Expozíciós technikák és a virtuális valóság: A fóbiák hatékony alternatív kezelése?

Krzystanek, M., Surma, S., Stokrocka, M., Romańczyk, M., Przybylo, J., Krzystanek, N., & Borkowski, M. (2021). Tips for Effective Implementation of Virtual Reality Exposure Therapy in Phobias—A Systematic Review. Frontiers in Psychiatry, 12. https://doi.org/10.3389/fpsyt.2021.737351

Készítette: Ostrowski Emese

A mai modern világban egyre inkább utat törnek a különböző virtuális valóságra épülő élmények, eszközök, így nem meglepő, hogy egyre több kutatás foglalkozik a virtuális valóság, mint lehetséges terápiás eszköz nyújtotta lehetőségek felfedésével, kiaknázásával. Felmerül a kérdés azonban, miért is érdemes foglalkozni a témával, különösen a fóbiák kezelésével kapcsolatban?

Sok esetben azt tapasztalhatjuk, hogy korlátozott a segítséget igénylők hozzáférése terápiához. Akadályt jelenthetnek pl. az anyagiak, az időhiány, a távolság, illetve az egészségügyi okok is. Mindemellett érdemes megemlíteni, hogy a fóbiák viszonylag gyakran fordulnak elő, és súlyosan befolyásolhatják az érintettek életét. Többek között emiatt vált kiemelten fontossá a lehetséges alternatív kezelési módok feltérképezése, illetve, hogy valamilyen módon szélesebb körben is elérhetővé váljanak a viselkedésterápia eszközei.

Ezen lehetséges alternatív kezelési módszerek egyike a VRET (Virtual Reality Exposure Therapy) nevű technika, melynek lényege, hogy a hagyományosan személyes jelenlétet igénylő expozíciós technikákat (melyek a fóbiák kezelésében mára bevett módszereknek számítanak) a virtuális valóság (VR) terében alkalmazza. Így a fóbiákhoz kapcsolódó ingerek is virtuálisan jelennek meg, így elősegítve az érintettek deszenzitizációját. Mi biztosítja vajon, hogy ez a módszer éppúgy működjön, mint a hagyományos, szemtől szemben folytatott terápia?

A korábbi kutatások alapján készült metaanalízis, melyet Krzystanek és mtsai készítettek 2021-ben, épp azt tűzte ki elsődleges céljául, hogy a VRET technikák alapos vizsgálatával felfedjék, melyek is azok a tényezők, amelyek a leginkább elősegítik azt, hogy hatékonyan segítsenek a fóbiáktól szenvedőknek. Kutatásukban klinikai vizsgálatok, esettanulmányok és esetleírások egyaránt szerepeltek, melyeknek mind meg kellett felelniük a következő kritériumoknak: a résztvevők valamilyen diagnosztizált fóbiával rendelkeztek, valamint, még ha nem is önmagában ezzel az egy módszerrel, de mindenképpen kezelték őket VRET technikával. Végül összesen 49 cikket választottak be a metaanalízisbe, melyek közül 11 agorafóbiáról, 28 szociális fóbiáról, 10 pedig egyéb specifikus fóbiákról szólt (pl.: repüléstől, magasságtól, vezetéstől, vagy éppen pókoktól való félelemről).

Az eredmények alapján elmondható, hogy a VRET módszer rendkívül ígéretesnek tűnik a fóbiák széles körű kezelésére. Az ülések hatására a résztvevők fóbiával kapcsolatos negatív tünetei ugyanis szinte minden esetben enyhültek (pl.: csökkent a félelemérzet, a szorongás, illetve az elkerülő viselkedés). Mely tényezők befolyásolják hát a módszer hatékonyságát?

A terápia ideális időtartamát illetően agorafóbia és szociális fóbia esetén 8-12 alkalom bizonyult a leghatékonyabbnak, míg a különböző specifikus fóbiák esetében leginkább a rövid terápiák nyújtották a legjobb eredményeket. Az ülések hossza kutatásonként nagyon változó befolyással bírt, de az elmondható, hogy a VRET hatékony alkalmazásához nagy általánosságban legalább 15-20 perces, egy alkalmas terápiák esetén pedig legalább 60 perces foglalkozások szükségesek. Az ülések gyakoriságát illetően azt mondhatjuk, hogy átlagosan hetente egy VRET alkalom bizonyult ideálisnak; lehetséges azonban, hogy gyakoribb ülésekkel a terápia hossza rövidíthető lenne.

A VRET önmagában is hatékony módszernek bizonyult, ám más technikákkal ötvözve még hatásosabb lehet. Gyógyszeres kezeléssel kiegészítve akár kevesebb alkalom alatt is elérhetőek lehetnek ugyanazon eredmények, de személyes alkalmakat levezető, illetve felvezető módszerként is megállhatná a helyét a gyakorlatban. Meg kell azonban említeni, hogy bizonyos tényezők mellett csökkenhet is a hatékonysága, ilyen pl. egyéb mentális zavarok megléte a fóbia diagnózisa mellett. Emiatt kiemelten fontos, hogy mint ahogy az a személyes terápia során is megszokott, a VRET alkalmazásakor is megfelelően képzett szakember végezze az előszűrést, illetve vezesse az üléseket.

Mivel viszonylag friss kutatási területről van szó – hiszen maga a VR technológia sem létezik régóta -, felmerülnek természetesen további kérdések a témával kapcsolatban. Bár a cél a terápiás eszközökhöz való hozzáférés megkönnyítése, a VR technológia sem elérhető mindenki számára. Érdemes lehet ezért akár okostelefonokkal összeköthető, megfizethetőbb VR készülékeket, illetve telefonos alkalmazásokat fejleszteni, amelyek tovább segítenék a módszer népszerűségének és elérhetőségének a kiszélesítését. Továbbá, meglehetősen kevés adat áll rendelkezésre a VRET más módszerekkel való ötvözésének eredményeiről, illetve hosszú távú hatásainak mértékéről. Vajon hosszú távon fennmaradnak-e a pozitív hatások, vagy bizonyos idő elteltével visszaesést figyelhetnénk meg? Egyelőre úgy tűnik, erre a kérdésre nem tudunk teljes bizonyossággal választ adni. Végezetül, felmerül az immerzió kérdése: nem mindegy ugyanis, a résztvevők mennyire élik meg valóságosnak a virtuális teret, ingereket; a túlzott mértékű immerzió éppúgy problémás lehet, mint az immerzió hiánya.

Összességében, a VRET egy rendkívül ígéretes és innovatív módszer, mely hamarosan akár a mindennapi terápiás eszköztár részévé is válhat. Fontos azonban kiemelni a terület és a kutatások kezdeti fázisát, és hangsúlyozni a további elemzések, vizsgálatok szükségét.