirkham, J. G., Choi, N., & Seitz, D. P. (2015). Meta-analysis of problem solving therapy for the treatment of major depressive disorder in older adults. International Journal of Geriatric Psychiatry, 31(5), 526–535. doi:10.1002/gps.4358 

Készítette: Tóth Edina Ágnes 

A depresszív tünetek és a major depressziós zavar (MDD) gyakori az időseknél – a 65 év felettiek körében 4–16%, de kórházban vagy hosszú távon gondozásban lévőknél még gyakoribb. Ilyen esetekben az ajánlott kezelés pszichoterápia, antidepresszánsok vagy ezek kombinációja. A pszichoterápián belül hatékonynak bizonyult a kognitív viselkedésterápia (CBT), az interperszonális terápia és a reminiszcencia terápia – és ígéretesnek tűnik a problémamegoldó terápia (PST) is az idősek depresszió-kezelésében.  

A problémamegoldó terápia során az egyén megtanulja módszeresen, lépésről lépésre azonosítani és megoldani a problémákat – tehát új készségek megtanításával segíti a pácienseket a depresszióval és a pszichoszociális stressz faktoraival való megküzdésben. A kezelés öt lépésben zajlik: (1) a probléma megkeresése; (2) meghatározása; (3) megoldások kidolgozása; (4) választás; (5) megvalósítás. Idősekre adaptálva a kezelés kevesebb ülésben zajlik – 10 helyett 6–8 – melyek egyenként 30 percesek. Ezt követhetik szükség vagy igény szerint további írásos anyaggal és fenntartó csoportterápiával kiegészített ülések.  

Több szempontból is vonzó a PST az időskori depresszív tünetek és a major depresszív zavar kezelésében. Egyrészt ez az egyik olyan pszichoterápiás eljárás, melyet tanulmányoztak kognitív károsodással és a végrehajtó funkciók zavarával küzdő idősek körében is. Másrészt segíthet az olyan, a rokkantsághoz kapcsolódó problémák meghatározásában, mint a sérült mobilitás, a mindennapi élet aktivitásai és a szociális funkciók. Mind a mozgásszervi problémák, mind a végrehajtó funkciók sérülése gyakori a depresszióval küzdő idősek körében. 

Korábbi kutatások már kimutatták, hogy a PST hatásos lehet kevert életkorú populációban a depresszív tünetek csökkentésében. A jelen kutatásban olyan randomizált kontrollált vizsgálatokat elemeztek, amelyeknél a PST és egy kontroll feltétel eredményeit vetették össze. Továbbá ahol a résztvevők idősebb felnőttek voltak (a tanulmányok átlagpopulációja 60 év feletti), akik a DSM-IV által meghatározott major depresszív zavarban szenvedtek.

A kutatás eredményei szerint a PST hatékony lehet azon időseknél, akiknél a végrehajtó funkciók zavara fennáll. Noha a végrehajtó diszfunkciók vagy a kognitív károsodás más formái összefüggnek az antidepresszáns-kezelésre adott csökkent válaszkészséggel, néhány pszichológiai kezelés hatékony lehet ennél a populációnál is. A PST továbbá ígéretes eredményeket mutat a kognitív romlás enyhébb formáinál is.  

Ráadásul sok idős páciens inkább a pszichoterápiát választaná a medikációval szemben. Sok esetben azonban a pszichoterápia alkalmazásának gátja, hogy a páciensek nem jutnak el a kezelésre (pl. a korlátozott mozgáskészség vagy az odaszállítás megoldatlansága miatt) – a PST azonban szinte bármilyen körülmények között használható, akár a páciens otthonában is. Külön előnye, hogy a különböző szakmai háttérrel rendelkező egészségügyi szakemberek ugyanúgy hatékonyan tudják használni a kezelések során. 

Ahhoz, hogy az idősebb korosztály kezelésének prediktorait és moderátorait megismerjük, további kutatások lesznek szükségesek. Valamint az is tanulmányozásra szorul még, hogy milyen hosszú távú hatása lehet a PST-nek – más kezelési módok hatékonyságával összehasonlítva mennyire eredményes a major depressziós zavarban szenvedő idősek kezelésében. 

Telefonos kognitív viselkedésterápia Parkinson-kórban előforduló depresszióban – egy randomizált-kontrollált vizsgálat

 Dobkin, R. D., Mann, S. L., Gara, M. A., Interian, A., Rodriguez, K. M., & Menza, M. (2020). Telephone-based cognitive behavioral therapy for depression in Parkinson disease: A randomized controlled trial. Neurology, 94(16), e1764-e1773. 

Készítette: Guttengeber Anna

A Parkinson kórban (PD) szenvedők fele küzd depresszióval is (depression in Parkinson Disease = dPD), amelynek komoly implikációi vannak a betegség lefolyására. dPD-s személyeknél gyorsabb fizikai és mentális hanyatlást figyeltek meg, és az orvosok által javasolt életmódhoz is kevésbé tartották magukat (alacsonyabb adherencia). Habár ezek régi megfigyelések, a hagyományos Parkinson-terápiában nem kap kiemelt helyet a depresszió komplex kezelése, általában csupán antidepresszívumokkal járulnak hozzá. 

Ezidáig kevés randomizált kontrollált vizsgálat foglalkozott a kognitív viselkedésterápia (CBT) hatásaival Parkinson-kórban előforduló depresszióra. A most bemutatott vizsgálat telefonon keresztül tartott kognitív viselkedésterápia (T-CBT) hatásait vizsgálta dPD-re. Azért is fontos ilyen vizsgálatokat lefolytatni, mert kevés pszichológus járatos kimondottan dPD kezelésében, ugyanakkor kedvező eredmények megkönnyíthetik a telefonos CBT alkalmak integrálását a terápiás gyakorlatba. Ennek egyik fő előnye lehetne, hogy a kevésbé mobilis Parkinsonos betegek szélesebb köre számára lenne elérhető egy életmódjavításra alkalmas módszer. 

A vizsgálatban alkalmazott T-CBT elsősorban a negatív gondolatok (tehetetlenség, kontrollhiány) redukciójára és viselkedésváltozás előidézésére (kevesebb elkerülő viselkedés, magasabb fizikai aktivitás) irányult. A konzultációk során a betegséggel kapcsolatos élethelyzeteken volt a fókusz, a cél az önellátási képesség és a motiváció növelése volt, amit viselkedésaktivációval, kognitív átstrukturálással és szorongáscsökkentő gyakorlatokkal serkentettek. A dPD-vel küzdő személyek számára kidolgozott T-CBT módszer hangsúlyt helyez a betegségspecifikus aggodalmak (pl. eleséstől való félelem, kialakuló fóbiák, állapothullámzás okozta szorongás) enyhítésére is. 

A mostani vizsgálatban 72 dPD-vel küzdő személy vett részt, 35-en a megszokott kezelésüket kapták (treatment as usual = TAU), míg 37 személy a megszokott kezelése mellett T-CBT-ben részesült 10 héten keresztül heti 1 alkalommal. Minden résztvevőt a gondozójukkal regisztráltak a vizsgálatba, akik folyamatosan felügyelték az állapotukat. A résztvevőket véletlenszerűen osztották csoportokba, de az antidepresszívumot szedők aránya egyenlő volt a T-CBT és a kontrollcsoportban (TAU) is. Fontos, hogy a szokásos kezelésbe beletartozhatott akár szupportív terápia is, tehát a kontrollcsoportban is voltak olyan személyek, akik kaptak pszichológusi segítséget a szokásos neurológiai kezelés mellé. A résztvevők 35-85 éves, PD-vel és depresszióval egyaránt diagnosztizált személyek voltak, akik legalább 6 hete beállított kezelést kaptak. Demencia vagy más előrehaladott kognitív leépülés, illetve a depressziótól eltérő pszichiátriai probléma, előzetes öngyilkossági kísérlet kizáró tényezőnek számított. 

A terápia hatását kérdőívekkel vizsgálták, a depresszió tünetei esetében önkitöltős (Beck Depresszió Kérdőív) és a kezelő által kitöltött (Hamilton Depresszió Skála) kérdőívekre egyaránt támaszkodtak, a terápia másodlagos hatásaként pedig vizsgálták a szorongás és az életminőség (a betegség hatása az életvezetésre, betegséggel kapcsolatos kogníciók, negatív gondolatok) szintjét is.  

4 időpontban születtek meg az értékelések: a terápia felénél, a végénél, illetve 1 és 6 hónappal a lezárulta után. Az értékelést végző személyek nem tudták, hogy az értékelt résztvevő a T-CBT vagy a TAU csoportba tartozik-e. 

A T-CBT csoportban szignifikánsan csökkentek a depresszió tünetei, és ez a hatás fennmaradt az utánkövetés teljes időtartama alatt, míg a kontrollcsoportban nem mutatkozott változás a beavatkozások időtartama alatt. A T-CBT-nek másodlagos hatásai is megmutatkoztak, e csoport tagjai ugyanis nagyobb arányban reagáltak más terápiákra, illetve alacsonyabb szorongásszintről és magasabb életminőségről számoltak be. 

Limitációs tényező, hogy a kutatásban nem vettek részt major kognitív zavarral küzdő, vagy előrehaladottabb állapotú Parkinson-kóros személyek, tehát a mostani eredmények nem segítik az ő életmód-javítási lehetőségeik jobb megismerését. Szintén fontos megemlíteni, hogy a T-CBT hatását nem lehet elválasztani a módszertől független tényezőktől, például a terápiás kapcsolat, a figyelem és a betegre fordított plusz idő hatásaitól. Ugyanakkor, mivel a negatív gondolatok csökkentése révén értek el állapotjavulást, a módszer hatékonysága mellett is szólnak egyértelmű érvek. 

Az eredmények harmonizálnak az eddigi vizsgálatokkal, és ismét kiemelik a depresszió széleskörű negatív hatásait a jóllét számos területére. A depresszió akadályozza a Parkinsonos betegek önellátását, és ezáltal hozzájárul az életmód, a lehetőségek nagyobb léptékű beszűküléséhez, és csökkenti az állapot hullámzásához való rugalmasabb alkalmazkodás képességét. A T-CBT hatékonyságát megerősítő eredmények azért is lényegesek, mert ez a módszer elsődlegesen hat a depresszió pszichoszociális következményeire, és képes javítani a hagyományos kezelések hatását. A T-CBT hatására csökkentek a betegséggel kapcsolatos negatív kogníciók, ezáltal pedig csökkent az elkerülő viselkedés is. Így kevesebb akadály hárult az örömforrásként funkcionáló tevékenységek elé, amelyek hiánya gyorsítja az állapotromlást. Az eredmények a T-CBT hagyományos kezelésbe történő integrálása mellett szólnak. 

Sématerápia a krónikus depresszió kezelésére

Renner, F., Arntz, A., Peeters, F. P., Lobbestael, J., & Huibers, M. J. (2016). Schema therapy for chronic depression: results of a multiple single case series. Journal of behavior therapy and experimental psychiatry, 51, 66-73. 

Készítette: Fischer Judit Klára

Ötből egy depressziós páciensnél krónikus a betegség lefolyása, ami azt jelenti, hogy kettő vagy több évig jelen vannak náluk a depressziós tünetek (Keller, Hanks, Kocsis, & Klein, 1995). Sok páciens állapota nem javul a jelenlegi gyógyszeres vagy pszichológiai kezelések hatására (Cuijpers et al., 2010; Kocsis, 2003). Tehát szükség van a krónikus depresszió kezelésének kutatására, új módszerek alkalmazására.  Ezen kutatás célja az egyéni sématerápia hatékonyságának vizsgálata volt krónikus depresszióban szenvedő páciensek esetében.  

A vizsgálatban 25 fő vett részt, akiket egy holland egészségügyi intézményből toboroztak. Átlagos életkoruk 41 év volt, 80%-uk volt nő. A résztvevők depressziós tüneteit önbevallás alapján mérték Beck Depression Inventory II (BDI-II) és a Quick Inventory of Depressive Symptomatology (QIDS) segítségével. Másodlagosan mérték még, szintén önbevallós kérdőívek alapján, hetente, a résztvevők egyéni, interperszonális, és szociális funkcionálását és általános jóllétét, havonta pedig a vizsgálati személyeknél jelentkező tüneti distresszt. A vizsgálatnak 3 fázisa volt, minden fázisban ismételten mérték a depressziós tüneteket. A BDI-t hetente vették fel a résztvevőkkel, a QIDS-t pedig havonta. Az első fázisban, mely páciensenként változóan 6-tól 24 hétig tartott, nem kaptak kezelést a résztvevők. A második, felmérő fázisban, mely 12 hétig tartott, a páciens tüneteit és a sémáit mérték fel. Majd a harmadik, intervenciós fázisban maximum 65 egyéni sématerápiás ülésen vettek részt a vizsgálati személyek.  

A kezdeti 25 résztvevőből végül 5 résztvevő különböző okokból kiesett a kutatásból az első fázis után. Az eredmények szerint az utolsó, intervenciós fázis után depresszió szempontjából a betegek 40%-a mutatott pozitív reakciót a kezelésre, 35%-uk remisszióba került, tehát ideiglenesen tünetmentesek voltak, nyugalmi szakaszba került betegségük és 67%-uk felépült. Ezen kívül a másodlagosan mért változókra (egyéni, interperszonális, és szociális funkcionálás, általános jóllét; tüneti distressz) is hatott az intervenció. A páciensek általános jólléte nőtt, tüneteik súlyossága pedig csökkent. 

A kutatásnak vannak korlátjai is, kevesen vettek részt benne, illetve nem volt kontroll csoport. A felmérés és intervenció fázisa alatt egy páciens sem hagyta el a terápiát, ez azt mutatja, hogy a páciensek elfogadással viszonyultak a sématerápia felé. A kutatás eredményei azt mutatják, hogy a sématerápia hatékony kezelés lehet a krónikus depresszióban szenvedő páciensek esetében. 

Irodalomjegyzék: 

Cuijpers, P., van Straten, A., Schuurmans, J., van Oppen, P., Hollon, S. D., & Andersson, G. 
(2010). Psychotherapy for chronic major depression and dysthymia: A meta-analysis. 
Clinical Psychology Review, 30(1), 51-62. doi:10.1016/j.cpr.2009.09.003 
Keller, M. B., Hanks, D. L., Kocsis, J. H., & Klein, D. N. (1995). Course and natural history 
of chronic depression Diagnosis and treatment of chronic depression. (pp. 58-72). 
New York, NY US: Guilford Press. 
Kocsis, J. H. (2003). Pharmacotherapy for chronic depression. Journal of Clinical Psychology, 59(8), 885-892. doi:10.1002/jclp.10180 

A mindfulness alapú intervenciók hatásossága pszichiátriai zavarokban

Goldberg, S., Tucker, R., Greene, P., Davidson, R., Wampold, B., Kearney, D., & Simpson, T. (2018). Mindfulness-based interventions for psychiatric disorders: A systematic review and meta-analysis. Clinical Psychology Review, 59, 52-60.

Készítette: Balogh Fanni

A mindfulness alapú intervenciókra különösen nagy figyelem irányult az utóbbi két évtizedben (Goldberg et al., 2018), így rendkívül sok tanulmány született a hatásosságára vonatkozóan, összehasonlítva más terápiákkal. A jelen cikkben Goldberg et al. (2018) tanulmányát szeretném összefoglalni, akik egy rendkívül széles körű metaanalízist végeztek, a mindfulness alapú intervenciók hatásosságának vizsgálatára a különböző pszichiátriai zavarokban.

A szerzők 171 -2000 és 2016 között publikált- tanulmányt elemezve, 142 független, klinikai mintán hasonlították össze a mindfulness hatásosságát különböző kontroll kondíciókkal. Így összesen több mint 12.000 felnőtt személy eredményeit foglalták össze, akik vagy valamilyen pszichiátriai diagnózist kaptak, vagy egy kritikus küszöbértéket meghaladó tünetekkel rendelkeztek. A mindfulness alapú intervenciók hatásosságát a következő kontroll feltételekkel hasonlították össze: 1) nincsen semmilyen kezelés, 2) a személy minimális, rövid intervencióban részesül, 3) a személy nem specifikus, aktív kontroll alatt áll, 4) a személy specifikus, aktív kontroll alatt áll, 5) a személy valamilyen már bizonyított hatékonyságú intervencióban részesül. A metaanalízisbe azokat a tanulmányokat válogatták be, ahol az intervenció fő komponense a mindfulness alapú meditáció volt, és az intervencióban részesülő személyek egy otthoni meditációs program keretein belül gyakoroltak egy meghatározott időn keresztül. A mindfulnesst más -pl. kognitív- módszerekkel kombináló technikákat (pl. Mindfulness Alapú Kognitív Terápia, MBCT) alkalmazó tanulmányokat szintén bevették az elemzésbe.

A szerzők elemzése alapján a mindfulness alapú intervenciók -a kezelés befejezése után közvetlenül vizsgálva- hatékonyabbnak bizonyultak azoknál a feltételeknél, amelyekben 1) a személy nem kapott kezelést, 2) a személy minimális, rövid intervencióban részesült, 3) a személy nem specifikus, aktív kontroll alatt állt, illetve ahol 4) a személy specifikus, aktív kontroll alatt állt. Továbbá hatékonyságuk nem különbözött a már bizonyított hatékonyságú intervencióktól. Az utánkövetés során -átlagosan 6,43 hónap után- a mindfulness alapú intervenciók még mindig hatékonyabbnak bizonyultak a következő feltételeknél: 1) ahol a személyek nem kaptak kezelést, 3) ahol a személyek nem specifikus, aktív kontroll alatt álltak, illetve 4) ahol a személyek specifikus, aktív kontroll alatt álltak. Továbbá hatékonyságuk nem különbözött a 2) minimális, rövid idejű intervencióktól, és a 5) már bizonyítottan hatékony intervencióktól.

	A kezelés befejezése után közvetlenül mérve	Az utánkövetés során mérve
A mindfulness alapú intervenciók hatékonyabbnak bizonyultak, mint:	·         Nincs kezelés ·         Minimális, rövid intervenció ·         Nem specifikus, aktív kontroll ·         Specifikus aktív kontroll	·         Nincs kezelés ·         Nem specifikus, aktív kontroll ·         Specifikus aktív kontroll
A mindfulness alapú intervenciók hatékonysága nem különbözött:	·         Bizonyítottan hatékony intervenciók	·         Minimális, rövid intervenció ·         Bizonyítottan hatékony intervenciók

A mindfulness alapú intervenciók különösen hatékonynak bizonyultak depresszió és krónikus fájdalom esetén, a dohányzásról való leszokás megsegítésében, illetve különböző szerhasználathoz kötődő és viselkedéses addikciókban. Az eredmények alapján a szerzők javasolják a mindfulness alapú intervenciók beemelését a bizonyítottan hatásos intervenciók közé.

Dialektikus viselkedésterápia magas szuicid rizikójú borderline személyiségzavarral küzdő személyek részére

Linehan, M. M., Korslund, K. E., Harned, M. S., Gallop, R. J., Lungu, A., Neacsiu, A. D., … Murray-Gregory, A. M. (2015). Dialectical behavior therapy for high suicide risk in individuals with borderline personality disorder: a randomized clinical trial and component analysis. JAMA Psychiatry, 72(5), 475–482.
Készítette: Bella Nóra és Birtók Orsolya

Bevezetés
A dialektikus viselkedésterápia (DBT) a szuicid veszély elhárításának empirikusan bizonyított módja borderline személyiségzavarral élő betegek esetében. Ugyanakkor a standard DBT több komponensből álló módszer, amely egyaránt tartalmaz egyéni terápiát, készségfejlesztést, telefonos coachingot, és terápiás konzultáns csapat igénybevételét. A gyakorlatban ezek az elemek az erőforrások korlátozottsága miatt gyakran szétdarabolódnak, és csak egy-egy kerül felhasználásra. Kevéssé egyértelmű azonban, mely elemek az igazán szükségesek a pozitív eredményhez. Jelen kutatás célja az volt, hogy a készségfejlesztés komponens fontosságát felmérje a DBT szempontjából. Ehhez három csoportba sorolták a résztvevőket, akik különböző kezelést kaptak: 1) csak készségfejlesztés és manualizált esetmenedzsment (DBT-S), 2) csak egyéni terápia és szupportív csoportaktivitások (DBT-I), 3) készségfejlesztés és egyéni terápia együtt (standard DBT). Hipotézisük szerint a standard DBT hatékonyabb a szuicid viselkedés és önsértő magatartás csökkentésében, illetve a depresszió, szorongás, kezelésből való kiesés és hospitalizálódás csökkentésében, mint a készségfejlesztésre fókuszáló DBT-S vagy az egyéni terápiát kiemelő DBT-I, míg utóbbi kettő között nem jósoltak különbséget.

Módszer
A kérdés felderítésére randomizált kontrollált vizsgálatot alkalmaztak, mely során egy év kezelés és egy év utánkövetés volt a protokoll. Összesen 99 nő vett részt a kutatásban, akik borderline személyiségzavarral élnek, és az elmúlt öt évben legalább két szuicid kísérletük vagy nem-szuicidális önsértésük (NSSI) volt, az elmúlt 8 hétben egy NSSI vagy szuicid kísérletük volt, és az elmúlt egy évben volt szuicid kísérletük. A résztvevőket randomizáltan sorolták az egyes kísérleti csoportokba. Mérőeszközként a Suicide Attemt Self-injury Interview, a Suicidal Behaviors Questionnaire, Reasons for Living Inventory, Treatment History Interview, Hamilton Rating Scale for Depression, és a Hamilton Rating Scale for Anxiety szolgáltak. Az eredményeket vak elrendezésben értékelték a szuicid kísérletek és NSSI epizódok gyakoriságának és súlyosságának függvényében.

Eredmények
Minden kezelési feltétel csökkentette a szuicid kísérletek és ideációk gyakoriságát és súlyosságát, illetve növelte az ellátóhelyek szuicidum miatti igénybevételét. A csak egyéni terápiát alkalmazó feltételhez viszonyítva azok a csoportok, ahol készségfejlesztés is történt, jelentősebb javulást mutattak az NSSI és a depresszió tüneteinek mérséklésében a kezelési év során. A standard csoportban a szorongás is szignifikáns javulást mutatott, míg a csak egyéni terápiás csoportban nem. Továbbá a standard csoportban a lemorzsolódás is alacsonyabb volt és a sürgősségi ellátó központok igénybevétele is csökkent. Összességében a DBT-I csoport depresszió és szorongás mutatói nem javultak akkora mértékben a kezelési évben, mint a másik két csoporté, de az utánkövetés során ez a csoport is felzárkózott.

Konklúzió
Több dialektikus viselkedésterápiás módszer is hasznos lehet a szuicid rizikó és az NSSI epizódok csökkentésére. Azok az intervenciók, amelyek készségfejlesztést is alkalmaznak, hatékonyabbak az NSSI csökkentésében, mint az anélküli intervenciók. A készségfejlesztésben részesülő NSSI páciensek depresszió és szorongás mutatói gyorsabban javultak. Standard DBT esetén jobb mutatókat állapítottak meg a lemorzsolódásban, az NSSI gyakoriságban és a sürgősségi ellátás igénybevételében.

Kognitív Viselkedésterápia Alkalmazása Depresszióval és Szorongással Küzdő Fiatal Felnőtteknél Egy Teljesen Automatizált Beszélgetőtárs, a Woebot Segítségével

Fitzpatrick, K. K., Darcy, A., & Vierhile, M. (2017). Delivering cognitive behavior therapy to young adults with symptoms of depression and anxiety using a fully automated conversational agent (Woebot): a randomized controlled trial. JMIR mental health, 4(2).

Az összefoglalót készítette: Déri Melinda

Az internet alapú kognitív viselkedésterápiás (CBT) applikációk hatékonynak bizonyultak, de kis mértékű terápiás elköteleződés jellemezte őket. A Woebot, az automatizált beszélgetőtárs növelheti az elköteleződés mértékét a terápia iránt, így elősegítve az esélyét annak, hogy a páciens segítséget kapjon. Jelen tanulmány célja, hogy meghatározza egy teljesen automatizált beszélgetőtárs megvalósíthatóságát, elfogadhatóságát és előzetes hatékonyságát, amely önsegítő programot biztosít szorongással és depresszióval küzdő egyetemi hallgatók számára.A vizsgálatban 70 fő vett részt, életkorukat tekintve 18-28 évesek. A hallgatóknál a szorongás és depresszió jelenlétét önbevallás alapján azonosították. A résztvevőket az egyetem közösségi média oldalán toborozták, majd véletlenszerűen két csoportra osztották őket. Az egyik csoport 2 héten keresztül, összesen maximum 20 óra önsegítő tartalmat kapott a Woebot segítségével, melyeket az automatizált beszélgetőpartner az applikáción keresztül írásos üzenetek formájában közvetített számukra. Az applikáció a kognitív viselkedésterápia alapelveit és módszereit követi. A másik csoport csupán egy depresszióról informáló elektronikus könyvet kapott.Két hét elteltével minden résztvevővel kérdőíveket töltettek ki, melyek a szorongás és a depresszió mérésére szolgáltak. A vizsgált személyek átlagos életkora 22 év volt, közülük 67% nő. Az első csoportban, akik a Woebot beszélgetőpartnert használták, szignifikáns csökkenés volt kimutatható a depressziót tekintve, míg a másik csoportnál nem volt kimutatható változás. A szorongás mértéke mindkét csoportban csökkent.A részvevők nagy része arról számolt be, hogy nagyon empatikusnak érezte a Woebot-ot, illetve úgy beszéltek róla, mint „vidám kis barát” és inkább személynek tekintették, mint robotnak, amely különösen azért érdekes, mert az elnevezéskor figyelmet fordítottak arra, hogy a név inkább a robot jelentést hordozza magában, minthogy egy személyre utaljon. Más kutatásokban is arra jutottak, hogy az egészség és a mentális egészség területén hatékony terápiás kapcsolat alakulhat ki ember és robot között. Emellett egy vizsgálatban megfigyelték, hogy a résztvevők nagyobb hajlandóságot mutattak arra, hogy felfedjék problémáikat és kitárulkozzanak, amikor egy olyan robottal beszélgettek, melyet mesterséges intelligencia vezérelt, mint amikor egy olyannal, amit egy valódi személy.Tehát megállapíthatjuk, hogy az automatikus beszélgetőpartner megvalósítható, vonzó és hatékony módja lehet a kognitív viselkedésterápiának, melyet az emberek szívesen fogadnak és használhatnak hétköznapjaik során, így megküzdve problémáikkal és fejlesztve önmagukat.