Straarup, N. S., Renneberg, H. B., Farrell, J., & Younan, R. (2022). Group schema therapy for patients with severe anxiety disorders. Journal of Clinical Psychology, 78(8), 1590-1600.
Készítette: Priváczki-Juhász Laura
A sématerápia
A sématerápia Jeffrey Young nevéhez köthető, akit azon indíttatás vezérelt a módszer kidolgozása során, hogy elsősorban olyan maladaptív személyiségvonásokkal és krónikus depresszióval küzdő klienseknek nyújtson segítséget, akik nem vagy kevéssé reagáltak a kognitív viselkedésterápiára (CBT), vagy visszaestek a terápiás folyamat során (Young et al., 2003). A tendencia magyarázata részben az lehet, hogy ezen személyek pszichopatológiája összetett, és mélyen beleivódott személyiségstruktúrájukba. A sématerápiás modell alapja, hogy a pszichológiai rendellenességek mivoltát abban keresi, hogy a gyermekkori alapvető fejlődési szükségletek hogyan valósulnak meg a gyermek temperamentumával kombinálva. A korai maladaptív sémák abban az estben alakulnak ki, ha ezeket az igényeket nem elégítik ki megfelelően. Ez az elmélet összhangban van a kötődési elmélettel, a fejlődéslélektannal és az interperszonális neurobiológiával is.
A korai maladaptív sémák korai tapasztalatokhoz, kogníciókhoz, érzelmekhez és testi érzetekhez kapcsolódó emlékekből állnak. A sématerápia szerint 18 maladaptív séma van a kielégítetlen szükségletek öt tartománya alá rendezve, amelyek alul- vagy túlmodulált érzelmi és cselekvési állapotokat váltanak ki, amelyeket „módoknak” neveznek. A módok megakadályozzák az egyéneket abban, hogy kielégítsék érzelmi szükségleteiket, alkalmazkodjanak az élethelyzetekre, kezeljék az interperszonális kapcsolatokat és javítsák az életminőséget. A sématerápia a következő módokkal dolgozik:
Gyermeki módok: olyan veleszületett reakciók adott tapasztalatra, melyek esteében az alapvető érzelmi szükségletek nincsenek kielégítve.
Maladaptív megküzdési módok: olyan automatikus túlélési stratégiák, melyeket védekezési mechanizmusnak is nevezhetünk, azonban a személy számára nem segítik elő az alkalmazkodást.
Diszfunkcionális kritikus módok: olyan követelő vagy büntető üzenetek, amelyek a korai gondozóktól származnak.
Egészséges módok: funkcionális és alkalmazkodó válaszok az élet követelményeire és kapcsolataira.
A sématerápia integrálóan alkalmazza a tapasztalati, kognitív és viselkedési mintákat megbontó beavatkozásokat, hogy a korai maladaptív sémák és az általuk kiváltott diszfunkcionális állapotok (módok) megcélzásával a személyiség változását érje el.
Csoportos sématerápia
A csoportos sématerápia összhangban van a Young által az egyéni sématerápiában felvázolt elmélettel, a kezelés összetevőivel és a céljaival (Farrell és Shaw, 2012). A módszer a kezelést a jelenlévő diszfunkcionális módokra összpontosítja, nem pedig a specifikus rendellenességek tüneteire, akárcsak az egyéni változat. Ideális esetben a csoportalkalmak során két terapeuta vezeti a csoportot, felváltva irányítva azt. Az alkalmak során ők igyekeznek kiegyensúlyozni az egyes tagok szükségleteinek kielégítését a csoport általános szükségleteivel összhangban. A biztonságos légkör kialakítása és fenntartása a tisztelethez kapcsolódó alapszabályok létrehozásával történik, lehetővé téve a terapeuták számára, hogy korlátokat szabjanak és aktívan részt vegyenek a folyamatban. A csoportos sématerápiának bizonyos szempontból lehetnek előnyei az egyéni verzióhoz képest. Például, a csoporttagok közötti kölcsönös támogatás, bizalom és összetartozás érzése kivételes erővel bír egy terápiás folyamatban, ami a csoportos formának köszönhetően könnyedén megvalósulhat. Ezen kívül több lehetőség van a tagoknak az érzelmek kifejezésére és az új viselkedésmódokkal való kísérletezésre, illetve a csoporttagok nemkívánatos viselkedésre adott nyomatékos konfrontációja hatékonyabb lehet, mint a terapeuta konfrontációja (Farrell és Shaw, 2012).
Csoportos sématerápia szorongásos zavarok esetében
A szorongásos zavarok (úgy, mint pánikbetegség, agorafóbia, szociális fóbia, generalizált szorongás és OCD) kezelése sok esetben enyhíthető CBT-vel, azonban egyes személyeknél nem, vagy csak csekélyebb mértékben hatásos ez a terápiás forma. Számukra nyújthat többek között megoldást a csoportos sématerápia. Egy meglévő protokoll (Farrell és mtsai, 2014) rövidített változata alapján 18 csoportos és 2-4 egyéni ülést tartalmaz az ütemterv. Az ütemterv szükségszerűen rugalmas, hogy lehetővé tegye a páciensek pillanatnyi jelenlétében lévő módokra való összpontosítást. A módokat tekintve általában a megküzdési módok kerülnek először terítékre, melyeket a kritikus módok követnek, de gyakran egyszerre több móddal is dolgoznak a csoportban, a résztvevők tempója és igénye szerint. Alapvető cél, hogy az egészséges felnőtt mód megerősödjön, amelyben a maladaptív megküzdési módok és a kritikus módok csökkent formában jelenjenek meg, és a gyermek módok fennmaradó szükségletei gondozható állapotba kerüljenek. A folyamat során nem csak a páciens áll a középpontban, aki a csoportos gyakorlatokból meríthet, hanem a többi résztvevő is, akik gyakorolhatják az egészséges felnőtt módban feltérképezett képességeiket is. A helyettesítő tanulás a csoport másik fontos terápiás tényezője, mivel lehetővé teszi a csoporttagok számára, hogy megfigyeljék a többi sérülékeny tag támogatását. A csoportvezetők pedig válaszolhatnak a módtudatosság aktivált sémáinak azonosításával, ezzel is segítve a páciensek reakciójuk interperszonális mintákként való megértésében. A részvételtől való vonakodást a terápiás módszer úgy próbálja megkerülni, hogy a „ki akarja ...?” kérdés helyett azt kérdezik a csoportvezetők, hogy „ki hajlandó elkezdeni?” vagy „ki érzi magát képesnek arra, hogy ...?”. Mint minden terápiás modellben, a csoportos sématerápiában is vannak módszerek az ellenállás kezelésére, mint például az empatikus konfrontáció vagy a határok meghúzása.
Összegzés
Ahhoz, hogy a program hosszútávú hatékonysága is biztosítva legyen, nyomon követés szükséges a csoporttagoknál. Az alkalmazott csoportos sématerápiás beavatkozások integratív jellege megnehezíti annak megállapítását, hogy pontosan mely beavatkozások magyarázzák a pozitív változásokat, azonban a módszer hatékonysága vitathatatlan. Ennek a viszonylag rövid programnak a fő célja nem a sémaváltás, de még csak nem is a módok lényeges megváltoztatása, hanem az, hogy a sémamódok felismerése révén elősegítsük a résztvevők tudatosabb és adaptívabb működését.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése