Monti, D. A., Peterson, C., Kunkel, E. J. S., Hauck, W. W., Pequignot, E., Rhodes, L., & Brainard, G. C. (2006). A randomized, controlled trial of mindfulness-based art therapy (MBAT) for women with cancer. Psycho-Oncology, 15(5), 363–373. https://doi.org/10.1002/pon.988
Készítette: Losonczy Laura
Sok nő számára rákdiagnózist kapni azt jelenti, hogy egy bizonytalan lefolyású, krónikus betegséggel kell együtt élniük. A rákbetegek magas százaléka él meg erős stresszt, mégis, alacsony arányban vesznek részt intervenciókban. A stressz, a negatív betegségreprezentációk, nem megfelelő megküzdési mechanizmusok és az inadekvát társas támogatás mind negatívan befolyásolhatják az egészségügyi státuszt, így ezen változók célzása elsődleges. Az MBAT ötvözi a mindfulness meditáció és művészetterápia bizonyos aspektusait, nyolchetes csoportterápia formájában. A multimodális design célja, hogy egyszerre teremtsen lehetőséget a verbális és nonverbális információfeldolgozásra és önkifejezésre. A módszer egyik komponense tehát a mindfulness-alapú stresszcsökkentés (MBSR), mely standardizált eszközöket ad a résztvevőknek, hogy azok segítségével megfigyelhessék objektív és szubjektív betegség-reprezentációikat, valamint a jelen pillanat elfogadásával és a fókuszált figyelemmel az adaptívabb önregulációt serkenti. A művészetterápia pedig konkrét feladatokkal operál, melyeken keresztül az egyén jelentőségteljes és kézzelfogható módon fejezheti ki a reprezentációit.
111 résztvevőből 93 fő teljesítette az intervenciót, a legtöbb lemorzsolódást a betegség progressziója vagy aktív kezeléssel kapcsolatos komplikációk okozták. Rákdiagnózis szempontjából heterogén a minta: legnagyobb arányban mell-, nőgyógyászati, majd hematológiai, neurológiai és egyéb rákdiagnózissal rendelkeznek a résztvevők. Azok, akik a randomizációt követően a kísérleti csoportba kerültek, nyolc egymást követő alkalommal, heti két és fél órában vettek részt a csoporton, valamint otthon hetente hatszor 30 percet gyakorolták a mindfulness meditációt az erre a célra biztosított hanganyagokkal, illetve olvasási ajánlásokat is kaptak. A kontrollcsoportnak a nyolc hét elteltével felajánlották az intervenciót. A pszichológiai distressz tekintetében, azoknak, akik a nyolchetes MBAT-intervencióban vettek részt, szignifikánsan jobban csökkent a distressz-szintjük a várólistás kontrollhoz képest, sőt, csökkent a hosztilitás, az obszesszió-kompulzió és a szomatizáció is. Az egészséggel összefüggő életminőség tekintetében, nem volt statisztikailag szignifikáns eltérés a két csoport fizikai egészségében. Mindazonáltal, az általános egészség alskálán szignifikáns eltérést mutatott a két csoport. Lehetséges, hogy ez az intervenció sikerességét mutatja abban, hogy segít a betegeknek egy olyan életperspektívára fókuszálni, ami szélesebb annál, mint hogy rákos megbetegedéssel élnek. Továbbá, a mentális egészség, szociális funkcionálás és a vitalitás is eltért a kontrolltól. A 16. héten történt utánkövetés eredményei minimális eltérést mutatnak csak, így lehetséges, hogy a fejlődések fenntarthatók.
Az eredmények megerősítik azt a feltevést, hogy az MBAT intervenció segíthet a rákbetegek distressz szintjének csökkenésében és javíthatja az életminőséget. Limitáció azonban az inaktív kontrollcsoport, az eredményeket nem lehet a női rákbeteg populációra vonatkoztatni, illetve csak rövidtávú hatásokról számol be a tanulmány. A gyengeségek figyelembevételével, az eredmények későbbi kutatások alapját képezhetik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése