Kristeller, J., Wolever, R. Q., & Sheets, V.
(2014). Mindfulness-based eating awareness training (MB-EAT) for binge eating:
A randomized clinical trial. Mindfulness, 5(3), 282-297.
Készítette:
Pivarcsi Dorina
A falászavarok egyre jelentősebb problémát jelentenek,
ezt bizonyíthatja az is, hogy a jelenleg érvényben lévő pszichológusok által
használt diagnosztikai rendszerben (DSM-5) is különálló kategóriaként van
nyilván tartva az evészavarokon belül. A falásrohamokkal nem csupán akkor
érdemes foglalkozni, mikor már elérték a diagnosztikai kritériumokat, anélkül
is jelentős mozzanatok az emberi életben, ugyanis általában bűntudat és rossz
közérzet követi őket.
A falásroham mögött gyakran az érzelmek
szabályozásában mutatkozó nehézségek állnak, amit érzelmi evésnek is nevezünk.
Az érzelmi evés során a személy az őt ért negatív eseményeket, a káros hatású
stresszt, a nehezen feldolgozható érzelmeket igyekszik kompenzálni az evéssel.
Az evés ugyanis nem csak biológiai értelemben alapvető igényünk, de érzelmi
igényeket is képes kielégíteni, így egy örömforrásként is tekinthetünk rá, sőt
valójában egy igazán szimbolikus tevékenység az ember életében.
Az érzelmi evés gyakran vezethet evészavarok
kialakulásához vagy túlsúlyhoz, elhízáshoz. Az utóbbi korunk egyik legnagyobb
globális népegészségügyi problémája, számos megbetegedést idéz elő és egy
alacsonyabb színvonalú életminőséghez is hozzájárulhat.
Láthatjuk tehát, hogy a kontrolállhatatlan evés több
káros úton is képes kifejteni a hatását, ezért szükségszerű pszichológiai
eszközökkel közbelépni a probléma kezelésében. Hatékonynak bizonyultak a
kognitív- és viselkedésterápiás módszerek, azon belül is a napjainkban nagy
népszerűségnek örvendő mindfulness alapú technikák.
A mindfulness módszere a kognitív- és
viselkedésterápiákon belül a harmadik hullámú megközelítésben helyezhető el,
amely nézet a metakogníció szerepét hangsúlyozza és azzal kíván dolgozni. A
mindfulness meditáció alkalmával az ember a saját gondolatait figyeli meg,
rendszerezheti azokat, majd gyakorlás útján megtanulja elfogadni, megérteni
őket és integrálni képes a betörő gondolatait a mindennapi életében, ezért is
tartozik ez a módszer harmadik hullámú, metakognitív hangsúlyú irányzathoz.
A mindfulness technika azért lehet hatékony érzelmi
evés fennállásakor, mert segít felismerni a test jelzéseit, például az éhség és
a telítettség érzetet, valamint megtanít bánni azzal a gondolattal, mikor az
egyén érzi a sóvárgást az ételek után, annak ellenére, hogy nem is éhes.
Leegyszerűsítve a folyamatot, ami korábban egy automatikus szokás volt, például
az, hogy az érintett személy akárhányszor elment a hűtő mellett, mindig kivett
belőle valami nassolni valót, a tudatosság növelésével visszafogható, tehát az
egyén felismeri, hogy ott áll a hűtőnél, ilyenkor szokott benyitni és kivenni
valami nassolni valót, akkor most figyel arra, hogy ezt ne tegye meg.
Mostanra számos kutatási eredmény is bizonyítja a
mindfulness, mint kognitív- és viselkedésterápiás módszer eredményességét a
falásrohamok kezelésében. Egy 2013-ban publikált randomizált kontroll
vizsgálatban három kísérleti elrendezés segítségével vizsgálták a mindfulness
alapú intervenciós technika hatékonyságát. Összehasonlításra került egy
kontrollcsoporttal és egy csoporttal, amely kizárólag pszichoedukációban
részesült. A pszichoedukáció, azaz az adott témáról való tájékoztatás, fontos
eleme az intervenciós programoknak és önmagában is hatékony tud lenni egy
probléma kezelésében. Ebben a kutatásban is eredményesnek bizonyult a
pszichoedukáció, a falásroham zavarban szenvedők 82%-ánál kevesebb tünet lépett
fel az edukáció következtében, azonban ez a hatás csak rövid távon (1-2 hónap)
volt kimutatható. A mindfulness alapú evéstudatosság tréning résztvevői között
is 80%-nál következett be a javulás, azonban ezen csoport hosszabb távon is
fent tudta tartani a javulást, sőt nőtt a tréning hatékonysága, 4 hónap után
ugyanis a résztvevők 95%-ánál csökkent a falásrohamok száma.
A mindfulness alapú evéstudatosság tréning (rövidítve:
MB-EAT) 12 alkalomból állt, 9 ülés hetente egyszer, majd 3 ülés havonta
egyszer. Az ülések időtartama körülbelül 1,5-2 óra volt. A tréning során
alkalmaznak általános mindfulness meditációt, éberség meditációt és
mini-meditációkat is, melyeket elsajátítva a személy tudatosabb lehet az evési
szokásait illetően. A gyakorlatokkal kifejezetten a test jelzéseinek
felismerését, a testtel való kapcsolatot fejlesztik. A tréning ideje alatt a
résztvevők, kognitív- és viselkedésterápiákhoz méltóan házi feladatokat is
kapnak. A házi feladatok között például szerepelnek egyedül végzett
mini-meditációk, hangfelvételen keresztül vezetett étkezések és igazi
próbatételek is, mint a svédasztalos étkezés.
A tréning sikeressége a tréninget vezetők szakmai
kiválóságában és a résztvevők egyéni körülményeik figyelembe vételében rejlik.
Nem biztos, hogy mindenkinek beválik egy standard módszer, igazán hatékonnyá
akkor válhat egy ilyen program, ha figyelembe veszi az egyének igényeit is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése