Internet-alapú CBT szociális fóbia és pánikbetegség kezelésére egy speciálisan szorongásokkal foglalkozó klinikán a rutin ellátásban: egy kísérleti randomizált, kontrollált vizsgálat eredményei

Mathiasen, K., Riper, H., Ehlers, L. H., Valentin, J. B., & Rosenberg, N. K. (2016). Internet-based CBT for social phobia and panic disorder in a specialised anxiety clinic in routine care: Results of a pilot randomised controlled trial. Internet Interventions, 4, 92–98. doi:10.1016/j.invent.2016.03.001.

Készítette: Holly Renáta Dóra

Ez a tanulmány azt vizsgálta, hogy az internetalapú kognitív viselkedésterápia (iCBT) milyen hatékonysággal alkalmazható a szociális fóbia és pánikzavar kezelésében egy olyan specializált klinikai környezetben, ahol a páciensek az intenzív ambuláns kezelésre szóló várólistán szerepeltek. Manapság, az internetalapú terápiákat egyre gyakrabban alkalmazzák a szorongásos zavarok kezelésére, de az eddigi kutatások jellemzően kontrollált környezetben történtek, önként jelentkező betegekkel. Ezért kevés információ áll rendelkezésre arról, hogyan teljesítenek az ilyen programok rutingyógyászati környezetben.        

A pánikbetegség és a szociális fóbia gyakorisága viszonylag magas, valamint mindkettő túlzott szorongásos reakciókkal jár. Míg a pánikzavar elsősorban testi tünetekre adott fokozott szorongásos választ jelent, addig a szociális fóbiát társas helyzetekben jelentkező szorongás jellemzi. Kezeletlenül ezek a rendellenességek krónikussá válhatnak, és súlyosan ronthatják az életminőséget, valamint a munkaképességet.                                                                     

A részvétel főbb kritériumai közé tartozott, hogy a vizsgálati személyeknek legyen egy elsődleges pánikzavar vagy szociális fóbia diagnózisa a DSM-IV rendszere szerint. A kizárási kritériumok közé tartoznak például a fejlődési zavarok vagy egyéb kognitív fogyatékosságok, az öngyilkossági tervek, a bipoláris zavar vagy depressziós pszichotikus jellemzők, illetve a II. tengely rendellenességei, kivéve a C klasztert (elkerülő, függő, rögeszmés-kényszeres). A klinikára utalt betegeket először a rutin gyakorlat részeként diagnosztikai értékeléseknek vetették alá a diagnózis felállítása érdekében, majd strukturált interjúkat készítettek velük.A kutatás során randomizált, kontrollált kísérletet végeztek. A kontrollcsoportot várólistára helyezték a szokásos rutingyakorlat részeként, amíg nem kaptak szemtől szembeni CBT-t. Ezzel szemben, a kísérleti csoportot, iCBT-vel kezelték, amely során a FearFighter programhoz való hozzáférés mellett, minimális terapeuta általi telefonos támogatásban is részesültek. Ez egy kilenc lépéses önsegítő program, amely kifejezetten a pánikzavarok és fóbiák kezelésére lett kifejlesztve.                                                                                               

Az eredmények fő kimeneti mérőszáma a szorongás szintje volt, amelyet a Beck Szorongás Kérdőív (BAI) segítségével mértek, míg a másodlagos kimeneti változók a depressziós tünetek (Beck Depresszió Kérdőív II-vel, BDI-II) és az életminőség (EuroQol vizuális analóg skála, EQ-vas) voltak, illetve néhány egyéb kérdőív. A vizsgálat 158 beteget értékelt az alkalmasság szempontjából, azonban végül 67 fő vett részt a kutatásban.                    

A kezelés előtti és utáni mérések alapján, a kísérleti és a kontrollcsoport között nem volt szignifikáns különbség a szorongás vagy a depresszió szintjében. Az iCBT csoportban a BAI szorongásszint-értéke átlagosan 2,42 ponttal csökkent, de ez a különbség nem érte el a statisztikai szignifikancia szintjét. Hasonlóképpen, a depresszió mértéke a BDI-II alapján 1,87 ponttal csökkent, ami szintén nem számított szignifikánsnak. Ugyanakkor jelentős javulás volt megfigyelhető az életminőségben: az EQ-vas skálán az iCBT csoportban mért eredmények 20,88 ponttal jobbak voltak, ami azt jelzi, hogy a résztvevők általános egészségi állapotukat jobbnak ítélték meg.                                                                                                             

A kutatók szerint ez az életminőség javulás valószínűleg annak köszönhető, hogy a résztvevők aktív szerepet vállalhattak saját kezelésükben, ami reményt adott számukra, és növelte önkontrolljuk érzését. Az is előfordulhat, hogy a program révén szerzett információk hozzájárultak ahhoz, hogy a résztvevők egyfajta távolságot alakítsanak ki betegségük felé, ami csökkenthette a szenvedést és növelhette a személyes megküzdési stratégiákat.                  A tanulmány főbb limitációi között említhető a korlátozott mintanagyság, továbbá a résztvevők csupán 31%-a fejezte be a teljes FearFighter programot. Ezen felül, sokan nem tekintették „valódi” kezelésnek az iCBT programot, illetve az esetleges magas komorbiditás is csökkenti a kezelés hatékonyságát.