Személyiségváltozás vagy tünetcsökkenés? A sématerápia hatékonyságának szisztematikus áttekintése

Taylor, C., Bee, P., & Haddock, G. (2017). Does schema therapy change schemas and symptoms? A systematic review across mental health disorders. Psychology and psychotherapy, 90(3), 456–479. https://doi.org/10.1111/papt.12112 

Készítette: Tóth-Czopyk Zsombor

A kognitív terápiák második hullámához tartozó sématerápiát Jeffrey Young dolgozta ki a krónikus, tartósan fennálló mentális zavarok kezelésére. Integratív szemléletű, új pszichoterápiás megközelítés jött létre, amelyet már több évtizede alkalmaznak a különböző mentális zavarok kezelésére. Eredeti céljának megfelelően eredményessége a személyiségzavarok terápiájában is megmutatkozik, az egyik leggyakrabban kutatott személyiségzavar, a borderline (vagy határeseti) személyiségzavar kezelésében is hatékony eljárásnak számít. 

 

Jelen bejegyzés célja, hogy Taylor, Bee és Haddock (2017) munkájának eredményét közérthető módon írja le az olvasók számára. A szisztematikus áttekintés során azt vizsgálták a kutatók, hogy vajon a sématerápia hatékonyan csökkenti-e a korai maladaptív sémákat és a tüneteket a mentális zavarok széles skáláján. A sématerápia elmélete ugyanis azt implikálja, hogy a megjelenő tünetek mögött az alkalmazkodást gátló sémák működnek.  

 

Elemzésükbe a ‘90-es évektől kezdve egészen 2016 januárjáig megjelent tanulmányokat vonták be, öt beválasztási kritériumnak végül 12 tanulmány felelt meg. Ezen kutatások mindegyike alkalmazta a Young Séma Kérdőívet, amely alkalmas a sémák változásának mérésére. A bevont tanulmányok a személyiségzavarok (7), evészavarok (2), agorafóbia (1), poszttraumatikus stressz zavar (1) és depresszió (1) sématerápiás kezelési hatékonyságára vonatkozott. 

 

A 12 tanulmányból 11 csökkent maladaptív sémaértékekről és a tünetek jelentős csökkentéséről számolt be a különböző mentális zavarokat tekintve. A személyiségzavarokat vizsgáló kutatások is pozitív eredményekről számoltak be, azonban kutatásmódszertani okok miatt az eredmények körültekintő értelmezésére van szükség. Az egyik evészavaros tanulmány csak a tünetek csökkenéséről számolt be, ebben az esetben kis létszámú csoportos sématerápiás beavatkozás történt. 

A szisztematikus áttekintés eredménye szerint a sématerápia hatására a sémák megváltoznak. Egy tanulmány nem bizonyította a sémák enyhülését, de tünetcsökkenés ott is megfigyelhető volt. Noha ezek az összefüggések ígéretesnek tűnnek, további magas színvonalú kutatásokra van szükség, hogy bizonyítani lehessen a mediációs kapcsolatot: vagyis, hogy a sématerápiának a sémaváltozás által közvetített hatása van a tünetekre.