A sématerápia hatékonysága szorongásos zavarok, OCD és PTSD esetén: szisztematikus összefoglaló

Peeters, N., Van Passel, B., & Krans, J. (2021). The effectiveness of schema therapy for patients with anxiety disorders, OCD, or PTSD: A systematic review and research agenda. British Journal of Clinical Psychology, 61(3), 579–597. https://doi.org/10.1111/bjc.12324

Készítette: Bálint Márton

A szorongásos zavarok a mentális zavarok egy kiterjedt csoportját alkotják, melyek rendkívül elterjedtek (28,8 %-os prevalenciával). Ide tartoznak a fóbiák, a pánikzavar (és a gyakran kapcsolódó agorafóbia), a szociális szorongás és a generalizált szorongás. Ezek mindegyike specifikusan, vagy általánosan megnövekedett szorongásszinttel jár, mely jelentős szenvedést okoz a személynek. Ezek mellett kevésbe elterjedt, de szintén jelentős az obszesszív-kompulzív zavar (OCD; 1,6 %-os prevalencia) és a poszttraumatikus stressz-szindróma (PTSD; 6,8 %-os prevalencia). Előbbi kényszeres gondolatok és cselekvések elhatalmasodását, utóbbi traumatikus élmény által kiváltott tartós mentális zavart fed le.

Ezen zavarok esetében klasszikusan kognitív-viselkedésterápia (CBT) illetve PTSD esetén szemmozgásos deszenzitizációs terápia is (EMDR) javasolt. Ezek sok embernél hatásosak, de sokan nem reagálnak jól ezekre a kezelésekre, illetve viszonylag nagy arányban kiesnek a kezelésből. Fontos kérdés tehát, hogy akiknél nem működnek jól ezek a módszerek, azok számára milyen alternatív kezelések lehetségesek. 

Egy lehetséges alternatíva a sématerápia (ST), melyet eredetileg személyiségzavaros személyeknek fejlesztettek ki, akiknél a CBT kezelés kevéssé hatékony. A sématerápia alkalmas krónikus mentális zavarok kezelésére, mivel átfogóbb és jobban koncentrál a személyiség általános működésére és arra, hogy ez milyen gyermekkori élmények révén alakult ki. A sématerápia alapja, hogy adott mentális zavar oka a gyermekkorban kialakult korai maladaptív sémák és az általuk kiváltott sémamódok működése. A terápia célja ezek felismerése és legyengítése, valamint az egészséges felnőtt sémamód erősítése. Az általam bemutatott tanulmány azt vizsgálja, hogy a sématerápia mennyire mutatkozik hatékonynak a fent említett zavaroknál a korábbi kutatások tükrében.

A szerzők összesen 6 kutatást találtak, melyek a fenti témával foglalkoznak, és elfogadható módszertannal dolgoztak. Ezeknél mind értékelték a kutatás minőségét, és megkísérelték összevetni az eredményeiket.

A 6 bemutatott kutatás összesen 316 pácienssel dolgozott – látható tehát, hogy viszonylag kis mintákat használtak. 2 kutatás foglalkozott pánikzavarral, illetve agorafóbiával, 1-1 generalizált szorongászavarral és OCD-vel, valamint 2 PTSD-vel. Az egyes kutatások sok tekintetben erősen eltértek: a mintanagyság nagy szórást mutatott (10-127); a kutatási design jelentősen különbözött (volt, ahol a sématerápiát önmagában vizsgálták, volt, ahol kontrollcsoporttal és más terápiás módszerekkel vetették össze); a mért kimenti változók nagyban eltértek (volt ahol csak specifikus tüneteket mértek, volt ahol például a maladaptív sémák változását is). Bár módszertanilag is nagy különbségek mutatkoztak, a szerzők által használt kutatásmódszertani minőség-értékelő skálán elért pontszámok meglehetősen alacsonynak mutatkoztak a legtöbb kutatásnál. A 6 kutatásra vett átlag mindössze 14 a 40 pontból, mivel sok kutatásban nem szerepelt kontrollcsoport, többen nagyon kis mintát használtak, több esetben hiányos volt a minta vagy a felhasznált terápiás módszerek bemutatása. Ez a minőségi átlag nagyon alacsonynak mutatkozik a modern kutatások átlagához viszonyítva.

Noha a kutatások mindegyike kimutatta a sématerápia pozitív hatását, az összefoglaló konklúziója sajnálatos módon nem elsősorban erre vonatkozik. Ehelyett inkább az vonható le következtetésként, hogy a témában lévő kutatások mennyisége szegényes és a minőségük többnyire nem kielégítő. Bár mindegyik cikk eredménye pozitív, feltehetően a kis minták miatt ezek a hatások többnyire nem szignifikánsak. További kutatásokra van tehát szükség ezen a területen, mely kutatásokkal kapcsolatban a szerzők számos ajánlást tesznek a kutatások minőségének javítása érdekében.