Young, Z., Moghaddam, N., & Tickle, A. (2020). The Efficacy of Cognitive Behavioral Therapy for Adults With ADHD: A Systematic Review and Meta-Analysis of Randomized Controlled Trials. Journal of attention disorders, 24(6), 875–888. https://doi.org/10.1177/1087054716664413
Készítette: Barta Boglárka Nóra
Young és munkatársainak (2020) vizsgálata egy szisztematikus áttekintés volt azon randomizált kontrollált vizsgálatokról (RCT) amik a felnőttkori ADHD kognitív viselkedésterápiáját (CBT) mérték. Céljuk annak a feltárása volt, hogy milyen mértékben hatékony a CBT az ADHD tüneteinek csökkentésében.
Az ADHD egy olyan idegrendszeri fejlődési probléma, aminek három fő tünete a hiperaktivitás, impulzivitás és a figyelemzavar. Ezen diagnózis élethosszig fennmarad, tünetek az emberek kétharmadánál a felnőttkorig is fennállnak (Wilens et al., 2004). Általában a hiperaktív tünet csökken, de a figyelemzavar és az impulzivitás megmarad. A felnőtt populáció 4-5% érintett, és a zavar komorbid a depresszióval, és a kábítószerek használatával. Az ADHD elsődleges kezelési módszere a farmakoterápia (National Institute for Health and Care Excellence [NICE], 2016), azonban a felnőtt populációnál sikeressége csökken. A felnőttek 20-50%-a vagy nem alkalmas gyógyszeres kezelésre, „nem reagáló” kategóriába sorolják őket, vagy nem tolerálják a mellékhatásokat (Wilens et al., 2001). Az ADHD-val élő személyeknél kiemelt fontosságot kap a funkcionális károsodás, amit ez a zavar a mindennapi életükben előhív. Az érintett embereknek időérzéke, időbeosztása, és rendezettsége funkcionálisan alacsonyabb szinten van, ami kihat mind szociális, mind emocionális életükre. A kognitív viselkedésterápia használata ezért ígéretes a tünetek kezelésében, mivel a módszer pszichoedukáció, kognitív átstrukturálás és készségek képzése, amelyek célja a megismerés és a viselkedés megváltoztatása, és végső soron a pszichológiai szorongás csökkentése. Safren, Sprich, Chulvick és Otto (2004) az ADHD CBT-modelljét javasolták, amely kiemeli az ADHD funkcionális károsodásainak fontosságát (mint például a munkamemória, az inhibíció és a tartós figyelem), amelyek alátámasztják az ADHD alapvető tüneteit. Azzal érvelnek, hogy az ilyen károsodások akadályozzák a tanulást, az adaptív megküzdési stratégiák kialakulását, ami folyamatos nehézségeket eredményez.
A metaanalízis célja (a) az ADHD-s felnőtteknél a CBT hatékonyságát vizsgáló RCT-k szisztematikus azonosítása és minőségének értékelése, (b) annak meghatározására, hogy a CBT jobb volt-e, mint a várólistás kontroll vagy egy alternatív (nem CBT-szabályozás) az ADHD tüneteinek csökkentésében, és (c) ajánlások megfogalmazása a jövőbeli gyakorlathoz és kutatásokhoz a felülvizsgálat eredményei alapján.
A szakirodalmak beválogatása során olyan cikkeket kerestek, amik megfelelnek a következő kritériumokhoz: RCT típusú kutatások, felnőtt minta (18 éves kortól), ADHD diagnózissal rendelkező személyek, CBT ernyőfogalom alá illő intervenciók használata, olyan kérdőívek használata, amik a DSM diagnosztikai kritériumai alapján mérnek. A szisztematikus keresés során 70 cikk került azonosításra, azonban csak 8 került a végleges analízisbe. A kiválasztott cikkeken két metaanalízist végeztek: öt tanulmány hasonlította össze a CBT-t a várólista kontrollokkal (CBT-passzív), és három tanulmány hasonlította össze a CBT-t egy aktív kontroll csoporttal (CBT-aktív). Az analízisben az intervenció utáni adatokat használták. 95%-os konfidencia intervallumot (CI) alkalmaztak. A 0,2-es, 0,5-ös és 0,8-as hatásméreteket (SMD) kicsinek, közepesnek és nagynak tekintik (Cohen, 1988). Összesen 386 résztvevő volt, 173 férfi és 213 nő. A teljes életkort nehéz volt megállapítani, mivel a legtöbb tanulmány csak átlag életkort adott meg. Az intervenciók alatt a résztvevők folytatták a farmakoterápiás kezeléseket.
A CBT-passzív csoportban vizsgált öt tanulmány analízise azt mutatta, hogy a CBT jobb a várólista kontrollnál (mindegyik csoportban a résztvevők többsége gyógyszeres kezelésben részesült), a három vizsgálat pedig, amelyek nyomonkövetési adatokat gyűjtöttek, azt találta, hogy a javulás a kezelés után is megmaradt 2 hónaptól 1 évig. Egyes tanulmányok javulást tapasztaltak a szorongás és a depresszió komorbid tüneteiben, és javulást tapasztaltak a szervezettségben, az önismeretben is, megbecsülés és haragkezelésben. A CBT-aktív csoportban alternatív intervencióként relaxációt, pszichoedukációt, támogató terápiát és placebo gyógyszeres kezelést használtak. Két tanulmány azt találta, hogy a CBT jobb, mint a pszichoedukáció, és a támogató pszichoterápiával végzett relaxáció, egy tanulmány pedig negatív tendenciát mutatott ki, amely szerint a pszichoedukáció hatékonyabb, mint a CBT (bár nem jelentős mértékben). A nyomonkövetési adatokat csak egy tanulmány gyűjtötte össze, ahol a kezelés javulása a kezelést követő 9 hónapig fennmaradt.
A kutatásban több limitáció is megjelenik: a randomizálás nem minden tanulmánynál volt teljes, a cikkek minősége alacsony volt, kevés cikk jelent meg a témában, komorbid zavarokról és a funkcionális károsodásokról nem volt adat. A metaanalízis, korlátainak ellenére, kiegészíti a CBT hatékonyságának növekvő bizonyíték alapját az ADHD tüneteinek csökkentésében, és ajánlásokat ad a jövőbeli kutatásokhoz, mind a tervezés, mind a megválaszolandó kérdések tekintetében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése