Visszaesés prevenciós intervenciók alkalmazása a dohányzásról való leszokás támogatásában

Livingstone-Banks, J., Norris, E., Hartmann-Boyce, J., West, R., Jarvis, M., Chubb, E., & Hajek, P. (2019). Relapse prevention interventions for smoking cessation. The Cochrane database of systematic reviews, 2019(10), CD003999. https://doi.org/10.1002/14651858.CD003999.pub6

Készítette: Farkas István

Bevezetés

A visszaesés prevenciós módszer (relapse prevention intervention, RP) egy eredetileg az alkoholfüggőség kezelésére kialakított módszer, amelyet később egyéb szenvedélybetegségek esetén is alkalmazni kezdtek (Marlatt és Donovan, 2008). Elméleti alapjául a Kognitív-Viselkedésterápiás szemléletmód szolgál.  A módszer célja, hogy az adott személy, amikor a problémás viselkedést egy ideje már nem folytatja, a visszaesés megakadályozható legyen. Ennek érdekében a rizikós, sérülékeny helyzetek és lehetséges kiváltó okok azonosítását nevezi meg a módszer első lépésként. Ezt követi a problémás viselkedésre vonatkozó megküzdési módszerek, az életmódbeli tényezők és a segíteni kívánt személy énhatékonysággal kapcsolatos vélekedéseinek figyelemmel kísérése, illetve a viselkedésterápiás készségfejlesztéssel és kognitív beavatkozásokkal való támogatása. Ezek közül kiemelendő a veszélyeztető helyzetek felismerésére való képesség fejlesztése, az esetleges visszaesésekre való helyes válasz kialakítása és a függő viselkedéssel kapcsolatos káros, vagy téves hiedelmek újrastrukturálása. Az esetleges alkalmi visszaesésekre való felkészítés és akut intervenciók mellett a változás biztosítására hosszabb távon általános életmódbeli változások kialakítását is célként fogalmazza meg a módszer.

Az alkalmazott modellben központi szerepet játszik az ún. Absztinencia Sértési Hatás (Abstinence Violation Effect, AVE). Ez egy valamilyen saját elhatározásból származó szabály áthágására adott affektív és kognitív válaszok összességét jelenti. Érzelmi része lehet a bűntudat, szégyen és reménytelenség érzése. A kognitív elem az esemény egyéni értelmezése, amelyet az attribúciós elmélet keretei között értelmez a szemléletmód, vagyis, ha az egyén a cselekvését külső, helyzetspecifikus vagy kontrollálható okoknak tulajdonítja, akkor kisebb eséllyel fog az teljes visszaeséshez vezetni, szemben azzal mintha belső, általános és kontrollálhatatlan okokat feltételezne cselekedete mögött. Így például, ha képes nem a saját krónikus állapota elkerülhetetlen következményeként, hanem egyszerűen a tanulási folyamat részeként keretezni az alkalmi visszaesést, akkor sokkal kisebb eséllyel fog az teljes visszaeséshez vezetni.

A visszaesés prevenciós módszerek alkalmazása a dohányzásról való leszokás támogatásában

Livingstone-Banks és munkatársai (2019) a Cochrane Database of Systematic Reviews folyóiratban közölt szisztematikus irodalom feldolgozásukban a visszaesés prevenciós megközelítés hatékonyságát vizsgálták a dohányzásról való leszokás támogatásában. A cikkben vizsgált kutatások egy része viselkedésterápiás, egy része pedig farmakológiai kezeléseket alkalmazott a visszaesés megelőzése érdekében. Jelen írásban kizárólag a cikk viselkedésterápiás módszerekre vonatkozó megállapításainak összefoglalására szorítkozunk.

A metaanalízishez felhasznált irodalmakat a Cocharne Tobacco Addiction Group trials register, a clinicaltrials.gov és az ICTRP adatbázisaiban 2019. májusáig folytatott keresések eredményei közül választották ki. A kiválasztási kritériumok megkövetelték, hogy a vizsgált kutatások randomizált, vagy kvázi-randomizált mintán legyenek elvégezve, az utánkövetési idő pedig legalább 6 hónapig tartson. Ezekben a vizsgálatokban vagy a leszokást követően további kezelést nem kapó csoportot hasonlítottak össze olyan személyekkel, akik visszaesés prevenciós módszerekkel támogattak, vagy valamilyen azonos leszokást segítő programot alkalmaztak mindkét csoportban, és ezt egészítették ki az egyik csoportban RP módszerekkel is. A fő összehasonlításban csak a randomizált mintavételű kutatásokat vonták be, mivel ezeket a szerzők nagyobb erejűnek tekintették.  Így összesen 11 kutatást vontak be a kognitív-viselkedésterápiás szemléletű RP módszerek hatékonyságának elemzésébe. Ezek között a kutatások között a kivitelezés módjában jelentős különbségek voltak jelen. Míg a vizsgált kutatások egy részében személyes, vagy telefonos konzultációt kapott az RP-val kezelt csoport, addig más esetekben csupán egy írásbeli útmutatót kaptak. A szerzők a vizsgált kutatások nagy részénél magas, vagy meg nem állapítható torzítási rizikót határoztak meg, de ezeket is bevonták a megállapítások megfogalmazásába. Jelen metaanalízis eredményei nem támasztották alá a RP módszerek hatékonyságát a dohányzásról való leszokás fenntartásában (RR=0.98, CI=95%: 0.87-1.11).