Jógával megtámogatott CBT terápia a szorongáskezelésért – Pilot Study

Khalsa, M. K., Greiner-Ferris, J. M., Hofmann, S. G., & Khalsa, S. B. S. (2014). Yoga-Enhanced Cognitive Behavioural Therapy (Y-CBT) for Anxiety Management: A Pilot Study. Clinical Psychology & Psychotherapy, 22(4), 364–371. doi:10.1002/cpp.1902

Készítette: Ruscsák Péter

    A szorongás és depresszióval kapcsolatos jó-gyakorlat része a CBT terápia, így e jelen kutatás fókuszában nem ennek bizonyítása, hanem a módszer egyéb elemekkel történő kiegészítése és annak hatása áll. A klinikai szintű szorongás (generalizált szorongásos zavar) CBT-alapú kezelésében beemelhető elemeket e kutatásban a mindfulness technikának is tekinthető jóga jelentette, annak hangulatra, szorongásra, zavart állapotokra gyakorolt jól ismert jótékony hatása miatt. A meditáció, a jóga az agyi struktúrák megváltoztatását okozhatja, melynek következménye többek között a nyugodtabb, kiegyensúlyozottabb válasz-viselkedés, alapállapot.

    A kutatásban 32 vizsgálati személy vett részt, akik mindegyikének volt GAD diagnózisa, és meghaladta életkora a 18-at. A helyszín egy amerikai rendelőintézet volt. Érdekessége a kutatásnak, hogy a résztvevők átlag, közel három éve jártak kezelésre, és bizonyultak kezelés-rezisztensnek, tehát mutattak aktívan tüneteket. Komorbid tünetekkel rendelkezett mindegyikőjük (hangulatzavar és major depresszió, továbbá szerhasználat, PTSD, pánikzavar...).

    A kezelés részeként hat hétig napi másfél órás foglalkozásokon vettek részt, ami a következőképpen épült fel: jóga és meditáció (Kundalini jóga, légzőgyakorlat, meditáció), majd (alternatív) CBT-terápia, és végül csoportos megbeszélés. Az alternatív CBT hangsúlyt fektet a saját gondolathoz fűződő viszony átformálására. Továbbá informálták a résztvevőket a szorongásról, illetve magukról a módszerekről is (CBT, jóga...). A lezáró körökben megoszthatták egymással tapasztalataikat.

    A mérés a STAI-val és a TOP-pal (Treatment Outcome Package) történt.

    Az eredmények alapján kijelenthető, hogy a preteszthez képest a posttest a legtöbb tartományban pozitív irányú változást mutatott, tehát a tünetek csökkenését (sokszor kifejezetten nagy hatásfokkal)  (depresszió, konfliktusok száma, szorongás...).

    Kritikaként a kutatás saját maga is kiemeli, hogy az eredmények értelmezése nem kivitelezhető: mennyiben a CBT, és mennyiben a jóga vagy a meditáció a meghatározó? Kérdés maradt az is, hogy a jógának önmagában a hangulatra volt inkább nagyobb hatással, vagy arra, hogy közvetítette a CBT hatását azáltal, hogy könnyebb volt kívül helyezkedniük a résztvevőknek stresszes helyzetekben. Tovább nem tudni, hogy a hagyományos és az alternatív CBT elemek mennyiben különbözhettek hatásait tekintve jelen kutatásban.

    Felmerül a kérdés számomra, vajon miért nem a CBT és a jógával alátámasztott CBT terápiás előnyeit hasonlították össze? A kutatás előnye viszont, hogy rámutat arra, mennyire fontos a szorongáscsökkentésben egyrészt a kognitív átstrukturálás (hagyományos CBT) és a gondolatainkhoz és így az önmagunkhoz fűződő (érzelmi, pszichológiai) viszony/attitűd megváltoztatása, továbbá a fizikai aktivitás és a mindfulness elemek beépítése a hétköznapokban. Ez utóbbi még könnyebben beépíthető és gyakorolható terapeuta segítsége nélkül, tehát, amennyiben a kliens CBT terápiára jár, saját maga is kiegészítheti a kezelését ezekkel az ebben a kutatásban vizsgált szemlélettel.

    A kutatásnak végeredményében nem igazán sikerült újat felmutatnia, és csak már ismert tudáselemeket párosított össze; megerősítő jelleggel viszont hasznos volt elolvasni a cikket.